Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-23 / 172. szám
1965. július 33, péntek 5. oldal Új feladatok, új követeiméityek xv. A Rőtszakállú Az üdülő könyvtárában kezembe került Heinrich Heine Die Harzreise című költői útleírása a Harz hegységről. Milyen kár, hogy én nem tudom olyan csodálatosan ecsetelni a vidék szépségét. A sejtelmesen zúgó erdőket, az égbe törő fenyőket, a festői vízeséseket, a hegyek közé ékelt élénk színekre festett városkákat. Nem véletlen, hogy a Harz hegység világhírű kirándulóhely és turistaközporrt. Költői nyelv kell azoknak a legendáknak elmondásához is, amelyek I. Frigyes német császárról szólnak, a Rőtszakállú- ról. 1152-től 1190-ig uralkodott. A központi hatalom híve volt, politikájában a hűbéresekkel szemben a német városok polgárságára támaszkodott, ami korában haladónak számított. A Kyffhäuser tetején ott áll ma is a domborműve. Az emlékmű lábánál kezembe nyomtak egy kis füzetet, amelyben részleteket olvashattam a Barbarossa-le- gendából. Eszerint a Rőtszakál- lú nem halt meg, csak alszik mélyen a hegy belsejében. Ül egy kerek asztal előtt egy pádon, szakálla már körülnőtte az asztalt, és egyre jobban befonja a földet is. Lenyűgözött az emlékműn levő hatalmas ülő alak, amint méltóságteljesen simogatja szakádat és szigorú tekintettel méregeti az utókor változásait. Jó játék a régi vár 176 méter mély kútjának víztükrét felborzolni. Egy bögre víz 9—10 másodperc alatt ér le, teljesen szétporladva.' A kút víztükre, amely addig fényesen csillog, és akkorra mint egy lábas feneke, egy pillanatra elsötétül, mikor a vízpermet érinti. A várromok a kyffhäuseri emlékmű mellett idézik a régmúlt időket. A másik Barbarossa-legendát a hasonló nevű barlangban tett látogatásunk alkalmával hallottuk. A gipszbarlang termeiben ma is hatalmas munkát végez a természet, jelenleg is tömegével képződik az alabástrom a víz segítségével. A természetnek ezt a csodálatos alkotását, amely mélyen a hegy alatt van, német bányászok fedezték fel, réz után kutatva 1865-ben. Tény, hogy van egy asztal és egy szék alakú gipszdarabokból álló képződmény, melynek létesítésébe valószínűleg emberi kéz is belejátszott. Azt mondják erről, hogy az uralkodás gondjai elől ide jött pihenni a Rőtszakállú. Ez persze csak monda, hiszen a császár a barlang felfedezése előtt több száz évvel uralkodott. A barlang csodálatos és a maga nemében egyedülálló. A gipszformák, a föld alatti kristálytiszta tavak, amelyek közül néhány titokzatos zöld fényben ragyog, minden turistát ámulatba ejtenek. A járatokat erős fényszórók világítják meg, melyeknek sugarai sejtelmesen verődnek vissza az alabástrom- foltoko-n. Keresztül-kasul jártuk a Harz hegységet. A kanyargós szerpentineken jól vizsgázott az Ikarusz. Érdemes megjegyezni, hogy mindenfelé találkoztunk a magyar ipar e kiváló termékével, amely a magyar munkáskezeket dicséri. Az Ikarusz autó ma már olyan világmárka, mint az Optima gyár irodagépei, amelyről később még szó lesz. Hasselfeld közelében egy erdei fürdőre bukkantunk. Gyerekzsivaj fogadott. Kerek tavacskák, bennük kis szigetek. Gyorsan működésbe léptek a fényképezőgépek. A nap időnként kibújt a felhők mögül, de a szél hűvös volt, még zakóban is fáztunk. A gyermekeknek azonban meg se kottyant a hideg fürdő. Szokás dolga ez is. Ilyen erdei fürdő egyébként még akad néhány a Harz hegységben és környékén is. A kulturált környezet, a természet festői szépsége, kedvelt kiránduló- helyekké tette ezeket. Nehéz volt elbúcsúzni a Harz hegységtől, de Türingiában újabb élményekkel gazdagodtunk. (Folytatjuk.) Kereskedő Sándor Altalanos panasz az utóbbi időben, hogy a művelődési házak és otthonok nem elégítik ki az egyre sokasodó igényeket. Arról van ugyanis szó, hogy öt-hat esztendővel ezelőtt, amikor a művelődési házak nagyobb arányú építése elkezdődött, mások voltak az igények, mint manapság. Abban az időben vált tsz-községgé a legtöbb falu, azzal érveltek, hogy kell a nagyterem a közgyűlésekhez és összejövetelekhez, kell a közös ünnepségek megtartásához. Valóban, öt-hat évvel ezelőtt még a hagyományos tevékenység töltötte ki a művelődési házak programjának nagy részét: műkedvelés. ismeretterjesztés, báli rendezvények. Ehhez jó volt a nagyterem. Sajnos, abban az időben nem gondoltak arra. hogy a kulturális forradalom magával hoz majd olyan művelődési formákat, amelyek nem férnek be a csak nagytermet kínáló művelődési házakba. Ma már ott tartunk, hogy a művelődési házak nagytermeivel alig tudunk mit kezdeni, ezek nincsenek eléggé kihasználva, mert apróbb, praktikus helyiségek kellenének. A példákat lehetne hosszan sorolni; a fülöpházi, kerekegyházi, lász- lófalvi művelődési házak ebben az időben épültek, úgyszólván ugyanegy sémára: nagy előcsarnok, 2—300 személyt befogadó nagyterem, 2—3 parányi öltözőnek használható helyiség. Semmi több. Hasonló a kifogás az egyébként reprezentatív kivitelű tiszakécskei és kiskunma jsai művelődési ház ellen is: nincsenek szakköri és klubfoglalkozásra alkalmas helyiségei. Akkoriban jó volt, ezt kérték, ezt szavazta meg a községi tanács. Ma már más, több kellene. Ezért sokasodnak a panaszok az 5—6 évvel ezelőtt épült művelődési házak ellen. Átalakulóban van a művelődési ház funkciója egyre inkább megfogalmazódik egy szocialista tartalmú, szocialista eszmei- ségű nevelőmunka igénye. Most folyik a következő két évre szóló tervek összeállítása. Hogy könnyebb legyen a munka, a megyei tanács művelődésügyi osztálya részletes, a legváltozatosabb esetekre és helyzetekre alkalmazható irányelveket adott ki. Nem merev elbírások. hanem az egyes területek, települések sajátságos viszonyaira is vonatkoztatható tanácsok ezek inkább. Az új formákkal nagyon sokat foglalkoznak az irányelvek. Erősen előtérbe lépett például a klubmozgalom. Az ország három és fél ezer művelődési házában és otthonában sok ezer klub jött létre. Bács- Kiskun megye 128 művelődési intézményében — és kívül rajta, de annak kötelékében — 191 klub működik. Műszaki, értelmiségi, ifjúsági, nyugdíjas, művészeti, zenebarát, tánc. termelőszövetkezeti és egyéb klubok. Hogy mennyire népszerűek, csak egy számot jegyezzünk fel: az elmúlt évadban 1050 klubfoglalkozás volt megyénkben, 46 ezer résztvevővel. Beszélhetünk a televízió és a művelődési ház megváltozott viszonyáról. A tv-előfizetőknek csupán 3 százaléka adódik a parasztságból, tehát a mező- gazdasági dolgozók kapcsolata a televízióval jórészt a művelődési házak közreműködésével valósul meg. A televízió szerepe a művelődési házban nem le- kicsinylendő. mert éppen általa ébred fel az érdeklődés más művelődési ágak iránt. Számos új művelődési forma — az igényekkel összhangban — sokasodik az alakulóban levő művelődési házak most készülő terveiben. A felnőttoktatás, a gyermekekkel való foglalkozások sok helyt a könyvtári munka, a szocialista ünnepek fényének emelése, a tudatformálás számtalan új fajtája, szakkörök, nyelvtanfolyamok, zenekarok: ki tudná valamennyit felsorolni. A művelődési házak mai feladatainak többségéhez tehát nem elég egyetlen nagyterem, hanem minél több kisebb helyiségre van szükség. A már felépült „művelődési palotákkal” rendelkező községekben ezen úgy igyekeznek segíteni, hogy lehetőség szerint igénybe veszik az iskolákban vagy a könyvtárakban este szabaddá váló helyiségeket. Ahol azonban még ezután szándékoznak új „kul- túrkombinátokat” építeni, ott mindenképpen számolni kell a megváltozott igényekkel. Balogh József Tanítani, adni... A Harz hegység egyik legérdekesebb városa: Wernigerode. W\ erűs, jókedvű, mindig mosolygó embernek ismerik Jánoshalmán Lusztig József elvtársat. Az elsők között lépett be a pártba 1945-ben és buzgón magyarázta a jövő nagyszerűségét az embereknek. Már akkor propagandista volt. Közel húsz év után ugyanolyan lelkesedéssel és lendülettel végzi ezt a munkát, mint amikor elkezdte. Honnan meríti az erőt, hogy nem fárad bele? Noha az elismerésen, néhány oklevélen és jutalomkönyvön kívül soha semmit nem kapott érte, mégis nagyszerűen végzi önkéntesen vállalt munkáját! A jánoshalmi Petőfi Tsz elnöke, Tanos elvtárs, az alapszervezet párttitkára Sugár elvtárs, meg a tanfolyam 25 hallgatója a tanú: Lusztig János kiváló propagandista. J 2 ő tanfolyamáról soha ^ senki sem marad ki: Akik az év elején megkezdik a tanulást, valamennyien be is fejezik, sőt — amivel bizony kevés propagandista dicsekedhet — az év végén többen vannak a tanfolyamán, mint ahányon az év elején jelentkeztek. — Szeretem az embereket, nagyon szeretem az ügyet — mondta, amikor megkérdeztük — és számomra az egyetlen igazi jutalom, ha látom, hogy érdeklődnek, lelkesednek, tanulnak az emberek. Ha azt tapasztalom, hogy sikerült megszerettetnem a marxizmust, elfogadtatnom a párt politikáját, ha látom, hogy abból az őszinte •ügyszeretetből és lelkesedésből, ami bennem él, át tudtam adni valamit a hallgatóimnak — az a legnagyobb örömöm. Nagyon meggyőzőek ezek Zalka Miklós: RAPSZÓDIA FEHÉRBEN A kötet minden egyes darabja lebilincselően érdekes írás. Valamennyi — más-más összefüggésben — arra a kérdésre felel: miként dobog a katona szíve a zubbony alatt? A ruházat egyforma, de a „kincstári” mégsem uniformizál. Ez a hadsereg — néphadseregünk — nem akarja elnyomni az egyéniséget, de jobbá formálni igen. Férfiasságra nevel, becsületes helytállásra, frázisok nélküli hazaszeretetre. Módot ad a legszebb emberi erények kibontakozására, az „edzett lélek” tettekben megnyilvánuló szakadatlan fejlődésére. Ahol emberek vannak, ott konfliktusok is vannak. A konfliktusok pedig a jellemek különbözőségéből fakadnak: az emberség ütközik össze olyan tulajdonságokkal, amelyek még ott settenkednek egyesek lelki zugaiban. Mindig az emberség győz — társadalmi létezésünk általános tendenciája ez —, de nem simán győz. Kemények az összecsapások, sebek keletkeznek s ezeket nem „ráfúvással” gyógyítja valamiféle mesebeli tündér. Zalka kötete értékes mű Olyan világba vezeti el az olvasót, amelynek mindennapi életéről viszonylag keveset tudnak a katonaéletet át nem élt emberek. Zalka novellái érdekesek, fordulatosak, sőt — izgalmasak. Kitűnő olvasmány valamennyi. Húsból és vérből való hősök tűnnek fel bennük: a vonzó élet, a győzelmes valóság. F. M. szavak. Igen! Ilyen propagandistákra, ilyen kommunistákra, ilyen emberekre van szüksége a szocialista mának, mert az ő munkájuk, lelkesedésük a termőtalaja a kommunista holnapoknak! De mégis! Valami különleges módszere lehet? S3 iszen megyeszerte számos kiváló propagandistánk van, de ilyen eredményeket kevesen érnek el. Mi hát az a különleges, az a rendkívüli, amivel még azt is sikerült elérnie, hogy több hallgató kilométerekről, esőben, hóban, fagyban, eljön a foglalkozásra? Mint ebben az évben Raffai Vencel elvtárs is tette. — Ebben sincs semmi titok — hangzott a válasz. — Talán azért jönnek el. mert soha készületlenül nem tartok foglalkozást. Előfordult, hogy éjszaka készültem fel a szemináru-----v me rt akkor jutott rá idő. Igazán nem panaszként m^^om, csak tanulságként a fiataloknak: A szeminárium hallgatói a foglalkozó <—7-^n tanulni akarnak, újat. érdekeset és érdekesen. Úgy látszik, sikerült ezt elérnem. És még v -,n{ Talán megemlítenem sem érdemes, de ha már .,különlegesség” után kutatnak, hát elmondom. Én nemcsak azzal törődöm, hogy elsajátíttassam az anyagot a hallgatóimmal. Közöttük és velük élek. Meghallgatom panaszaikat, problémáikat és igyekszem segíteni, ahol lehet. Olyan szerencsém van. hogy az esetek többségében sikerült segítenem. Persze ez némi utánajárást igényel, meg azt, hogy az illetékesek meghallgassanak. Csendesen elmosolyodik: — És ebben is szerencsém van. A tsz-nél is. a tanácsnál is mindig meghallgatnak, a lehetőséghez mérten segítenek. Én a Petőfi Tsz-be ..hazamegyek", és bár nem ott dolgozom, ami ott történik, az „mi- nálunk” van, mert ott vannak az emberek, — immár 5 éve —, akiket tanítok, nevelek, akiket nagyon szeretek, és akik hát.. . Igen, igen. hadd fejezzem be én a szerénységből megszakított mondatot: ... Akik nagyon szerelik Lusztig elvtársat, hiszen érzik, tudják, hogy oz esze szíve, embersége az övék. És a mi Lusztig elvtársunk bolMe :* az az igazi boldon- ság, ha érezzük. hogn •zilkséo van ránk és szeretnek minket! Papes Béla
