Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-12 / 137. szám
Lépes on (Pásztor Zoltán felvétele.) Kecskemét területe — 45 860 katasztrális hold. Lakóinak száma — hatvanhétezer. S ezen, az országos viszonylatban is egyik legnagyobb kiterjedésű településen mindössze 85 élelmiszer- bolt van. — A jelenlegi üzletek csak korlátozott mértékben tudják kielégíteni a vásárlók igényeit — mondja Sóhajda Ferenc, a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat igazgatója. — A nyolcvanöt üzletnek mintegy 50 százaléka korszerűtlen, elhanyagolt állapotban van ... Rövid körsétára indulunk. Kontraszt a vásártéren Csongrádi út—Erzsébet körút —Juhász utca—Felsőkomárnok utca. A ház külső falának nagy részéről hiányzik a vakolat. A parányi boltocskában két eladó Kevés még a korszerű üzlet a peremkerületekben Pillanatképek a kecskeméti élelmisxerboltokból van. És négy vásárió. Több hely nincs. — Mit csinálnak csúcsforgalomban ? — Sorba álh'tjuk a vsvőket az ajtó előtt... Eleinte mérgelődtek, de azután megszokták... (?) A raktár mennyezetét támge- rendák óvják a beszakadástól. A parányi helyiségben keveredik a petróleum és a fűszer illata. — Már épül az új bolt — újságolja a boltvezetőnő. — Néhány méterre innen, a vásártéren lesz... — A Muszájban valóban létre kellett hozni ezt a boltot — kapcsolódik a beszélgetésbe Sohajda elvtárs. — A szép, korszerű üzlet szinte kontrasztként hat majd a településen... Csakhogy az augusztusi megnyitást — annak ellenére, hogy a bolt megépül — el kell halasztanunk addig, amíg az üzlet előtt folyó szennyvízcsatornát be nem fedett a tanács ... Bodzái utca—Külső körút— Matkói út. A muszájbeli bolt „testvére” épül itt. A ház már tető alatt van. A vásárlóteret napi ezer fős forgalomra méretezték — két raktár, öltöző, mellékhelyiség is helyet kapott az épületben. Augusztus végén nyílik. Dimbes-dombos földúton jártunk a Dárdaifaluban. Az egyik névtelen, szűk utcában csupán az ütött-kopott cégér jelzi a fűszerboltot. Külsőleg múlt századbeli csizmadiaműhely illúzióját kelti. Belülről még lehangolóbb. „Felvágottat sem tarthatunk“ — Sok száz ember lakik a környéken... Az üzlet parányi, a legalapvetőbb igényeket sem tudjuk mindig kielégíteni. A raktár szűk, csak egy-két napra elegendő szárazárut tárolhatunk. Felvágottat sem tarthatunk, a KÖJÁL nem engedélyezi ... A Dárdaifaluban levő másik üzletben az eladók lényegesen jobb körülmények között árvitának. — Két évvel ezelőtt újítottuk fel ezt az üzletet — mondja az igazgató. — Az idei karbantartási és felújítási keretünk viszont kimerült a Kossuth téri bolt átépítése következtében, így a korszerűtlen peremkerületi boltok felújítását az idén nem tudjuk folytatni... A Voelker-telepen a városi tanács községfejlesztési alapjából építtetett új csemegeüzletet. A szép berendezésű, korszerű boltot csakhamar megkedvelték a helybeliek. Délutánonként már nem a városközpontból cipelik haza a különböző élelmicikkeket. — Megközelítőleg sem ilyen ideális a helyzet a Csilléry-tele- pen, a Rendőrfaluban vagy a Hunyadivárosban. Igaz, ezeken a településeken is van már néhány olyan boltunk, amik megfelelnek a korszerű követelményeknek. De számuk csekély. Az igény jóval nagyobb... „Csillagraktár“ Bethlen körút—Lugossy utca. A bolt egy dugig tömött raktárhoz hasonlít, önkiszolgáló rendszerű, de a vásárlók — a parányi hely miatt — nem tudják áttekinteni a kínált árukészletet. — Szabályellenes ugyan, de a tartalékáru egy részét a vásárlótérben raktározzuk... — mondja az üzletvezető. Megyünk a raktárba. Kb. 3x3 méteres lyuk. Ami áru ide nem fér be, azt a hátsó udvaron tartják. A „csillagraktárban” — a szabad ég alatt. — Az ilyen raktározás közel sem biztonságos! — jegyzi meg az igazgató. — Ha a leltár hiányt mutat, akkor a boltos a saját zsebéből fizethet... Ahol a víz a veszély Új bolt a Botond utcában. Két esztendeje működik. — Néhány nap és gondolákat is igénylünk a központtól, hogy a pincében közlekedni tudjunk — így az üzletvezető. — Lent ugyanis 10—20 centis víz van. Állítólag a közelben megrepedt a főnyomócső... Hónapok óta reggelente az első dolgunk, hogy vödrökkel, lábasokkal — esetenként kézi szivattyúval — eltávolítsuk a vizet. Pár hete jártak itt szerelők, de a víz tovább folyik. Az árut, mint Velencében a házakat, cölöpállványok tartják... A nagypostával szembeni csemegeboltban még elkeserítőbb a helyzet. Itt a pincében egyméteres víz van. A feltört talajvíz megrongálta az épületet is. A bolt padlózata beszakadással fenyeget, az üzletet a nyár folyamán be kell zárni. — Van valami kilátás arra, hogy a közeljövőben valamit is javuljon a kecskeméti csemegeboltok állapota? — kérdezem az utazás záróakkordjaként Sohajda Ferenc igazgatótól. — A most épülő Csilléry-te- lepi csemegeüzlet, s a leninvá- rosi ABC-áruház némileg enyhíti majd a megyeszékhely élelmiszerellátási gondját, de jelentősebb javulást nem jelent. A megyei és a városi tanács együttes, hathatós támogatása szükséges ahhoz, hogy a negyven korszerűtlen üzlet közül legalább húszat, a legfontosabbakat, a közeljövőben rendbehozzuk. Kovácsi Miklós BÁNDIKA, A TENGERIMALAC — Mondd meg Bandl- kám. hogy hány szeretője van a kisasszonynak — teszi fel a kérdést a fejét fürgén forgató apró jószágnak az embergyűrű közepén álló idősebb asszony. A tengerimalac körülszimatol, fényes szemeiben mintha valami huncutság villanna. A „kisasszony” — tizenhat év körüli egyszerű lány — ijedten figyeli a malac mozdulatait. A rusnya kis állat mit sem törődve az alany fiatal korával, négyszer harap a planétába, tehát négy szeretője van a lánynak. — Marhaság! — jelenti ki valaki a hátam mögött és nagyot ser- cintve elindul a piac felé. A. malac körül azonban nem csillapodik a kíváncsiság hulláma. Űjabb emberek érkeznek a helyszínre — a kecskeméti piac bejáratához — és lábujjhegyre állva nézik a kopott szőrű, szánalmas malacot, amint a planéták között matatva kihúz egyet-egyet. A jóslás mindössze két forintba kerül. Csupa olcsóság azért a hatalmas szellemi munkáért, amit a malac produkál: megmondja hány szeretője van az illetőnek. — Mást nem tud az óceáni sertés! — humorizál a nyurga, svájcisapkás férfi mellettem, kezében egy pár csirkével. — Bandika mindent tud — jelenti ki a planétás asszony, s hogy bebizonyítsa, „nehezebb” kérdést tesz fel: — Hány gyereke lesz a kisasszonynak Bandikat? A tengerimalac körülszagolja a papír szélét és unottan fordítja félre a fejét. Tehát nem lesz gyermeke a „kisasszonynak”, aki mellesleg húsz, huszonkét éves. — Sajnálom asszonyom, a gyermekáldás elmarad — foglalja ösz- sze a malac magatartásának „mondanivalóját” az idős tulajdonos. Ettől függetlenül — vagy éppen ezért — újabbak próbálnak szerencsét és Bandika gépiesen dolgozik. Láthatóan rühelli azonban a munkát és sűrűn igyekszik megszabadulni tőle. Gyakran felszalad tulajdonosa vállára, nyakára, de az makacs mozdulattal teszi a ládához, hogy a géppel sokszorosított lapokból kiemelje a megfelelő „sorsot”. Legtöbb ember persze csak kíváncsiságból nézi a nem mindennapi produkciót. Terhes fiatalasszony érkezik most a helyszínre, idősebb asszonynyal, aki láthatóan az édesanyja. — Kérdezzük meg Mariskám, hogy fiú lesz, vagy lány! — Ugyan anyuka! Mit szól a Pista, ha megtudja! — Nem kell arról beszámolni gyerekem — érvel a mama, de a fiatalasszony nem hajlandó belemenni a játékba, hanem elsétál. A mama azonban kíváncsi és megveszi a planétát, de a lánya nevében. Bandika a kérdésre ismét unottan félrenéz, ami azt jelenti, hogy elmarad a „gyermekáldás”. — Lehetetlen, hiszen már héthónapos! — Asszonyom, a Bandikét nem lehet félrevezetni. A mama pirulva távozik a gyűrűből, s utolérve lányát, heves magyarázkodásba kezd. Ugyanakkor az előbbi svájcisapkás férfi tovább humorizál. — Több haszna lenne, ha hizlalási szerződést kötne a Bandikéra. — Körben kitör a nevetés, s a tulaj hóna alá vágva a malacot, morogva elsiet, hogy újabb „balekokra” leljen. Gál Sándor i 1 1 X L 1 Üttörőlevelek HAMVAS szirmú két rózsaszál a képen, olyan, amilyet a szerelmesek szoktak küldeni egymásnak, vagy névnapra, családi ünnepre a távolba szakadt gyerekek édesszüleiknek. Ez áll rajta: „A Dávodi Állami Általános Iskola VIII. osztályos tanulói vagyunk. Üdvözletünket küldjük: Király Magdolna és Szántó Julianna.” S a címzés: Petőfi Népe szerkesztősége részére. A dátum a vakáció előtti napokról való. Tehát búcsúznak az Üttörőélet rovatunk kis tudósítói, ezért á figyelmesség. Igazán köszönjük, nagyon jól esett. A lapot megőrizzük. „A vasgyártással foglalkozó órákon tanultuk, hogy milyen nagy gazdasági jelentősége van az ócskavasgyűjtésnek, és általában a hulladéknak. Ezért egy hónap alatt 50 mázsa hulladékot — 34 q vasat, 13 q rongyot és három mázsa papirt — gyűjtöttünk. Az egész év folyamán pedig a nép ajkán élő közmondások közül háromszáznegyvenet gyűjtöttünk, aminek a végére boldogan írhatjuk: Munka után édes a pihenés. — Jánoshalma, II. sz. Általános Iskola, VIII. b. oszt. tanulói.” KEDVES OLVASD! Ne tessék ezen mosolyogni. Mert igaz ugyan, hogy kissé messzi esik egymástól a vas- és a közmondásgyűjtés, de azért tény, hogy nem lehet rossz pedagógus az, aki a népgazdasági haszon mellett a haladó hagyományok, hajdani szellemi örökségünk gyűjtésére, felkutatására buzdítja növendékeit. HOSSZÚ levélben számolt be a Soltvadkerten megrendezett úttörő négytusabajnokságról Haász Jolán riporter őrsvezető. Leírja a szívélyes fogadtatást, beszámol a finom ebédről és részletesen a versenyről is, melyet a bajai járás nyert meg, egyéniben Faragó Károly, Baja. és Csányi Julianna, Kiskunfélegyháza lett az első. És most jön a levél legérdekesebb része: „Kiemelkedő személy Irsák Mária, aki 140 centimétert ugrott, hisz ő is akkora.” Nos, ez valóban szép teljesítmény, csak így tovább, Irsák Mária. „A tanév befejeztével úttörő- csapatunk műsoros tábortüzet rendez. (Azóta már le is zajlott a szép ünnepség.) Ezzel búcsúzunk a tanévtől és a nyolcadikos úttörőktől. Tudósításunkat befejezzük, majd jövőre újra jelentkezünk. Az Úttörőélet szerkesztőinek is jó pihenést és nyaralást kívánunk — írják a hetényegyházi úttörőcsapat tagjai. EGÉSZ ÉVEN át szorgalmasan érkeztek ezek a vidám hangulatot árasztó, meleg hangú, baráti levelek, s most a tanév végén még bőséges beszámolókat kaptunk a várható eseményekről, nyaralási előkészületekről, melyeket vasárnapi lapszámunkban kötünk majd csokorba, Űj olvasóréteget nyertünk az úttörők révén, s büszkék vagyunk a legifjabb tudósítókra, „riporterekre” is. Akiknek mi is kellemes nyarat, élménydús vakációt kívánunk — a szerkesztőség nevében. T. P. PETOKl nepb * Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Klskuo megyei Bizottsága és a megyei tanács la Dia Főszerkesztő: dr Weither Dániel Kladla _» Bács megyei Lapkiadó Vállalat felelős kiadó: Mezei István igazgs Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőség} tetefonközpont 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér i/a Telelőn: n-09 Terjeszti a Magyaa Posta. Előfizethető■ helyi Dostahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetés: ti- nónanrq iá forint Bacs-Klskun negyei nyomd* V. Kecskemét - Teletöm 11-85. Index; 25 üss. !>•- r«tSM síp» *»s&ri «íj» re.»: 5.1 »Spe ‘■»tS’^v'épo -\'t«- ,//§ -töoe
