Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-09 / 160. szám

Tanulni nemcsak az iparban kell - Közgazdászérveiés Ahol az „enyém“ helyett a „miénk“ uralkodik

Húsx asszony felszólalása nyomán

Álomkép — magnószalagon

Néhány magyar mérnök és orvos azzal az érdekes bejelentéssel lepte meg a szakköröket, hogy magnetofonszalagon nemcsak a sok népszerű zeneszámot, vagy első szereplésre készülő szónok próbaelőadását, hanem az ember idegműködésének legkisebb rezdüléseit is rögzíteni lehet. A magnófelvétel újonnan felfedezett változatát persze kizárólag orvosoknak ajánlják gyógyászati célokra.

Az idegáramok lehallgatásával még azt is meg tudják állapítani, hogy a vizsgált beteg a felvétel pillanatában álmodott-e, s hogy álomképei milyen mértékben voltak kellemesek vagy nyugtalanítók.

Az első „álommagnó” már elkészült és sikeresen ki is próbálták. Fő feladata azonban természetesen nem az álomképek regisztrálása, hanem a különféle agyműködési, szív- és vérnyo- masbeli zavarok feltárása, ami biztos kiindulási pontot jelent a gyógyítás módszerednek megválasztásához.

A megyei pártbizottság június 10-i ülésén az ideológiai munka helyzetéről és feladatairól elhangzott beszámoló mezőgazdasági eredményeink kapcsán utal arra, hogy parasztságunknál új szemlélet van kialakulóban politikai, kulturális és erkölcsi vonatkozásban egyaránt; a szövetkezeti parasztság túlnyomó többsége véglegesnek tekinti, hogy életét a szövetkezeti gazdaságban rendezze be; s hogy politikai, szakim! és általános műveltségük fejlesztése érdekében több mint 33 ezren tanulnak...

Nemcsak aktualitását tekintve, de logikailag is ez kívánkozik mottójául, refrénjéül annak a néhány gondolatnak, tapasztalatnak, amit a termelőszövetkezeti tagság egy részéről, az asszonyokról szeretnék most papírra vetni. A közelmúltban egy termelőszövetkezeti asszonytanácskozáson húsz asszony felszólalását hallgattam végig. Néhány részlet abból, ami ott szóba került:

LU

— Egy évvel ezelőtt négytagú munkacsapattal neveztünk be a baromfitenyésztési versenybe, s három turnusban 32 668 csirkét neveltünk fel. Az idén 57 és fél ezer a tervünk, amelyből 22 ezret már le is adtunk. Versenyünk célja ma már nemcsak az, hogy több, de az is, hogy jobb minőségű munkát végezzünk. S ehhez meg is kapunk a tsz gazdasági és pártvezetőségétől minden segítséget — mondta Szomor Sándorné, a duna- vecsei Üj Élet Termelőszövetkezet munkacsapat-vezetője.

Már éppen pontot akartam

BIZONY, néhány rövid esztendő alatt alaposan megváltozott a mi kies, hajdanán csendes, kis utcánk, a kecskeméti Klapka utca. Kezdetben ugyanis, amikor odaköltöztünk, még az ott levő sütőüzemnek is két- három lovaskocsija volt csupán, a Ta.tay utcai autógarázsról csak halvány sejtéseink voltak, sőt még a KPM tanintézete sem létezett ott, ahol ma viszont nagyon aktívan létezik. így aztán a napoknak huszonnégy óráiban csak alig néhány motoros, vagy egyéb más gépjármű óvatoskodott végig az aránylag keskeny, keramit téglával burkolt úttesten a Rákóczi úttól a Bem utcáig. . . Azután odaköltözött a Csongrád—Bács megyei Fűszer- és Édesség-nagykereskedelmi Vállalat kecskeméti fiókjának raktára. Hogy mi volt ott akkor kora hajnaltól késő estig, azt emlékezetből már le sem lehet írni, olyan régen volt. Még íS63 nyarán! De mégis boldogságszámba vehető szép idők voltak, mert — vasárnap es más, pirosbetűs ünnepnapokon nyugodtan pihenhettünk. Alhattunk akár délig is, még egy légy zümmög ésnyi za- jocska sem zavarta édes álmunkat.

EGY IGAZÁN csodálatosan szép napon azonban elköltözött az édességraktár. . . Utcánkban akkor nem egy hívő lélek rótta háláját a pá- duai szent Antalnak ropogós százasbankók képében. Nagy könnyelműség volt, ma már ők is töredelmesen beismerik.

Mert mi történt?

Az elcsöndesedett kis utca szinte máról-holnapra a motorosok és autósok valóságos Mekkája lett. S

tenni a felszólalása után, amikor tovább folytatta:

— Az én meggyőződésem: ne higgyük azt, hogy csak az iparban kell tanulni. Nálunk minden baromfigondozó elvégezte a szakmunkásiskolát, s a tanulás miatt — ami bevallom nem volt könnyű —, az egész telet távol töltöttem én is a családomtól.

Majd szünetet sem tartva, tovább sorolta: a baromfitelepen nálunk ma már három műszakban dolgoznak, s nemcsak az idősebbek, de a fiatal lányok is megkeresik a havi 1800—2000 forintot. Itt azonban mégis megállnák egy gondolatra. Mert amit Szomorné elmondott, az kitűnően példázza, hogy a céltudatos tanulással szerzett tudás rövid időn belül „közvetlen termelőerővé” válik. S az, hogy ő felszólalásában összefűzte, egymás mellé rakta a két felismerést: a tanulás szükségességét és a magasabb tudással végzett munka eredményét, már nem véletlen ráhibázás az ösz- szefüggésekre.

PETŐFI NÉPE

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel. Kiadja

a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István tgazgatő Szerkesztőség»

Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont! 26-19. 25-16. Kiadóhivatal*! tfhdex: 25 065.

Cecskémét. Szabadság tér 1/&. Telefon: 17-09.

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető*

a helyi postahivataloknál és kézibesí tőknél.

Előfizetési dii i hónapra 13 forint

Bacs-Kiskun megyei Nyomd* V» Kecskemét

ez nem túlzás Éppen a múlt hét valamelyik délutánján készítettem egy kis statisztikát: rövid hatvan perc alatt harminchatszor robogott el a házunk előtt motor és harmincnégyszer személy-, illetve tehergépkocsi. Ugyebár, szinte hihetetlen, hogy ezt az aránylag keskeny utcát egy óra leforgása alatt 70 motoros jármű vette igénybe, ami viszont azt is jelenti, hogy minden 51,4 másodpercben suhant el előttem egy-egy motor, vagy autó. S gondolom, ehhez különösebb magyarázatot fűzni teljesen felesleges. A fenti 51,4 másodpercek mindennél ékesebben beszélnek. Nem lenne illdomos azonban elhallgatni, hogy a Klapka utcaiak az eltelt három plusz öt hónap alatt tizenhárom és félszer több id eg csillapítót írattak körzeti orvosukkal, mint csak az elmúlt tíz esztendő alatt is!

ÁM MOSTANÁBAN, hogy a KPM-tanintézet végzős növedékei vasárnap délelőttönként szintén a mi kies utcánkban igyekeznek be- j bizonyítani rátermettségüket a motorra, autóra és vontatóra, mintha |

— lassan „feloldódnék” minden eddigi idegfeszültségünk. Ezt a tényt az elmúlt vasárnap még fokozottabb mértékben tapasztaltuk. Már kora reggel (alig valamivel $ óra után) ugyanis odaállított két von- | tató vezetőstül a 9-es számú ház elé és olyan csodálatos ritmusérzékkel járatták a motorokat két és fél órán keresztül, hogy talán örömünkben, vagy miért, majd kibújtunk a bőrünkből. Mikor azonban megkezdődtek az újabb két és fél órán át tartó gyakorlati vizsgák és a motorok ritmikus járásába különféle disszonanciák és kakofóniák vegyültek, hűen intonálva korunk csodálatos zenekölteményeit, tovább nem bírtunk magunkkal: klözön- löttünk az utca kétoldali járdaszegélyeire és úgy drukkoltunk, vajon kinek-kinek milyen rendűre sikerült a vizsgája?

NOS, EZT kárpótolhatjuk majd más részről, ha igaz az az eddig még meg nem erősített hír, hogy a megyei TS a vasárnap délelőttönként megrendezendő nyári Motocross és Go-Kart bajnoki versenyek lebonyolítására a mi kis ut- , j

cánkat találta a legalkalmasabb- ' £* nak... Már előre is nagyon örii- lünk, mert akkor itt, a Rákóczi úttól a Bem utcáig felejthetetlen élményekben lesz része mindenkinek — még az ágyban fekvő betC9e*n& • vaös imre

Persze ezeket a felismeréseket nemcsak Szomorné és munkacsapatának példája bizonyítja. A szakmári Simon Ignácné is elmondta, hogy ő maga és asszonytársai rendszeresen járatják a mező- gazdasági szaklapokat, s hogy szorgalmasan olvassa is, az kiderült szakszerű hozzászólásából.

Húsz ember a 33 ezerből, aki a megyében szakmai, politikai, általános műveltségét rendszeres tanulással gazdagítja. Húsz asszony, akiknek szavai, fellépése híven tükrözi mint változik, fejlődik évről évre a termelőszövetkezeti asszonyok

szemlélete, hogyan szélesedik látóköre. Korábbi években könyvelő, vagy agronómus asszonyoktól jegyeztem fel olyan színvonalú, olyan szélesebb körű összefüggésekre alapozott felszólalásokat, mint most a legfeljebb munkacsapat- vagy brigádvezetői* tisztségig eljutott asszonyok elmondtak. A korábbi évek felelősségvállalásához, szorgalmához ma már az a tudás is társul, melyet a téli tanfolyamokon, szakmai, politikai oktatások keretében újonnan szereztek az asszonyok. S ez megnyilvánul abban is, hogy nem csupán az egyszerű gazdasszony, de a közgazdász szemével is kezdik figyelni, értékelni a közös dolgait. A dunaszentbene- deki Új Hajnal Termelőszövetkezet asszonyküldötte például pontosan tájékozott volt arról, hogy a múlt évben a pecsenye- kacsa nevelése darabonként 18 forint hasznot hozott a közösnek.

A szakavatott közgazdász logikájával érvelt a császártöltési Kossuth Tsz tagja. Mészáros néni is:

— öt éve, amikor az első tanácskozásról azzal az elhatározással mentem haza, hogy megszervezem nálunk a libanevelést — majd megvertek. Aztán, hogy nem hagytam annyiba, gúnynevet akasztottak rám, elneveztek Liba Ilonának — mondta nevetve, általános derültség közepette. De amint tovább sorolta, már senki nem nevetett, hanem őszinte tisztelettel és figyelemmel nézett az idős asz- szonyra:

— Az idén már 42 ezer csirkét adunk le, egy ólat gépesítettünk, tehát nem is akármilyen körülmények között nevelünk. Egy asszony egy turnus csirke felnevelésével 75 munkaegységet, ezer forintnyi prémiumot, 30 kiló csirkét tud megkeresni. A szövetkezet jövedelmének pedig pontosan egyhar- mad része származik már a baromfitenyésztésből.

*

S az, hogy tűnik a múlt, szűkül a fejlődést gátló kistulajdonosi szemlélet, ma már nemcsak abban nyilvánul meg, hogy az asszonyok nagy szorgalommal, odaadással vesznek részt a közös munkában, hanem egészen egyszerű, mégis sokat mondó megnyilatkozásokban. A húsz asszony között például egy sem akad, aki kizárólag személyes gondokról, eredményekről beszélt volna. Az „én”, az „enyém” helyett, a „nálunk”, a „miénk” szó volt a dolgokat egymáshoz kötő kapocs. S mindezt feljegyezni, nyugtázni azt hiszem, nemcsak az újságíró számára hasznos, tanulságos.

Eszik Éva

Asszonyok a folyóparton

(Tóth Sándor felvétele.)

Antropológiai

kutatás

Megyénk húsz községében és két városában — Kecskeméten és Kiskunhalason — eddig 7400 felnőtt férfi és nő termetéről vette fel a szükséges adatokat dr. Henkey Gyula kecskeméti antropológus. Legutóbb Duna- patajon, Fajszon és Szakmaron végzett embertani kutatásokat, ősszel pedig Ordason, majd La- josmizsén folytatja munkáját.

*et5tl «ép» «épe í/u:

Derül a néző

A KECSKEMÉTI Katona József Színház nyári szünete nem jelent abszolút nyugalmat sem a színészeknek, sem pedig a színháznak. Thália papjai és papnői most Baján szerepelnek, a színházban pedig vendégegyüttesek lépnek fel, szórakoztatására és épülésére a nagyérdemű közönségnek. Ez az ezerszemű kritikus ingujjra vetkőzve, homlokán izzadsággyöngyökkel ül a bársonyszékben és vagy sír, vagy — ugyancsak könnyezve — kacag, attól függ, mi megy a világot jelentő deszkákon. Szóval „műélvez” a közönség.

Legutóbb, gyors egymásutánban két kiváló együttes, Alek- szandrovék és a Szegedi Nemzeti Színház operatársulata játékában gyönyörködhettünk. Alek- szandrovék az érzések szinte minden skáláját mozgásba hozták. Nem is erről akarok most beszélni, hanem a derűről, ami időnként végighullámzott a tömegen, s különösen az egyik szám előadásánál tört ki elemi erővel. Kodály Háry Jánosából a toborzót adta elő az egyik művész — magyar nyelven. Ez egymagában is érdekes, s ilyenkor még nagyobb figyelemmel hallgat oda az ember. Az énekes tehát mondja a szöveget, s csak néhány ütem után jövünk rá, hogy magyarul énekel. Amikor aztán oda ér, hogy „.. .Hej élet, be* gyöngy élet..a következőképpen alakul a dal: „... Hej élet, begyond élet..

A KÖZÖNSÉG derül. A művésznek tetszik a siker (kinek nem tetszik az?) és rádupláz, hogy „... begyond élet..A botlást észre sem veszi a kórus és mosollyal nyugtázza. Mikor rájuk kerül a sor, javítani akarnak, megmutatván, hogy ők nem botlanak, s hatvan torokból hangzik fel magyarul, hogy

.. Hej élet, betyár élet ■. Hiába nehéz ez a mi nyelvünk.

A másik derű a szegedi társulat Pillangókisasszony előadásán hullámzott végig a közönségen. Cso-cso-szan szerelmes sóvárgással várja vissza Pinkertont, a gálád férjet, a hűtlen amerikait. Távcsővel rohan hát az ajtóhoz, ahonnan jó kilátás nyílik a tengerre. A hosszú „egyszemű” távcsőt kihúzza és — fordítva teszi a szeméhez. Nem csodálkoztam tehát, ha nem látta a hajót.

EZ AZONBAN mitsem rontott az igen jó, színvonalas előadáson, aminek sikerét főleg éppen a Cso-cso-szant alakító Harmat h Éva nagyszerű játéka biztosította. Szerepébe annyira beleélte magát, annyira átélte a tragédiát, hogy amikor a közönség vastapsa a függöny elé hívta, arcán még mindig a fájdalom, a lélek kínja tükröződött.

— gál —

CSÖMBES KIS UTCA