Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-14 / 164. szám

1965. július 14, szerda 5. oldal Vidám történetek Indokolás SZÁZ ÁGRA ontja melegét a nap. A rekkenő melegben a par­ti füzest övező gáton egy ember tapossa a kerékpár pedálját. Izzadság gyöngyözik a nekivö­rösödött ábrázatán. Már oda is ért a révházhoz, masináját a kerítésnek támasztja. Kis Kál­mán ez, a Gyöngyhalász Terme­lőszövetkezet oszlopos tagja. A kánikula ellenére ünneplő fe­szül délceg körvonalain. Talán lagziba készül, vagy bálba. Ki tudná azt... De egy bizonyos, hogy a túlpartra igyekszik. Már nyitná is a kaput, de az nem mozdul. Zárva. Feszegeti. Hiába. Aztán ököllel kezdi ver­ni a kilincset, rugdossa a kaput, kiabál. Semmi. Fölágaskodik a kerítésnél, hátha lát valakit, de csak néhány kapirgáló aprójó- szóg rebben tova a kemencévé hevült udvaron. Kis Kálmán sűrűn megismétli műsorát — ököllel a kilincsre, csizmaorral a kapuba, ordítás, ágaskodás —, de csak akkora eredménnyel, mintha, mondjuk, a szputnyikkal próbálna fogócs­kát játszani, és ő lenne a kerge­tő. így telik el félóra, majd egy óra. Kálmánt már nem csak a meleg pirosítja. Biztos benne, hogy a révész otthon van, mert odaérkezése előtt két perccel ta­lálkozott Marci komájával, akit épp akkor fuvarozott át ladikon az öreg. Eszi hát a méreg, és böködi a napsugár... EGYSZER aztán —, mikor már, elunván a bejárat abrik- tolását, távozni készül — csi- kordul ám a zár. De lassan, ko­mótosan. S a feltáruló kapuban teljes életnagyságban megjele­nik Sándor bácsi, az öreg ré­vész. Zsíros szája szélét törli ir­galmatlan nagy keze fejével. — Mi járatban vagy, Kál­mán? — kérdi, az angyalok ártatlanságával. —- De a betyár áldóját, Sán­dor bácsi — szabadul el most már Kálmánban az egy órán át tépázott önérzet —, mióta nyüstölöm itt a kaput, a keze­met már feltörte a kilincs, majd megvesz az isten melege ... — TUDOM, gyerekem, hallot­tam a zenebonát, amit csaptál. — De hát, a ponciusát, ha hal­lotta, akkor meg mért nem szólt egy veszekedett áment se?! — Ejnye, fiam... Hát — ha­lat ettem! Jóba Tibor Egyenes úton.. Kicsi község Drágszél, 569 la­kosú. De híres messze földön, mert olyan népi együttese van, amelynek kedvéért már sok ide­gen megfordult ebben a kisded községben. Igaz, hogy ez a het- ventagú művészcsoport is sok­felé elvitte már községe jó hí­rét. Az együttes művészeti vezető­je Beros Ferenc. Egyben ő a községi tanács elnöke is. Azon­kívül még számtalan, valóságos tetteket követelő funkció vise­lője járásban-megyében. Jókor kerestem éppen, mert az elnök ma jött be először hi­vatalába, tegnap érkezett meg a Szovj etunióból. — Jutalomképpen egy hétre elküldött a járási tanács Moszk­vába. Hálás vagyok érte... örömmel újságolja, az elnök, hogy nemrégiben a Kossuth Klubban járt Pesten. Hívták. Közölték vele, hogy a Gondolat Kiadó nemsokára megjelentet egy antológiaszerű munkát, amelyben laikus monográfiaírók munkái szerepelnek. Tőle is kér­tek kéziratot. így ajánlotta fel közlésre a „Drágszél történeti igazsága” című 24 oldalas tanul­mányát. Egyik monografikus munká­ja pedig a járásnál díjat nyert. Szaporodnak az írásai. — A parasztság szeretete vitt rá, — mondja. — Cselédgyerek voltam, a homokmégyi papnál szolgáltam. Szenvedéllyel olvas­tam én már kicsi cseléd korom­ban. Gyertyavilágnál, lopva az istállóban. Vagy viharlámpánál, mikor mi volt. De a pap any­ja, aki a gazdasszony szerepét játszotta, szigorúan megparan­csolta, hogy ne olvassak az is­tállóban, mert a gyertyafénytől ideges lesz a tehén és nem ad tejet... — De én csak olvastam. Öt elemi volt mögöttem, de többre vágytam. Válogatás nélkül fal­tam mindent, csak betű legyen... A háború után úgy került ha­za, hogy minden ízületét megtá­madta a kínzó betegség. Sok­szor kezét-lábát úgy érezte, mintha darabokra lett volna törve. Volt esztendő, hogy több­ször is töltött hosszabb időt kór­házi kezelésen. De torkon ra­Könyv a kórházban A megyei kórház orvosai, ad­minisztratív és egészségügyi dol­gozói, valamint betegei körében nagyon népszerű Fazekas Beat­rix, aki munkája mellett nagy szeretettel és lelkesedéssel végzi a könyvbizományosi teendőket. Rengeteg szépirodalmi és isme­retterjesztő könyvet vesznek tő­le. Ebben az évben áprilistól júniusig 10 ezer forint értékű könyvet adott el. Munkájában gyakran kisegíti édesanyja. Ké­pünkön: Fazekas néni éppen he­lyettesíti kislányát, mivel Beat­rix egyetemi felvételre készül és jelenleg szabadságon van. gadja a sorsot és sorozatos fáj­dalmai mellett is tovább olvas és tanul vasszorgalommal. 1950-ben még hivatalsegéd a tanácsházán. 1956-ban teszi le a 8 általánost, majd 1961-ben az érettségit. De már művészeti ve­zetője és mindenes mozgatója a drágszéli művészeti együttes­nek, amelynek neve egyet je­lent az ő nevével. Kell egy kla­rinétos az együttesben? Beros Ferenc vásárol egy klarinétot és megtanul rajta játszani. De nem akárhogyan. Tárogatós kell? Felutazik Pestre és tárogatóval együtt tér haza. Nagyon hiány­zik a szaxofonos a helyi mulat­ságokon. A tanácselnök saját pénzén vásárol egy szaxofont és ha áll a bál, ő fújja a csillogó zeneszerszámot. Közben — pár héttel ezelőtt — letette az utolsó vizsgát is a hároméves esti egyetemen. — Nem sok ez a tanulás? — kérdezem. — Most még két évig az egye­tem szakosító tanfolyamára sze­retnék járni. Aztán? Nagyon sok még a tennivaló... — Ahogy a nyolc általánoson túl voltam, nagyon megszeret­tem Móriczot, Adytól eleinte idegenkedtem. De aztán őt is megszerettem. Nagyon kedvelem a mai magyar írókat. A nyugati irodalomhoz mostanában szeret­nék hozzáfogni... Gorkijt na­gyon szeretem és Kazakevicset... Az egykori cselédfiú, aki lopva olvasott a plébános istál­lójában, ma olvasott, művelt ember, szülőfalujának köztisz­teletben álló vezetője. B. J. A hegyek a tengerbe néznek Perui levél Ajándék - messziről Kicsi n világ. A távolságokat a ' technika könnyűszerrel legyö~ zi. De van, ami könnyebben le­győzi: a szív, a szeretet. Kedves történetnek kelt híre a napokban Kecskeméten. Ez is a ;fentebb mondottakat bizonyít­ja. Bán Ervin, a neves kecskémé~ ti műfordító magyarra ültette át Eduardas Miezelaitis litván költő egyik szép versét. A for~ dítás megjelent a Heves megyei Népújság-ban. Elolvasták, be­széltek róla, aztán meg is feled- keztek az egészről. Azazhogy... Pár héttel ké~ sőbb kis csomagot hozott a pos­ta Bán Ervin címére. Megdob­bant a szíve a műfordítónak, ahogy a feladóra pillantott: a litván költő neve volt odaírva. Felbontotta a csomagot, amely Eduardas Miezelaitis Kardiog- ramma című verseskőnyvét fog~ lalta magában, orosz nyelven. Ebből a kötetből vette a lefordí­tott verset Bán Ervin. A könyv első lapján meleg, baráti hangú dedikáció ... Hogy a Heves megyei Népúj­ság, amely a költő versét kö­zölte, hogyan jutott el a litván poétához, még kiderítetlen. Ta­lán fény derül rá egyszer. Annyi azonban bizonyos, hogy a szív hullámhosszán közleke­dőknek a nagy távolság is köny~ nyen áthidalható .., Bal­2700 új pedagógus Pedagógusképző intézménye­inkben az idén több mint 2700 fiatal végzett. Közülük 1700-an tanári, 749-en tanítói, 274-en pedig óvónői oklevelet szerez­tek. A fiatal diplomások túl­nyomó többségét már elhelyez­ték az elosztó bizottságok. Nagy gondot fordítottak arra, hogy tovább javítsák a vidéki kis iskolák pedagógus-ellátottságát. Bár az idén csaknem 300-zaí többen végeztek, mint tavaly, matematika, fizika és orosz szakos tanárokból még mindig nem tudják az igényeket telje­sen kielégíteni. csiban maradva fogyasztanak. Itt az utcák tele vannak cipő- tisztítókkal. A befutottaknak olyan standjuk van, mint volt a Nemzeti előtt, de a legtöbb kisfiú egy ládikával szaladgál és lecsapnak a poros cipőkre és egy-két sol-ért ragyogóra tisz­títják. A szállodánk körül 10— 12 is strázsál és közülük az egyik, egy fekete hajú, tíz év körüli fiúcska, az együttes tag­jai nyomába szegődött. Több­ször elküldtük, de ő állhatato­san mondta a magáét. Végül ki­sült, hogy magyar pénzt kér, Volt nálam egy 2 forintos, oda­adtam neki, mire nekiesett a cipőmnek, s fényesre tisztította. Pepe nagy klientúrát szerzett körünkben. Egyik este egyedül sétálgattam a színház irányába, b mellém szegődve kevert an­golsággal mondta a magáét. Vé­gül bejött a színpadhoz, sokan körülvették, cipőt, csizmát tisz­tított és végignézte az előadást. Azóta mindig az együttessel tart. Többek kezdeményezésére gyűjtésből ruhát, inget, cipőt vettünk neki, s a lányok szé­pen megmosdatták. Leírhaíatla- nul boldog és egyben szomorú is volt, hiszen irigyelt ember­ke lett a többi között, és bol­dogtalanságát csak fokozta, hogy nem tarthat tovább az együttes­sel, mert elmondta, hogy önma­gát tartja el és ilyen kedvesek még soha és sehol nem voltak hozzá az emberek. PERSZE, később megduplázó­dott az együttes körül hemzse- , gő cipőtisztító gyerekek száma és szakadt ingüket, nadrágjukat mutogatva bizonygatták, hogy az sokkal rosszabb, mint PeDéé. colnak. A mostani tüntetés Amerika-ellenes megnyilvánu­lás. Erős rendőri készültség kí­séretében és kivonultak a lo­csolóautók is. A locsolóautókon géppuskaszerűen vízágyúk van­nak beépítve és ezzel próbálják megbontani a tüntetők sorait. Másnap csomagolás és indu­lás az ezer kilométer távolság­ban levő Piurába. Négymotoros Constellation géppel utazunk, amelyen valamikor csapatokat szállítottak Európába. Több mint háromórás út, végig a ten­gerparton, illetve a Kordillerák vonalán. Piurától néhány száz kilométerre van az egyenlítő. Ennek megfelelően 40 fokos hő­ség fogadott. Az előadáson telt ház, a legolcsóbb hely 8 dollár volt. A szállodában mindenütt bogarak. Ujjnyi nagyságú tücs­kök garmadávái. Fél éjszaka pa­puccsal vadásztuk őket. A vá­rosban mindenütt nyomor és piszok. Piurából Trujillóba érkeztünk. Tengerparti város nagy nyo­morral és számunkra rossz szál­lással. Minden ragad a piszok­tól. Szekrény nincs, a mosdóból kifordul az ember. A tengerpar­ton étkeztünk, s a kéregető gyerekek még oda is utánunk jöttek, különösen azért, mert az ennivaló egy részét odaadtuk nekik. KINT ELŐ magyarok társasá­gában megnéztem Lima érde­kességeit, majd az esti előadás után egy autósvendéglőbe invi­táltak. Ebben a vendéglőben az autóhoz hozzák a kívánt ételt és italt. Az ajtóra kívül tálcát akasztanak és az utasok a ko­meghosszabbítják a szereplésün­ket, bár mi tudjuk, hogy még csaknem három hetünk van Pe­ruban hátra. Ez az üzlet és a propaganda. Az újságban olda­las hirdetésekben ez olvasható: „Utazzon a perui légitársaság gépein, mert azok szállították a világhíres magyar balettet.” LIMA szegényebbnek tűnik, mint Mexikó, ugyanakkor gaz­dagabb is. Ahogy erre fogal­mazzák, középosztály alig van, csak gazdag, gazdagabb vagy igen gazdag, illetve szupernyo­mor. Ma elvittek ezt megmutat­ni, ami mondhatom, döbbenetes, hiszen nálunk a disznókat nem hajtanák ilyen ólba. És azt, hogy egy ilyen állatnak is ké­nyelmetlen, szűk helyen, nyolc- tíz-tizenkét ember éljen, ez szá- ; munkra már felfoghatatlan. De azt mondják, hogy ezek még irigyelt emberek, mert itt leg­alább 150 ilyen nagy létszámú családnak van égy udvari víz- • csapja — ennél sokkal rosszabb ! körülmények között is élnek. Háromszázezer ember sorsa ez 1 Limában. A nyomort és a pisz­kot nem lehet leírni. Ez az érem egyik oldala, a másik az éssze­rűség határait meghaladó luxus. AZ UTCÁRÓL nagy zaj ha- i latszik be a szállodába. Egyike- a megszokott tüntetéseknek,- mert hol a pedagógusok fizeté- r sének emeléséért, hol egyéb 1 gazdasági célkitűzésekért har­Előző napi számunkban kö­zöltük Lantos Rezsőnek, a Ma­gyar Állami Népi Együttes kar­nagyának úti levelét Mexikó­ból. Ez alkalommal az együt­tes perui vendégszereplésének élményeiről számol be olva­sóinknak. HAJNALBAN indultunk el repülőgéppel Peru fővárosába Limába. Egy leszállással Guaya- quilbe reggel 9-kor érkeztünk meg. Felejthetetlen és csodálato: napkeltét láttam tízezer mélei magasból. Végigrepülve a Kor­dillerák égbenyúló hegycsúcsa felett, hosszan gyönyörködten Csimborasszó 6270 méter maga: csúcsában, majd a Csendes­óceán felől Limában landoltunk Itt már óriási hírverés előzte meg az együttest. Megdöbbené­sünkre, hiszen tudtuk, hog; több előadásra érkeztünk, csal három előadást hirdettek, ami bérleti rendszerben horribili: árakért lehetett megtekinteni Egy ötszemélyes páholy háron előadásra 150 dollár, vagy bár melyik földszinti ülés az elsi sorokat kivéve három estére 2' dollár. Magam láttam hossz» sorban állni a jegyért, és a ve rekedést is, hogy hozzájuthas sanak. A színház a kecskeméti hez hasonló, csak annál na gyobb, 1700 személyes. A pre mier zsúfolt nézőtér előtt é meleg sikerrel zajlott le. Na gyón jó hírünk van és most je lentik be a sajtónak, hogy nag; áldozatok árán néhány nappa

Next

/
Thumbnails
Contents