Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-23 / 172. szám
1965. Július 23, péntek 3. ni da! Eletközelségben zott e határozathoz, s még — az anyag nagyságára és bonyolultságára való tekintettel — megtoldották azzal, hogy három egymást követő taggyűlésen tárgyaljuk meg témakörönként az ideológiai irányelveket. Három csoport — És megtörtént már a témakörök meghatározása? — Igen — vette át ismét a szót Winkler elvtárs — sőt hattagú bizottságot is alakítottunk kidolgozásukra, amelyet három csoportra osztottunk. Kiss László és Mrázik Ferenc a „Gazdaság és ideológia” cím alatt többek között az üzemi, illetve a szocialista demokrácia kérdéseit dolgozza fel. Koncz Géza és Molnár Ferencné „Harcunk a kapitalizmus káros eszmei öröksége ellen” témával, ezen belül a kispolgári nézetek elleni küzdelemmel, Papp Balázsné, s Morvái Istvánná a tudomány, a kultúra és az oktatás ideológiai kérdéseivel foglalkozik. Minden témát szorosan az üzem belső és külső viszonyainak figyelem- bevételével boncolgatnak a bizottság tagjai. Amikor elkészülnek az irányelvek helyi vonatkozásainak kidolgozásával, előterjesztéseiket először az üzemi pártbizottság vitatja meg. Ezután kerülnek a taggyűlések elé. A pártirodában összegyűlt elvtársak sok példát mondtak el, amelyeket az irányelvek feldolgozása közben gyűjtöttek. Egész sor negatív jelenség került máris reflektorfénybe — munkafegyelem-lazítás, kispolgári szemléletből fakadó önzés, a szociaA JO IZEK BIRODALMA A lakiteleki Szikra Tsz központjának udvarán, az egyik facsoport árnyat adó lombjainak védelmében most, a nyár kellős közepén is hamisítatlan disznótoros hangulat fogadja az arra- járót. A megperzselt „áldozat” hanyatt fekszik egy deszkán, és szakavatott kezek vágják, tran- csírozzák, aprítják, Térjék Pista bácsi mesteri irányításával. — Az üzemi konyha számára készül a „nyersanyag” — hangzik a felvilágosítás. Arrafelé fordulunk, amerre Pista bácsi kinyújtott karja mutat. Fehér, tornácos épület tűnik elénk: a szövetkezeti gazdaság éppen most egy éve létesített konyhája, ebédlője. — Száz személynek készül itt napjában ízletes és bőséges ebéd — folytatja a tájékoztatást most már Borsos Sándor, a közös gazdaság elnöke, miközben az aranysárga homokon a „jó ízek birodalma” felé lépkedünk. — Mondanom sem kell, hogy az igény ennek a sokszorosa. Hiszen nem csupán a központi iroda dolgozóit látjuk el; jelenleg három kocsi hordja napjában az élelmet a növény- termesztőknek, no meg a betakarításban fogíalatoskodóknak. Beszélgetésünk során azt is megtudjuk, hogy az idényjellegűnek szánt konyha annyira kiváltotta a gazdák megelégedését, hogy szolgáltatásaival még télen is félszázan éltek. Így vált végül állandóvá. Jócskán benne vagyunk már a délutánban, de a csillogó konyhai edények, szerszámok fölött még ott lebeg a már elfogyasztott aznapi ebéd, — a zöldségleves, meg a sülthús — étvágygerjesztő illata. Nagy Imréné főszakács fogad bennünket, körülötte pedig, ahová csak pillantunk, katonás rend, tisztaság. — önellátók vagyunk — válaszolja, amikor a beszerzési lehetőségek felől kérdezzük, — A húst és a zöldségfélét, a legfőbb nyersanyagokat a tsz adja, boltban csupán a fűszerféléket kell vásárolni. A gyári tészta — nálunk ismeretlen fogalom. Frissen gyúrt tészta kerül ki mindig a kezünkből, s aki ezt fogyasztja, úgy érzi magát, mint az otthoni ebédlőasztalnál. Egyébként hús naponta szerepel az étlapon; ha tésztás ebéd van, akkor gulyásleves, babgulyás formájában. A szövetkezet dolgozó gazdái naponta 5 forint ebédtérítést fizetnek. A konyhával szomszédos előkészítő helyiségben vidám trécselés közben már a másnapi, sőt a harmadnapi „hozzávalókat” dolgozzák fel az asszonyok. Tehetik: a jó falatokra hűtő- szekrény jeges torka vár ... — Meddig tart a műszak? — Általában reggel 6-kor már a helyünkön vagyunk — mondja Szabó Mihályné —. s délután 4-ig, 5-ig „főzőcskézünk”. Akkor azután kezdődhet a második és a harmadik műszak: az otthoni vacsorakészítés, illetve munka a háztájiban. Valamennyink férje is a szövetkezet gazdája: a főszakácsnőé például az építőbrigád tagja, Szabónéé traktoros. — Arról is írjanak ám, hogy ilyenkor, aratás idején szívesen „túlórázunk” — szól közbe egy másik asszony. — Megérdemlik a „kintiek”, akik egyébként nagyon hálásak a jó kosztért. Ezekben a napokban úgy osztjuk be az időnket, hogy pontosan délben már a rendeltetési helyére jusson az ebéd. • •• Búcsút veszünk, hogy a szakácsok is mielőbb végezhessenek mai feladatukkal. S arra gondolunk, milyen remek „találmány” is ez a földeken dolgozók válláról a gondok egyikét levevő, üzemi jellegű étkeztetés! Ilyen vonzó formában valósult hát meg a valaha gúnyos becsmérléssel emlegetett „kolhozkonyha”. S az elnök nevetve idéz egy történetet: — X. néni szörnyen félt eleinte a „csajkarendszertől”. „Nem él ez meg, kár a fáradságért”, mondogatta az épülő étkezde falait szemlélve. Most ő is itt fogyasztja nap nap után az ebédjét. Panasza azért most is van: túl sok húst kap, általában zsíros, vastag a koszt... És sohasem bírja mind megenni, amit a tányérjára tesznek! Jóba Tibor lista brigádmozgalom egyoldalú, csak a termelési eredmények szempontjából történő értékelése, a tudatformálás elhanyagolása stb. — Hát persze, mi most csak a bajokat emlegettük — teszi hozzá Koncz elvtárs — de születtek itt igen jelentős eredmények is. A párt szava nem hull terméketlen talajba a gyárban sem. A Központi Bizottság 1964. december 10-i határozatát megértették, magukévá tették a dolgozók. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy ebben a szezonban jelentősen javult a munkafegyelem, kevesebb az igazolatlan hiányzás, csaknem megszűntek az üzemből való indokolatlan kilépések. — Késett a szezon — mondta a következő példát Kiss László. <— Négyszázhetven embert kellett volna elbocsátani ideiglenesen. A munkások azonban önként vettek ki fizetett és fizetés nélküli szabadságot, s végül senkit sem kellett kiléptetni a gyárból. Kemény próba Vagy nézzük az I-es telepen a konzervüzemet. Itt igen jó együttműködés alakult ki az üzemvezetők és a pártcsoportok között. Az intézkedési tervben nemcsak a gazdasági feladatokat rögzítették, hanem az ezekkel kapcsolatos politikai tennivalókat is. A véletlen úgy hozta, hogy kemény próbatételre került sor. A vártnál később érett a borsó, mégis, a nehezebb körülmények között, két héttel rö- videbb idő alatt, kevesebb munkással, 85 vagonnal több borsót dolgoztak fel, mint a tavalyi szezonban. A megye legnagyobb ipari üzemében megkezdték hát az ideológiai irányelvek saját viszonyaikra való alkalmazását. Helyes az az elgondolás, hogy nem egy, hanem három taggyűlésen foglalkoznak ezzel az igen bonyolult, szerteágazó kérdéssel. Követésre méltó a módszerük is — a munkacsoportok alakítása egy-egy részterület feldolgozására — hiszen a tudatformálás, a dolgozók szocialista nevelése csak akkor lehet sikeres, ha az az élettel szoros kapcsolatban áll. Nagy Ottó Elég erős-e ff rf Q az erőmű l A CÍMBEN szereplő kérdést nem tréfás szójátéknak szántuk, a mögötte meghúzódó probléma igen komoly. A DÁV kecskeméti hőerőművének mindkét kazánját 1929- ben gyártották. Harminchat év egy kazán életében igen nagy idő. Bár eddig tisztességgel eleget tettek kötelességüknek a derék „matuzsálemek”, nem elképzelhetetlen, hogy egy szép napon valamelyik „megbetegszik” és hosszabb vagy rövidebb ideig ápolásra szorul. Ha ez a téli hónapokban következik be — és miért ne következhetne? — akkor bizony igen kellemetlen helyzetbe kerül a három legnagyobb kecskeméti üzemen és a Béke Termelőszövetkezeten kívül körülbelül ötszáz távfűtéses leninvárosi lakás lakója is. — HÁROM-NÉGY hónap kivételével mindkét kazánnak szakadatlanul dolgoznia kell azért, hogy elegendő fűtőenergia jusson a vezetékekbe. Tartalék tehát az év nagy részében nincs. De miért nincs? 1963-ban elkészült Kecskemét új hőerőművének a beruházási programja. Ez azonban a mai napig csak program maradt. Nem kizárólag azért, mert megvalósítása körülbelül 130 millió forintba kerülne, hanem azért is, mert időközben egy új energiaforrás, a földgáz is elérhető közelségbe került. A tervek szerint a földgáz- távvezeték kardoskút—dunaújvárosi szakaszának elkészülte után Kecskemét egyes városrészeiben és néhány üzemben is gázzal fűtenek majd. KÉRDÉS, hogy mikor? Pontos határidőt ugyanis ma még senki sem tud. Lehetséges, hogy csak 1968 és 1972 között valósul meg a megyeszékhely földgázprogramja. A hőerőműre azonban azután is szükség lesz. addig meg különösen. Évről évre több energiát igényelnek az üzemek, újabb lakásokat kapcsolnak be a távfűtőhálózatba, és jövőre már gőzt kér a város most készülő fedett uszodája is. ÜGY VÉLJÜK, éppen itt az ideje annak, hogy az illetékesek megoldást találjanak a hőerőműnek legalább a fejlesztésére — amennyiben az 1963-as beruházási program elavult. Aki ugyanis a jó szerencsére épít, az előbb-utóbb pórul jár. Békés Dezső A járulékos beruházások helyzete Hiánycikk: a drót és a hetonosxlop Saját pincét épít a jánoshalmi közös vállalkozás Ha végigtekintünk a közös gazdaságok új telepítésű szőlőinek, gyümölcsöseinek hosszú során, lehetetlen nem látnunk a gondozottságot, ápoltságot. A gazdaságok legtöbbje rendben tartja ültetvényeit. Különösen szembetűnő ez az idei nyáron, amikor a peronosz- póra folyvást fertőzéssel fenyegette — és veszélyezteti jelenleg is — az új szőlőket. Annak ellenére, hogy még nem rendelkeznek mindenütt elegendő nagyüzemi permetezőgéppel, a növényvédelemben nem tapasztalható lemaradás. Általában ötödször permeteznek a gazdaságok, a csávolyi Egyesülés Tsz szőlősoraira azonban már az idén hetedszer szórják ki az oldatot. A termelőszövetkezetek és a tszcs-k közös területén egyébként ebben az évben másfél ezer holdon fordul termőre a szőlő. Leszüretelése újabb többletmunkát követel a közös gazdaságokban. Ezenkívül a járulékos beruházásokat is mindjobban sürgetőbbé teszi ez a tény. Ami a széles sorközű szőlőkhöz szükséges speciális munkagépeket illeti, ezekből meglehetősen gyér az ellátás. Az AGRO- KER az igényeket korántsem tudja kielégíteni, mindössze húsz talajmaró értékesítésére volt módja. Ezért — átmenetileg — a megye gépjavító állomásai készítik el a szóban forgó munkagépeket, szám szerint mintegy 150-et. Hetven talajmarót már is vettek a tsz-ek. át A továbbiakban ily módon készül még tárcsa, diszktiller, valamint nyitó- és fedőeke is. Ezzel mód nyílik a legsürgetőbb igények kielégítésére. A támberendezések építése, az anyagellátás nehézségei miatt, lelassult az utóbbi időben. Több mint félmillió betonoszlop, hárommillió akáckaró és ötezer tonna drót lenne szükséges ahhoz, bogy a több ezer holdon, elterülő másod-, sőt harmadéves szőlők megfelelő „kapaszkodóhoz” jussanak. Ugyancsak kis hányada készül el az erre az évre tervezett 65 permetlé- keverő toronynak is. Építésüket • a legtöbb helyen a szövetkezetek saját brigádjai vállalták, ám a munkához jóformán még hozzá sem fogtak, őket is főként az anyagellátás nehézségei akadályozzák. Ugyanakkor minden remény megvan arra, hogy a 39 — összesen több mint 11 ezer négyzetméter alapterületű — csővázas gyümölcstároló mielőbb elkészül. Ezekhez ugyanis rendelkezésre áll az építőanyag, amelyek ösz- szeszerelése viszonylag nem vesz hosszú időt igénybe. Az állami pinceépítkezésről már többször beszámoltunk. Most' csak annyit említünk meg, hogy nagyüzem saját beruházásából történő pinceépítésre mindössze Jánoshalmán kerül sor az idén. A tsz-közi vállalkozás pincéjének befogadóképességét — két és fél millió forint költséggel — öt-hat ezer hektóval bővítik, H. D. Befejeződött az őszi árpa aratása A rozstermé§ felét, a búza 10—12 százalékát aratták le eddig Csütörtökön a Földművelés- ügyi Minisztériumban Izinger Pál növénytermesztési főigazgató tájékoztatta a sajtó képviselőit a gabonabetakarítás és a legsürgősebb nyári mezőgazdasági munkák helyzetéről. Közölte többek között, hogy a gabonaérés általában kéthetes késésben van, s ennek megfelelően a gabonabetakarításban is lényeges eltolódás mutatkozik a „normálisabb” évekhez képest. A nehézségek ellenére a gabona-vetésterületnek körülbelül egyharmadáról takarították be eddig a termést. Az őszi árpa aratását lényegében befejezték, a rozsaratással a felénél tartanak. Országszerte megkezdték a búza és a tavaszi árpa aratását is. A július 18-i adatok szerint 180 ezer hold búza termése került raktárakba. A tavaszi árpa aratásával a déli megyék elérték a 40—50 százalékot. A gabonák viszonylag lassú és fajták szerinti szakaszos érése lehetőséget adott a növényápolási munkák meggyorsítására. A kapások fejlődése és ápoltsága országszerte kielégítő. (MTI) Sokat forgatják ezekben a na- í pókban a Társadalmi Szemle j áprilisi számát a Kecskeméti I Konzervgyár pártbizottságának és pártalapszervezeti vezetősé- | gének tagjai. A Központi Bizottság irányelvei az MSZMP néhány időszerű ideológiai feladatáról című cikk áll az érdeklődés középpontjában. A pártirodán kerekasztal mellett erről beszélgetünk Winkler Lászlóval, az üzemi pártbizottság titkárával és a pártvezetőség néhány tagjával. A tagság határozata — Mit tettek eddig azonkí- j vül, hogy az üzemi pártbizottság tagjai szorgalmasan tanulmá- J nyozzák az irányelveket? — i hangzik az első kérdés. — Mindhárom pártalapszer- vezetünk júliusi taggyűlésén megtörtént az irányelvek ismertetése. Ezt tulajdonképpen csak gondolatébresztőnek szántuk és hasznos is volt. Éppen Kiss László a hármas üzemi párt- szervezet titkára — mutatott a velem szemben ülő elvtársra — fogalmazta meg beszámoló közben: Nem kampányfeladat ez, elmélyülten kell az irányelvekkel foglalkoznunk és megismerni minden részletét. — A párttagság olyan határozatot hozott — szólt közbe Kiss László —, hogy bontsuk fel három témakörre az irányelveket. Alakuljon ugyanennyi munka- csoport, amely a mi üzemünk viszonyainak megfelelően kidolgozza a tennivalókat. A másik két pártszervezet is csatlako-
