Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-15 / 165. szám
r IMS. július 15, csütörtök 5. oldal Beszéd helyett dolgozni kell. Vannak, akik csak reflektorfényben tudnak, vagy hajlandók élni. Mások pedig meghúzódnak a háttérben és ott csendben, szinte konokul dolgoznak. Nem a megszállottak dühével, nem is a kiábrándultak közönyével mérik az életet, hanem az alkotó ember bölcs derűjével és kiapadhatatlan akaraterejével. Mint akik tudják, hogy minden munkának, harcnak egyszer mégis beérnek a gyümölcsei. Közéjük tartozik dr. Bakkay Tiborné, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet tanára. — Éva néni? — Egyszerre közlékennyé váltak az intézet növendékei. — Valóságos angyal. Jó, hát szárnyai nincsenek, de olyan megértő és amit mond, az mind nagyszerű ... — Engem tanított Éva néni — mesélte az egyik kecskeméti /lapközi otthon vezetőnője. — Tőle tanultam meg, hogy milyen fontos szerepet játszik a gyerekek nevelésében, jellem- formálásában a kötetlen rajz, a barkácsolás és a bábjáték. Talán két éve rendezett tanártársaival közösen az intézetben egy nagyon figyelemreméltó kiállítást. Érdekes összeállításban mutatta be az óvodai rajzoktatás jelentőségét, illetve az egyes jelenlegi elavult és a még csak kísérletképpen vizsgált módszerek közti különbséget, kihatásait a gyerek ízlésének, gondolkodásának fejlődésére. Bábszakköröket vezet — tagja az UNIMÁ-nak —, előadásokon, tanfolyamokon 'beszél, tanítja jó ízlésre emberek százait, elmegy a munkáját érintő , TXT előadásokra. Utazó kövére á bábmozgalomnak és az óvodai művészeti nevelésnek. Szereti a szépéti dé *a2t akarja; hogy egyre többen fedezzék fel A Hétfői Hírek és a varázsló «A „Mario és a varázsló” egyetlen nagy monológ — a titokzatos varázsló „nagy mutatványa". Mariót Latinovits Zoltán személyesítette meg — kiválóan.» Ez áll a Hétfői Hírek röpke kommentárjában a Budapesti Körszínház bemutatójáról. Az idézett sorokból kiviláglik, hogy a dramatizált novellában a varázslónak jut a legparádé- sabb szerep. Viszont, aki olvasta már Thomas Mann novellájának a címét (könyvmolyok akár az egész novellát is), némi agyafúrtsággal rájöhet, hogy nem Mario a varázsló. Miért Mario alakítóját emeli hát ki a hír? Persze Latinovits jó színész, elhomályosítja még a főhőst is... — tippelné az olvasó. Csakhogy. Akinek a számos napilap, folyóirat, műsorfüzet, vagy a tv, a rádió hetek óta kirajzó előzetes beszámolói közül valamelyik a kezébe-fülé- be tévedt, vagy látta Pesten a tömérdek plakátot, netán az előadást, óhatatlanul eszébe jut, hogy Latinovits Cipollát játssza. Márpedig annyi jóhiszeműség csak van bennünk, hogy feltételezzük: a H. H. nemcsak úgy gondolomra minősítette kiválónak az alakítást. De ilyenformán Cipollán kívül a kommentátor is varázsló. Megengedem, elírás is lehet, mégis a varázslat méltatlan a nagy humanista remekműhöz, és a magyar színpad úttörő vállalkozásához. Remélem, a Hétfői Hírekhez is. (Noha a szerkesztő és a korrektor készséges bűvészasszisztensnek bizonyult.) Sz. J. és szeressék mások is. Minden érdekli, mindenről önálló véleménye van, sokat olvas. Legutóbb tankönyvet írt — Csak egy részét — mondja. — Az Óvónőképző Intézet számára az idén először megjelenő rajz- és kézimunkajegyzetet négyen írtuk. Kecskemétiek csak mi, Szamosi Ferenccel ketten vettünk részt a munkában. Valóban az. A díszítőművészetről szóló fejezet Bakkay Tiborné munkája. Olyan fontos területeket is érint, mint a népművészet továbbá az ízlésnevelés és a giccs. — Sajnos, éppen csak a leglényegesebbet tudtam ezekről a témákról elmondani. Pedig csupán az ízlésnevelés kérdését még egy külön vaskos könyvben sem lehetne kimeríteni. A jó ízlés kialakítása tudatformáló szerepe miatt is társadalmi feladat kell legyen, mert erkölcsi vetülete is van. A jó ízlés alapjainak lerakását pedig már gyermekkorban el kell kezdeni. Ezt egyébként a tankönyvben is megírtam. Ez a „magam módján” nála cseppet sem lármás, de annál szívósabb előrehaladást jelent a kijelölt utón. „Nem beszélni, dolgozni kell” — mondta egyszer, talán mert terhére volt, hogy annyit faggatom. Aztán elnevette magát: „Azért már tartottam beszédet is. Képzeld el! Életemben először. Lengyel- országban.” Ezen valamennyien nevettünk. Mert az, hogy Éva protokoll személyiség, beszédet mond, hivatalosan ténykedik — hihetetlennek tűnik. De az, hogy bevonul húsz asszony közé és meghitt beszélgetés formájában nyitja rá szemüket az igazi szépségre, hogy tanítványait szabad idejében műtermekbe, kiállításokra cipeli, hogy olyan rengeteg sok mindent tud és ezzel nem zúdítja nyakon, hanem megajándékozza az embereket — ez már természetes! Annyira az, hogy sokszor talán észre sem veszik az érdemeit. V. Zs. Egyre inkább nemzetközi eseménnyé válik a ■ Megkezdődtek a helyszíni próbák ■ Nagy sikernek ígérkezik a Tragédia ■ Országszerte nagy érdeklődés Békés András, a Bánk bán rendezője Bakó Józseffel, aki viszont a Tragédia díszleteit tervezi. (Enyedi Zoltán felvétele.) Dóm téren: „Szeged hírős város .. ” s ezzel kezdetét veszi a mind jelentősebb nemzetközi eseménnyé váló program: a Szegedi Szabadtéri Játékok. Országszerte árusítják a jegyeket, amelyeknek több mint fele máris elkelt elővételben. Több államból — mindenekelőtt a szomszédos országokból — több ezer külföldi vendég is helyet foglal majd a hétezres nézőtéren. Mérföldkő MenheJy, szülő, állami gondozás 4 menhelyről nem lehet szomorúság nélkül beszélni. Mennyi, de mennyi megaláztatást, szekatúrát, verést és nélkülözést kellett elviselniük azoknak a gyerekeknek, akiket nem tudott óvni a szülői szeretet, akiket az utcára taszított a nyomor, akiket úgy hívtak: menhelyiek! Ezren, tízezren voltak ilyenek. A pamutkord ruha messziről hirdette: menhelyi gyerek. Akinek nem jutott hely az intézetben, azt a sors nevelőszülőkhöz vetette. Voltak szerencsések, akik jóérzésű emberekhez kerültek; az ő meleg emberségük pótolta a nélkülözött szülői szeretetet. A zöme azonban az életnek csak az árnyékos oldalával ismerkedett meg, a nélkülözéssel, a gorombasággal. a szülő nélküli élet kínos-keserves valóságával. A gyerek csak arra kellett, hogy elvégezze a nun ka rosszát, s az érte járó néhány pengő teljesebbé tegye a család jövedelmét. Az előbbi kivételhez tartozott egy alföldi asszony. Kis Kálmánnénak hívják, gyerekeinek száma — száz. Eny- nyien szólítják „anyámnak, édesanyámnak”. Közülük hat saját gyermeke, 94 pedig olyan, akit a sors az utóbbi negyven esztendőben megfosztott a szülői ház melegétől, örömétől, aki hosz- szabb-rövidebb időt töltött Kis Kálmán- nénál, s megismerte az igazi anya aggódását, féltését, ta- karó-igazító szere- tetét, együttérző kedves örömét. A menhely ma már a lomtárba kerülő fogalmak közé tartozik. A fiatalok nem is emlékeznek rá. s azok, akik valamikor a menhelyi gyermekek „egyenruháját” viselték, szeretnék emlékezetükből is kitörölni ezeket az éveket. Ma is vannak olyan szülők, akik felelőtlenül, nem törődve a gyermek szeretetet váró, bontakozó értelmével, eldobják maguktól az általuk teremtett életet. Ma is sok csecsemő és gyerek van, akik nem tudják személyekkel azonosítani ezeket a szavakat: édesanyám, édesapám. De ma egy ország vigyázza őket. Állami intézetekben, felkészült pedagógusok gondoskodnak arról, hogy a hiányzó melegséget pótolja a közösség melege, a hiányzó apát és anyát a társadalom segítőkészsége. R. S. és 7-én, Puccini: Turandot-ját július 25, 28-án és augusztus 1-én és 4-én, Madách: Az ember tragédiáját július 31-én, augusztus 6-án és 8-án, míg Bernstein: West Side story-ját augusztus 14, 15, 17 és 20-án . játsszák. Augusztus 19-én kerül sor az ünnepi koncertre. Az érdeklődés valamennyi bemutató iránt érthetően megnövekedett, hiszen a Dóm tér sajátos produkciót kíván. Amint Békés András, a Bánk bán rendezője mondotta, olyan produkciót készítenek elő, amely sehol máshol, csak a Dóm téren valósítható meg. A sajátos vizuális és akusztikai környezetben bemutatásra kerülő opera azok számára is újdonság lesz, akik ezt a drámát nem először látják. A szereposztás végleges. Melinda szerepét Moldován Stefánia, Bánkot Simándy József, Gertrudot pedig Komlóssy Erzsébet énekli. A többi szerepekben szegedi, debreceni és pécsi művészek lépnek fel, így ez a bemutató egyben a magyar operajátszás találkozója is lesz. Erkellel nyitni Szegeden ma már tradíció, aminek az idén is bizonyára megfelel majd a kitűnő művészgárda. A Játékok másik bemutatója (Madách: Az ember tragédiája) iránt érdeklődés és bizonyos aggódás is észlelhető. Hiszen Vámos László eltér az eddigi elképzelésektől. De amint mondja, valóban nem a Tragédia 1965. évi változatát, hanem a Dóm téri Tragédiát állítja majd színpadra. Bőven él majd a környezet adottságaival, s látványos produkcióra törekszik. Ebben a rendezői elképzelésben megvalósulnak majd Madách gigantikus víziói, amelyeket annak idején szerzői útmutatásban felvázolt. A rendező a színpadot teljes térszélességre kiviteti, a színpad monumentalitása azzal is fokozódik, hogy a játékok körébe kerülnek a tért U-alak- ban övező épületek is. Növeli az érdeklődést az új szereposztás is. Ádám: Nagy Attila, Éva: Ruttkai Éva, Lucifer: Gábor Szegedi Szabadtéri Játékok Miklós. A Tragédiához Vaszy Viktor új zenét komponált, melyről a kitűnő művész azt mondja: „Madách szellemében, | de a XX. század nyelvén szólal meg.” A főszereplőkön kiviül számos neves művész, 800 statiszta, 32 táncos, 60 tagú zenekar és 80 tagú énekkar járul majd hozzá a madáchi gondolatok Dóm téri interpretálásához. Puccini Turandot-ja viszont nemzetközi produkció lesz. A főszerepet Amy Símard amerikai énekesnő, a londoni Covent Garden tagja, Kalaf szerepét a világhírű bolgár énekes, Nicola Ni colo v, Liut pedig Jeanette Pilou híres világjáró görög énekesnő énekli. Szalma Ferenc Radnai György, Réti József, Gregor József, Réti Csaba és más kitűnő művészek, Fülöp Zoltán díszletei, Márk Tivadar jelmezei, Vaszy Viktor karmesteri keze, mind-mind hozzájárul majd a sikerhez. A Puccini- opera Szinetár György rendezéseben bizonyára az idei játékok kiemelkedő élménye lesz. A könnyebb műfajt Bernstein: West Side story-ja kép- viseli majd. A látványosnak ígeikező musicalt angol cgyüt- tes viszi a Dóm elé. A napokban Szegeden járt John Gregory koreográfus-rendező é* Helen Dines jelmez- és díszlettervező, akiket rendkívül meglepett a tér monumentalitása. Hiszen a New York-i környezetben játszódó zenés darabhoz olyan óriási díszletek kellenek amelyek a templomot teljesen eltakarják. Amint Bakó József szcenikus az angol kolléganőnek tréfásan mondotta: „Ekkora vásznakkal Kolumbus Amerikába hajózott.” Az angol együttes Londonban már javában próbál a balettbetéteket a híres Harlequin együttes táncolja majd. Ez a musical a Rómeó és Júlia modern változata, Nyugaton óriási siker. Mint értesültünk, az„ egyik moszkvai színház is műsorra tűzte. A darabban Mária szerepét egyébként Lucille Graham, Anglia egyik legjelentősebb szopránja énekli, aki az eredeti angol hanglemezfelvételen is ugyanezt a szerepet énekli. Mindenesetre a kicsit egzotikusnak ígérkező produkció iránt rendkívül nagy az érdeklődés országszerte. Az idén tovább fejlődik a Játékok népszínház jellege, ez kifejezésre jut elsősorban abban, hogy mind szélesebb társadalmi rétegek foglalnak majd helyet a nézőtéren, s abban, hogy a színpadon is a tömeg a névtelen főszereplő. Nemcsak a színes-látványos műsorok iránt nyilvánul meg érdeklődés. A jegyelővétel az augusztus 19-i ünnepi koncert szempontjából is sokatmondó. Hiszen ritkán adódik, hogy ilyen monumentális környezet és hallgatóság előtt hangozzék fel Beethoven Leonóra-nyitánya, az Esz-dúr zongoraverseny, vagy Kodály: Psalmus Hungaricusa. Világhírű zongoraművészünk, Fischer Annie, _ a Magyar Rádió és Televízió ének- és zenekara Lehel György vezényletével szintén sikert ígér. A színházi előadásokon kívül megrendezik a nyári egyetemet a szegedi nyári tárlatot, a virág- és őszibarack-kiállítást, a IX. nemzetközi marathoni versenyt, az ifjúsági karnevált, a nemzetközi go-kart versenyt, .a nemzetközi repülőnapot és a nemzetközi motorcsónakversenyt, a prímásversenyt, orgonahangversenyeket rendeznek a Dómban és még számos esemény egészíti ki az ünnepi hetek műsorát. Rácz Lajos Immár a felszabadulás óta hetedszer szólalnak meg a jövő hét végén a fanfárok a szegedi A műsor már régóta ismert, ezek szerint Erkel: Bánk bán- I ját július 24-én, augusztus 3-án
