Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-31 / 179. szám

1965 július 31, szombat 5. oldal Portugália n. A Hotel Tivoliban A Rio Tejo partján már az első este megismerkedtem Eno- ri Corteval. Érdeklődésem lát­tán segített, hogy megtaláljam a lisszaboni tíemzeti Parkot. — Az út egy részén elkísé­rem. így biztosan megtalálja. A szép parkban — kezdte a be­szélgetést — biztosan jól fog szórakozni. — Remélem, igaza lesz — vá­laszoltam. Bemutatkoztunk. A portói kereskedő fia a lissza­boni orvosegyetem harmadéves hallgatója. Láthatóan meglepő­dött. amikor felfedtem kiléte­met. Nem titkolta, hogy Ma­gyarországról érkezővel még sohasem találkozott — Mi sok mindent tudunk Magyarországról. Mégis — ha már találkoztunk — hadd kér­dezzek hazájáról. Igaz-e. hogy a magyar egyetemeken a diá­kok annyi ösztöndíjat kapnak, amennyiből akár meg is lehet élni. — Ha a diáknak jó a tanul­mányi eredménye, valóban el­érhet annyi ösztöndíjat hogy nem szorul szülői támogatásra. — Ezek szerint az alacso­nyabb keresetű szülők gyerme­kei is eljuthatnak az egyete­mekre — Természetes. A munkás, a paraszt, az értelmiségi szülők gyermekei egyforma eséllyel ta­nulhatnak. Kedves Enori. és ho­gyan élnek a lisszaboni egye­temi diákok és a város fia­taljai Pillanatnyi habozás után úgy éreztem, hogy a kérdésre me­gint bekövetkezik a már több­ször hallott udvarias válasz. „Erről ne beszéljünk.” Nem ez történt. — Ha érdekli a mi életünk, beszélek róla. Jöjjön el holnap a Hotel Tivoliba. Egy portói ba­rátom társaságában szívesen látnám este tíz órakor a szál­loda emeleti luxuséttermében. Az idő megfelelt. A találko­zón pontosan megjelentem. Enori barátja, Denito Carto Pá­rizsban végzi építészmérnöki egyetemi tanulmányait. A ne­gyedik évfolyam utolsó vizsgái előtt kapott tanulmányi szüne­tet tölti Lisszabonban. Mindhárman elhelyezkedtünk az étterem egyik sarokasztalá­nál. Enori kezdte a beszélge­tést. — Két vallomással akarom kezdeni. Az egyik: az én ne­vem nem Enori Corte, és a ba­rátomé nem Benito Carto. Hogy mi az igazi nevünk, ne kérdez­ze. A másik, amit a beszélgetés elején el akarok mondani, azért hívtuk a Hotel Tivoliba, mert ebben a luxushotelben csak gaz­dag turisták szállnak meg. Itt a falnak és az asztalnak nin­csen füle. — Értem a vallomásokat — mondottam. — Akkor kérdezzen, és ami­kor a pincér nem lesz a közel­ben, mindenre válaszolunk. — Az első kérdésem a teg­napi. Hogyan élnek a portugál fiatalok? — Európában és a világ sok táján úgy tudják, hogy Portu­gáliában mindenki belenyugo­dott a sorsába. Ez csak részben igaz. Ébredezik a hagyományos portugál szabadságmozgalom. Hadd meséljek el két epizódot. — 1946. áprilisában a tenge­részeti egyetem diákjai levele kaptak londoni kollégáiktól. P londoni diákok öt lisszabor egyetemistát vendégségbe hív­tak április 28-tól május 5-ig. A meghívást a tengerészeti egyetem diákjai elfogadták, és ki is jelölték a küldöttség tag­jait. Az útlevélkérő lapokat is kiállították és eljuttatták a por­tugál belügyminiszterhez. Az útlevél kiadása helyett azonban egészen más történt. A rendőr­ség felfedezte, hogy a tervezett londoni tartózkodásban május 1-e is benne van. Emiatt az utazást megtagadták — Az egyetemisták között né­hány százan a Nemzeti Park­ban tiltakozó tüntetést szervez­tek. A tüntetőkből válogatás nélkül hármat letartóztattak. Semmit sem tudunk róluk. — A második epizód. Néhány hete az egyetemisták ismét tüntetést szerveztek. Most már — folytatta emlékezését — sok ezren voltak. Tiltakoztunk a törvénytelen bebörtönzés és a terror ellen. Röpcédulákon is hirdettük követelésünket. „En­gedjék szabadon társainkat” volt olvasható a röpcédulán. Az esemény gyorsan, villám­szerűén történt. Mire a rendőr­ség a tüntetés színhelyére ér­kezett, mindnyájan szétszéled­tünk. Amikor a beszélgetés befe­jeződött, már átléptük az éj­félt. Az utcán világvárosi fény, százával száguldó Mercedesek és Fordok. Csak itt-ott volt lát­ható egy-egy gyalogos. A dol­gozók már rég lepihentek. A gazdagok szórakozása még ja­vában tartott. Az egyik mula­tóból a másikba autóikkal 80— 100 kilométeres sebességgel szá­guldottak. Mi is autóba szálltunk. Enori kölcsönkért Opelba invitált en­gem és barátját. — Az én szállásom — mon­dottam — a Hotel Athén, na­gyon közel van. Nincs szüksé­gem gépkocsira. — Tudom, végleges elbúcsú- zásunk előtt egy kis kirándu­lásra szeretném elvinni. Egy hegyre vitt. A hegyen húsz méter nagyságú kereszt. A kereszten Krisztus szobra. A monumentális emlékművet ezer­nyi lámpa és tucatnyi reflektor világította. — A lisszaboni szeretet és engedelmesség szobra — mon­dották egyszerre. Egyszerre is folytatták: — Pedig nálunk szeretet alig van, szolgaság annál nagyobb. A dombtetőn sokan voltak. Gyönyörködtek a tiszta ég és város csillagaiban. Ismét gépkocsiba szálltunk. Gyorsan leértünk a város szí­vébe. Az egyik utcasarkon a kocsi hirtelen megállt. Benito elbúcsúzott. Aztán néhány utcán áthalad­va a Hotel Athén közelében én is elbúcsúztam. Lónyai Sándor A jövőt alapozzák Nyár van, a nagy munkák ideje a mezőgazdaságban. Kasza alá érett a gabona, a kukorica is magasra kapaszkodott már. Orgovány 16 és fél ezer hol­das határában mindenütt szor­galmasan dolgozó embereket látni a földeken. Kézi kaszáso­kat, aratógépet és kombájnt, nyomukban tarlókat és másod­vetést. Az 500 holdat kitevő fiatal szőlőket asszonyok és lányok kötözik. Nyomukban ha­ladnak a férfiak permetezőgép­pel. Tapossák a forró homokot és ahogy elhaladnak a szőlő­tőkék mellett, azok égszínkékbe öltöznek. A falu utcái ilyenkor népte- lenek. Csak néha szalad végig az utón egy-egy vontató. Láp­földet szállítanak az új szőlők, gyümölcsösök közé, hogy jó erőben forduljanak majd ter­mőre. A nagy nyári munkák köze­pette sem állt meg azonban Or- goványon a pártmunka. Hat pártszervezet van a községben, de egyik titkár se válaszolna úgy az érdeklődésre hogy: „Ez­zel a kérdéssel nem érünk rá foglalkozni elvtársam, mert aratunk és végezzük a termelő munkát.” Jól mutatta azt a sokoldalú munkát, amit a kommunisták a nyári hajrában is végeznek, a legutóbbi pártvezetőségi ülés. Tóth Kálmán, a községi párt­vezetőség titkára elsőnek ter­mészetesen a mezőgazdasági munkák állásáról számolt be a résztvevőknek, s megállapodtak mindjárt a legfontosabb teen­dőkben is. A következő napi­rendben viszont már a jövő évi pártoktatás és a kulturális ter­vek gondjaival foglalkoztak. Előbb az ideológiai irányel­veket tárgyaló járási oártbi- zottsági ülésről hangzott el tá­jékoztató. Értékelték a résztve­vők a pártszervezetek propa­ganda és művelődési munká­ját, hogy a következő össze­vont taggyűlésen alapos beszá­molóban elemezhessék a hely­zetet és kijelölhessék a tenni­valókat. A jövő népművelési évad elő­készítése pedig a következő­képpen áll: A szövetkezetekben és a művelődési otthonban elké­szült a kulturális terv, amely­ben érvényesülnek már az ide­ológiai irányelvek által megje­lölt feladatok is. Szakmai tan­folyamokon ötvenen, állami ok­tatásban hatvanan vesznek részt a következő évadban és ugyan- ennyien a KISZ politikai okta­táson is. A szövetkezeti gazdák számára induló VII. osztály szervezését is megkezdték. Ez az osztály a dolgozók iskolája keretében a tananyag mellett feldolgozza a mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam el­ső évfolyamának anyagát is. így két évvel rövidebb idő alatt JMjSW 'KW?'?'’' az általános iskolai bizonyít­vány mellé szakmunkásbizo- nyítván.yt is szerezhetnek a hallgatók. A jövő pártoktatási év terve­zete minden eddiginél nagyobb lehetőségeket biztosít a téli es­ték hasznos eltöltésére. A ter­vezet szerint folytatják a mar­xizmus—leninizmus második évfolyamát 23 résztvevővel. Megszervezik a gazdaságpoliti­kai tanfolyam mezőgazdasági tagozatát 30, a szocializmus építésének alapkérdései szemi­náriumot 19. a tagjelöltek tan­folymát 12 hallgatóval, a há­rom tanyai iskolánál pedig téli tanfolyamot indítanak T50 résztvevővel. A téli tanulásban a terv sze­rint mintegy 200 szövetkezeti paraszt vesz részt, a nők száma eléri a százat. Az oktatási terv­ben jelentős helyet kapott a tanyán élők kulturális és po­litikai nevelése, amivel az el­múlt esztendőben még nem foglalkoztak kellőképpen Orgo- ványon. A pártoktatás propa­gandistáinak kiválogatása már megtörtént. A jövő oktatási év­ben hét kommunistának lesz egyik legfontosabb feladata ez a munka. Mind a heten a politikailag legjobban képzett Készülődés párttagok közé tartoznak, ve­zető munkakörben dolgoznak, négy közülük pedagógus. Egy kivételével valamennyien érett­ségizettek. Köztük van Somogyi András és Magó Ferenc, akik jó néhány éves tapasztalattal végzik az egyik legszebb pártmunkát, s tavaly a járási pártbizottság dicséretében részesültek. Mindezek mellett jut idő a pártépítésre, az egyéni fog­lalkozásra a legjobb dolgozók­kal, aminek eredményeként a következő taggyűlésen öt tag­jelöltet vesznek föl Orgoványon. köztük két agronómust. Az ülés végül az árvízkáro­sultak megsegítésével, valamint a felvásárlási és községfejlesz­tési tervekkel kapcsolatos szer­vezési kérdésekről tárgyalt. A pártvezetőség tehát nem csupán az időszerű termelési feladatokkal foglalkozik, hanem a nagy elfoglaltság ellenére is figyelmet fordít a község életé­nek szerteágazó gondjaira és a jövő megalapozására. Ez persze több időt és fáradságot köve­tel. Ám a község kommunista vezetői nem sajnálják sem egyiket, sem a másikat. Mint ahogyan Tóth Kálmán elvtárs a pártvezetőségi ülés előtt kora reggel egyszer már körülnézett a határban is. Horváth Ignác az iskolaszezonra Fiatal mama áll a kecskeméti Pajtás Áruház pultja előtt. Kis tornaruhát, ingecskét, trikót vásárolt pöttömnyi fiacskájá­nak. A kislegény boldogan fe­szít anyukája mellett, hiszen a hátán már ott díszük az óvo­dástáskát felváltó iskolástáska. — De vettünk cipzáras toll­tartót is, mert szeptembertől már iskolába megyek — mond­ja büszkén a kisfiú. — Az elsősök mamái, papái már jönnek vásárolni, de a fel­sőbb osztályosok igényeit is ki tudjuk elégíteni. Csőszi Sándor- né, az áruház vezetője mondta ezt és hozzátette: — Az egymillió forintos raktári készlet mind na­gyobb hányadát teszik ki az iskolai ruházatok. Körülbelül 200—300 iskolakö­penyt tudunk ajánlani 6-tól 16-os számban, ezenkívül torna­cipőt, egy-egy nagyságban 100 —150 darabot, továbbá torna- ruhát, sötétkék szoknyát, mat­róz leányruhát, sötétkék öl­tönyt, melegítőt, fiú ingeket, kötött kabátokat és például a kollégiumba indulóknak fehér­neműt. .. Felsorolta az áruház vezetője az idei újdonságokat is: a gyermek Orkán-kabátot, sport- lemberdzseket, a szép műszálas fiúöltönyöket, terliszter szok­nyákat, a durábel fiúcipőket, a lányoknak a nyújtott orrú lakk­cipőket. Az áruutánpótlás folyama­tosan történik, csupán esőkabátból, harisnya- nadrágból, szintetikus ruhákból, gyermek Orkán-kabátból és mackóból várható átmeneti fennakadás... Érdemes volt azonban elláto- •'tni a Kecskeméti Állami Áru- 1 'zba is, és megkérdezni: Mit í érnek a gyerekeknek az idei Iiskolai évre? Kevesen tudják, hogy az áru­házban megvásárolhatók egyes általános és középiskolák tanu­lóinak tornaruhái, egyensapkái is. Most például a Kecskeméti Ének-Zenei Ált. Iskola és Gim­názium, a Bányai Júlia és Ka­Lesz etet* iskolaköpeny Újdonságok nagy választékban A Belém turisztikai érdekesség-. tona József Gimnázium, vala­mint egy technikum tanulói ré­szére. Háromezer iskolaköpeny, kb. 5 ezer tomanadrág, nagy­számú úttörő és egyéb ing, tor­nacipő, magas szárú s félcipő áll rendelkezésre. — Leányka- és iskolaruhából 2500 darab az induló készle­tünk — mondotta Németh Jó­zsef, a konfekció osztály veze­tője. •— Üj „slágerünk” a da- nulonból készült leányka és fiú ballonkabát, az igen nagyszámú szólónadrág és zakó... Az elmúlt évekhez viszonyít­va a áruház papír- és írószer­osztályán is megnőtt a vá­laszték. Kb. 12 ezer füzetcsomag, tízféle iskolástáska stb. szerepelnek az ajánlatok között. Ugyancsak szép árukészletet találtunk a Dél-magyarországi Textilnagykereskedelmi Válla­lat kecskeméti mintatermében, ahol Horváth István, a vezető megjegyezte: — Észak-Bács-Kiskun megyé­iben több mint hatvan boltot látunk el áruval. Időben kaptuk a megrendeléseket, így folya­matos az elővásárlás és a szál­lítás is. Mennyiségben, minő­ségben, választékban egyaránt javultak az iskolai ruházati cik­kek. Újdonságaink: a t)egombol- ható szivacsbélések, a gyermek átmeneti leányka és fiúkabátok teddyber gallérral, az új vonalú és a kifordítható, szivacsbéléses ballonok. Végül, az Arany Já­nos utcában a Megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat bőr­díszmű szaküzletében érdeklőd­tünk. — Nekünk sem lehet pana­szunk — hangzott Sohajda Fe- rencné boltvezető-helyettes fel­világosítása. — Kézi, háti isko­lástáska, óvodástáska — közel másfél ezer darab van raktá- runltban. Mi is tudunk újdon­sággal szolgálni a kedves vevő­nek, például cipzáras bőrtoll­tartóval, ezenkívül a csehszlo­vák és NDK-beli műbőrtáskálc- kal is... B. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents