Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-30 / 178. szám
1965. július 30, péftek S. oldal Portugália i. Főváros a hét dombon Európa földrajzilag legnyugatibb országának nagysága (gyarmatai nélkül) hasonló hazánk területéhez. Portugália 92161, Magyarország 93 031 négyzetkilométeren helyezkedik el. A portugál anyaországban 9 130 000-en, Magyarországon 10 100 000 ember él. Az Air Prance sugárhajtású repülőgépnek a fedélzetéről pillantom meg a fővárost. Az első villámszerű kép megragadó. S amikor a várost a földről is megismerem, teljessé válik meggyőződésem: az 1173-ban aiapí— És a hal? — Naponta öt-tíz kiló a zsákmány. Az ára tíz escudo. __ f — Ügy látom, kevesli a hal árát. — Igen. — Nagyon sok a halász. A vásárló kevés. Azért olcsó a hal. Elbúcsúzom a halárustól. Továbbmegyek. A Restau-Redo- resre érek. Ez már budapesti es belváros, pontosabban a Vörösmarty tér. A téren sok kicsi és nagyobb üzlet, szép áruházak. Az egyikben Volkswagen autók vásárolhatók Amerikai üzletház: a Schell sok emeletes palotája. tott Lisszabon okkal érdemelte ki az „elragadóan szép” jelzőt. A Marques de Pombal kör alakú térről indulok el. A teret az elmúlt néhány évben új épületekkel tették impozánssá. A. Hotel Phönix, a Hotel Ritz, hipermodern szállodák, a Portugál Nemzeti és Beruházási Bank reprezentatív épülete előtt élénk a forgalom. A tér északnyugati részén enyhe emelkedőn VII. Eduárd angol királyról elnevezett park. Az Eduárd-park tengelyében Sebastia Jósé de Carvalho e Molle (Pombal) márki szobra. A szobrot a neves portugál miniszterelnök emlékére a XVIII. század végén állították. Pombal sokat tett a portugál felvilágosodásért. Korlátozta a jezsuiták és a főnemesek hatalmát. Bírálata az ink- vizíeiós ítélkezéseket, fejlesztette országa iparát és kereskedelmét. A szobor mögött az Avenida da Liberdade útja. A másfél kilométeres. szökőkúttal ékesített út az óvárosig vezet. Innen kes- ktny utcákon át érkezem a Rio Tejo partjára. Az Avenida da Liberdade hosszú, széles park is lehetne. Az út medencéiben hattyúk úszkálnak. A virágágyak mellett három párhuzamos autóúton száguldó forgalom. Ez az út a réginek és az újnak a találkozója. Az újat a Shell amerikai olajvállalat hatalmas épülete, a Sajtópalota és monumentális Tivoli Szálloda adja. A régit a középkori épületek képviselik. A régihez sorolom az utca képéhez tartozó halárusító asszonyokat. Fejükön a széles, lapos kosárban századok óta viszik a mindennapos halzsákmányt. Egyet megszólítok. — Parancsoljon uram, csukát, süllőt, vagy rákot óhajt? — Nem akarok vásárolni — mondom —, csupán kérdezni akarok. Hol lakik? Mekkora a napi halászzsákmány? És menynyiért árusítja? — A legtöbb lisszaboni halász — adja a választ — a Tejo partján lakik. Én a folyó felett, az Alfama városrészben lakom. Érdemes megnézni. Az épületeken feltűnő erősséggel mutatkozik a mór hatás. A falakat a földszinttől az emeletig jellegzetes figurákkal színes mozaiklapok borítják. Ugyanez ismerhető fel a ková- • csoltvas erkélyeken. A Rossio térről nyíló utcában még sokszínűbben található meg az Európában ritkán található mór építészet. Az Auguszta utca világszép üzleteiben minden látható és drága pénzen meg is vásárolható. Aki alkuszik, olcsóbban, aki nem, drágábban vásárol. Engem az üzletek alig érdekelnek. Ha a szép kirakatokat meg is nézem, mégis inkább csodálom az utca végéből jól látható La Citedralat. (Este mesébe illő látvány a kivilágított Citedrala.) A Citedrala közelről való megtekintése előtt a Belem Esteril Cascias városrészt nézem meg. Ez a városrész a XVI. században épült. A Belem tetején áll egy kis kápolna. A visszatérő hajósok ezt látják meg elsőnek, Vasco de Gama itt imádkozott egy éjszakát, mielőtt első nagy tengeri útjára indult. A világhírű portugál hajós hamvait hazahozatala után a kápolnában helyezték örök pihenőre. Fent a Citedrala kertjében a turista elé tárul a Tejo hatalmas víztükre. Felülről kéken csillogó folyó hátán a halász- hajók apró játékoknak látszanak. A Citedrala másik oldalán lépcsőzetesen egymás mellett szűk utcácskák. Mind-mind apró kövekből épültek. Mellettem egy csoportnak idegenvezető magyaráz. — Ez Alfama — hallatszik a tájékoztatás. Eszembe jut a halászfeleség, aki oly nagy szeretettel beszélt e városrészről. Igaza volt, az Alfama kőből épített utcái valóban szépek. Elfáradok. A Citedrala mellett a Miradouro Santa Luzia teraszának kávézójában megpihenek. Beestelcdett. Kellemes a Tejo felől érkező hús szellő. Még egyszer megnézem a hét dombra épített várost. Lónyai Sándor Az iskola épülne, de — nincs építőanyag Jakab havának 30-ikán Százötven éves a Bánk bán A kunszentmiklósi helyi ipari iskola régóta helyhiánnyal küzd, az egyre szaporodó tanulólétszámot két korszerűtlen tanteremben kell elhelyezni. Az MHS szükségtantermet is bocsátott az iskola rendelkezésére, de így sem tudták az igényt kielégíteni. A kérdés most megoldást nyerhetne. A községi tanács felajánlotta a Munkaügyi Minisztériumnak a régi moziépületet. A minisztérium elfogadta az ajánlatot és azonnal intézkedett is az épület átalakítására. Mivel az átalakítandó moziépületben két család lakik, az ő számukra az eddigi ipariskolában készítenek megfelelő lakást. Az iskola új helyiségének építését azonban hátráltatja az, hogy a szükséges építőanyagot az építő ktsz nehezen tudja beszerezni. A volt iskolahelyiség lakásokká való átalakítása lassan befejeződik, de az új iskola építéséhez még hozzá sem fogtak — anyaghiány miatt. Pedig mindössze 7700 blokktégla és 200 négyzetméter parkett kellenne. Kétszáznál több ipari tanuló iskolájáról van szó! Kovács Sándor tudósító 17 vről évre több külföldi B J keresi fel hazánk felső- oktatási intézményeit. Az idő alighanem folyton új és új pozitív válaszokat sorjáz Ady egykor tagadásnak szánt kérdésére: „Mit ér az ember ha magyar?” Mit? Például azt is, hogy a tudományok, a kultúra egyre lüktetőbb és szétágazóbb vérkeringésének fontos állomása lett Magyarország. Mindez Ambithóról jutott eszembe. Odundo Ambithóról, akinek sötét bőre a kecskeméti utcán még feltűnést kelt. Kenyából érkezett 1961-ben, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója, most fejezte be a harmadik évfolyamot. Kecskeméten adatokat gyújt egy tanulmányhoz, mélyben a Tudományos Akadémia megbízásából dr. Tompa Béla, a megyei tanács elnökhelyettese segíti. Járja a megyét, a mezőgazdaság eredményeivel, és üzemszervezési problémáival ismerkedik, statisztikákat tanulmányoz, közgazdasági elemzéseket végez. Számára a budapesti egyetemi előadótermek és könyvtárak hasznos, de mégiscsak elméleti zártságban elraktározott anyaga közvetlenül a termeléssel kerül érintkezésbe itt, hogy igazi működési terében váljon valóban aktív tudássá. Mert Ambitho hazájának erre égető szüksége van. Modern elméleti és gyakorlati tudással felvértezett szakemberekre, irányítókra a nemrég még brit koronagyarmat gazdasági és társadalmi forradalmában. Ezért küldte őt Magyarországra Kenya Nemzeti Politikai Pártja. Az Űj Magyar Lexikon elmaradott agrárországnak mondja Kenyát. Adatai szerint 1958-ban a munkások és alkalmazottak száma mindössze 597 ezer volt a 6,3 millió lakost számláló gyarmaton. A megművelt földterület 24 százalékát angol tőkések birtokolták, de még többet mond a függőség mértékéről, hogy az export 90 százaléka Angliába irányult. É1 PPén Afrika szoktatott hozzá azonban bennünket az elmúlt években, hogy a lexikonok, de a friss statisztikai adatok is tüneményes gyorsasággal elavulnak. Közhely, hogy Afrika eloszlatta a legendák ködét. Nem egzotikum, nem A Népművelés Című folyóirat külön rovatban tájékoztatja olvasóit a megemlékezésre, ünnepi főhajtásra méltó évfordulókról. Katona József nevét azonban hasztalan kerestem a júliusi jegyzékben. Több eseménynaptárt átnéztem, egyetlen egy sem tudatta, hogy 150 esztendővel ezelőtt fejezte be nagy drámaírónk a Bánk bán első változatát. Ö maga írja az Előversengés végén: „Leültem almafám tövébe hát, s irám Kecskeméten Jakab havának 30-ikán.” Elfelejtődött ez is, mint Katonával kapcsolatban oly sok adat és tennivaló. Évtizededig születési dátumát is tévesen jegyezték, efféle „apróbb” adatra ki ügyelt volna!? Élete vége felé talán maga a megszomorodott szívű „szerentsétlen Tarisz- nyájú Nótárius” is nehezen idézte fel már azokat a pillanatokat, amikor Ottó és Gertrudis cselszövényeit papírra vetette. Talán már maga sem tartotta fontosnak fiatalkori próbálkozásait. 1815-ben vagyunk. A költő pontot tesz műve végére. Hogy serkentette, hajtotta „a fiatal vér gőze”, a feliskaland többé: szomszédunk. Lám egy 25 éves kenyai fiatalember Bács megyében mélyíti el ismereteit. Ma még itt sétál köztünk a kecskeméti utcán, egy év múlva talán Nairobi valamelyik üzemében, vagy köz- gazdasági intézetében tölt be felelős pozíciót annak a tudásnak a jogán, amit nálunk szerzett. Ambithónak már csak azért is emlékezetes lesz mindig Magyarország, mert itt érte meg hazája felszabadulását. Terveiről felettébb szűkszavúan beszél: ,,Csak tanulni, tanulni, tanulni, aztán otthon dolgozni, dolgozni, dolgozni!” Leninre hivatkozott, amikor ezt mondta. Mert nálunk a külföldi fiatalok is marxista ideológiát tanulnak, és szaktárgyaikat ebben a szemléletben sajátítják eb supán Kenyából több mint húsz hallgató van a magyar egyetemeken, főiskolákon. A Szovjetunió és a szocialista országok felsőoktatási intézményedben pedig ennek a sokszorosa. Hogy mit jelent ez az új Afrika kialakításában, aligha kell kommentálni. A tudás mellé és a jövő számára Odundo Ambitho remélhetőleg jó benyomásokat is szerez a három hét alatt. S így mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy két távoli nép az országhatárok felett kezet fogjon. Szabó János Bács-Kiskun megyében sok még a „fehér folt”, a művelődési lehetőségektől elzárt tanyavilág. Ezeken úgy igyekeznek segíteni, hogy a megyei könyvtár művelődési autói időnként felkeresik a távoli tanyai iskolákat, ahol filmvetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadást tartanak és ugyanakkor rendszeresen kölcsönöznek könyveket. Sajnos, a megyei könyvtárnak eddig csak három ilyen művelődési autó állt szolgálatára, amelyek közül eggyel a bajai járási könyvtár, eggyel a kiskunhalasi járási könyvtár rendelkezett, egy pedig a megyei könyvtár irányítása alatt mert igazságok társadalmi méretű érvényesítésének vágya munka közben! Még a kert nagy-nagy csendjére sem figyelt és elfelejtkezett a külhonból érkezett baljós hírekről is. Pedig nagy események tartották lázban Európa közvéleményét. Alig egy hónapja verték szét Waterloonál Napóleon seregét. Bécsben már szövögette a szabad gondolatokat eltipró Szentszövetség hálóját Metternich. Stephenson új gőzmozdonya is megtette az első próba- utakat. Híre azonban még nem jutott el a kecskeméti Bárány utcai házikóba. Debrecenben Fazekas Mihály Ludas Matyi történetével figyelmeztetett a nép erejére, Da- basi Halász Bálint patvaristája pedig Tiborc panaszait szedte versbe — majd egy időben. A IS ezer négyzetmérföl- dön gazdálkodó szabados mezőváros 33 ezer lakója szorgalmasan dolgozott ezekben a hetekben odakint a földeken, a kézművesműhelyekben, vagy a napóleoni háborúkkal járó anyagi fellendülést élvezvén id- dogált az egyre szaporodó borkimérésekben. A helyi polgárság legfőbb gondja akkoriban a szabad bormérési jog megszerzése volt. A városi tanács július 17-i ülésén a bitangoló jószágokkal és a szőlőkben engedély nélkül házat építők fenyítésével foglalkozott. Csoda-e, hogy Katona irodalmi ambíciói ilyen légkörben később lényegében teljesen elfonnyadnak? Majdani tekintélyét hivatalának és víg vadásznaplójának köszönheti. De azon a júliusi napon aligha hitte volna, hogy milyen gyorsan beleszomorodik majd az itteni valóságba. Lelke csak egyszer tüzelt még fel. Egy kihasználatlan épületet színházzá akart átalakíttatni. Mivé fejlődött volna a város kultúrája, milyen gyümölcsöket termett volna Katona talentuma, ha a szerény eszközökkel megvalósítható terveket nem húzzák keresztül? „Mészárszékre nagyobb szükség van” — így döntöttek. A mai jubileum, amelyről annyian megfeledkeztek, figyelmeztessen: Igaz, hogy a Bánk bánt ma országszerte játsszák, bibliofil kiadása II ezer példányban fogyott el, de még sok az adósság. Itt Kecskeméten is, pedig hogy szerette ezt a várost. Amikor a hazáról beszélt — Orosz László megállapítása szerint —■ a maradi nemesi megyével szemben a haladást képviselő szülővárosára is gondolt A múltat már nem változtathatjuk meg. Az almafa alatt alkotó ifjút nem segíthetjük. De ha mi elmulasztjuk kötelességeinket, amelyekkel emlékének tartozunk, az utókor előtt nem hivatkozhatunk semmiféle mentségre. Heltai Nándor a kecskeméti, félegyházi, duna- vecsei és kiskőrösi járásban dolgozott. A megsokasodott feladatok miatt ez a három művelődési autó kevésnek bizonyult. Ezért vette örömmel a hírt a megyei könyvtár vezetősége: a Művelődésügyi Minisztérium két új mikrobuszt bocsátott a megyei könyvtár rendelkezésére. A mikrobuszokat úgy osztják el, hogy ezentúl — kivéve a duna- veesei járást — minden járási könyvtárnak lesz saját művelődési autója. Az új mikrobuszok már megérkeztek, s a közeljövőben munkába állnak. Kenyától Kecskemétig Két új mikrobuszt kapott a megyei kilnyvtúr
