Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-20 / 169. szám

A munkára nevelés iskolája Bizonyára érdefce®; tanulságos válaszok kerekednének abból, ha megkérdeznénk: Vajon miért jelentkezett a pesti közgazda­ság! technikum harmadikosa, a Szabolcs megyei, a kecskeméti gimnazista lány, és a többi, nyolcezernél több középiskolás ifjúsági építőtáborba. Hiszen az építőtáborban való részvétel minden romantikája, élmény­gazdagsága ellenére sem könnyű. A hajnali felkelés után hat órán keresztül szőlőmunkát vé­gezni, gyomlálni, gyümölcsöt szedni, fizikailag, s akaraterő j dolgában egyaránt szokatlan, jelentős igénybevétel. Amikor ezek a diákok önként elutaztak, s elutaznak Bácsal­másra, Kiskunhalasra, fajára, Mátéh’ázára, Lakitelekre, első­sorban az a szándék fűti őket, hogy megmutassák: képesek ők is erejük, munkabíró képessé­gük kipróbálására. És az erőfe­8 robbanás elmaradt NEM RITKA dolog, hogy az újságokban olyan gyerekekről olvashatunk, akik a háborúból visszamaradt lövedékkel játsza­dozva felrobbantják azt. Saj­nos, az ilyen tragédiák legtöbb­ször igen súlyos, nemegyszer halálos kimenetelűek. Sokan egész életükben magukon hord­ják a gyerekkori meggondolat­lanság, a „játék” nyomait. Most szerencsére az ellenke­zőjéről írhatunk. Olyan esetről, ami nemrégiben Kecskeméten történt. Négy fiú — érdemes a nevüket is feljegyezni: Rebek János, Duczkó Mihály, Csákány András és Szalai György a mé- heslaposi vágóhídnál játszadoz­va lövedéket talált. Valószínű­leg eszükbe jutottak azok a híradások, amelyek egy-egy ilyen esettel kapcsolatban az újságokban megjelentek, mert igen helyesen nem nyúltak hoz­zá, a talált lövedékhez, hanem azonnal szóltak a közelben levő Csonka László fűszeresnek, s az értesítette a légoltalmi parancs­nokságot. A ROBBANÁS tehát elma­radt. De egy megjegyzés még ide kívánkozik. Nevezetesen az, hogy a környék lakói közül többen tudtak a lőszer ottlété­ről, látták is azt, de nem szól­tak senkinek, sehol sem jelen­tették, hidegvérrel, nyugodtan jártak el mellette. Ekkora fe­lelőtlenségről régen hallottunk már. Hiszen jól tudjuk, hogy milyen könnyen megtörténhe­tett volna a helyrehozhatatlan tragédia, s akkor vajon kit okoltak volna miatta? SZERENCSÉRE a négy gye­rekben felébredt a gyanú az ágyúlövedék veszélyessége iránt s nagyon okosan tették, amikor jelentették azt. ©. a szítésekre szükség is van, mert a feladatokat, amelyek az egyén és a népgazdaság szem- [ | pontjából egyaránt fontosak, bi- i | zony nem is olyan könnyű tel- | I jesíteni. Mi a haszna ? | Ám, nézzük meg közelebbről: i I származik-e „közvetlen” haszna j | a fiatalnak a nyári táborozás- [ bői? Voltak, akik azt remélték, j hogy esetleg az egyetemi, a fő- ] iskolai felvételhez „jó pontot” 1 jelenthet a részvétel. A gyakor­lat természetesen, minden eset­ben megcáfolta és ezután is megcáfolja ezt a tévhiedelmet, amit ma már a fiatalok is tud­nak. Azzal is tisztában vannak, hogy egyéb, jobban fizetett nyári munkával esetleg na­gyobb keresethez juthatnának. És mégis, szinte minden jelent­kező megjelent az ünnepélyes tábornyitásokon, azok is, akiket már előre az esetleges lemor­zsolódók közé soroltak. így az­tán Mátételkén és egyéb tábo­rokban a vártnál nagyobb szá­mú jelentkező miatt a terve­zettnél nagyobb létszámot kel­lett elhelyezni és foglalkoztatni. Mindez — a szervező munka javulása mellett azt s mutatja, hogy növekedett a tanulóifjú­ság felelősségérzete, komolyan veszik adott szavukat, nemcsak a jelentkezéskor, hanem a mun­kavégzésben is. Árvízi műszakot vállaltak Már hírt adtunk róla: árvízi műszakot vállaltak vasárnapon­ként, s hétközben túlórát. Az így keresett pénzt felajánlották az árvízkárosultak megsegítésé­re. Mások — a táborozás befe­jezése után — a Duna mentén a homokzsákok kiürítésében, tisztításában segítenek. S ahogy olvashattuk ki, megjelent a nyilvánosság előtt a megyei KISZ-bizottság nagy visszhan­got kiváltó újabb felhívása, amely felszólítja a megye tanu­lóifjúságát: vegyenek részt a KISZ által szervezett ifjúsági táborokban, amelyek az árvíz­károk helyreállítását fogják se­gíteni az elkövetkezendő hetek­ben. Mindez azt bizonyítja, hogy középiskolásaink akarnak, tud­nak két karjukkal is tenni a népgazdaságért, az országért, ha ; szükség van rá. Ahelyett azon­ban, hogy ennek számszerű eredményeit felsorolnánk, in­kább azt hangsúlyozzuk: Az említett tények fejlesztik a fia­talok élettapasztalatát, erkölcsi, emberi tulajdonságait. Űj fel­adatokhoz „nőnek fel” és nem­csak a napi hat órai munka i alatt, hanem a szabad időben | szervezett programok révén ak- ] kor is, amikor például megis­merkednek az állami gazdaság, a község parasztfiataljaival, az idősebb dolgozókkal, a helyi gazdasági vezetőkkel. Mindez új élményeket, tapasztalatokat je­lent számukra. Természetesen, — ismerünk olyan diákokat, pedagógusokat, ifjú műszakiakat, akik számára már nem ismeretlenek az efféle élmények. Ök a „veterán”, a kétszeres, háromszoros, négysze­res táborozok, Bankó Irén ta­nárnő, az izsáki építőtábor pa­rancsnoka például az idén már harmadszorra végzi ezt a mun­kát. A szintén pedagógus bu­dapesti Rátonyi házaspár hosz- szúhegyen, illetve Vaskúton, Németh Imre és felesége Űj- bögon vezet építőtábort. De folytathatnánk a sort a szőlész­nek tanuló Nátuly Magdolná­val, vagy dr. Tóth Terézzel, a kalocsai kórház orvosnőjével, aki szintén nem először vigyáz­za az idén a fiatalok egészsé­gét. Szervezett, komoly munka A régi és az új táborparancs­nokságoknak is köszönhető, hogy szervezett, komoly munka folyik a megye 11 nyári ifjú­sági építőtáborában, s aminek erkölcsi, nevelő hatását a tel­jesítmények rendszeres értéke­lése is biztosítja. A tanulók sa­ját maguk közül választott bri­gádvezetői szintén részt vesz­nek az értékeléseken, és e bri­gádvezetőkre jelentős feladat hárul a táborok önkormányzati rendszerében, a vezetés demok­ratizmusának biztosításában is. Emellett a táborok sport-, kul­turális programját is biztosítja egy-egy brigád a napi munka mellett. Az idén újabb vonásokkal gazdagodott, úgy is mondhat­nánk, tovább korszerűsödött az ifjúsági építőtáborozási rend­szer. Kialakult például a pénz­beli jutalmazás, a közvetlen anyagi érdekeltség megfelelő al­kalmazási formája, ami azt je­lenti, hogy a munkaverseny leg­jobbjai anyagi, s ezzel ösz- szefüggő erkölcsi elismerésben, valamint különböző kedvezmé­nyekben részesülnek. Vonzó, izgalmas, tanulságos az ifjúsági táborok munkáséle­te az idei nyáron is. S habár a résztvevők feladata sokszor nehéz, szorgalommal, kitartás­sal megvalósíthatók a célkitű­zések. örvendetes, hogy a lá­nyok és fiúk ennek megfelelően dolgoztak az elmúlt hetekben, így dolgoznak jelenleg is. Eköz­ben a fizikai munkát megbe­csülő, újabb tapasztalatokhoz jutó, még értékesebb emberek­ké formálódnak... Bubor Gyula Százharmincezer bélyeggyűjtő Ritkán tapasztalható nagy ér­deklődés nyilvánul meg ha­zánkban a bélyeggyűjtés iránt, ami nyilvánvalóan összefügg a magyar postabélyegek tetszetős kivitelével, a változatos témá­jú, széprajzú kiadásokkal. A Magyar Bélyeggyűjtők Or­szágos Szövetségének az alaku­lás évében. 1952-ben még csak nyolcezer tagja volt, ma tag­létszáma meghaladja a 130 ez­ret. Ebből körülbelül 100 ezer a felnőtt és 30 ezer az ifjúsági gyűjtő. A szövetség kereken 1800 felnőtt és ifjúsági bélyeg- gyűjtő kört irányít. A nagy „hobby” minden korosztály kö­rében és a társadalom minden rétegében hódít. A filatelisták között ott találjuk a tudósokat, színészeket, írókat, zeneszerző­ket, pedagógusokat, csakúgy mint az ipari munkásokat, diá­kokat, szövetkezeti parasztokat. A bélyeggyűjtők soraiban olyan kiválóságok tevékenykednek, mint dr. Jánossy Lajos és dr. Soó Rezső, a világhírű tudósok, dr. Ortutay Gyula, a TIT elnö­ke, Várkonyi Zoltán Kossuth- díjas színész és mások. A magyar filatelisták nem­zetközi megbecsülését jellemzi, hogy a szövetség képviselői ak­tívan tevékenykednek vala­mennyi filatelista világszerve­zetben. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kisikun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér. 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 25 065. A gyufásdoboz eltörpül mellettük... Hogy mekkora fokhagyma és burgonya termett idén a kalo­csai Iszkra Tsz-ben, bizonyára jól érzékelteti felvételünk. A fényképész gyufásdobozt helye­zett a termények mintapéldá­nyai mellé, hogy szemléltetőbbé tegye az arányokat. Természetesen nem mind­egyik fokhagymafaj, illetve bur­gonyagumó ekkora, de az át­lagterméssel nem kell szégyen­keznie a gazdaságnak. A fű­szernövényből 23, a korai bur­gonyából pedig 65 mázsa átla­got értek el. Az előbbit 30, az utóbbit 40 holdon termesztették. Gondolatok egy tv-klubról SAJNOS, nem lehet minden­kinek saját televíziókészüléke, hogy otthonában ülhessen a képernyő elé. S ilyenek, bi­zony, sokan vagyunk Kecske­méten, pedig szeretjük a mo­dern, kultúrált szórakozást. A Cifrapalotában és a művelődési házban szombaton és vasárnap táncestéket rendeznek (a BM- klubot vasárnap szintén zárva tartják), nyilvános televízióné­zés tehát ilyenkor nincs. Szom­szédaink vagy ismerőseink, akiknek van tv-jük, nem min­dig látják szívesen a vendéget. S ÍGY ÖTLÖTT fel bennünk a gondolat: miért ne lehetne városunkban létrehozni egy televízió klubot? Klubtagok örömmel lennének sokan, s meg­győződésem, hogy szívesen fi­zetnék a havi, vagy akár évi tagdíjat is, hogy esténként, va­sárnap délutánonként megnéz­hessenek egy-egy jó szórakoz­tató műsort, hogy meghallgas­sák a tv tanulságos ismeretter­jesztő, időszerű társadalmi és politikai előadásait. EZEK a gondolatok már sok­szor kifejezésre jutottak tanul­ni, szórakozni vágyó, szerény társaságunkban, s ez ösztönzött arra, hogy a nyilvánosság előtt is szóvá tegyem. Illetékes társa­dalmi szerveinknek érdemes lenne behatóbban is foglalkozni az ötlettel, hiszen megvalósítá­sával sokunknak szerezhetnének örömet. Németh Istvánná, Kecskemét, Kádár utca 16/a A SZERKESZTŐSÉG meg­jegyzése: Az ötletet roppant ér­dekesnek és figyelemreméltó­nak tartjuk. Hiszen ez nem csak a tv-nézésre, de egy-egy műsorszám — színielőadás stb. — megvitatására is alkalmat nyújthatna. Ily módon a műve­lődésnek, ismeretterjesztésnek egészen új, korszerű és kedvelt forrásává válhatna. Reméljük levélírónk javaslata visszhang­ra talál. Kérés és segítség A kecskeméti Benczúr Gyula és Szinyei Merse Pá! utcában nagyobb esőzések alkalmával, mintegy 150—200 méter hosszú­ságban, a lapos részekben megreked a víz. Ilyenkor néha félmé­teres a mélysége és a melegtől megposhadva párolgásával fertőzi a levegőt, beszivárgásával pedig a közelében levő ásott kutak vizét is. Kérésünk az illetékesekhez az lenne, hogy a környéken folyó nagyarányú építkezéseknél kitermelt földből szállítsanak oda néhány köbmétert. Mi azután társadalmi munkában majd elegyengetjük. így nemcsak megszüntetnénk az említett két utcá­ban uralkodó áldatlan állapotokat, hanem egyúttal hozzájárul­nánk környezetünk egészségvédelméhez is. Gyurkó István, és még 15 környékbeli aláíró, Vissza az életbe Még június 13-án éjszaka tör­tént, hogy súlyos szívrohamot kaptam. Körzeti orvosunk ré­szesített elsősegélyben és nyom­ban intézkedett kórházba szál­lításomról is. Talán fél óra sem telhetett el, amikor már a Honvédkór­házban voltam. Ott az orvosok és ápolók azonnal kezelésbe vettek, s fáradtságot nem is­merve, több órán át tartó spe­ciális beavatkozásokat alkal­maztak, hogy visszahozzanak az életbe. (Mindezt másnap mond­ták el nekem.) Ezután még 18 napig kezeitek a kórházban, hogy ismét talpra álihassanak. Ezúton fejezem ki hálámat és köszönetemet, családom nevé­ben is, a hivatásuk magaslatán álló orvosoknak, valamint a kórház illetékes osztálya teljes asszisztenciájának életem meg­mentéséért. Edits József nyugdíjas. Kecskemét

Next

/
Thumbnails
Contents