Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-07 / 158. szám
Sok száz kecskeméti lakóházat menthetnénk meg A LAKÁSGOND nem újkeletű probléma. Sem Kecskeméten, sem másutt. A megyeszékhelyen a múlt esztendő egyik tanácsülésén például úgy vetődött fel a téma, hogy az évenként épülő számos lakás birtokbavételével nem csökken, hanem valamelyest még emelkedik is a lakásigény-jogosultak száma, mert évente több száz lakás válik lakhatatlanná. Mi ennek az oka? Gyöngyösi Imre, a városi tanács vb építés-közlekedési osztály vezetője szerint elsősorban az, hogy Kecskemét régi települési, számos lakóháza százéves, vagy ennél is régebben építették. Erőteljesen közrejátszik azonban a pusztulásban az Hintázik a maci... (Pásztor Zoltán felvétele.) Szabványok a szabványok szabályos alkalmazására A VEVŐ csak rápillant a cseresznyére és rögtön megállapítja: ez szép, az csúnya. A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű. A gyümölcs- és zöldségfélék osztályba sorolását 37 országos szabvány szabályozza. Ezek igen részletesek és igényesek: az első osztályú cseresznyének például 17, a szamócának 14 féle követelménynek kell megfelelnie. Ezek között szerepel a gyümölcs frissesége, tisztasága, éjpsége, kártevőmentessége, érettsége, fajtaazonossága és fajtájára jellemző nagysága, a cseresznyénél még a nyomódás- mentesség és rugalmasság is. A feltételeket néha pontosan, számszerűen is meghatározzák: az alma például csak akkor kerülhet a különleges AA minőségi osztályba, ha az egy gyümölcsön levő szépséghibák nagysága együttvéve kisebb egy 5 milliméter átmérőjű kör te- riilpt&npl A SZABVÁNYOK előírásainak többsége azonban nem eny- nyire egyértelmű. Ezért a minden egyes gyümölcs- és zöldségfélére készült termékszabványokon kívül vannak mintavételi és vizsgálati szabványok is — ezek rögzítik, hogy hogyan is kell pontosan megállapítani a termék minőségét és egyéb tulajdonságait. A termékszabványok például általában csak azt írják elő, hogy az árunak érettnek kell lennie. Egy külön szabvány yi; szont pontosan és részletesen meghatározza 25 zöldségféle különböző érettségi fokozatait és azoknak egyenként 4—5 jellemzőjét. KÜLÖN szabványa van az érzékszervi tulajdonságok — azaz szín, nagyság, alak, felületi tulajdonság, illat és íz — vizsgálatának. Ezek szerint a vizsgálatokat 18—20 Celsius-fo- kos hőmérsékleten, világos, tiszta, szagmentes helyiségben kell végezni, ahol dohányozni tilos. Ha tehát az üzletekben mégsem kifogástalan a zöldség vagy a gyümölcs, arról nem a szabványok tehetnek. Hanem? Bár lehet, hogy valamilyen szabvány még hiányzik... PETŐFI NEPH A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapia. Főszerkesztőt dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat, Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség! Kecskemét. Városi Tanácsház, Szerkesztőségi telefonközpont! 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapoki u-22. Kiadóhivatal: Index: 25 069. Kecskemét. Szabadság tér t/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető! a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dH I hónapra 13 forint t Telefoni U-w* is, hogy nem védik az épületek állagát. S ennek mi az oka? A feleletet erre Fejes Sándorral, az építési-közlekedési osztály műszaki előadójával együtt próbáltuk keresni. • A KLAPKA utcában indultunk el, találomra. Itt van például a 19-es számú ház. A tűzfala kopasz vályog. A tetőről hiányzik néhány cserép, szabad utat engedve a falra az esőnek. Az épület utcai homlokzatán csak néhány foltocska jelzi, hogy valamikor be volt vakolva. Pár helyen a vályog úgy ki van kopva, hogy valóságos lyukat képez. Ha egy kicsit meglökné az ember, valószínűleg betekintést nyerne a lakásba, amelyet Strasser Józsetfék bérlenek 1952 óta. — Mikor volt utoljára tatarozva a ház? — kérdezzük Strasser Józsefnétől. — Amióta itt lakunk, sajnos, nem javították még. Pedig mi felajánlottuk a Lakitelken lakó tulajdonosnak, hogy a 45 forintos lakbért felkerekítjük 80-ra, vagy százra, csak javíttassa meg. Arra is hajlandók lennénik, hogy magunk csináltatjuk meg, és lelakjuk. De a házigazda hallani sem akar róla. Azt mondja: minek jöttünk bele? Mielőtt tovább indulnánk, feltűnik, hogy a ház udvari része és az ugyancsak utcai melléképület gondosan karbantartott, tisztára meszelt. — Itt ki a bérlő? — tudakoljuk az udvarban lakó Schmál Ferencnótől. — Gulyás János, rádiógyári dolgozó. Ő hozta így rendbe. Különben én is magam szoktam javítani, festeni a magam részét. Mi 13 éve lakunk itt... * KÖVETKEZŐ állomásunk a Csongrádi út 25. szám alatti, gerendákkal alaposan körültámogatott, szinte rogyadozó ház. — Ki itt a házigazda? — érdeklődöm az épület egyik sarkánál kapuoszlop számára gödröt ásó munkásembertől. — Az IKV... De ezt már csak a gondolat fogja össze, öreg épület, van vagy százéves, de azért pár évvel ezelőtt még biztosan lehetett volna rajta segíteni... — fűzi hozzá nyomban a véleményét is. Balogh Károlyné, az egyik jókora szoba-konyhás lakrész bérlője ottthonába invitál bennünket. Ragyogóan tiszta lakás, nemrégiben festhették. Csak a végigrepedt falak, s a meny- nyezetet tartó oszlopok emlékeztetnek az épület életveszélyes állapotára. — 1951 óta lakunk itt. Ez idő alattt nem javították. Nem is tudom, lehet-e még rajta segíteni. .. Mi belátjuk, hogy a lakbér összege nem nagy, hogy nagyon sok állami ház szorul javításra, és hogy nem lehet győzni egyszerre, de... • TOVÁBBhaladunk. A Liliom utca 2-es számú épületet éppen tatarozzák. Lám csak, vannak még rendes emberek! — állapítjuk meg jólesőn és betérünk. Az Udvarra nyíló kis nyári konyhában találjuk a házigazdát, Győrfi Balázst, az Alkotmány Tsz nyugdíjasát. — Ne haragudjon a suta kérdéséit, Győrfi bácsi: miért javíttatja a házat? — Miért? Miért? — dohog az idős ember. — Mert ráfért! És mert, én fiatalabb koromban is szerettem a rendet! — Lakója van? — Egy. Havi negyvenet fizet, abból soha sem futná a házjavításra, De még a tsz-nyugdíjamból sem! Hanem jöjjenek, megmutatom.:. — s máris egy ládákkal megpakolt kamrához vezet bennünket, amelyet egy szegedi vállalat bérel raktárnak. — Havi kétszázötvenet fizetnek érte. oszt azt a pénzt rakosgatta össze az asszony évek óta. Abból kerül rá... * MAJDNEM átellenben innen a Klapka utca 43/a szám alatt az imént említett háznak az ellenpólusa vonja magára a figyelmet. A vakolatot erről is lekoptatta az idő. Az ablakai feletti párkány láttán pedig szinte megborzong az ember. Mert, csak a lehelet tartja a helyén, bármely pillanatban leszakadhat és és tragédiával végződhet. Idős, 73 éves néni nyit kaput. A tulajdonos. — Tessék mondani, néni, mikor tatarozták a házat utoljára? — Arra kedvesem, én bizony nem emlékszem... De, hiába vagyok a gazda, nem is bírnám megcsin ütni. Leányom, aki maga is ötvenéves, a gyárban dolgozik és a keresete éppen- hogy a megélhetésünkre elég. — Lakója van? — Igen, egy család, ök lakják az utcai részt, két szobakonyhát. De éppen itt jön.:. — Lemhényi Elekné vagyok — mutatkozik be az érkező, akitől megtudjuk, hogy 1946 óta bérli a lakást havi 20 form tért.(!) Fejes elvtárs mintegy hangosan gondolkodva számolni kezd: — Ötven forinttal több, havi hetven forintos bér kétszobás lakásért még mindig igen méltányos lenne. A plusz ötven forintokat 1946 óta összegyűjtve, több mint 12 ezer forintot jelentene. Ebből már nagyon szépen rendbe lehetne hozatni. De azon a párkányon ott, mindenképpen segíteni kell! — De kérem! Én beteg vagyok, nem is tudnék többet... — tiltakozik nyomban a bérlő, aki megijedt a megoldást kereső, jó szándékú gondolattól is. * BEFEJEZZÜK a helyszíni szemlélődést, amely több gondolatot is felvetett. Az egyik ilyen: az épületek karbantartását rendelet írja elő, csak éppen nagyon kevesen tartják be. Feltétlenül hasznos lenne tehát, ha a vb építési-közlekedési osztálya érvényt szerezne a törvénynek, napirendre tűzné a témát, s elsősorban a város belterületén sorra venné az elhanyagolt külsejű épületeket, felszólítaná gazdáikat a rendbehozatalra. Hiszen más megoldás híján erre oly módon is lehetőség van, hogy a tatarozás költségét az állam meghitelezi — betáblázva azt a lakóház értékére. Feltétlenül többet tehetne az állagóvásért az IKV is. Például gyorstatarozás módszerével, — amire Pécsről hallottunk példát. Hiszen olcsó módszer, amellyel Baranya megye székhelyén évente öt-hat utca valamennyi épületére új köntöst tudnak varázsolni. Végezetül, de nem utolsósorban jogosan lehet apellálni a bérlők segítségére. Mintahogyan erre találtunk is példát. Hiszen ha bérlemény is, otthonukról van szó, s nem lehet közömbös számukra milyen környezetben élnek, vagy rájuk roskad-e a háZ‘ P. I. Ü- íj. i utóne ^ötő^jv^épo *'etőí Jf&: r -atof m vet&' sr^őTöri -épt Uetö.' A képernyő előtt KI MIRE EMLÉKSZIK? — tette fel a kérdést a riporter a nézőknék, és kiderült, csodálatos memóriája van az embernek. Volt, aki régi dalocskákat tudott, más a Simmy nevű táncra emlékezett — igaz, hogy tánctanár volt az illető — akadt öreg, aki a twistet tanulta meg fél perc alatt. Egy úri mulatós és egy lovagias ügy is lejátszódott előttünk, az idősebb korosztály házibulit játszott, a fiatalok néma filmek szerelmi jelenetét utánozták — ugyancsak emlékezetből. Láttunk kiszorítós játékot vénecske if jaktól —, hogy mikre képes az ember egy kis tv-szereplés kedvéért! — jött Alfonzó is az Alexander’s Regtime Band-del —másra nem emlékezett szegény. Volt még egy bárgyúnak álcázott zsűri, s egy jó hírű színész, ezúttal mint tétova riporter, aki nem tudott mit kezdeni az egész műsorral. És ezen nem is csodálkoztunk. Rodolfó, a bűvész kellett volna. Jó nagy varázspálcával... Sajnos, ő nem ült a zsűriben, sem a nézőtéren. * A HÖZÖNGÖ Robinson Crusoe. Ki hitte volna, hogy már ez a Robinson is! Ezt még tán Daniel Defoe, az írója sem tudta róla. Tudniillik azt, hogy hő- zöngő fickó volt. Most derült csak ki, amikor a tv-ben filmsorozat indult a neves hajótörött históriájáról. — A papa ugyanis, mármint az öreg Robinson, így szól benne semmi- rekelő, kalandvágyó fiacskájához: — Legyen már vége a céltalan hőzöngésnek! De a kis Robinson nem hallgat rá. Szerencsére. Mert, akkor miről írt volna olyan feledhetetlen históriát Defoe mester. Vagy talán az ő idejében magyarul is másként mondták a mostani szinkronban oly eredetien, s jóízű vagánysággal hangzó „hőzöngést”?... * ERŐ ÉS SZÉPSÉG... Nem lehet lelkesültség nélkül írni, beszélni a III. Csehszlovák Spartakiád kétnapos rendezvényeiről, melyekből ízelítőt kaptunk a tv jóvoltából. A pályán 10—12 ezer iskolás, majd ugyanennyi tornászlány, honvéd, munkásasszony, karhatalmista követte egymást és végezte fegyelmezett, könnyed és derűs torna gyakorlatait. A tömegsport „eszenciája” volt ez már, mint hallottuk, kétszázezer iskolás tanulta be ezeket a gyakorlatokat, s ide csak a legjobbak jöhettek el. Egy kicsit irigyeltük is csehszlovák barátainkat. Büszkék lehetnek eredményeikre. Szerényebb méretekben szívesen követnénk példájukat. Néhány „grund”, gyepes pálya — a yáros különböző pontjain — nagyon hiányzik nálunk a tömegsporthoz.. Hiszen, mint a jó magyar szólásmondás tartja: „Nemcsak foci van a világon!” T. P. Bővül az ország középiskolai hálózata Még az idén több mint kétszáz új tanterem készül el A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint az év végéig 552 új általános és 184 középiskolai tantermet adnak át rendeltetésének. Nyolctantermes új általános iskola épül Alsózsolcán, Hódmezővásárhelyen, Derecskén, Ver- peléten, Nógrádmegyeren, a pécsi Vasas városrészben, továbbá Zalaegerszegen, Kiskunlacházán és Érdligeten egy-egy 12 tanter- | mes iskolát építenek. A felsoroltakon kívül számos kisebb — zömmel 4 tantermes — iskola is elkészül az ország különböző vidékein. Jelentékenyen bővül a középiskolák hálózata is. Kecskemét, Kazincbarcika, Tatabánya, Salgótarján 16 tantermes, Vasvár, Nagyecsed, Vác, Oroszlány, Székesfehérvár, Komló, Békéscsaba 12 tantermes, Makó, Bicske, Polgár, Füzesabony, Kisterenye, Cegléd, Ibrány, Nagykálló, Üj- fehértó és Körmend 8 tantermes új gimnáziumot kap. Miskolc 14 osztálytermes gimnáziummal és 400 személyes diákotthonnal, Szentes 8 tantermes közgazdasági szakközépiskolával gazdagodik. Zalaegerszegen 150 középiskolás fiatal részére épül diákotthon.
