Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-21 / 170. szám

IMS. MŰas 21, szerda S. oldal A borsó után késett a bab is Szervezetten, gyorsan alkalmazkodik a konzervgyáriás a rendkívüli körülményekhez LEHETNE SOKKAL JOBBAN IS...! A konzervüzem egyik feldol­gozó szalagján borsóval, a má­sikon zöldbabbal töltött üvegek „utaznak”. Az uborkások frontján pedig csend, mozdu­latlanság. Ha csak ennyit írnánk is, a konzerviparban járatos olvasó azonnal megállapítaná magá­ban: lényegesen eltolódott a feldolgozás megszokott üteme, hiszen ilyenkor már a raktár­ban, vagy a „piacon” szokott lenni a zöldborsókonzerv és teljes kapacitással folyik az uborkakészítmények gyártása. Reggeli „haditanács“ A reggeli órákban Végvári István igazgató szobájában együtt találjuk a Kecskeméti j Konzervgyár egész „vezérka- ! rát”. A tanácskozás témája ép- j pen az imént elmondottakhoz ! kapcsolódik. — A kedvezőtlen időjárás miatt hetekkel késik a zöldség­félék érése, nem elég egyenle­tes az üzem nyersáruellátása. Emiatt szó szerint naponta új­ra kell szerveznünk a terme­lést. Elsősorban természetesen az embereknek kell munkát találni és ez bizony az adott körülmények között nem köny- nyű — közli az igazgató. Mint elmondja főleg a cso­magoláshoz, szállításhoz irá­nyítják a feldolgozó üzemek­ben felesleges munkaerőt. Amelyik területen lehetséges, ott előre dolgoznak, hogy ami­kor majd nagyobb mennyisé­gű nyersáru érkezik, minden erővel hozzáláthassanak a fel­dolgozáshoz. Törlesztik az adóságot | Az idén bizony alaposan „megtréfálta” a mezőgazdasá­got — és ezzel természetesen a konzervgyárat is — az idő­járás. A tervezettnél 165 va­gonnal kevesebb borsót tudtak feldolgozni az első félévben. A kényszerű lemaradást e cikknél július 21-ig sikerül ugyan — néhány vagon híjával — pótolni, de nem jobb a helyzet a zöldbabnál, uborká­nál és a gyümölcsféléknél sem. Babból például idáig mind­össze 13 vagon érkezett az üzembe. Körülbelül négyszer kevesebb, mint a tavalyi év hasonló időszakában. És nem­csak az érést késleltette a hű­vös, zivataros nyárelő, hanem megcsappantotta a termést is. A legutóbbi becslések szerint körülbelül 30 vagon zöldbabot, a megye határain túlról kell beszereznie a konzervgyárnak, hogy teljesíteni tudja készáru tervét. Ez természetesen jelen­tősen megnöveli a termelési költséget. Uborkából 214 va­gont várnak és mindössze egy vagont kaptak eddig. Sárgába-1 rackból 333 vagon a szükség­let, július derekáig azonban e cikkből is csak három vagon­nal érkezett. Az erők átcsoportosítása Gond tehát van éppen elég a konzervesek háza táján, de kapkodás szervezetlenség nincs. A feldolgozó „vonalak” gépeit tökéletesen előkészítet­ték a szezonindulás előtt az üzem karbantartói. Ennek kö­szönhető, hogy ' rekordidő alatt állnak át az egyik termékről a másikra. Most látják hasznát igazán annak is, hogy a szo­cialista brigádok zöme az el­múlt években öntevékenyen elsajátította — saját feladatán túl — a kapcsolódó munkafo­lyamatokat is. így nem okoz gondot a művezetőknek az sem, ha kényszerűségből más munkaterületre kell irányítani a dolgozókat. Jó az összhang az árut szál­lító gazdaságok és a konzerv­gyár között. A körzeti felügye­lők naponta meglátogatják a területükön levő termelőszö­vetkezeteket és jelentik meny­nyi nyersárura számíthat az üzem a következő két napban. Így mód van arra, hogy a ve­zetőség kellő időben átcsopor­tosítsa az erőket. Mindez biztosítékul szolgál arra, hogy az év második felé­ben a konzervgyáriak úrrá lesznek a jelenlegi gondokon, pótolják a rajtuk kívül álló okokból keletkezett lemara­dást és eleget tesznek legfon­tosabb bel- és külkereskedelmi kötelezettségeiknek. B. D. Húzatás Az alsó kép napok óta gyak­ran tárul a dűlőutak utasainak a szeme elé: húzatják a cséplő­gépeket a szérűkre és a mag tisztítóhelyekre. Felvételiünk Lipót Lászlót, a fülöpszállási Kiskunság Tsz traktorosát ábrázolja, ahogy vontatja a közös gazdaság idén vásárolt, s a saját szerelőműhelyében rendbehozott két cséplő­gépének egyikét a kombájnszérűre. A gépnek akad feladata bőven, hiszen a 378 hold kom­bájnnal már betakarított őszi árpa tisztítása, a 400 hold rész­ben kézi erővel, másrészt aratógéppel levágott rozs cséplése munkájának a felét kell elvégeznie — s majd részt vesz a 460 hold búza termésének az elveretésében. illetve a kombáj­nolt mennyiség tisztításában is. (Latos János felvétele.) ] AZ ÉRETT gabonatáblák közt vibrál a hőség, izzik a levegő. Az egyik legfárasztóbb munkát végzik a szántóföldek betakarí­tásban szorgoskodó dolgozói. [ Vajon hogyan igyekeznek a gaz- í daságok könnyebbé, elviselhe- | többé tenni az aratók, gépke- j zelők, cséplőmunkások és a be- i takarítás többi résztvevője szá­mára a kora reggeltől napszál- ! laton is túl tartó, apró pihenők- j kel enyhített, megfeszített erő­kifejtést? Ne vizsgáljuk végig most a könnyítés, a segítség- nyújtás valamennyi módját, — maradjunk csupán a betakarí­tásban dolgozóik élelemmel való ellátásánál. A kecskeméti járásban, saj­nos, egy kezünkön is megszá­molhatjuk azokat a szövetkezeti gazdaságokat, amelyeknek a ve­zetői ebben az időszakban gon- | doskodtak a szervezett étkezte­tésről. Olyan tsz per g mindösz- sze egy van, amelyik a gazdáit egész éven át az üzemi konyhá­járól látja el ebéddel. Évről évre visszatérő gond ez. S ahol — a termelőszövetkeze­tek túlnyomó hányadában — nem törődtek elosztásával, az áldatlan állapot természetesen kedvezőtlenül kihat a munkára is. Néhol a kombájnosok bele­nyugszanak ugyan a „változ- hatatlanba”, tarisznyából sza- lonnázgatnak, vagy egyéb szá­raz élelmet fogyasztanak, és csak késó este jutnak me­leg — ha ugyan meleg — ételhez. A „dacosabbra” azon­ban ragaszkodik kétségbevon­hatatlan jogához: délben motor­ra pattan, s hazaugrik ebédelni. Ez az „ugrás” nemegyszer két- három óra munkakieséssel jár... NEM VITAS, hogy ezt az utóbbi „szokást” száműzni — mindegyik gazdaság elsőrendű érdeke. Sőt, a józan, embersé­ges gondolkodás mindkét eset megszüntetését kívánja. Ahogy már évek óta oly gyak­ran, a leleményesség, a segítő szándék, ha csodákra nem is képes, az esetek túlnyomó ré­szében célhoz vezet, megtalálja a megoldást. Ügyszólván mind­egyik közös gazdaságunkban akad egy-egy idősebb, vagy más munkaterületen nem foglalkoz­tatott asszony, aki szerény té­rítés ellenében szíves-örömest főzne a betakarítóknak. És is­merünk tsz-t, amelyben szük­ségmegoldásként a cséplőcsapa­tokat ellátják a megfelelő nyers­anyaggal, s ebből az éppen pi­henő váltó-műszakos készíti el társai ebédét. Még megannyi önként kínál­kozó megoldást sorolhatnánk. A JÖVŐBEN ezt az évente visszatérő gondot szervezetten, intézményesen mindenképp fel kell számolni. A gépállomások és a tsz-ek közötti kombájnolási szerződéseknek például feltétle­nül tartalmazniok kellene a kombájnvezetők napjában leg­alább egyszeri étkeztetésére vo­natkozó kikötést, illetve megál­lapodást. Senki sem vonja kétségbe a több évezredes mondás igazát: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” Ennek a fordítottja azonban még inkább kötelező erejű: aki dolgozik, méghozzá a leginkább próbára tevő, s a mindennapi kenyeret jelentő munkában, annak számára, ha törik-szakad, minden eszközt latba vetve elő kell teremteni a bőséges és emberhez méltó táp­lálékot! J. T. A „gahonacsata“ élenjárói NEM TÜLZÁS, ha ezekben a hetekben mint a gabonaföldek hőseit emlegetjük a kombájno- sokat. Végtelennek tűnő árpa-, rozs- és búzatáblákon haladnak, ülnek vaskolosszusaik „tornyá­ban”, s szemükkel a vágószer­kezet vitorláira, fülükkel a mo­tor hangjára, valamennyi ér­zékszervükkel pedig végső so­ron a legfontosabbra, a telje­sítményre ügyelnek. Noha az aratás nem csupán egyfajta „spartakiád”, hanem a mezőgazdasági dolgozók egyik legsokoldalúbb, legtöbb figyel­met igénylő és — mivel a ke- nyémekvaló betakarításáról — van szó — legszebb, nem ke­vésbé felelősségteljes tevékeny­sége, itt sem mellékes a telje­sítmény, ami által mérhetővé válik a hozzáértés és az igye­kezet. JÓLESŐ dolog tudni, hogy megyénk kombájnosaiból egyik tulajdonság sem hiányzik. En­nek köszönhető, hogy az orszá­gos verseny eddigi első helye­zettjei szűkebb pátriánk, pon­tosabban a Eajai Állami Gaz­daság gabonatábláin aratnak. Vasárnap estig Sereg Lajos több mint 3900 mázsa árpát és búzát takarított be SZK—4-es gépével, Kmetovics László és Babinyecz József pedig 3867, illetve 3752 mázsás teljesít­ménnyel dicsekedhet. Rajtuk kívül még hatan vannak a gazdaságban, akik háromezer Másodpercenként egy kiló mázsánál több gabonát takarí­tottak be. EREDMÉNYEIK megszületé­sét nemcsak a saját gazdasá­guk, hanem a környékbeli tsz-ek gabonatáblái is lehetővé tették. Néhány helyen ugyanis előbb érett kasza alá az árpa, s a kombájnosok különösebb felhívás nélkül fogtak hozzá a „szomszédéknál” a munkához. Van mit tenniük. Az állami gazdaság 28 kombájnosára még | csaknem 3500 hold búza ter­mésének a betakarítása vár. Al­kalom és mód van tehát arra, hogy elért helyezésüket ezután is megtartsák. EZÚTON köszöntjük őket, s az eddigihez hasonló eredmé­nyek elérését kívánjuk nekik — és azoknak a kombájnosok- nak is, akiknek nevét, helyszű­ke miatt, nem áll módunkban felsorolni. H. D. 1500 fiatal tanul külföldön Az új tanévben ismét több száz magyar fiatal kezdi meg ösztöndíjasként felsőfokú ta­nulmányait külföldön — a Szovjetunióban és más baráti országok egyetemein, főiskoláin. ! Az 1965—63-os oktatási évben i mintegy másfél ezer fiatal ta- 1 nul külföldön. _ _ . A múlt hét péntekjén, az új búza átvételének napján mu­tatták be Budapesten, a Fe­rencvárosi Malomban a sajtó képviselőinek az újonnan üzembe állított, Hesser rend­szerű lisztcsomagoló gépet. Ezt a munkát mindeddig rendkívül nehéz, az egészség­re meglehetősen ártalmas kö­rülmények között, kézi erővel végezték. Az új, nagy teljesítményű | korszerű automatagép egy csa­pásra megváltoztatta a csoma­golás technológiáját. Míg eddig az 5—6 főnyi brigád nyolc órás műszakban — s a már említett módon — 70 mázsa liszt csomagolásával végzett, a szóban levő gép ennek a tel­jesítménynek több mint a négyszeresét végzi el. Önmű­ködően készíti el a tasakot, nyomja rá' a cimkét, majd két Fűt és áramot ad a gős Kecskemét villamosenergia- szükségleténeik 15—20 százalé­kát képes előállítani az a tur­bina, amelyet rövidesen üzembe helyeznek a DÁV kecskeméti hőerőművében. A turbinát a fű­tésre használt gőzzel hajtják majd és így igén olcsón állít­ják elő az értékes villamos energiát. csövön keresztül ömlik a zacs­kókba a hajszálpontos mennyi­ségben adagolt, hófehér liszt. A gép ezután lezárja a zacs­kókat és az automata-rendszer végén másodpercenként csúsz­nak ki az egy kilogrammos csomagok, amelyek nemcsak lényegesen gyorsabban készül­nek el, de szemre is tetsze­tősebbek az eddiginél. 64 ezer új középiskolás A Művelődésügyi Miniszté­riumban most készült el az idei középiskolai felvételek statiszti­kája. Az adatok szerint az új első osztályosok száma országo­san meghaladja a 64 000-ret. Mintegy 38 500-an a gimnáziu­mokban, csaknem 26 000-en pe­dig a különböző szakmai kö­zépiskolákban kezdik meg szep­temberben tanulmányaikat. A fel nem vett jelentkezők felleb­bezését a megyei, városi taná­csok. művelődésügyi osztályain, bírálják el. Változatlanul nagy volt az érdeklődés az általános iskolák­ból kikerült fiatalok körében a szakmai középiskolák iránt. A középiskolák új első osztá­lyosai közül csaknem 27 000-en részesül nek különféle diákszo-

Next

/
Thumbnails
Contents