Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-21 / 170. szám

1^65. július 21, szerda 5. oldal A CSILLAQOS EQQ SZÍNHÁZ Nyitás előtti napok a Szegedi Szabadtéri Játékokon A szegedi Dóm előtti árká­dokkal övezett, s hatalmas mé­retei ellenére is intim hangu­latú téren, a Szegedi Szabadté­ri Játékok színterén e napok­ban már százak és százak dol­goznak, festők, asztalosok, ácsok szabók, díszletezők, hát még a művészi közreműködők: a min­den darabban igen jelentős sze­repet betöltő statisztéria — mintegy 600 felnőtt és gyerek. Kolumbusz vitorlája A méreteknek itt igen nagy a jelentőségük. Tréfásan je­gyezte meg az óriási díszlet­vásznakról Bakó József szceni- kus, Az ember tragédiája dísz­lettervezője — a tréfa mélyén mindig igazság rejtőzik — „Ek­kora vásznakkal akár Kolum­busz is elvitorlázhatott volna Amerikába”. Többnyire eme­letes színpadképek készülnek, van olyan, amelyikben három szinten játszanak, s van, ame­lyikben 10 méter magasan 50 méter hosszú híd íveli át az egész játékteret. A látványosság rendkívül fontos tényező, de a játékok színvonala, rangja semmikép­pen nem engedheti meg, hogy az előadás a puszta látványos­ság talajára csússzék. A neves rendezők és valamennyi itt fel­lépő művész már magában vé­ve is garancia arra, hogy az ország legnagyobb és legjelen­tősebb szabadtéri színpada pró­zában, énekben, zenében, tánc­ban egyaránt a legmagasabb rendű művészettel tolmácsolja a költői mondanivalót, az igaf emberi gondolatokat. Igényes műsor, igényes szereposztás Ez utóbbit szolgálja az idei — már meghirdetésekor nyom­ban nagy érdeklődést kiváltott műsor is. összesen 15 előadás lesz: Erkel Bánk bánja három előadásban, Puccini Turandotja négy, Madách Az ember tra­betértünk egy ilyen kis borlo­kálba. A falak nem látszot­tak a fegyverektől és a pán­céloktól, szinte féltünk leülni. Egy tenyeres-talpas német me­nyecske sztentori hangon meg­kérdezte, hogy mit óhajtunk. Jól beleillett 6 is a környe­zetbe. A meisseni kirándulásra az tette a koronát, hogy a város híres vendéglőjében magyarul beszélő pincér fogadott ben­nünket, magyaros ebéddel. És ez sem közömbös ... (Folytatjuk.) Kereskedő Sándor Egy szép kiállítású, képes albumban találtam a követke­ző adatokat: 14 négyzetkilomé­ter nagyságú területet értek a bombák, elpusztult 75 ezer la­kás. Rom lett 143 kórház, kul­turális intézmény és iskola, meghalt 35 ezer ember. Ugyan­ebben az albumban az újjá­épített Drezdát is láthatjuk. Tiszteletre méltó az a hősies erőfeszítés, amit a Német De­mokratikus Köztársaság veze­tése, valamint a lakosság tett a város újjáépítéséért. Minden, amit láttunk, még néhány év­vel ezelőtt romokban hevert, többek között a Zwinger is. És ma már ez is régi pompá­jában várja a látogatót. A drezdai polgárok nagymérték­ben részt vettek az újjáépítés­ben. Felhasználták a romok anyagát és minden erejükkel azon voltak, hogy az „Elba menti Firenze”, kedves váro­suk minél előbb teljes pompá­jában ragyogjon. Lenyűgözött a Zwinger, a Grüne Gewölbe, a Zöld Boltozat csodálatos gazdagsága, szépsége, a szász fejedelmek értékes hagyatéka. De érdekelt a mai Drezda is, az Elba két partján fekvő félmilliós, fejlődő város. Kar­csú hidak ívelnek át a folyón. Nyugat és Kelet kereskedelme itt halad át. Híres a város sokoldalú gépgyártásáról, elek­tromechanikai és finommecha­nikai iparáról, optikai és fényképészeti cikkek gyártásá­ról, textil-, élelmiszer-, papír- és vegyiparáról. —- Tizenhatezer fiatal tanul a drezdai egyete­mi városban, köztük sok a külföldi. A Föld harminc or­szágából gyarapítják itt tudá­sukat a diákok. Egymás után magasodnak a tízemeletes új épületek. Mi is egy ilyen épületben kaptunk helyet a szállodák túlzsúfolt­sága miatt. A falakon még ér­ződött a festékszag. Diákkollé­giumnak építették az egyetemi város közelében. Ilyen helyen bizony öröm tanulni. Korsze­rűen berendezett szobák, la­boratóriumok várják a fiata­lokat. Általában csak nagy­blokkos építkezéssel találkoz­tunk. A folyamatot teljesen gépesítették. Ezt szinte kény- szerítőleg segítette elő a mun­kaerőhiány. Az ipar szédüle­tesen fejlődik és felemészt minden kínálkozó munkaerőt Nehéz volt a kezdés az an­tifasiszta demokratikus erők­nek Németország keleti ré­szén. A háborús károk itt sok­kal nagyobbak voltak, mint as ország nyugati felében. Nerr teljes adatok szerint az üze­mek 70 százaléka teljesen megsemmisült. A Német De­mokratikus Köztársaság Nyu gat-Németországhoz képes sokkal kevesebb nyersanyag­gal rendelkezik. A kőszénkész­leteknek mindössze 3 százaié ka, a vasércnek pedig 5 száza léka van az NDK területén Ennek ellenére az ipari tér melés 115 százalékkal emelke dett 1950-hez képest és az alapanyagipar fejlődése 134 százalékkal múlta felül az 1936. évit. — Drezda ismét szép, ismét gazdag és fiatalabb, mint vala­ha, — hallottuk nemegyszer idegenvezetőnktől. Ma újra azt lehet mondani a világ utazói­nak: Jöjjetek! Drezda a régi pompájában vár benneteket! A Neumarkton levő és a XIII. században épült Frauen­kirche kiégett fekete romjait meghagyják emlékeztetőnek. Mint felkiáltójel meredeznek a romok, figyelmeztetve az utó­kort a háború barbárságára. Intő jelként, hogy milyen drága kincs a béke. Aki Drezdában jár, nem mu­laszthatja el, hogy megláto­gassa a közelben fekvő Meis- sent, a „kőbe épített közép­kort”. A meisseni porcelán re­gényes történetét már ismeri az olvasó. Van a Kék Kardok városának szápios más érde­kessége is, mint a két és fél évszázados porcelánmanufak­túra, melynek védjegye ma is a keresztbe tett két kard. A várba és a porcelánma­nufaktúrához öreg házak között kanyarognak fel az óváros ut­cái, a régi borházak előtt még a falon függnek a 30 éves há­ború alabárdjai, mintha meg­állt volna az idő a városka fölött és bent a régi harcosok a közeli Spaar-hegység lankái­nak felséges cseppjeit fogyasz­tanák, mert a meisseniek a ve­rőfényes dembokon évszázadok óta bort termelnek. A Frauenkirche — melynek tornyában csendült meg a vi­lág első harang játéka meisse­ni porcelánból —\ közelében gédiája három előadásban, Bernstein West Side story-ja pedig négyszer kerül színre. A tizenötödik előadás ünnepi kon­cert, Fischer Annie háromszo­ros Kossuth-díjas zongoramű­vész, valamint a Magyar Rá­dió és Televízió kibővített énekkarának, zenekarának fel­léptével. A bemutatók számos újdonsá­got hoznak a szabadtéri színpad már magában véve is sajátos követelményeket teremtő, új­szerűnek ható adottságain túl­menően. Csak néhányat ezek közül. A szegedi játékok hagyo­mányos darabja Az ember tra­gédiája olyan impozáns és le­nyűgöző előadást ígér, amely felülmúlja az eddigi Tragédia­előadásokat. A fiatal, de jól is­mert rendező, Vámos László is hangsúlyozta a bemutató új­donság voltát. Tartalmaiig min­denekelőtt azzal szolgálja azt. hogy olyan neves színészeket választott, akik bár nagy mű­vészi múlttal rendelkeznek, mégis először játsszák e szere­peket. Az új szereplők mindig új színeket, új megoldásokat és motívumokat hoznak magukkal, különösen az olyan neves mű­vészek, mint Ádám szerepében Nagy Attila, Luciferében Gábor Miklós, Éváéban pedig Ruttkai Éva. Újdonság az is, hogy a mű költőiségét, gondolatait idén új, a ma emberéhez közelálló kísérőzene domborítja ki: Vaszy Viktor érdemes művész, a Sze­gedi Nemzeti Színház igazgatója komponált zenét Madách halha­tatlan remekművéhez. Külföldi színészek találkozója Nem szűkölködik újdonságok­ban a Turandot ugyancsak nagyszerűnek ígérkező előadása sem. Hazánkban először szere­pel együtt a címszerepet ének­lő Amy Shuard, a londoni Co- vent Garden tagja és Nikola Nikolov, a szófiai operaház művésze. Legutóbb a milánói Scálában és a bécsi Operában énekeltek együtt. Nemcsak Sze­geden, de hazánkban is először énekel, majd az operában Jea­nette Pilou, az egzotikus szép­ségű, egyiptomi születésű, gö­rög származású énekesnő. Szi- netár Miklós rendezése ugyan­csak teljesen új oldalairól igyek­szik megcsillantani az opera szépségeit. Az újdonság teljes örömét adja majd a részleteiben már ismert, de hazánkban még elő nem adott West Side story, az amerikai, modern Rómeó és Júlia történet. Az angol Mc Cann együttese adja elő a Har- lequin-balett közreműködésével. A balett igazgatója John Gre- gori — aki a napokban már Szegeden járt Helen Dines dísz­let- és jelmeztervezővel — a szegedi színpadra teljesen ú.i koreográfiát készít, s a térnek megfelelő új díszleteket és jel­mezeket kellett tervezni. Kü­lön érdekessége lesz az elő­adásnak, hogy az egyik fősze­repet, Máriát, Lucille Graham énekli, akinek tolmácsolásában ismerte meg a világ az angol hanglemezfelvételeken a West Side story áriáit. A magyar operajátszás közös színpada Utoljára említem az egyéb­ként nyitó darabot, a Bánk bánt: ez ugyanis a szegedi sza­badtéri játékok szimbóluma. A magyar kulturális élet, a vidé­ken is erős és magas színvona­lat elért zenei élet egybefogá- sát szimbolizálja. A Bánk bán­ban ugyanis az Állami Opera­ház jól ismert művészein — Simándy József, Moldován Ste­fánia, Komlóssy Erzsébet — kí­vül a szegedi, a pécsi, a debre­ceni operaegyüttesek legkitű­nőbb énekeseit hallhatjuk. (Szabady István, Gregor Jó­zsef, Térfás István, Marcis De­meter és Virágos Mihály.) A rendező Békés András neve ugyancsak ismert. A játékokon túl A legkülönfélébb kiállításo­kat látogathatják az ideérke­zők, az őszibarack- és virág- kiállítástól, a lakberendezési bemutatón át az iparművésze­ti kiállításig. Idén is nyári tár­laton mutatják be a környék képzőművészeinek alkotásait. Megnyílik a Nyári Egyetem. Az ifjúság több száz fős, szín- pompás karneváli felvonulást rendez, s felsorolni is sok len­ne a különféle sporteseménye­ket, köztük a nemzetközi lab­darúgótornát és a nemzetkö­zi maratoni versenyt. Nem véletlen tehát, hogy a programok csak részbeni is­meretében is az ország minden részéből — Nyíregyházától— Szombathelyig, vagy Miskolctól —Pécsig — különautóbuszok és különvonatok hozzák majd az érdeklődők tömegeit. A cso­portos látogatások száma jóval megelőzi máris a korábbi éve­két, s köztük feltűnően meg­nőtt a termelőszövetkezeti ta­gok száma. Az egyik Bánk bán előadást például teljes egészé­ben az Állami Biztosító önse­gélyző csoportjának tagjai né­zik végig. A hazai érdeklődő­kön kívül, valamennyi környe­ző baráti országból jelentkez­tek csoportos és egyéni látoga­tók, de még a nyugati orszá­gokból is nagy számmal utas­nak a Tisza-parti városba, ahol_ szeretettel és szorgos ké­szülődéssel várják a vendége­ket. Lókös Zoltán A Bajai Tanítóképző Intézetben nyolcvanhárom jelentkező felvételét hagyta jóvá a felvételi bizottság A meisseni borlokálok egyike. Befejeződtek az egyetemek, főiskolák, felsőfokú tanintéze­tek felvételi bizottságainak ér- í tekezletei. Azóta a jelentkezők nagy izgalommal várják az i értesítést, amely örömöt, a vá- jgyak teljesülését, vagy éppen i csalódást okoz. A felsőfokú : tanintézetekbe jelentkezettek száma háromszorosa volt a be­tölthető helyeknek. A Bajai Tanítóképző Inté­zetben a nappali tagozatra je­lentkezett száznyolcvannyolc érettségizett diák, diáklány közül ötvenhat hallgató felvé­telét hagyta jóvá a bizottság. Az új hallgatójelöltek közül tíz jelesen harminchat jól, tíz közepesen érettségizett. Hu­szonkilenc jelölt Bács-Kiskun, í tizenkettő Baranya, kilenc I Csongrád és hat az ország más megyéjében végzett A nappali tagozatra felvett öt­venhat hallgató közül har­minchat fizikai dolgozó gyer­meke. A tanítóképző levelező tago­zatára negyvenketten jelent­keztek. A felvételi vizsgán hu­szonhét jelentkező érte el a megfelelő szintet. Közülük töb­ben képesítés nélküli nevelő­ként már korábban is folytat­tak pedagógiai tevékenységet. Fellebbezés folytán az inté­zet nappali tagozatán még négy, a levelező tagozaton két hely tölthető be. A korábbi évekhez hasonlóan most is több jelölt előfelvételére került sor, akik az 1966/67-es tanévre felvételi vizsga nélkül beirat­kozhatnak. Mindkét tagozat felvett hallgatói hamarosan megkapják az értesítést. II. Figyelmeztetés az utókornak

Next

/
Thumbnails
Contents