Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-20 / 169. szám

1965. Július 30, kedd

3. oldal

Számítunk a megye lakosságának

áldozatvállalására

az árvízkárok helyreállításában

Beszélgetés Buda Gáborral, a megyei tanács vb elnök- ! helyettesével

Ki a felelős?

A MÉK és a termeltetők közti jogviták érdekes tanulságai

Az elmúlt hónapokban hét ] nagy árhullám vonult le a Du- j nán. A vízszint minden eddig j észleltnél magasabb volt, s keményen meg kellett küzdeni az árral a gátak védőinek. Az áldozatos helytállás meghozta gyümölcsét. Az ár levonult j anélkül, hogy áttörte volna a! gátakat. Katasztrófa tehát nem következett be, a károk azonban igy is jelentősek, s helyre- j állításuk a következő hetek, hónapok feladata. Erről beszélgettünk Buda Gáborral, a megyei tanács vb elnökhelyettesével.

Buda elvtárs az árvízkárok enyhítésére, a lakosság pénzadományainak gyűjtésére alakult bizottságnak és a megyei helyreállítási bizottságnak elnöke.

— Hogyan ítéli meg a megye árvíz sújtotta területeinek helyzetét?

I

— Egy megyének sincs az országban olyan hosszú Duna- parti szakasza, mint a mienknek. Itt tartott a leghuzamosabb ideig a veszély Baja— Mohács térségében. A vészterhes napokban az egész társadalom nagyszerű összefogása bontakozott ki a fenyegető ka- tasztrófa elhárítására. A veszély elmúlt, most azonban nagyon fontos, hogy ez az összefogás a sebek begyógyítása, a ! károk enyhítése időszakában is fennmaradjon.

Hasonlóképpen a helyi állami és társadalmi szervektől is azt j várjuk, intézkedjenek olyan j operatívan, bürokráciamentesen a kárfelmérési és helyreállttá- I si munkáknál, mint ahogyan az ár elleni harcra mozgósítottak.

Mint ismeretes, bizottság alakult az árvízkárok enyhítésére és a társadalmi gyűjtés lebonyolítására, amely együttműködve a különböző társadalmi szervezetekkel, a károsulták megsegítésére gyűjti a lakosság áltál felajánlott anyagi hozzájárulásokat. Ennek a szervnek megyeszerte járási, városi és községi akcióbizottságai működnek, amelyek közvetlenül foglalkoznak az árvízkárok helyre- állításáért kibocsátott bélyegek terjesztésével. — Köztudomású, hogy a bélyegárusításból befolyt összegekkel segítik azokat, akiknek lakóházát, bútorait, ingóságait tönkretette, vagy megrongálta az árvíz.

A segélyezés részletes módozatait most dolgozzák ki. A helyi aikcióbizottságok tevékenységét dicséri, hogy a gyűjtés megyeszerte a várakozásnak megfelelő eredménnyel folyik. Különösen azokon a helyeken, ahol a lakosság közvetlenebbül látja a károkat — mint például a bajai járásban — gyorsabban nyilvánul meg a társadalom segítőkészsége. j

— Mi történt eddig a helyreállítás érdekében?

— Megkezdte működését a megyei árvízkár-helyreállítási bizottság is. Már folyamatban van .. műszaki és területi károk megállapítása. Mérnökökből, technikusokból álló munkacsoportok vizsgálják az árvíz sújtotta területek lakóházait. Illetékes állami szervek a mezőgazdasági jellegű károkat mérik fel. Megállapítható, hogy egyes tsz-ek vesztesége a tervezett növénytermesztési hozamokhoz viszonyítva, igen jelentős.

Az eddigi vizsgálatok csupán a tanácsok igazgatása alá tartozó területeken (állami és erdőgazdasági, vasúti stb. területek nem tartoznak ide) mintegy 80 millió forint kárt állapítottak meg. Ebből kb.: 9 millió az épületekben keletkezett. A kármegállapítás alapján a tanácsok

pénzügyi csoportjai jelentős adókedvezményeket nyújtanak, az Állami Biztosító kirendeltségei kártérítéseket fizetnek.

Igen fontos, mind a lakóházakban, mind a mezőgazdasági területeken keletkezett károk megállapításánál a tárgyilagosság. Helytelen lenne ugyanis, akár túl, akár alábecsülésük. A lakóházak mielőbbi helyreállítása céljából épületanyag-átcso- portosításokat hajtunk végre. Az új lakóházak felépítéséhez igen gyors műszaki előkészítésre van szükség. Az árvízveszélynek kitett, mély fekvésű területekre építési engedélyt a hatóságok nem adnak ki. Sze- remlén például új területet jelöltek ki a romba dőlt házak felépítésére. Ennek műszaki munkálatait napokon belül kell elvégezni, hogy az építkezés megkezdése és befejezése idejében megtörténhessen.

A területi károk felmérésével egy időben a mezőgazdasági szervek a másodvetések vetőmagszükségletét a kormányzat intézkedéseinek megfelelően végzik. A kárt szenvedett gazdaságok operatív segítésé ugyancsak szervezetten történik.

— Milyen társadalmi segítségre számítanak a helyreállításban?

építőiparban a kivitelezés gyors végrehajtására történtek vállalások. Dicséret illeti például a MŰM 601. Iparitanuló-intézet tanári karát és több száz tanulóját, akik szabadságidejükből egy hetet ajánlottak fel a helyreállításban való részvételre. Kiskunhalas város KÖFA-épí- tőbrigádja öt lakóház felépítését vállalta Szeremlén. S még lehetne sorolni a felajánlásokat, amelyek száma napról napra növekszik.

Nem utolsósorban pedig számítunk arra, hogy az árvíz- károsultak megsegítésére indult gyűjtési akció megfelelő ütemben halad tovább. A lakosság megértéssel fogadja azokat az aktivistákat, akik a gyűjtésbm részt vesznek — mondotta végül Buda elvtárs.

N. O.

s

Elsősorban az egész megye műszaki dolgozóinak áldozat- készségére számítunk. Az építési szakigazgatási szervek és a tervezőiroda dolgozói a műszaki tervezés soron kívüli végzésére tettek felajánlásokat. Az

Kapcsolóberendezés

Korszerűbb gépekkel látják el a Kalocsavidéki Paparikaíeldol- gozó és Konzervipari Vállalat sükösdi telepét. Legutóbb az egész üzem energiaellátását biztosító új kapcsolóberendezést szerelték fel. Ennek érdekessége, hogy a vállalat kalocsai gyárában a TMK-műhely szerelői készítették Horváth József villanyszerelő csoportvezető műszaki irányításával. Képünkön: Sánta Sándor, a sükösdi telep villanyszerelője — aki a berendezésre felügyel — a műszerfal előtt.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

ÉVRŐL ÉVRE hatalmas tömegű árumennyiség az, amelynek a „mozgatását” — mindenekelőtt pedig a megtermelését — a termelőkkel kötött szerződések alapján a Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Értékesítő Központja — a M ÉK — szervezi, irányítja és bonyolítja. A termelés folyamata, főként pedig a szerződéses kötelezettségek teljesítése során számos nehézség adódhat és adódik is, amely a terméshozamot, az áru hiánytalan átadását, végső soron mind a termelő, mind pedig a termeltető vállalat tervszámait érinti. Ezek az esetek többségében egyértelmű akadályok. Előfordul azonban, amikor mindkét szerződő fél „esküszik” a maga igazára, s a vitát felsőbb, pártatlan fórum döntésére kell bízniok. A szerződéses jogviták keletkezéséről, okairól beszélgettünk dr. Bakkay Tiborral, a MÉK jogtanácsosával, néhány érdekes, „klasszikus” példával is megvilágítva a témát.

— VÁLLALATUNK a felmerülő jogvitás esetek kapcsán arra az álláspontra helyezkedik, hogy a népgazdaság szempontjából nem az esetleges kötbér, hanem a megtermelt áru a fontos. Ezért járulunk hozzá sok esetben a más áruval való teljesítéshez. Lehetőleg a békés megegyezés útját keressük. Ha pedig erre nincs mód, elsősorban azt kutatjuk, vajon, szándékos szerződésszegésről van-e szó, vagy pedig objektív gazdálkodási tényezők akadályozzák a szerződéses kötelezettség teljesítését.

— VAN PÉLDA a szándékos szerződésszegésre is?

— Megtörtént már, hogy az átadási esedékesség időpontjában a termelő szövetkezeti gazdaság a szabadpiacon előnyösebben értékesíthette áruját. Máskor nem egy esetben a saját gazdáit megillető részt adja ki elsőként a termésből. Már pedig a jogszabályok értelmében a szerződéses kötelezettség teljesítése meg kell, hogy előzze az egyéb juttatásokat. Az előbbi esetben a termeltető a le nem szállított áru teljes értékét köteles kötbér fejében megtéríteni. Megállapíthatjuk azonban, hogy az ilyen helytelen, téves gazdaságpolitikai elgondolások jelentkezése az utóbbi két-három évben egyre ritkább.

MEGTUDJUK, hogy az 1962- ben létesült Járási Felvásárlási Egyeztető Bizottság a járásbíróságok tehermentesítésével, gyakorlati szakemberek közreműködésével, egyezség útján kísérli meg a viták rendezését. Sikertelenség esetén, nemleges

Van már elegendő ékszíj

I

Kétmenetesen aratják a búzát

Az eddigi tapasztalatok szerint a gépállomási és a szövetkezeti aratógépek és kombájnok többnyire megállják helyüket, ami azt bizonyítja, hogy alapos javítást kaptak.

Az AGROKER-nél úgy tájékoztattak bennünket, bogy az elmúlt évben hiánycikként sze- I replő ékszíj minden választék-1 ban és mennyiségben rendelkezésére áll az igénylő gazdaságoknak. A központi elosztónál nagyobb tételeket rendeltek az aratógépek kötözőszerkezetének alkatrészeiből is, minthogy a dőlt búza vágásánál várhatóan ezek rongálódnak meg leginkább. A kombájn szalmarázó hidraulikájából viszont hiány mutatkozik. Ezt a gazdaságok | úgy pótolják, hogy az MTZ- i

traktor hasonló berendezését | szerelik fel az arató-cséplőre. I

Az alkatrészellátás javulásá- [ ról adtak számot a gépállomások megyei igazgatóságán is. Fogaskerékből, sebességváltóból, ékszíjból a gépállomások elegendő mennyiséggel rendelkeznek. Ékszíjból a szovjet import jóvoltából jutottak nagyobb tételekhez. Az aratógépek és a traktorok ellátásával sincs különösebb gond, — az UE—28-as traktornak 7—8 féle alkatrésze viszont több ízben szerepel a hiánycikkek listáján. Mintegy 30 darab — a B—62-s és az SZK-kombájnokhoz alkalmazható — akkumulátort és 25 úgynevezett „kaszavezetőt” szintén hiánycikként tartanak számon.

A gép- és a gépjavító állomások javító szolgálata jobb, mint a korábbi évek bármelyikében. Minden állomáson éjjel-nappali ügyeletet tartanak. Ezenkívül összesen 32 állandó és ideiglenes műhelykocsival rendelkeznek, amelyek segítségével a munka közben előforduló hibákat a legrövidebb idő alatt kijavítják.

összesen 290 SZK—3-as, illetve —4-es, továbbá 114 B—62-s kombájnt, valamint 59 kévekötő-aratógépet üzemeltetnek a gépállomások.

Munkába állítottak még 611 rendrevágó gépet is. A búzát j ugyanis többnyire kétmenetesen j aratják. Közvetlen kombájno- j !ást csak elvétve alkalmaznak: a kenyérgabona betakarításé- i baa. J

jegyzőkönyv birtokában fordulhat azután a járásbírósághoz -■ jogait érvényesíteni kívánó bar melyik fél.

A JOGTANÁCSOS ezután n> hány konkrét esetet idéz.

— A kiskunhalasi járás egy' i. termelőszövetkezete din-yei kötött szerződést. A termés gaz dagnak ígérkezett, de nemért: be. A szövetkezeti gazdaság a— zal az indokkal perelte a vállalatot, hogy a juttatott vermag nem volt megfelelő minőségű. A szakértői bizonyítás megállapította, hogy a be nem érest nem a vetőmag minősége, hanem az időjárás, illetve ennek következtében a vetés késedelme okozta, s így a termelőt keresetével elutasította.

— Több tsz a kiskőrösi járásban paradicsomtermeltetési szerződést kötött a MÉK-kel, A mutatkozó termés formátlan, ragyás és mennyiségben is kevesebb volt a vártnál. A beküldött bogyók alapján a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézettől kértek szak- véleményt. Megállapítást nyert, hogy vírusos fertőzésről van szó, s ez általában a vetőmaggal terjed. Az ügy több fórum után jelenleg az Országos Vetőmagfelügyelőség szakértőjének a döntésére vár. Az eldöntendő legfőbb kérdés az, vajon a fertőzés csupán a vetőmag útján terjedhet-e, vagy pedig a termelés folyamata alatt is felléphet, esetleg a szomszédos, fertőzött táblák közvetítésével.

— Néhány éve a bajai járás két közös gazdaságának dug- hagymatermesztése teljes kudarccal végződött, s a termés kiszántásra került. A termelők keresetükben azzal érveltek, hogy a mag nem makói fajtájú volt, holott e vidéken egyedül ez a megfelelő. Az országos szakértői döntés ezzel szemben az volt, hogy a makói hiányában juttatott zittaui hagyma hazánkban eredményesen termeszthető, s a termelés sikertelenségének oka e fajta hosz- szabb tenyészideje mellett a kedvezőtlen időjárás volt. A kártérítés összegét a bíróság termelő és termeltető közt megosztotta. Indokolás: a MÉK kötelessége lett volna a tsz-t a körülményekre figyelmeztetni, ugyanakkor azonban a gazdálkodással kapcsolatos ilyen fokú szakértelem ma már a termelőszövetkezeti szakvezetők bármelyikétől is elvárható.

— A JOGVITÁS esetek többségében melyik szerződő fél a kezdeményező? — kérdezzük végül dr. Bakkay Tibortól.

— Valaha a termelőszövetkezeti gazdaságok szerepeltek gyakrabban alperesként. Az évek során azonban közös gazdaságainkban örvendetesen „kiépült” a jogi képviselet, legtöbbjük ügyeit lelkiismeretes, gyakorlott jogvédők viszik. — Nem kis mértékben ennek köszönhető, hogy napjainkban az aktív és passzív perek száma nagyjából egyenlő. Néhány szót kell azonban ejteni a tsz-ek kezdeményezte jogviták megalapozottságáról. A gazdaságok vezetői sokszor még abból a téves nézetből kiindulva bocsátkoznak perbe, hogy ha az általuk remélt kedvező termelési eredmény nem jelentkezik, s felelősséget tüstént megkísérli': áthárítani a termeltető vállalatra. Az egyeztető bizottság vág'’ a bíróság ezzel szemben min denekelőtt azt vizsgálja a dön tés meghozatala előtt, hogy p termelési kár valamelyik ' fé’ vétkességéből keletkezett-e, — vagy pedig csupán a mezőgaz dasági termeléssel együtt jár? gazdálkodási kockázat a kies?

s ennek következtében a vita

forrása.

J. T,