Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-29 / 177. szám

1965. július 29, csütörtök 3. oldal Háromszáz, vagy száz? Júruus közepén a Duna Solt­nál átlépte a nyári gátat, s bir­tokába vette a Szikra Tsz két­ezer hold öntözött területét. Víz alá került a kertészet és a ta- karmánytermő terület nagyobb része; egyebek közt az a 388 hold négyzetes vetésű kukori­catábla is, amely átlagosan hol­danként 80—100 mázsa csöves terméssel szokott fizetni. Minden,,összejött“ A szövetkezet vezetői, saját adataik alapján, úgy vélik, hogy az árvíz idei bevétele háromne­gyedrészétől fosztotta meg a gazdaságot. Korábban, a száj- és körömfájás miatt, egymillió 800 ezer forint volt a veszteség, majd több száz hold árpa és kukorica termését nagy jégve­rés érte. Egyszóval — mint mon­dani szokás — ebben az évben „minden összejött”, csapás csa­pásra következett. Az árvíz miatt csupán a ta­karmánytermesztésben előállott veszteség 7 millió forintra te­hető. Gózon József üzemgaz­dász kimutatásai szerint több mint 10 ezer mázsa abrak, ugyanennyi széna, 4 és fél ezer mázsa siló-, valamint csaknem 35 ezer mázsa zöldtakarmány hiányzik ahhoz, hogy az árvíz előtti állatállományt gond nél­kül tudják etetni. A terület egy hónapig feküdt víz alatt, abban az időszakban, amely a takar­mánynövények termesztése szempontjából egyébként a leg­kedvezőbb. Nem csoda, ha most a közös gazdaság arra kényszerül, hogy csökkentse állatállományát. Eh­hez már hozzá is fogtak. A hi- zómarhákat, továbbá a tehén- állomány felét értékesítették, s így jelenleg 600 üszőt és 300 te­henet tartanaik. A sertések szá­mát kétezerre csökkentették, s az állomány jobbára itt is a te- nyészamyagra korlátozódik. A juhok kétezres létszámát Válto­zatlanul hagyták. A redukálásnak ezt a mérté­két nemcsak a szövetkezeti gaz­dák, hanem a dunavecsei járás és a megyei vezető szervei is indokoltnak találják, s hely­benhagyják —, ám a tsz-veze­tők, elsősorban Molnárt Albert elnök szándéka a tehénállomány további csökkentésére irányul. Csupán száz tehén megtartását tervezik — a korábbi hatszázzal és a jelenlegi háromszázzal szem­ben. As érem hét oldala — Semmi reményünk sincs arra, hogy a jelenlegi állományt elegendő takamánnyal el tudjuk látni — hangzik az elnök meg­lehetősen borúlátó válasza. — Mit várhatunk a másodvetéstől is? A jelenlegi adottságok fi­gyelembevételével legfeljebb háromszáz holdnyi területet tu­dunk másodszor hasznosítani. Ezen egy hónapra elegendő ta­karmány terem. Semmivel sem több. Ez az érem egyik oldala. S ha innen nézzük az ügyet, úgy lát­szik, Molnár Albertnek igaza van. De nézzük a másik oldalá­ról is, ahol — egyebek között — dr. Toponári Ferenc járási főállatorvos véleménye áll: — öt évvel ezelőtt a Szikra Tsz-nek alig több mint félszáz szarvasmarhája volt. Akkor ha­tározták el a marhatenyésztés nagyarányú fejlesztését. Az el­gondolás helyes volt, s ez pá­ratlanul nagyfokú „felfutásban” realizálódott. Ez év eleién már 1600 szarvasmarhája volt a szö­Szom haton tartja ünnepélyes alakuló ülését a Megyei Termeló'szövetkezeti Tanács Törvényerejű rendelet és kor­mányhatározat értelmében át­szervezték a jelentőségében megnövekedett Megyei Terme­lőszövetkezeti Tanácsot. Elnö­ke dr. Tompa Béla, a megyei tanács vb elnökhelyettese, ti­zenöt tagja között pedig ter­melőszövetkezeti elnökök, fő- agronómusok és főkönyvelők szerepelnek. Az új iászervezett tanács szombaton délelőtt 9 órakor a megyei tanács székházának első emeleti kis tanácskozótermé­ben tartja ünnepélyes alakuló ülését, amelyen tagjain kívül részt vesznek a megyei párt- bizottság, a megyei tanács vb és a különböző vállalatok kép­viselői is. Kezelődik már a Sugar Baby szezonja is Több tucat vagon kajsziba­rackot vásároltak fel eddig a MÉK kiskunhalasi kirendeltsé­gének telepén. Az átvett meny- nyiség nagyobb részét külföld­re — főleg Svájcba és Nyugat- Németországba — több órán át előhűtött vagonokban szállítot­ták. A termelőszövetkezeteik, a tezcs-k, szakszövetkezetek és háztáji termelők szórványfái­ról, valamint a termőre forduló új ültetvényekről a telepen hoz­závetőleg 120 vagon barackra számítanak. Ezenkívül nagyüze­mi gyümölcsöseik terméséből jelentős mennyiséget adnak át a Kiskunhalasi és a Kunfehér­tói Állami Gazdaság üzemegy­ségei is. Még javában tart a barack felvásárlása, de e hét végén számítani kell az új cikk, a dinnye megjelenésére is. A kun­bajai Béke Csillaga Tsz 15 hol­das tábláján már a napokban szedésre érik a korai nemesí­tett görögdinnye: a Sugar Baby. Az új rendelkezések szerint a két kiló súlyt elérő gyümölcs már első osztályúnak számít. A Sugar Baby ugyanig nem tar­tozik a nagy súlyú dinnyefaj­ták közé. Héjának keménysége miatt viszont jó] szállítható, s ez az exportálását is elősegíti. Egyébként fagyapottal bélelt ládákban továbbítják a külföld piacaira. A kirendeltség körzetében 200 hold görög- és 75 hold sárga­dinnye termésének az értéke­sítésére szerződtek a közös gaz­daságok. A becslések alapján jó termésre van kilátásuk. vetkezetnek. E fejlesztést nem kis részben a hathatós állami támogatásnak köszönheti. Igaz ugyan, hogy a 12 millió forintba kerülő, 400 férőhelyes ultramo­dern tehénistálló építési hitelé­nek a négyötödrészét kellett megtéríteni, s ha egy évvel ké­sőbb építkeznek, sokkal nagyobb kedvezményben részesülnek. Ügy tűnik, mintha ez, valamint az ugrásszerű fejlődés, kissé megijesztette volna a közös gaz­daság vezetőit, s most, kihasz­nálva az alkalmat, szabadulni akarnak a tehénállomány zömé­től. Pedig nem szabad elfelejte­niük, hogy a takarmány- és a zöldségtermesztésben elért ki­magasló eredményeiket nem kis részben annak is köszönhetik, hogy csupán a marhaállomány révén két és fél ezer vagon szerves trágyához jutottak egyetlen év alatt. Káros,,f ényűzés" lenne — A Szikra Tsz-ben szükséges volt, s jelenleg is szükséges a valóban nagyüzemi marhate­nyésztés — teszi hozzá dr. Maár András, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályvezetőjé­nek helyettese. — Nem enged­hetjük meg azt a fényűzést, hogy kihasználatlanul álljon a megye legkorszerűbb tehénistállója, és ne hasznosítsa tudását a gondo­zók ottani kiváló gárdája. Azok a tehenek, amelyektől a tsz meg akar válni, a megyében semmiképpen nem kerülnének olyan körülmények közé, mint amilyenben vannak. Már csak azért sem, mert a jelenlegi nagyüzemi férőhelyek telítettek. Ami fjedig a takarmányéllátást illeti, nos, nem látjuk indokolt­nak, hogy a mostani hiányok közepette a szövetkezet 160 hold lucernásán magfogásra készül­jön. Ettől függetlenül megígér­tük a tsz vezetőinek, hogy a me­gyének juttatott ipari mellék­termékek — melasz, sörtörköly, répaszelet — zömét a Szikrának utaljuk ki. Nvilván hitelfede­zet ellenében. De az elemi kár­ból a szövetkezetnek is kell ma­gára vállalnia valamit. Ezzel az okfejtéssel egyet kell értenünk. Lehet, hogy pillanat­nyilag jobban járna a tsz, ha megszabadulna a tehénállomány java részétől. Két-három éves távlat figyelembe vételéve! azon­ban csak rosszabbul járna. S egy olyan gazdaságban, mint a solti Szikra Tsz-ben, ennél na­gyobb, s nem kisebb perspektí­vában kell a vezetőknek gon­dolkodniuk. A szarvasmarha [ nem baromfi, hogy a számát : egyik napról a másikra meg le­hessen többszörözni. Állományá­nak fejlesztéséhez évekre van szükség. S ilyen összefüggések­ben vizsgálva az ügyet, a 300 tehén megtartása nemcsak a népgazdaságnak, hanem a szö­vetkezetnek is érdeke. Hatvani Dániel Számos olyan példát említhet­nénk még, amelyek azt igazol­ják, hogy a vezető beosztású dolgozók közül egyesek nem lát­ják világosan, miért és meny­nyiben tartoznak felelősséggel. Több okra vezethető ez vissza. De mindenekelőtt arra, hogy egyes vállalatoknál hosszú éve­ken keresztül sohasem mutatták ki pontosan: személy szerint kit terhel a felelősség egy-egy hi­báért. Kényelmességből, „jóem- berségből”, vagy nem ritkán azért, mert a felelősségre vonás jogával felruházott vezetőknek is jobb volt, ha az egész válla­latot sújtja a hiba anyagi kö­vetkezménye, mintsem hogy rá­juk is sor kerüljön a számonké­rés idején. AZ ILYEN munkahelyen ter­mészetesen nem könnyű szakí­tani az eddigi gyakorlattal. Ala­két ugyanis ma felelősségre von­nak, azok joggal vethetik fel, hogy miért mulasztották el ezt tegnap, másokkal szemben. Egy-egy munkaterületért csak az vállalhat felelősséget, akinek a rendelkezésére bocsátják a jó munka anyagi és egyéb feltéte­leit. Nem lehet az épitésvezető rovására írni például a létesít­mény késedelmes befejezését, ha emberei heteken keresztül mun­ka nélkül tétlenkedtek —anyag­hiány miatt. Minthogy mélysé­gesen igazságtalan eljárás bün­tetéssel sújtani azt is. akinek a kezéből kivették az önálló irá­nyítás jogát. Akinek ugyanis — ha kell, ha nem — „átnyúlnak a feje fölött”, az természetsze­rűen elveszíti felelősségérzetét és joggal érzi igazságtalannak, ha csak a büntetés kiszabásánál ke­zelik vezetőként. A FEJLŐDÉS azt követeli, hogy egyre nagyobb önállóságot kapjanak a vállalatok. Ezzel párhuzamosan természetesen nö­vekszik a vezetők felelőssége is. Felesleges bizonygatni, hogy a megnövekedett feladatokkal csak azok képesek megbirkózni, akik szakmai felkészültségükön túl rendelkeznek az irányítás­hoz szükséges , határozottsággal, erkölcsi tartással. A feladatkörök pontos kijelö­lése lehetővé teszi, hogy minden vezető megismerje miért, meny­nyiben tartozik felelősséggel. Ka pedig ezt elmulasztja, akkor kö­vetkezetesen érvényt kell sze­rezni a közösség érdekében szü­letett törvényeknek. Bckes Dezső Ezer fiatal orvos kezdi meg gyakorlatát Az orvostudományi egyete­meken befejezték munkájukat az elosztó bizottságok. A négy egyetemen 860 orvostanhallgató Eleddig elábrándozva szopogattam vasárna­ponként a paprikás csirkecombot, bávata- gon fejtettem le a rán- tottcsirkéről a tojáshu­zatot. lagymatagul nya­logattam a sült liba­combot. Pedig ha tud­tam volna! Igen, ha előbb érte­sülök, hogy titokban a világelsőségért folyik az ádáz baromfievési küzdelem, jobban meg­nyomom a gombot. Társadalmi munkában is vállaltam volna ka­csatepertő- vagy kacsa- májfogyasztást, csak­hogy ráhúzzunk arra a nagyevő Kanadára és az USA-ra, melyek mögött csupán harma­dikak vagyunk a ba­romfipusztítás nagy vi­lágversenyében. Vigasztalásul szolgál persze, hogy azért az európai országok me­zőnyében az első hely a miénk: nálunk a leg­(Jj Európa-bajnok nagyobb a baromfifej­adag: évente 11 kilo­gramm. Büszkén sétálhat te­hát ezentúl minden ha­zánkfia, hiszen vala­mennyiünkben egy-egy Európa-bajnokot tisz­telhetünk. Ha az élel­miszeripari kormány­zat helyében lennék,csi­nos kis aranyérmeket veretnék minden lelkes baromfi fogyasztó ma­gyar keblére. Esetleg a hasára, minthogy itt evésről van sző. Az aranyérmécskék mindenkit sarkallná­nak még jobb eredmé­nyek élérésére, ösztön­zőleg hatnának, hogy korszerűbb edzésmód­szerekkel hozzuk be azt a kis hátrányt, ami még elválaszt bennün­ket a két nagy észak­amerikai államtól. Célravezető lenne a baromi i fogyasztásban is nagyobb anyagi ér­dekeltséget érvényesí­teni. Emelné például a teljesítményt, ha mond­juk tíz pár csirkeláb bemutatása ellenében önkiszolgáló boltjaink ingyen adnának a fo­gyasztónak egy pár fel­pucolt baromfit. Be le­hetne iktatni a falusi és városi spartakiádo- kon új versenyszám­ként csirke- vagy liba- evési versenyt — per­sze serdülő, ifjúsági és felnőtt kategóriák sze­rint. Még színesebb lennie ez a vetélkedő, ha a ketrecekből a sportpályákon enged­nék ki a baromfit, s ki minél többet fogna meg belőlük, annál többet ehetne. Strandfürdőkön, mo- j ziban, színházban, ope- j rában feloldanám az i étkezési tilalmat, tér-j mészetesen csak ba­romfira nézve. Mond- ! juk, lehetne olyan meg- | kötés, hogy előadás alatt hangosan ne csámcsogjon a nép. és a csontokat se hajigál- ja szerteszét. Mert az nem kultúrlémyekhez illő. Bizonyára sok ötlet lábra kap maid a tár­sadalom kebeléből. Bízhatunk benne, hogy a mexikói olimpián már baromfievő világ­bajnokként léphetünk fel a dobogó legmaga­sabb fokára. Addig is, hulljanak a csirke-, kacsafejek! Fogcsattogtatástól visszhangozzanak er­dők, hegyek, valamint rónák! Tóth István fejezi be tanulmányait, s az idén először kerül sor nagyobb számú — 140 — fogorvos elhe­lyezésére. Legnagyobb részük vidékre kerül az ottani fogor- voshiány pótlására. Az új or­vosok a diploma kézhezvétele után rövidesen megkezdik két­éves gyakorlatukat. Egyes or- voshiánnyal küzdő megyék el­látásának megjavítására az idén lehetővé tették, hogy a fiatal általános orvosok egy része fél­évi kórházi gyakorlat után kör­zetbe kerüljön. A középfokú egészségügyi dol­gozók kihelyezése befejeződött. Az ország 40 szakiskolájában többek között 450 ápolónő. 350 gyermekápolónő. 250 védőnő és több mint kétszáz gyermek- gondozónő végzett. Legtöbbjü­ket abban a megyében helyez­ték el, ahol tanultak, vagy ahonnan az iskolába kerültek. Befejeződött az idén végzó gyógyszerészhallgatók elosztása is. A budapesti és a szegedi gyógyszerészeti karról kikerül 216 fiatal július 15-én meg­kezdte az államvizsgát megelő­ző féléves szakmai gyakorlatot. „NEM felelhetek mások mun­kájáért. A selejtkárt hárítsák át azokra, akiknek a kezéből a hibás termékek kikerültek.” — így védekezett a Területi Mun­kaügyi Döntőbizottság előtt az egyik kecskeméti üzem műve­zetője. Tegyük utána mindjárt: sikertelenül. A döntőbizottság helybenhagyta a vállalat veze­tőségének határozatát és a mű­vezető azóta már ki is fizette a rászabott kártérítést. Vajon igazságos befejezést nyert az ügy, vagy tényleg „má­sok” rossz munkájának a követ­kezményeit kénytelen viselni az említett vezető? SZŐ SINCS RŐLA. Az érve­lés hamis. Nem mások, hanem saját mulasztásáért vonták fe­lelősségre. ö ugyanis — miután nem vesz részt közvetlenül a termelésben — azért kapja a fi­zetését, hogy a csoportjában dol­gozók munkáját megszervezze és ellenőrizze. Vagy az egyiket, vagy a másikat, esetleg mind a kettőt elmulasztotta — bizonyít­ja a kiugróan magas selejtszá­zalék. Fizetést pedig senki sem kaphat azért, amit el sem vég­zett. Más kérdés az, hogy a rossz terméket gyártó dolgozók is kár­térítéssel tartoznak. (Felelősség­re vonásuk egyébként ez esetben meg is történt.) NEM ADHATFNK igazat an­nak a fiatal műszakiunk sem. aki korára és gyakorlatlanságá­ra hivatkozva akart kibújni a kártérítési kötelezettség alól. Miért nem hivatkozott erre ak­kor, amikor megkérdezték tőle. hosv eivállalia-e a — kétségte­lenül nagy hozzáértést igénylő — építésvezetői beosztást? A magas fizetést habozás nélkül felvette eey éven keresztül. Most tehát vállalnia kell a rosszul végzett munka következménveit is. Fiba lenne azonban elhall­gatni. hogy — bár ez a fiatal mérnököt nem menti — az éní- fővállalat vezetősége is mu­pl 077:01 a frissen szerzi diölömet ele­gendő b; téknak vélte, és ecrv kezdő emberre b^ta a fon­tos beruházás sorfát. Nyitott, ba­nnt döngetnénk. ha azt. kérnénk, hocfv levonva ez üev fen ni <3*0 «3*. a jövőkor) ,o 1annqor\ fOT+oH"ik me?, ldk'k°1 tö'Jh'V be a. felelős «.ölésit Tdnk^WHör» nevaois a Fícj+ol k^,1 irA-r-a «acrv n p~y fakorláttal rendelkező Tnűsza- kit neveztek ki. Ki miért felel...

Next

/
Thumbnails
Contents