Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
* Acélosan cseng a ssőlőkapa... A szőlősorokon minden csendes. Egyszerre repülőgép bukkan fel az ég peremén, köröz, lejjebb ereszkedik. A lányok megállnak, integetnek felfelé, amint eltű- •sik a szemhatáron, a karcsú, ezüstszínű gépmadár. — Nem álmodozunk, gyerekek — szól Argási Ági, a 14-es brigád piros-barnára sült vezetője, izzadó homlokát törülget- ve. S mivel a jó brigádvezető tam a rendet, ha nem is volt benne sok köszönet. A Helvéciái Állami Gazdaság Bagi Ilona ifjúsági építőtáborában, mint az egykori kaszások, úgy invitáltak munkára a diáklányok. É.s el is kelt volna a segítség, hiszen aznap is nagy volt a tét. — Szeretnénk eljutni Ismét Cserkeszőlőre fürödni, meg Kecskemétre. tuly Magdolna táborparancsnokhelyettes. Fekete szemű, kreol bőrű, rövid hajú leány, végzős szőlésis- kolás. Évekkel ezelőtt már találkoztunk, akkor még ő is „szürke” táborozó volt, van tehát tapasztalata. — Amelyik brigád nem teljesíti a napi tervét — magyarázta —, délután pótolja. A munka ugyanis halaszthatatlan és mi dolgozni jöttünk. — Ennyire szigorú a munka- fegyelem? — Hogyhogy szigorú? A táborvezetőség határozott így és ebben a brigádvezetők is benne vannak. Kolbászos paprikáskrumpli il- Hata terjeng az udvaron, elkészült az ebéd. Míg étkeznek a táborozok, szétnézünk a szobákban. Igen, a szobákban, mert itt állandó tábor épült. Sátrak helyett kőépülelekben helyezték el a több mint kétszáz pesti diákKözeledik a sor vége... nemcsak utasít, hanem példát Í£ mutat, elindul. Acélosan cseng a szőlőkapa, a gyomok percek alatt megfonnyadnak a szőlőtőkék alatt. — Hogy ízlik a munka? — Jöjjön, próbálja ki!... Van még itt egy kapa... Hát köny- nyébb kérdezni,' mint csinálni, ■— ilyen válaszok hangzanak. ‘ Eszembe jut évekkel ezelőtti aratási élményem. „Nem érünk rá — mondták a tiszántúli kaszások — csak munka közben beszélgethetünk.” S én, a kocakaszás, mit tehettem mást, vág— Mi az akadálya? — Ha rosszabbul dolgozunk a többieknél — magyarázta a ..kis japán"-nak becézett Kun Marika. Közeledik a sor vége. Az ulol-‘| só ezen a napon. A Nap delelőre ér, jelzi, letelt a hatórai munkaidő, lehet indulni a táborba, zuhanyozni, ebédelni. Délután 1 pihenés, szabadfoglalkozás, találkozás a gazdaság KlSZ-fiatal- jaival — többek között ez a program. — Már akinek! — fogad Nyálónyt (ők voltak a második turnus). A szobákban katonás rendben állnak az ágyak, a mértani pontossággal bevetett, patyolatfehér ágyneművel, paplanokkal. Kényelmes tehát az elhelyezés. Mint mondták, szórakozási lehetőségben sincs hiány. Kiss István, a gazdaság buszsofőrje minden délután kirándulásra viszi a legjobb eredményt elérő brigádokat. — Hol jártak eddig7 — kérdezzük a „busz-pilótát”. — Cserkeszőlőn kívül Kecskeméten, s a gazdaság többi üzemegysége iránt is nagy az érdeklődés. Délután ismét Kecskemétre megyünk. Most a hangosbemondóra figyel mindenki, a délutáni részletes programot ismertetik. — De nem mindig hallunk kellemes dolgokat a bemondón — jegyzi meg az egyik ebédelő kislány. Néha ilyen szöveg is előfordul: X, vagy Y brigád elvesztette a munkakedvét, kérjük a becsületes megtalálót, adja le a parancsnokságon... De ezt meg ne írja az újságban! — Miért? — Mert ez nálunk nem tipikus ... Továbbmegyünk a parancsnoki irodába, ahol a jogos kívánságok és panaszok kerülnek szóba. — Kevés a gyümölcs, a sütemény, s az is előfordul, hogy vízhiány miatt nem lehet zuhanyozni. Ezt viszont meg lehet N.vitatkozik a „kis japán” Csendes pihenő, kirándulás, tábortűz, tánc... — hangzik a mikrofonon keresztül a délutáni és esti program. Teherautón érkeznek a lányok munka után a táborba. — Rendben van — szólok közbe, viszont akkor minden ! brigád teljesíti ezután a napi I tervét. Megígérik? Íme a kórusban kapott válasz: — Igen! És be is tartjuk szavunkat. A táborozó lányok nem akarnak szégyent vallani a szikrai üzemegységben sem! írta: Bubor Gyula Fényképezte: Pásztor Zoltán i 1 1 t l 1 Szegény szerző Ülök a képernyő előtt. Hallgatom a Moszkvából frissiben megérkezett filmdelegációval készített interjút. Valóban nagy dicsőség, nagy siker született: a Húsz óra című magyar film — megosztva a Háború és béke c. szovjet filmalkotással — elnyerte a moszkvai fesztivál nagydíját, öröm ez minden jóérzésű magyar embernek. Aztán olvashattam is az újságokban az erről szóló híreket. Mindenütt Fábri Zoltán Húsz óra című filmjéről esik szó, dicsérik a rendezőt, a szereplőket — meg is érdemlik —, csak arról felejtenek el megemlékezni, hogy a filmet írta is valaki. Méghozzá Sánta Ferenc, akinek hasonló című krónikájából készült a forgatókönyv. A nagy sikerű írás ugyancsak sikeres filmre való átültetéséről van tehát szó ■— ezt illik tudomásul venni mindenkinek, mert e nélkül kétes a dicsőség ... S nyilván nem kérne belőle még a filmrendező sem. Tárgyilagosság Azt mondja a bemondó: Johnson, amerikai elnök szerdán ismét katonai szakértőkkel tárgyalt. Idézem:... a magas szintű tanácskozáson a vietnami kérdésről volt szó. Nyilván, mert miről is folyhatott volna eszmecsere napjainkban az amerikai tábornokok közt. De ez így, minden kommentár nélkül, mégis hamis. Azt kellett volna még bármilyen röviden is hozzáfűzni, hogy hírügynökségi jelentések szerint a Dél-Vietnamban harcoló amerikai csapatok létszámbővítése van napirenden, ha ezt tagadják is még hivatalosan. Vajon az amerikai rádió is ennyire „tárgyilagos” a szocialista országokról szóló hírekben? Ott még a hírben is benne van a kommentár — habár gyakran elferdítve. Mi az igazságot mondjuk — de néhn bántóan szenvedélymentesen... Ki tudja a végét? Hogy azonban valami derűsebbről is szóljak — láttam a szerda esti francia kisfilmet, melynek „Mozart u. 1” volt a címe. Szeretem ezeket a nyári könnyű filmeket, még ha nem is sok a mondanivalójuk. Minden időszaknak megvan a maga műfaja, úgy látszik a nyár a tv- ben a kalandos kisfilmeké. Ám legyen! A baj csak. az, hogy már másodszor vágott közbe az idő. A múltkor még csak hagyján, mert Pesten volt vihar, s így újravetítették a filmet, most azonban Szentes kapcsolt ki csupán ... Akinek csak szentesi antennája volt, póruljárt. Nem tudta meg, mi lett azzal a különös figurával, aki az általa elkövetett gyilkosságot a neves író nyakába akarta varrni sok-sok leleménnyel. Másnap ez volt a téma a vá- I rosban, a buszon, az utcán, s tán még a hivatalokban is (?), de erre nem esküszöm meg. Azért, ha valaki tudná a végét ; a filmnek, meghívnám egy feketére, hogy mesélje el. De jó hangosan, hogy mások is hall- ■ jak.., I (T-ál.) .betart «épe »épe *Mto. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel, tiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat * Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét, — Telefon: 11-85. Index: 25 085,
