Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

* Acélosan cseng a ssőlőkapa... A szőlősorokon minden csen­des. Egyszerre repülőgép bukkan fel az ég peremén, köröz, lejjebb ereszkedik. A lányok megállnak, integetnek felfelé, amint eltű- •sik a szemhatáron, a karcsú, ezüstszínű gépmadár. — Nem álmodozunk, gyere­kek — szól Argási Ági, a 14-es brigád piros-barnára sült veze­tője, izzadó homlokát törülget- ve. S mivel a jó brigádvezető tam a rendet, ha nem is volt benne sok köszönet. A Helvéciái Állami Gazdaság Bagi Ilona ifjúsági építőtáborá­ban, mint az egykori kaszások, úgy invitáltak munkára a diák­lányok. É.s el is kelt volna a segítség, hiszen aznap is nagy volt a tét. — Szeretnénk eljutni Ismét Cserkeszőlőre fürödni, meg Kecskemétre. tuly Magdolna táborparancsnok­helyettes. Fekete szemű, kreol bőrű, rö­vid hajú leány, végzős szőlésis- kolás. Évekkel ezelőtt már ta­lálkoztunk, akkor még ő is „szürke” táborozó volt, van te­hát tapasztalata. — Amelyik brigád nem telje­síti a napi tervét — magyaráz­ta —, délután pótolja. A mun­ka ugyanis halaszthatatlan és mi dolgozni jöttünk. — Ennyire szigorú a munka- fegyelem? — Hogyhogy szigorú? A tá­borvezetőség határozott így és ebben a brigádvezetők is ben­ne vannak. Kolbászos paprikáskrumpli il- Hata terjeng az udvaron, elké­szült az ebéd. Míg étkeznek a táborozok, szétnézünk a szobák­ban. Igen, a szobákban, mert itt állandó tábor épült. Sátrak he­lyett kőépülelekben helyezték el a több mint kétszáz pesti diák­Közeledik a sor vége... nemcsak utasít, hanem példát Í£ mutat, elindul. Acélosan cseng a szőlőkapa, a gyomok percek alatt megfonnyadnak a szőlő­tőkék alatt. — Hogy ízlik a munka? — Jöjjön, próbálja ki!... Van még itt egy kapa... Hát köny- nyébb kérdezni,' mint csinálni, ■— ilyen válaszok hangzanak. ‘ Eszembe jut évekkel ezelőtti aratási élményem. „Nem érünk rá — mondták a tiszántúli ka­szások — csak munka közben beszélgethetünk.” S én, a koca­kaszás, mit tehettem mást, vág­— Mi az akadálya? — Ha rosszabbul dolgozunk a többieknél — magyarázta a ..kis japán"-nak becézett Kun Ma­rika. Közeledik a sor vége. Az ulol-‘| só ezen a napon. A Nap delelőre ér, jelzi, letelt a hatórai mun­kaidő, lehet indulni a táborba, zuhanyozni, ebédelni. Délután 1 pihenés, szabadfoglalkozás, ta­lálkozás a gazdaság KlSZ-fiatal- jaival — többek között ez a program. — Már akinek! — fogad Nyá­lónyt (ők voltak a második tur­nus). A szobákban katonás rend­ben állnak az ágyak, a mértani pontossággal bevetett, patyolat­fehér ágyneművel, paplanokkal. Kényelmes tehát az elhelyezés. Mint mondták, szórakozási le­hetőségben sincs hiány. Kiss István, a gazdaság buszsofőrje minden délután kirándulásra vi­szi a legjobb eredményt elérő brigádokat. — Hol jártak eddig7 — kér­dezzük a „busz-pilótát”. — Cserkeszőlőn kívül Kecs­keméten, s a gazdaság többi üzemegysége iránt is nagy az érdeklődés. Délután ismét Kecs­kemétre megyünk. Most a hangosbemondóra fi­gyel mindenki, a délutáni rész­letes programot ismertetik. — De nem mindig hallunk kellemes dolgokat a bemondón — jegyzi meg az egyik ebédelő kislány. Néha ilyen szöveg is előfordul: X, vagy Y brigád el­vesztette a munkakedvét, kérjük a becsületes megtalálót, adja le a parancsnokságon... De ezt meg ne írja az újságban! — Miért? — Mert ez nálunk nem tipi­kus ... Továbbmegyünk a parancs­noki irodába, ahol a jogos kí­vánságok és panaszok kerülnek szóba. — Kevés a gyümölcs, a süte­mény, s az is előfordul, hogy vízhiány miatt nem lehet zuha­nyozni. Ezt viszont meg lehet N.vitatkozik a „kis japán” Csendes pihenő, kirándulás, tá­bortűz, tánc... — hangzik a mikrofonon keresztül a délutáni és esti program. Teherautón érkeznek a lányok munka után a táborba. — Rendben van — szólok közbe, viszont akkor minden ! brigád teljesíti ezután a napi I tervét. Megígérik? Íme a kórusban kapott vá­lasz: — Igen! És be is tartjuk sza­vunkat. A táborozó lányok nem akar­nak szégyent vallani a szikrai üzemegységben sem! írta: Bubor Gyula Fényképezte: Pásztor Zoltán i 1 1 t l 1 Szegény szerző Ülök a képernyő előtt. Hall­gatom a Moszkvából frissiben megérkezett filmdelegációval ké­szített interjút. Valóban nagy dicsőség, nagy siker született: a Húsz óra című magyar film — megosztva a Háború és bé­ke c. szovjet filmalkotással — elnyerte a moszkvai fesztivál nagydíját, öröm ez minden jó­érzésű magyar embernek. Az­tán olvashattam is az újságok­ban az erről szóló híreket. Min­denütt Fábri Zoltán Húsz óra című filmjéről esik szó, dicsérik a rendezőt, a szereplőket — meg is érdemlik —, csak arról felejtenek el megemlékezni, hogy a filmet írta is valaki. Méghozzá Sánta Ferenc, akinek hasonló című krónikájából ké­szült a forgatókönyv. A nagy si­kerű írás ugyancsak sikeres filmre való átültetéséről van te­hát szó ■— ezt illik tudomásul venni mindenkinek, mert e nél­kül kétes a dicsőség ... S nyil­ván nem kérne belőle még a filmrendező sem. Tárgyilagosság Azt mondja a bemondó: John­son, amerikai elnök szerdán is­mét katonai szakértőkkel tár­gyalt. Idézem:... a magas szintű tanácskozáson a vietnami kér­désről volt szó. Nyilván, mert miről is foly­hatott volna eszmecsere napja­inkban az amerikai tábornokok közt. De ez így, minden kom­mentár nélkül, mégis hamis. Azt kellett volna még bármi­lyen röviden is hozzáfűzni, hogy hírügynökségi jelentések szerint a Dél-Vietnamban harcoló ame­rikai csapatok létszámbővítése van napirenden, ha ezt tagad­ják is még hivatalosan. Vajon az amerikai rádió is ennyire „tárgyilagos” a szocia­lista országokról szóló hírekben? Ott még a hírben is benne van a kommentár — habár gyakran elferdítve. Mi az igazságot mondjuk — de néhn bántóan szenvedélymentesen... Ki tudja a végét? Hogy azonban valami derű­sebbről is szóljak — láttam a szerda esti francia kisfilmet, melynek „Mozart u. 1” volt a címe. Szeretem ezeket a nyári könnyű filmeket, még ha nem is sok a mondanivalójuk. Minden időszaknak megvan a maga mű­faja, úgy látszik a nyár a tv- ben a kalandos kisfilmeké. Ám legyen! A baj csak. az, hogy már másodszor vágott közbe az idő. A múltkor még csak hagyján, mert Pesten volt vi­har, s így újravetítették a fil­met, most azonban Szentes kap­csolt ki csupán ... Akinek csak szentesi antennája volt, pórul­járt. Nem tudta meg, mi lett az­zal a különös figurával, aki az általa elkövetett gyilkosságot a neves író nyakába akarta varr­ni sok-sok leleménnyel. Másnap ez volt a téma a vá- I rosban, a buszon, az utcán, s tán még a hivatalokban is (?), de erre nem esküszöm meg. Azért, ha valaki tudná a végét ; a filmnek, meghívnám egy fe­ketére, hogy mesélje el. De jó hangosan, hogy mások is hall- ■ jak.., I (T-ál.) .betart «épe »épe *Mto. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel, tiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat * Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét, — Telefon: 11-85. Index: 25 085,

Next

/
Thumbnails
Contents