Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-20 / 169. szám
1965. július 80, kedd S. oldal A DAL SZERELMESEI Évről évre több külföldi keresi fel a Német Demokratikus Köztársaságot. Tavaly például már 466 ezren jártak az NDK- ban. Az idei statisztikát az a csoport is növelte, amely az erfurti Optima Gyár vendégeként csereüdültetés keretében nemrég bejárta az ország nagyobb városait, felejthetetlen két hetet töltött a Harz hegységben és környékén, a gyár csodálatosan szép ratsfeldi üdülőjében, amely valamikor vadászkastély volt, tehát a szórakozást szolgálta, most is azt teszi, de más típusú emberek számára. Amíg ott voltunk egymás mellett lengett a Magyar Nép- köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság zászlaja, mintegy szimbolizálva a szocializmust építő két nép barátságát. Erről beszélt Gerhard Siefarth is, a gyár gazdasági igazgatója a tiszteletünkre rendezett fogadáson, ahol németek által palackozott balatonmelléki bort ittunk és a házigazdák mindent elkövettek, hogy jól érezzük magunkat ... Sokszor koccintottunk a két nép barátságára. Ízlett a német hegyek leve is, de hiába dicsértük a finom cseppeket Wilhelm Ranft, a gyár szociális ügyekkel foglalkozó elődója, aki egyben a mi patrónu- sunk is volt körutazásunk ideje alatt, többször megesküdött arra, hogy a világ legjobb itala a kecskeméti barackpálinka. Hozzá kell tenni, hogy bárkivel találkoztunk utunk során és elmondtuk honnan jöttünk, ha Kecskemétről beszélgettünk a második szó mindig a barackpálinka volt. A Hírős Várost és környékét azonban már nemcsak barackpálikájáról ismeri a világ, hanem gyümölcséről és szőlőjéről is. A Helvéciái Állami Gazdaságról sokan hallottak az NDK-ban is. Heinz Luttman, az üdülő kiváló vezetője,egy helvédai palackot őriz. Úgy mutatta meg, mint egyik legkedvesebb magyarországi emlékét. Ezek után nézzünk egy kicsit körül az NDK-ban, járjuk be most már a betű segítségével azt az utat, amelyet nem lehet elfelejteni. Tisztelgés a hősök előtt Ez a drezdai kollégiumi udvar talán sohasem kapott elég napfényt. A komor hangulatú falak sok tragédiáról szólhatnának. Az embert szinte hatalmába keríti a történelem egyik legsötétebb korszakára való szomorú emlékezés. A kis magyar csoport csendben felsorakozott a szerény emlékmű előtt és elhelyezte a kegyelet virágait. Mi is történt ebben a kollégiumi udvarban a nácizmus terrorjának legvadabb dühöngése idején? A politikai foglyokat az udvaron végezték ki. A másnap kivégzendő foglyoknak egy alacsony, komor, szürke épület rácsai mögül, végig kellett nézni, szenvedni, társaik haláhörgését. Mivel az volt a gyakorlat, hogy a GESTAPO még a nyomokat is eltüntette, a foglyok körmükkel vésték be neveiket és egykét adatot a falra. A hóhérok azonban erre is rájöttek és ezeket a karcolásokat is eltüntették. Mesterkedésük ellenére azonban megmaradt az utókornak a hősök névsora. Majdnem ezer embert végeztek itt ki, zömük német volt, ami egyik bizonyítéka annak, hogy a német nép erejéhez és lehetőségéhez képest harcolt a fasizmus ellen. Voltak az áldozatok között hazafiak Európa szinte minden tájáról, köztük három magyar is. Több mint két évtized telt el ezóta és most új Németország épül a volt náci birodalom egy részén, melynek népe mélyen elítéli a múltat. Drezda még őrzi a háború nyomait. Ismeretes, hogy 1945 február 13-án a gazdag építészeti és kulturális múltra visz- szatekintő várost a felismer- hetetlenségig tönkretette az angol-amerikai bombatámadás. Azon a borzalmas éjszakán égett az egész Drezda, s úgy hullottak a szövetségesek bombái, mint a jégeső. Ebben a városban több romot hagyott a háború, mint bárhol másutt a mai NDK területén. (Folytatjuk) Kereskedő Sándor Nyugodt, csendes szavú ember Papp László, a Kiskun- í halasi Cipész Ktsz üzemvezetője. A szövetkezeti központ egyik belső szobájában beszélgetünk. Kicsit szertartásosan találtunk helyet fogni a tekintélyes asz- ■ tál „főjén”. Ö háttal az ablaknak — mintha elnökölne —, jómagam meg — mint a kéttagú értekezlet másik fele, tőle balra. [ Karnyújtásnyira mellettünk gyönyörű pár csizma áll „vi- gyázz”-ban az asztalon. Bizonyára csomagolásra vár. Ha valaki belesne rár.k, azt gondolhatná, hogy a stabil lábbeli kö- | rül van vita közöttünk. De most nem a mesterség a téma, hanem a dalkultúra. A i Városi Szövetkezeti Bizottság Énekkarának, a leendő Erkel Kórusnak közelgő jubileumát emlegettük. Természetes, hogy régi évtizedeket is idézünk. A mai negyvenöt-ötven tagú vegyes kórus az 1907-ben alakult Iparos Dalkör korszerű utóda, annak nemes hagyományaira épülve fejlődött és nő tovább, későbbi generációk útján. Vajon mi a titka ennek a megszakítatlanságnak, az énekkultúrához való hűségnek? — A dal, az ének, a zene sze- retete. Ez tart össze bennünket... — fejezi ki szép egyszerűséggel i Papp elvtárs. Nem fizetségért járunk énekórákra. Ha valaki véletlenül hiányzik, másnap már ketten, hárman érdeklődünk, miért nem jött, nincs-e valami baj? Kiegyensúlyozottság, belső és külső harmónia ül ezen a középkorú férfin, amint igyekszik a tőle telhető legszebb szavakkal fogalmazni a kórusművészetről. Kopottas, fakult munkaköpenye is megszépül, ahogy lassan, szívből mondja. — Olyan jó érzés, amikor felzeng az ének... én, a másik, harmadik, negyvenötödik — eggyé, erőssé válunk a dal szépségében. .. Velünk érez, emelkedik a hangok szárnyán a közönség is. Mikor felcsattan a taps, boldogok vagyunk, örülünk. Mi, kézműves emberek, különböző foglalkozású más dolgozók — a mindennapi munkánkon kívül mást, szépséget is tudunk nyújtani. .. Ezért is olyan szoros, baráti köztünk a kapcsolat. Egyik emlékezetes sikerünk a múltkori csongrádi dalostalálkozóhoz fűződik. Tizenhárom meghívott szövetkezeti énekkar szerepelt. A közönségen kívül hatszáznegyven dalos volt együtt. Ha az arcok ismeretlenek is vol- lak, az éneklésben mindannyian regi jó ismerősökké váltunk... — Életkort tekintve milyen összetételű a vegyeskar? — A legfiatalabbak, mint például Rácz Csaba — mellett idős dalosok, középkorúak egyaránt megtalálhatók. Férfiak, nők, szülők, gyermekek együtt. Velünk énekel még mint jó j basszus Zámbó Sándor ktsz- nyugdijas, alapító tag... — Van-e valami különbség az i egykori dalkör és a mai kórus | légköre, körülményei, szerepe között? — Ami ugyanaz: a baráti szellem. Ami más: régen köz- j adakozásból, bálok, egyéb rendezvények bevételéből teremtettünk egy-egy kis pénzt; ma a szövetkezeti bizottságon keresztül a közösség biztosítja a nyugodt felkészülés, szereplés anyagi feltételeit. — A jó kórus jó karnagyot is... Mielőtt a „feltételez” szót | kimondanám, már el is kezdte i Papp László. — Éppen róla akartam szólni. Lelkes, tevékeny ember volt a régi karnagy, Szente Sándor is. Siófok, Miskolc, Győr, Kassa, Pécs emlékezetes találkozói az ő nevével is összefüggenek. Átadta már a pálcát az új „erőnek”. Dr. Szőke László karnagyról minden jót el lehet mondani. Képzett; korszerű módszereivel bennünket is magasabbra visz: komoly operakórusmű- veket is énekelünk — zenekari kísérettel. Szeretjük határozottságáért, barátságos természetéért. — Legközelebbi programjuk? — Szeretnénk jól szerepelni a szeptemberi, megyei kulturális seregszemlén. Itthon két önálló hangversenyt akarunk rendezni. Ez a közeli cél. Az egyik hangverseny az 1967-es jubileumi év meghirdetését is szolgálja. .. Teljes szívvel segíti munkánkat a KIOSZ, lelkes támogatónk Prudics József titkár. — Papp elvtárs mióta tagja a karnak? — 1937-ben kapcsolódtam be, de 1929 óta énekelek. — Említette a dalkultúra embereket öszefűző, baráti légkört alakító hatását. Volna hirtelen egy-két példa? — A csongrádi dalostalálkozón mindannyian együtt örültünk Dada! Zolival, akit bátyja a nézőtérről fedezett fel, mikor mi énekeltünk. A fivér a siófoki férfikar dalosa. Egyikük sem tudott róla előzőleg, hogy mind a ketten ott vannak. Aztán vannak házaspár dalosaink, mint Árvalék, Gyöngyiék. Ilyen „rekorder” is, mint Papp János. A kórus tagja: ő, a felesége, a lányuk és annak a vőlegénye... Tóth l9tvá.n Egy kitűnő falusi iskola Az Optima ratsfeldi üdülője. Drezda: Zwinger. Elcsendesedtek az osztálytermek. A folyosó csendjét is csak néha zavarja meg a seprű suhogása. Az oly sok izgalmat okozó osztálynaplók gondosan elzárva őrzik az elmúlt tanév történetét. Ám az emeletes iskola — amely Lakitelek egyetlen magas épülete — a napokban még egyszer benépesült. Tanévzáró tanácskozást tartott a nevelőtestület. A pedagógusok és a társadalmi szervek vezetői előtt Kiss János igazgató adott számot az elmúlt tanév eredményeiről, gondjairól és jócskán esett szó a feladatokról is. A padokban, ha szűkén is, de elfért a nevelőtestület. Ott látom köztük Űjvári Kálmán- nét, Harcos Istvánnét és D. Kovács Jánosnét, akiktől mintegy huszonöt esztendeje magam is tanultam a betűvetést, az egyszeregyet. Az a tantestület hallgatta most végig az igazgató alapos értékelését, amely a község lakosságának mintegy tizenöt százalékát tanítja a szépre, jóra, a szocialista világnézetre, alkotó munkára, a közösség szeretetére. Lakiteleken, a tanulmányi színvonal jelentősét fejlődött és a kereken 650-es létszámú iskolában az átlag- eredmény néhány tized híján elérte a négyest! A körzetesítés eredményeként a tanulók kétharmada bekerült a központi iskolába. (Öt éve még fordított volt az arány.) Így csökkent le a felső-alpári, kapásfalusi, árpádszállási és szikrai iskolák tanulóinak száma. ' Az utóbbit véve példának 187- ről 74-re. A négy tanyai iskola közül az idén már háromban nem volt felső tagozat! De ebbe az örömbe bizony jócskán vegyül üröm is, mert a nagy iskola kicsinek bizonyult és minden helyiséget tanteremmé kellett átalakítani. Még így is alig fér el a központi iskolákba járó négyszáz gyermek. J A lakiteleki gyermekek 82 í százaléka már elvégzi a nyolc általános iskolát és a végzett tanulók többsége tovább is tanul. A most végzettekből 19 középiskolában, 34 pedig szakmunkásképző iskolában. Az eredmények oka mindenekelőtt a pedagógusok lelki- ismeretes és lelkes munkája. Érdemes megemlíteni, hogy Tábori Kálmán és felesége saját televízióját állította a nevelés szolgálatába. A televízió KRESZ-versenyében a budapestiekhez hasonló pontszámot értek el tanítványaik és egy kerékpárt nyertek. Az úttörőcsapat a tanulóknak több mint kétharmadát magában foglalja. Nagy gondot fordít a tanulmányi munkára, a gyengék segítésére. A tanulópároknak köszönhető, hogy a bukásra állók közül tizenkettő megmenekült az osztályismétléstől. Az iskola szépítése, 400 kisfa ültetése, járdasalakozás, a tsz-beli munkák, az összegyűjtött 250 mázsa vas, 38 mázsa rongy, és 31 mázsa papír mind-mind szorgalmukat, s a jó pedagógüsmunkát dicséri. Ifjú íjász-szakkörük országos bajnokokat avatott és a szakkör nem kevesebb mint nyolc ifjúsági csúcsot is magáénak vallhat. Leveleznek szovjet, cseh, román és német pajtásokkal. Az expedíciós feladatok között összegyűjtötték a község elmúlt húsz évének történeti emlékeit és impozáns kiállítást rendeztek. Sok mindenről lehetne még beszélni, hiszen az iskola és a szülők több éves eredményes együttműködése kiemelkedő sikereket hozott más területeken is. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a tantestületi egység Lakiteleken eredményesen szolgálja az ifjúság nevelését. Horváth Ignác
