Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-28 / 176. szám

1965. július 38, szerda 3. oldal A meggy „lefutása“ után iól „startol“ a barack is Kiskörösön i,Lefutott” a meggy a MÉK kiskőrösi kirendeltségének fel­vásárló telepén, összesen 105 Dicséretes növényvédelem Nagyon jó volt a gyümölcs minősége, ami azt eredményez­te, hogy a felvásárolt mennyi­ségnek mintegy a 70 százalé­kát lehetett exportálni, s egyet­len vagonnal sem küldtek visz- sza a határról a különböző or­szágok áruátvevői. A siker azt bizonyítja, hogy Kiskőrösön és környékén az idén az elmúlt éveknél is töb­bet törődtek a növényvédelem­mel. Ez persze busásan kifize­tődött, mert a fertőzésmentes­ségi felárral és a válogatás dí­jával együtt 10,50—11,50 forin­tot fizetett a MÉK a meggy kilójáért. Jók a barack- felvásárlás kilátásai Július 18-án megkezdődött a barack felvásárlása is. E gyü­mölcsből is nagyon jók a fel­hozatal kilátásai; a kirendeltség vezetői kajsziból összesen 40. a rózsabarackból pedig 230—240 vagonnyi mennyiség átvételére számítanak. Most naponta 750 —900 mázsa kerül átvételre, de „Száz vagonig meg sem állok" vagonnyi meggyet adtak ebben az évben a felvásárló vállalat­nak a környék termelői. később — s főként a rózsaba­rackból — ez a mennyiség meg­kétszereződik. A meggyéhez hasonlóan — és ismételten a növényvédel­met dicsérve — kitűnő a ba­rack minősége is. Ennek kö­Minőségi ellenőrzés és Másrészt a kirendeltség 45 állandó dolgozóján kívül a sze­zonban mintegy 90 időszaki munkást — főként diáklányo­kat — alkalmaz, akik szín és nagyság szerint válogatják, so­rolják a barackot. Megéri ne­kik is. mert a fizikai erőt nem, a figyelmet és szorgalmat azon­ban annál inkább igénylő, reg­gel 6-tól délután 4-ig tartó, s árnyas szín alatt végzett mun­kával naponta 50—55 forintot is megkereshetnek. Egyébként Horváth Sándorné főbrigádve- zető irányítja ténykedésüket, s nagyon elégedett velük. A külföldre — Csehszlovákiá­ba, Lengyelországba, az NDK- ba, Ausztriába. Svájcba és az A% érvényesülésről — A Petőfi Népe szerkesztősé­géből keresem. — Csőke György vagyok, a dunavecsei Virágzó Tsz kombáj- nosa. Dehát nem fontos álldo­gálni, üljünk ide a fa alá. Egy a fizetség ... — Hogyan lehetséges az, hogy a nappal ellenére a kombájnos nem kombájnol, ___ és nem is al szik? — Igen, e két eset valamelyi­ke fordul elő ilyenkor._ A váltó­társam, Tóth"" Mihály" azonban még ipari tanuló. Kezdő, tehát nem hagyhatom magára. Ezért nem alszom. Néha viszont át kell neki adnom a volánt. Minden percet... — Tudja, hogy eredménye or­szágosan is a legjobbak közé tartozik? — Annyit tudok, hogy itt, a hat kombájnos közül én állok a legjobban, de hogy országosan is ... Persze egy kissé távol va­gyunk a világ folyásától. Most a községtől tíz kilométerre ara­tunk. Kint alszunk. Volt úgy, hogy a kombájn szalmakocsijá­ban dőltünk le pihenni. Három, vagy négy óra hosszára. Minden percet ki kell használni. Heten­te kétszer ha hazaszaladok. Bo­rotválkozni, feltarisznyázni. A két kislányomat pedig inkább csak vasárnap látom. — Milyen típusú a gépe? — SZK—4-es. Jó kis masina. Tisztán dolgozik. Nem úgy, mint az, amelyikkel tizenegy évvel ezelőtt kezdtem a Solti Állami Gazdaságban. Nem hiába kifogá­solták akkor a parasztok, meny­nyit szór el a gép. Igazuk volt. És jó, ha a szezonban levágtam- csépeltem húsz-huszonöt vagon­nal. Négy vagy öt évvel ezelőtt már 75 vagon volt a teljesítmé­nyem. Ez az eredmény az állami gazdaságok színvonalán is jónak számított. Nem akarok dicse­kedni, de első lettem a megyé­ben. Most pedig meg sem állok a száz vagonig. A „titok“ — Nagyjából egyforma gépek­kel aratnak itt együtt, hatan. Hogyan lehetséges az, hogy kö­zülük egy, és éppen a magáé ér el kiemelkedő teljesítményt? — Hol is kezdjem? Talán a karbantartásnál. Ezzel minden nap három óra hosszat töltök el, meghúzom a szíjakat, csa­varokat. Egyébként szerelő va­gyok a tsz-ben, s így tudom, hogy milyen sok múlik a gép állapotán. Munka közben pedig soha nem sietek, — s ezért ha­ladok. Higgye el, itt a nyugodt, folyamatos munka ér a legtöb­bet. Tavaly, kezdetben lemarad­tam háromszáz mázsával. S mi­re vége lett az aratásnak, 600 mázsás előnyre tettem szert. Az én gépemmel soha nem volt hi­ba. Most? Kétszer már beszorult a dob. Hiába, sokszor vizes a ga­bona szára'. Fél óra is eltelik, amíg helyrepiszkálja az ember a szerkezetet. Ez az, ami itt a kel­lemetlen élmények közé tarto­zik ... Azt már mondtam, hogy ki kell használni a perceket. Ha csak húszméteres ritkább sza­kasz is következik, bele lehet taposni a pedálba. De utána vissza kell venni a sebességet. És az is az idő kihasználásához tartozik, hogy ha elfogy az arat- nivaló, rögtön újabb terület után nézzen az ember. Mi például amikor végeztünk az őszi árpá­val, átmentünk Hartára. Két na­pig vágtuk ott az árpát, amely átlagosan 22 mázsát adott. De a miénk sem volt rossz. A Be- zosztájánk pedig kitűnő, holdan­ként húsz mázsa felett fizet. Az egész brigád — Azért nem könnyű az idei aratás. — Nem bizony. Nedves a ta­laj, ragad a kerék, néhol dőlt is a gabona. Olyan nap még nem is volt, hogy kedvünk szerint végigdolgozhattuk volna. Csoda, hogy így is haladunk ... Nem­csak rólam van itt szó, hanem az egész brigádról. Ezt írja ám meg, feltétlenül! Mert a többiek is jól haladnak. Fiszter Sándor például csak száz mázsával van mögöttem. — Ebédet kapnak? — Mindennap kihozzák a vendéglőből. Idejében. Aztán gyakran jár erre a büféskocsi is. Egy-egy pohár jó hideg sör nem árt. — Lesz elég terület teljesítmé­nye növeléséhez? — Itt még van hatszáz hold búza. Ha ez elfogy, talán marad még a környéken is. Majd meg­látjuk ... Mert a jó kereset is ösztönzi az embert. Hogy mit várok? A mostani aratástól olyan kilenc-tízezer forintot... De nicsak! Integet a váltótár­sam. Úgy látszik, valami zűr van a géppel. Bocsásson meg, mennem kell. szönhetően a külföldre történő szállítás is zökkenőmentesen folyik. Az átvett mennyiségnek eddig a felét küldték hazánk határain túlra, a másik fele pedig a főváros piacain talált vevőre, illetve konzervgyára­inkba került. A nagy mennyiségű gyümölcs gyors átvételét és továbbítását szolgálja a telep új hídmérlege, amelyen egyszerre 20 tonna árut is tudnak mázsálni. vámvizsgálat helyben NSZK-ba — részben vasúti hűtőkocsikban, másrészt Ca- mionokban küldött szállítmá­nyok minőségi és mennyiségi ellenőrzése is helyben történik. Ezt az exportálást lebonyolító Hungarofruct három szakem­bere végzi, s ugyancsak a tele­pen ejtik meg a vámvizsgála­tot is. így tehát a Kiskőrös kör­nyéki gyümölcsszállítmányok az országhatárokon „bontás nélkül” haladhatnak át rendel­tetési helyük felé. A kora dél­utáni órákban Camionban út­nak indított áru már másnap reggel Prágába, illetve délben Lengyelországba érkezik. T. I. Fürgén szalad a tarlón. Még fiatalember, arca kissé hosszú­kás, és ha nevet, kivillognak egészséges fogai. Szeme kissé árnyékolt, s úgy tervezi, hogy télen megy majd szabadságra. Tartásában önbizalom van, a hasznos és nagy erőfeszítéssel járó munkát végző emberek biz­tonsága. Negyedóra múlva újból ő ül az SZK—4-esre. Hatvani Dániel 12000 fiatal turista Tizenegy ország félszáz váro­sát keresik fel ezen a nyáron az Express Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda turistacsoportjai. Több mint 12 000 magyar fia­tal látogat el a Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország, NDK, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Olaszország, Franciaország, Svédország és Görögország leg­szebb vidékeire. A választék gazdag: az utazni vágyók Csak­nem 80 útvonal közül kereshetik ki a megfelelőt. Jól halad a szakmunkáskép­zés a Kiskunhalasi Gép- és Gép­javító Állomáson. Az idén ti­zennyolcán végezték el a kom­bájnvezetői tanfolyamot. Kép­zettségükről már a mostani ara­tás során is tanúbizonyságot tesznek. Rajtuk kívül ötvenen jelenleg is traktorvezetői tanfo­lyamra járnak. Az állomás dolgozói nem ha­nyagolják el a továbbtanulást sem: gépipari, közgazdasági, me­zőgazdasági, technikum, vala­mint az általános gimnázium levelező, vagy esti tagozatán ti­zenöten tanulnak. Nyolcán, pó­tolván a korábbi mulasztást, az általános iskola hiányzó osz­tályainak az elvégzését tűzték ki maguk elé célul. Az említetteken kívül az ősz­szel újból megkezdődő szakszer­vezeti, illetve pártoktatásban va­ló részvételre is többen jelent­keztek már. Általában megállapítható, hogy az állomás dolgozóinak mintegy a fele tanul, a mosta­A mar nem egészen fiatal ember, miután rövid néhány év alatt a nyolcadik munkahe­lyét is otthagyta, az állami és társadalmi szervekhez özönével küldött panaszos leveleinek egyikében ezt írta: „Hogy miért hagytam ott előző munkahelye­met? Azért, mert igazságérze- tem nem tűrte el, hogy 400 fo­rinttal kisebb fizetést kapjak az osztályvezetőnél, s hat hónap után se kapjak még 100 forint emelést sem .. Egy másik, az érvényesülés­ről hasonló módon vélekedő ember levelében ezt olvashat­juk: „Ha majd nekem is há­romezer forintos, kényelmes állásom lesz, akkor én is tu­dok másoknak okos tanácsokat adni.. És végezetül egy harmadik vélemény. Egyik ifjúsági építő­táborban mondta egy hatalmas termetű, lassú szavú fiatalem­ber: „Négyesnél jobb voltam elsőben és másodikban is. Ta­valy, harmadikban csak három egész négy tized lettem. Tavaly álltam neki komolyabban oroszt és angolt tanulni. Nehéz volt. Ez okozta a többi tárgyból a visszaesést. Gépipari techni­kumba járok. Megvan már a helyem, ha végeztem, otthon a mi tsz-ünkben leszek munka­gép-mechanikus. Édesapámék először azt mondták: — Mit f lán­col ez a gyerek? Minek egy gépszerelőnek, angolul beszélni. Nem tudom, ki hogyan van ve­le, de én a nyelvtanulást nem divatból, nem is a több pén­zért teszem, hanem egyszerűen azért, mert a szakma jó isme­rője, képzett szerelő szeretnék lenni. A technika világában egyetlen órát sem lehet kihagy­ni, s egy-egy fölfedezést, eljá­rást mégiscsak gyorsabban ismerhet meg az ember, ha ere­detiben olvassa az egyes kül­földi szakfolyóiratokat.. A kétféle nézet alapvető különbözőségét s utóbbinak a helyénvalóságát egyetlen önma­gát valamire becsülő ember előtt sem kell bizonyítani. Hogy e problémáról mégis beszélni kell, az csak azzal függ össze, hogy jócskán akadnak fiatalok és felnőttek is, akik kizárólag az anyagiakban, a pénzben, az au­tóban, a másodállások számá­ban látják az érvényesülést, a ta­nulás, az ismeretgyarapítás ér­telmét. Az élet igazolja, hogy az így gondolkodó ember ke­vés hasznára van embertársai­nak. Pedig az igazi érvényesülés: a lehető legtöbbet, a legjobbat, a leghasznosabbat tenni a közért, s nem minduntalan a fizetést ninál magasabb képzettségre akar szert tenni. Ez az arány megyei, sőt országos viszonylat­ban is kiemelkedőnek számít. A tanulási kedvvel függ ösz- sze az is, hogy egyre életképe­sebbé válik az újítómozgalom. A javítóműhelyben a szerelők például legutóbb két újítás ki­dolgozásához fogtak hozzá. Ezek mindegyike az UE—28-as típusú traktorok rendbehozatalának a megkönnyítését szolgálja. A jö­vőben ugyanis az erőgéptípus javításának a megyében itt lesz az egyik központja. De már az idén is arra törekednek, hogy ellássák az állomás körzetében gazdálkodó szövetkezeti gazda­ságok gépparkjának teljes mű­szaki kiszolgálását. Az újításokat a javítógépso­rok tökéletesítése céljából alkal­mazzák. Tapasztalatszerzés ' végett a műhely szerelői több ' napos tanulmányt folytattak Csepelen, a Vörös Csillag Trak­torgyárban, s az Egri Gépjavító Vállalatnál. nézni. Természetesen vissza kell utasítani a hamis, a félrevezető álszenteskedést is. A nyugodt, törekvő munka, az alkotás szép­ségében való elmélyedés elkép­zelhetetlen az anyagi javak bi­zonyos szintje nélkül. De... mit, hogyan, miféle elhivatottsággal alkot az olyan ember, aki mind­untalan a 17 évi tanulást szá­molgatja. fizetését hasonlítgat- ja, s sorolja, hogy mit nem si­került még három év után sem megvásárolnia. As ilyen emberek nemcsak a közt nem segítik, de kárt okoznak önmaguknak is. Oda­adó szolgálat helyett a pénzt hajszolják, lejáratnak megannyi szép hivatást, bizalmatlanságot teremtenek a szakma iránt, s ezzel együtt nagyfokú szegény­ségi bizonyítványt állítanak ki szemléletükről, életfelfogásuk­ról, intelligenciájukról. Arról van ugyanis szó, hogy az embe­rek többsége nem csupán a jö­vedelmet nézni, nem azért men­nek ilyen vagy olyan pályára, mert az sokat fizet, hanem azért, mert hivatást éreznek rá. A hivatástudat, a hivatásszere­tet sohasem az anyagi előny tu­datából származik, és nem is abból táplálkozik. Sokkal inkább abból, hogy az esztergályos, az orvos, az építő és agronómus is szeretné kiélni, megvalósítani hivatásbeli ambícióit, valóra váltani terveit tudásától, képes­ségeitől meghatározottan szeret­ne a társadalom hasznára lenni. Sít kell egy másik, nem ritka tünetre utalni, mégpedig arra, hogy mindig a munkában, a mindennapi tettekben dől el az, hogy ki mit ér, ki mire ké­pes, s nem abban, hogy ki, ho­gyan mondja. Akadnak embe­rek, akik minduntalan hangoz­tatják, hogy többre képesek, közben azt sem végzik el, ami a feladatuk. Amikor a szocialista viszo­nyok között érvényesülést, a társadalmilag igazságos úton va­ló előbbrejutást vizsgáljuk, még egy további körülményre kell utalni. Az egymás, iránti oda­adást, fegyelmet és felelősséget erősítő szocialista közösségünk­ben új, megkülönböztetett jelen­tősége van a jól végzett mun­kának, a kiváló teljesítmény er­kölcsi elismerésének. És ez na­gyon gyakran több bármiféle pénzösszegnél. Nézzünk végig tanácsainkon, a különböző tö­megszervezetek és mozgalmak választott testületem, iskolákon, gazdasági irányító szerveken — mindenütt ott vannak a szelle­mi és fizikai munka legjobbjai. Hány és hány faluban találunk három-ötezer holdas, nagv kö­zös gazdaságok élén 24—26 éves főagronómust, hasonló korú is­kolaigazgatókat, tanácstitkáro­kat, 20—30 milliós termelési ér­tékért felelős fiatal mérnököket. Mi ez, ha nem érvényesülés? Mi az, ha nem a tanulás ér­telmének merész kiteljesedése, amikor kezdve az olajipartól, a földek javításán át az építő­anyag-iparig nagy igényű, magas fokú szaktudást követelő mun­kákat bíznak emberekre, ame­lyekben szabadon — természe­tesen felelősséggel — kísérletez­hetnek. alkothatnak, kezdemé­nyezhetnek. & nem az érvénye­sülés egy-egy igazságos és ér­telmes vizsgája, próbaköve-e helytállni itt? As írás elején említett em­berek csaik azt nézik, hogy mit keresnek, s ebben mérik az ér­vényesülést — közben egyetlen szóval sem említik, hogy ők mit tesznek a közért. Pedig mindenkinek látnia kell, hogy az érvényesülés bizonyítványát a közösség hasznára végzett munka arányában mindig a köz állítja ki. És nem a havi jö­vedelem, amely ugyan nem le­becsülendő, de a munkáját tisz­telő, szerető embernél sohasem lehet mindenek felett álló. A. U Országosan kiemelkedő tanulási arány a Kiskunhalasi Gép- és Gépjavító Állomáson

Next

/
Thumbnails
Contents