Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-31 / 179. szám
1965 július 31, szombat 5. oldal Portugália n. A Hotel Tivoliban A Rio Tejo partján már az első este megismerkedtem Eno- ri Corteval. Érdeklődésem láttán segített, hogy megtaláljam a lisszaboni tíemzeti Parkot. — Az út egy részén elkísérem. így biztosan megtalálja. A szép parkban — kezdte a beszélgetést — biztosan jól fog szórakozni. — Remélem, igaza lesz — válaszoltam. Bemutatkoztunk. A portói kereskedő fia a lisszaboni orvosegyetem harmadéves hallgatója. Láthatóan meglepődött. amikor felfedtem kilétemet. Nem titkolta, hogy Magyarországról érkezővel még sohasem találkozott — Mi sok mindent tudunk Magyarországról. Mégis — ha már találkoztunk — hadd kérdezzek hazájáról. Igaz-e. hogy a magyar egyetemeken a diákok annyi ösztöndíjat kapnak, amennyiből akár meg is lehet élni. — Ha a diáknak jó a tanulmányi eredménye, valóban elérhet annyi ösztöndíjat hogy nem szorul szülői támogatásra. — Ezek szerint az alacsonyabb keresetű szülők gyermekei is eljuthatnak az egyetemekre — Természetes. A munkás, a paraszt, az értelmiségi szülők gyermekei egyforma eséllyel tanulhatnak. Kedves Enori. és hogyan élnek a lisszaboni egyetemi diákok és a város fiataljai Pillanatnyi habozás után úgy éreztem, hogy a kérdésre megint bekövetkezik a már többször hallott udvarias válasz. „Erről ne beszéljünk.” Nem ez történt. — Ha érdekli a mi életünk, beszélek róla. Jöjjön el holnap a Hotel Tivoliba. Egy portói barátom társaságában szívesen látnám este tíz órakor a szálloda emeleti luxuséttermében. Az idő megfelelt. A találkozón pontosan megjelentem. Enori barátja, Denito Carto Párizsban végzi építészmérnöki egyetemi tanulmányait. A negyedik évfolyam utolsó vizsgái előtt kapott tanulmányi szünetet tölti Lisszabonban. Mindhárman elhelyezkedtünk az étterem egyik sarokasztalánál. Enori kezdte a beszélgetést. — Két vallomással akarom kezdeni. Az egyik: az én nevem nem Enori Corte, és a barátomé nem Benito Carto. Hogy mi az igazi nevünk, ne kérdezze. A másik, amit a beszélgetés elején el akarok mondani, azért hívtuk a Hotel Tivoliba, mert ebben a luxushotelben csak gazdag turisták szállnak meg. Itt a falnak és az asztalnak nincsen füle. — Értem a vallomásokat — mondottam. — Akkor kérdezzen, és amikor a pincér nem lesz a közelben, mindenre válaszolunk. — Az első kérdésem a tegnapi. Hogyan élnek a portugál fiatalok? — Európában és a világ sok táján úgy tudják, hogy Portugáliában mindenki belenyugodott a sorsába. Ez csak részben igaz. Ébredezik a hagyományos portugál szabadságmozgalom. Hadd meséljek el két epizódot. — 1946. áprilisában a tengerészeti egyetem diákjai levele kaptak londoni kollégáiktól. P londoni diákok öt lisszabor egyetemistát vendégségbe hívtak április 28-tól május 5-ig. A meghívást a tengerészeti egyetem diákjai elfogadták, és ki is jelölték a küldöttség tagjait. Az útlevélkérő lapokat is kiállították és eljuttatták a portugál belügyminiszterhez. Az útlevél kiadása helyett azonban egészen más történt. A rendőrség felfedezte, hogy a tervezett londoni tartózkodásban május 1-e is benne van. Emiatt az utazást megtagadták — Az egyetemisták között néhány százan a Nemzeti Parkban tiltakozó tüntetést szerveztek. A tüntetőkből válogatás nélkül hármat letartóztattak. Semmit sem tudunk róluk. — A második epizód. Néhány hete az egyetemisták ismét tüntetést szerveztek. Most már — folytatta emlékezését — sok ezren voltak. Tiltakoztunk a törvénytelen bebörtönzés és a terror ellen. Röpcédulákon is hirdettük követelésünket. „Engedjék szabadon társainkat” volt olvasható a röpcédulán. Az esemény gyorsan, villámszerűén történt. Mire a rendőrség a tüntetés színhelyére érkezett, mindnyájan szétszéledtünk. Amikor a beszélgetés befejeződött, már átléptük az éjfélt. Az utcán világvárosi fény, százával száguldó Mercedesek és Fordok. Csak itt-ott volt látható egy-egy gyalogos. A dolgozók már rég lepihentek. A gazdagok szórakozása még javában tartott. Az egyik mulatóból a másikba autóikkal 80— 100 kilométeres sebességgel száguldottak. Mi is autóba szálltunk. Enori kölcsönkért Opelba invitált engem és barátját. — Az én szállásom — mondottam — a Hotel Athén, nagyon közel van. Nincs szükségem gépkocsira. — Tudom, végleges elbúcsú- zásunk előtt egy kis kirándulásra szeretném elvinni. Egy hegyre vitt. A hegyen húsz méter nagyságú kereszt. A kereszten Krisztus szobra. A monumentális emlékművet ezernyi lámpa és tucatnyi reflektor világította. — A lisszaboni szeretet és engedelmesség szobra — mondották egyszerre. Egyszerre is folytatták: — Pedig nálunk szeretet alig van, szolgaság annál nagyobb. A dombtetőn sokan voltak. Gyönyörködtek a tiszta ég és város csillagaiban. Ismét gépkocsiba szálltunk. Gyorsan leértünk a város szívébe. Az egyik utcasarkon a kocsi hirtelen megállt. Benito elbúcsúzott. Aztán néhány utcán áthaladva a Hotel Athén közelében én is elbúcsúztam. Lónyai Sándor A jövőt alapozzák Nyár van, a nagy munkák ideje a mezőgazdaságban. Kasza alá érett a gabona, a kukorica is magasra kapaszkodott már. Orgovány 16 és fél ezer holdas határában mindenütt szorgalmasan dolgozó embereket látni a földeken. Kézi kaszásokat, aratógépet és kombájnt, nyomukban tarlókat és másodvetést. Az 500 holdat kitevő fiatal szőlőket asszonyok és lányok kötözik. Nyomukban haladnak a férfiak permetezőgéppel. Tapossák a forró homokot és ahogy elhaladnak a szőlőtőkék mellett, azok égszínkékbe öltöznek. A falu utcái ilyenkor népte- lenek. Csak néha szalad végig az utón egy-egy vontató. Lápföldet szállítanak az új szőlők, gyümölcsösök közé, hogy jó erőben forduljanak majd termőre. A nagy nyári munkák közepette sem állt meg azonban Or- goványon a pártmunka. Hat pártszervezet van a községben, de egyik titkár se válaszolna úgy az érdeklődésre hogy: „Ezzel a kérdéssel nem érünk rá foglalkozni elvtársam, mert aratunk és végezzük a termelő munkát.” Jól mutatta azt a sokoldalú munkát, amit a kommunisták a nyári hajrában is végeznek, a legutóbbi pártvezetőségi ülés. Tóth Kálmán, a községi pártvezetőség titkára elsőnek természetesen a mezőgazdasági munkák állásáról számolt be a résztvevőknek, s megállapodtak mindjárt a legfontosabb teendőkben is. A következő napirendben viszont már a jövő évi pártoktatás és a kulturális tervek gondjaival foglalkoztak. Előbb az ideológiai irányelveket tárgyaló járási oártbi- zottsági ülésről hangzott el tájékoztató. Értékelték a résztvevők a pártszervezetek propaganda és művelődési munkáját, hogy a következő összevont taggyűlésen alapos beszámolóban elemezhessék a helyzetet és kijelölhessék a tennivalókat. A jövő népművelési évad előkészítése pedig a következőképpen áll: A szövetkezetekben és a művelődési otthonban elkészült a kulturális terv, amelyben érvényesülnek már az ideológiai irányelvek által megjelölt feladatok is. Szakmai tanfolyamokon ötvenen, állami oktatásban hatvanan vesznek részt a következő évadban és ugyan- ennyien a KISZ politikai oktatáson is. A szövetkezeti gazdák számára induló VII. osztály szervezését is megkezdték. Ez az osztály a dolgozók iskolája keretében a tananyag mellett feldolgozza a mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam első évfolyamának anyagát is. így két évvel rövidebb idő alatt JMjSW 'KW?'?'’' az általános iskolai bizonyítvány mellé szakmunkásbizo- nyítván.yt is szerezhetnek a hallgatók. A jövő pártoktatási év tervezete minden eddiginél nagyobb lehetőségeket biztosít a téli esték hasznos eltöltésére. A tervezet szerint folytatják a marxizmus—leninizmus második évfolyamát 23 résztvevővel. Megszervezik a gazdaságpolitikai tanfolyam mezőgazdasági tagozatát 30, a szocializmus építésének alapkérdései szemináriumot 19. a tagjelöltek tanfolymát 12 hallgatóval, a három tanyai iskolánál pedig téli tanfolyamot indítanak T50 résztvevővel. A téli tanulásban a terv szerint mintegy 200 szövetkezeti paraszt vesz részt, a nők száma eléri a százat. Az oktatási tervben jelentős helyet kapott a tanyán élők kulturális és politikai nevelése, amivel az elmúlt esztendőben még nem foglalkoztak kellőképpen Orgo- ványon. A pártoktatás propagandistáinak kiválogatása már megtörtént. A jövő oktatási évben hét kommunistának lesz egyik legfontosabb feladata ez a munka. Mind a heten a politikailag legjobban képzett Készülődés párttagok közé tartoznak, vezető munkakörben dolgoznak, négy közülük pedagógus. Egy kivételével valamennyien érettségizettek. Köztük van Somogyi András és Magó Ferenc, akik jó néhány éves tapasztalattal végzik az egyik legszebb pártmunkát, s tavaly a járási pártbizottság dicséretében részesültek. Mindezek mellett jut idő a pártépítésre, az egyéni foglalkozásra a legjobb dolgozókkal, aminek eredményeként a következő taggyűlésen öt tagjelöltet vesznek föl Orgoványon. köztük két agronómust. Az ülés végül az árvízkárosultak megsegítésével, valamint a felvásárlási és községfejlesztési tervekkel kapcsolatos szervezési kérdésekről tárgyalt. A pártvezetőség tehát nem csupán az időszerű termelési feladatokkal foglalkozik, hanem a nagy elfoglaltság ellenére is figyelmet fordít a község életének szerteágazó gondjaira és a jövő megalapozására. Ez persze több időt és fáradságot követel. Ám a község kommunista vezetői nem sajnálják sem egyiket, sem a másikat. Mint ahogyan Tóth Kálmán elvtárs a pártvezetőségi ülés előtt kora reggel egyszer már körülnézett a határban is. Horváth Ignác az iskolaszezonra Fiatal mama áll a kecskeméti Pajtás Áruház pultja előtt. Kis tornaruhát, ingecskét, trikót vásárolt pöttömnyi fiacskájának. A kislegény boldogan feszít anyukája mellett, hiszen a hátán már ott díszük az óvodástáskát felváltó iskolástáska. — De vettünk cipzáras tolltartót is, mert szeptembertől már iskolába megyek — mondja büszkén a kisfiú. — Az elsősök mamái, papái már jönnek vásárolni, de a felsőbb osztályosok igényeit is ki tudjuk elégíteni. Csőszi Sándor- né, az áruház vezetője mondta ezt és hozzátette: — Az egymillió forintos raktári készlet mind nagyobb hányadát teszik ki az iskolai ruházatok. Körülbelül 200—300 iskolaköpenyt tudunk ajánlani 6-tól 16-os számban, ezenkívül tornacipőt, egy-egy nagyságban 100 —150 darabot, továbbá torna- ruhát, sötétkék szoknyát, matróz leányruhát, sötétkék öltönyt, melegítőt, fiú ingeket, kötött kabátokat és például a kollégiumba indulóknak fehérneműt. .. Felsorolta az áruház vezetője az idei újdonságokat is: a gyermek Orkán-kabátot, sport- lemberdzseket, a szép műszálas fiúöltönyöket, terliszter szoknyákat, a durábel fiúcipőket, a lányoknak a nyújtott orrú lakkcipőket. Az áruutánpótlás folyamatosan történik, csupán esőkabátból, harisnya- nadrágból, szintetikus ruhákból, gyermek Orkán-kabátból és mackóból várható átmeneti fennakadás... Érdemes volt azonban elláto- •'tni a Kecskeméti Állami Áru- 1 'zba is, és megkérdezni: Mit í érnek a gyerekeknek az idei Iiskolai évre? Kevesen tudják, hogy az áruházban megvásárolhatók egyes általános és középiskolák tanulóinak tornaruhái, egyensapkái is. Most például a Kecskeméti Ének-Zenei Ált. Iskola és Gimnázium, a Bányai Júlia és KaLesz etet* iskolaköpeny Újdonságok nagy választékban A Belém turisztikai érdekesség-. tona József Gimnázium, valamint egy technikum tanulói részére. Háromezer iskolaköpeny, kb. 5 ezer tomanadrág, nagyszámú úttörő és egyéb ing, tornacipő, magas szárú s félcipő áll rendelkezésre. — Leányka- és iskolaruhából 2500 darab az induló készletünk — mondotta Németh József, a konfekció osztály vezetője. •— Üj „slágerünk” a da- nulonból készült leányka és fiú ballonkabát, az igen nagyszámú szólónadrág és zakó... Az elmúlt évekhez viszonyítva a áruház papír- és írószerosztályán is megnőtt a választék. Kb. 12 ezer füzetcsomag, tízféle iskolástáska stb. szerepelnek az ajánlatok között. Ugyancsak szép árukészletet találtunk a Dél-magyarországi Textilnagykereskedelmi Vállalat kecskeméti mintatermében, ahol Horváth István, a vezető megjegyezte: — Észak-Bács-Kiskun megyéiben több mint hatvan boltot látunk el áruval. Időben kaptuk a megrendeléseket, így folyamatos az elővásárlás és a szállítás is. Mennyiségben, minőségben, választékban egyaránt javultak az iskolai ruházati cikkek. Újdonságaink: a t)egombol- ható szivacsbélések, a gyermek átmeneti leányka és fiúkabátok teddyber gallérral, az új vonalú és a kifordítható, szivacsbéléses ballonok. Végül, az Arany János utcában a Megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat bőrdíszmű szaküzletében érdeklődtünk. — Nekünk sem lehet panaszunk — hangzott Sohajda Fe- rencné boltvezető-helyettes felvilágosítása. — Kézi, háti iskolástáska, óvodástáska — közel másfél ezer darab van raktá- runltban. Mi is tudunk újdonsággal szolgálni a kedves vevőnek, például cipzáras bőrtolltartóval, ezenkívül a csehszlovák és NDK-beli műbőrtáskálc- kal is... B. Gy.
