Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-11 / 136. szám

A megyei pártbizottság ülése A szocialista munka, a szoc altsta munkaerkö.cs Pártunk 1964. december 10-i határozata gazdasági felada­taink megoldásának fő feltétele­ként a munka megjavítását je­lölte meg. A beszámolóban már foglal­koztunk azzal, hogy előtérbe került a gazdaság intenzív fej­lesztésének szükséglete, a gaz­daságosság, a termelékenység és az ésszerű takarékosság, általá­ban a minőségi követelmények fokozása. E követelményeknek e*ak úgy tudunk eleget tenni, ha az alkotó, szocialista jellegű munkát tömegméretekben kiala­kítjuk. A szocialista munka társadal­mi előrehaladásunk alapkérdé­se, amely lehetővé teszi az anyagi javak felhalmozását és elosztását, és a termeié* állan­dó fejlesztését célozza. A szo­cialista munkán a felszabadult, szabad ember alkotó tevékeny­ségét értjük, amelyben megva­lósul a társadalmi és egyéni érdek összhangja. Jelenti azt. hogy az ember képességeinek állandó fejlesztésével és maxi­mális kihasználásával dolgozik, gondolkodik a munka termelé­kenységének emelése lehetősé­geiről — tudatosan vállalja a munkásosztály „vasfegyelmét”, önzetlenül őrködik a közösség vagyonára, és annak gyarapítá­sára törekszik. Az ilyen jellegű munkának számos megnyilvánulásával ta­lálkozunk már napjainkban is megyénkben. Említettem az újí­tókat, a szocialista versenyben részt vevők tömegeit, de meg kell említenem azokat is, akik kiemelkedő szerepet játszottak a második ötéves terv során le­hetőségeink feltárásban, a má­sodik ötéves terv megyei kidol­gozásában és végrehajtásában. Itt mindenekelőtt elismerés il­leti a megyei tanács végrehajtó bizottságát; Bruncsák András elvtársat, a megyei tanács osz­tályvezetőjét, az iparfejlesztés­ben; Tohai László elvtársat, a megyei tanács osztályvezetőjét, a termelés irányításában; Szabó Lajos elvtársat, a bajai Ganz Villamossági Készülékek Gyára igazgatóját az üzem szervezésé­ben és fejlesztésében; Horváth Mihály elvtársat, a Kiskunhala­si Faipari Vállalat igazgatóját az üzem fejlesztésében, és a felsoroltakon kívül még sok más elvtársat, akik kiemelke­dően lelkes, öntevékeny munká­jukkal példamutatóan hozzájá­rultak az iparfejlesztésben el­ért eredményeinkhez. A mezőgazdaság területén mindenekelőtt azokról a lelkes ezrekről kell megemlékeznünk, akik fáradságot nem kímélve vettek részt a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, majd a megszilárdítás nagy munkájában. Kiemelkedő mun­kát végzett: Pfenning Gyula elvtárs a szőlő- és gyümölcste­lepítés; Csontos Gyula elvtárs a homoki erdőtelepítés; dr. Fe­kete István elvtárs, az öntözés megvalósítása; Borsodi Miklós és Petőfi Sándor elvtársak a korszerű nagyüzemi kertészeti termelés, gépesítés megszervezé­sében; Báli Ferenc, id. Oláh Pál, Márki Kálmán, Tóth V. Imre, Leitheiser Imre, Borsodi János, Sárdi József, Muity Sán­dor, Pesír István, Sárossy György, Mészáros Béla, Sós Vince, Takács Ferenc termelő­szövetkezeti vezető elvtársak követendő példát mutattak a szövetkezet fejlesztésében és megszilárdításában. A megye kulturális életének fejlesztésében kiemelkedő tevé­kenységet végzett: Nagy Sándor elvtárs, a keceli gimnázium igazgatója; Szvétek Sándor elv­társ, a kalocsai fiúkollégium igazgatója a kollégiumi nevelés és a szocialista pedagógia tudo­mányos szintű kidolgozásában és gyakorlatában; Köves Gyula és Vollár Ferenc elvtársak az ország első falusi hétközi ott­honának megszervezésében. Az orvos-egészségügy területén dr. Losoncz Mihály elvtárs a ter­melőszövetkezeti orvosi rende­lők társadalmi létrehozásának kezdeményezésében; a bajai és a kecskeméti megyei kórház orvoskollektívája a tudományos kutatás terén kiemelkedő ered­mények elérésében és még so­kan mások, akik lelkesen, a szocializmus ügyének szereteté- től áthatva tettek jóval többet a kötelezőnél a köz javára. Az említettek között a kom­munisták mellett, számos pár- tonkívüli is van. A felsoroltak és a fel nem soroltak ezreinek példája bizonyítja, hogy a szo­cialista munkát társadalmi mé­A szocialista termelési viszo­nyok általánossá válásával me­gyénkben is megteremtődött minden feltétele a közösségi szemlélet, a közösségi élet erő­södésének. A közös cél: a szebb, boldogabb, emberibb életre való törekvés összekapcsolja az em­bereket, Hiszen társadalmunk­ban a dolgozó emberek alapve­tő érdekei azonosak. Ezért a kö­zösség javára végzett munká­ban fejeződik ki az egyén érde­ke • is. Ebből eredően az egyes ember boldogulása elválasztha­tatlan a közösség boldogulásá­tól, a közösség javára végzett munkától. Eszmei-politikai ne­velőmunkánk fontos feladata e felismerés széles körű tudatosí­tása. E folyamat meggyorsítása érdekében azonban következetes harcot kell folytatnunk a meg­levő olyan kispolgári nézetek ellen, mint a megyénkben is még helyenként megnyilvánuló közömbösség, az önzés, harácso- lás, kistulajdonosi szemlélet, a protekcionizmus és a korrupció, stb. Ezek a kispolgári nézetek igen károsan hatnak a társadalmi és gazdasági életre, csökkentik az érdeklődést, az aktivitást, az al­kotó kezdeményezés kibontako­zását, rontják az ember,ek kö­zötti kapcsolatokat, akadályoz­zák a közösségi szemlélet és kö­retűvé lehet és kell tennünk. Ezekre a pozitív tényekre tá­maszkodva pártszervezeteinknek fontos feladata erősíteni azokat a vonásokat, amelyek nélkülöz­hetetlenek a szocialista munká­ban a Központi Bizottság 1964. december 10-i határozatának végreha j tásában. Párt- és tömegszervezeteink, állami és gazdasági vezetőink közös célú cselekvést alakítanak ki annak érdekében, hogy min­denekelőtt a kommunisták, de azon túlmenőleg megyénk dol­gozó tömeged harci programjuk­nak tekintsék az 1965. évi ter­vek és a készülő harmadik öt­éves terv megvalósítását. Állít­sák tevékenységük középpontjá­ba a munka termelékenységé­nek állandó emelését, melynek érdekében a dolgozókat meg­győzve, a műszaki és technoló­giai fejlődést messzemenően fi­gyelembe véve állandó feladat­ként kell kezelni a normák kar­bantartását. Elsősorban a kommunisták példamutatására kell pártszer­vezeteinknek támaszkodniuk. A kommunisták járjanak élen min­denütt és neveljék dolgozótár­saikat a munkaidő becsületes, lelkiismeretes kihasználására, a technológiai fegyelem megtar­tására. Bátran lépjenek fel a munkafegyelem megsértése, a társadalmi tulajdon megkárosí­tása, rongálása vagy gondatlan kezelése ellen. A kommunisták­ra támaszkodva a dolgozók szé­les tömegei között olyan erköl­csű közvéleményt kell kialakí­tani, amely határozottan elítéli és ezáltal a legkisebbre szűkíti a munkafegyelem megsértését. zösségi élet kibontakozását, las­sítják egész fejlődésünket. A kispolgári eszmék elleni harc alapvető feladata a ter­melési viszonyok állandó töké­letesítése, különös tekintettel megyénk sajátos viszonyaira. A harc fő módszere a kommunista erkölcs pozitív ismereteinek szé­les körű elterjesztése és elfogad­tatása, olyan erkölcsű közvéle­mény kialakítása, amely elítéli a kispolgári nézeteket, magatar­tást és határozottan fellép el­lenük. Harcolni kell a társadalmi igazságtalanságok, a demokrá­cia megsértése, a dolgozó töme­gek véleményét lebecsülő néze­tek és magatartás ellen. Sokol­dalú bizonyítással és meggyőző­déssel kell fellépni eredmé­nyeink lebecsülése, a társadal­mi és gazdasági élet részterüle­tein előforduló hibák eltúlzása, általánosítása és az ebből faka­dó pesszimizmus és kilátástalan- ság ellen. Bizonyítanunk kell — hiszen erre minden lehetősé­günk megvan —, hogy a fejlő­dés tendenciája lelkesítő, a prob­lémák a fejlődés talaján kelet­keznek, ugyanakkor el kell osz­latni azt az illúziót, hogy a szo­cializmus építése probléma- mentes, vagy az lehetne. Társa­dalmi fejlődésünk élő folyamat, sokféle tényező befolyása alatt áll, amiből természetszerűen következik, hogy a jövőben is merülnek fel problémák. Ezek azonban — éppen társadalmunk szocialista jellegéből adódóan — mindig megoldhatók lesznek. És minél szélesebb körű a problé­mák megoldására irányuló ösz- szefogás, annál gyorsabban kö­vetkezik be azok elhárítása. A szocialista demokratizmus lényege, hogy a politikát a ter­melésben és a közéletben egy­aránt az emberekkel együtt ala­kítjuk ki és valósítjuk meg. A Központi Bizottság irányel­vei megállapítja, hogy a szo­cialista demokrácia érvényesü­lésében 1957 óta jelentős ered­ményeket értünk el. Mégis a szocializmus alapjainak leraká­sával kialakult új helyzetben nincs meg a kellő összhang a demokrácia megvalósuló gya­korlata és követelménye között. Ideológiai munkánk fontos fel­adata a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség tartal­mának tudatosítása, érzelmi el­mélyítése és cselekvő megvaló­sításának hatékony elősegítése. A szocialista hazafiság min­denekelőtt népünk szocialista vívmányainak, forradalmi alko­tó tetteinek, ezek nemzeti és nemzetközi jelentőségének tu­datából táplálkozik. Arra irá­nyul, hogy munkánk — a poli­tikai, gazdasági és kulturális eredmények révén — a magyar dolgozókat a kommunizmus ma­gaslataihoz közelítse, a szocia­lizmus, a béke és a haladás nemzetközi erőit gyarapítsa. Ez a hazafiság eggyéforrt az inter­nacionalizmussal, azzal a meg­győződéssel, hogy a nemzetközi munkásosztály minden sikeré a mi erőinket is gyarapítja, hogy a szocializmus jövője hazánkban elválaszthatatlan a Szovjetunió, a szocialista országok, a nemzet­közi munkásmozgalom és de­mokratikus erők fejlődésétől. Erősítenünk kell azt a meggyő­ződést, hogy az egyetlen igazán nemzeti politika a szocializmus építése. Igazi hazafi csak az le­het, a Ifi ebben a munkában ak­tívan, képességeinek teljes ki­használásával részt vesz. Aki megbecsüli szocialista vívmá­nyainkat, népünk alkotókészsé­gének nagyszerű eredményeit, környezete, lakóhelye előrehala­dását és kész mindezek megvé­désére. Az igazi hazafi hűséges a szocializmushoz akkor is, ha nehézségek merülnek fel és min­den képességét a nehézségek le­küzdése szolgálatába állítja. A szocialista hazafiság elvá­laszthatatlan a proletár inter­nacionalizmustól. Megyénk dol­gozóinak többségle ezt jól látja. Ezt bizonyítja a Szovjetunió iránt megnyilvánuló egyre erő­södő megbecsülés és barátság, melynek különösen szép példáit láttuk hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulója alkalmából. A proletár internacionalizmus megnyilvánulását mutatja az az érdeklődés, aggodalom és helyes állásfoglalás, amely a nemzetkö­zi kommunista mozgalom vitás Ez megyénkre is vonatkozik, ezért a fő figyelmet a meglevő demokratikus lehetőségek jobb kihasználására kell fordítanunk. A szocializmus egyik jellem­ző vonása, hogy a szocialista de­mokrácia nem korlátozódik csu­pán a politikai szervezetekre, hanem érvényesülésének tág te­re van az üzemekben, szövetke­zetekben, általában a termelés­ben. A szocialista demokrácia szélesítésének ez a legjelentő­sebb területe, mivel az emberek itt töltik idejük nagy részét, itt dolgoznak. Párt- és gazdasági vezetők mind jobban felismerik ennek fontosságát, mind na­gyobb figyelmet fordítanak a tsz- és üzemi demokrácia for­máinak kihasználására, mindin­kább igénylik az üzemi értekez­letek. termelési tanácskozások, tsz-közgyűlések, társadalmi bi­zottságok munkáját, segítségét. kérdéseivel kapcsolatosan ta­pasztalható. Megyénk dolgozói­nak többsége érzi és tudja, hogy a proletár internacionalizmus alapvető kérdése továbbiakban is a Szovjetunióhoz való baráti viszony. A proletár internacionalizmus nagyszerű példáját mutatja me­gyénk dolgozóinak a vietnami nép hősies harcával kapcsolatos szolidaritása, ami a soha nem tapasztalt sikeres gyűjtésben, a jelentkező önkéntesek nagy szá­mában, az amerikai agresszió ellen tiltakozó gyűlések lelkes hangulatában is megnyilvánul. Ezekre a pozitív tényekre tá­maszkodva kell következetesen harcolunk a proletár internacio­nalizmus további erősítéséért. Erősítenünk kell a szocialista világrendszerhez való tartozá­sunk szükségességének tudatát. Azt a meggyőződést, hogy hazai lehetőségeinket csak a szocia­lista országok közösségéhez fű­ződő testvéri kapcsolataink út­ján tudjuk hasznosítani. Ezt a célt szolgálja a KGST-ben való részvételünk is, ami elsőrendű nemzeti érdekünk. Az autarchiá- ra való törekvés a mi viszo­nyaink között rendkívül káros szemlélet, aminek hátrányait az 50-es évek első felében súlyo­san éreznünk kellett, de egyéb­ként is összeegyeztethetetlen a modem, gazdaságos termeléssel. Energia- és nyersanyag-szegény­ségünk is szükségszerűvé teszi a szocialista országok gazdasági közösségében való részvételün­ket. 1980-ig energiaszükségle­tünk 50 százalékának importá­lására kényszerülünk. Nemzeti jövedelmünk 25 százaléka kül­kereskedelmünkből származik, ebben a tekintetben Japán után a második helyen vagyunk a vi­lágon. Ez a helyzetünk paran­csoló szükségként követeli a KG ST-ben való részvételünket. A szocialista hazafiság és pro­letár internacionalizmus pozitív eszméinek hatékony terjesztése megköveteli a burzsoá naciona­lizmus leleplezését, az ellene folytatott szakadatlan harcot. A (Folytatás a 4. oldalon.) A szocialista közösségi szemlélet, a közösségi élet, a szocialista demokratizmus A szocialista hazafiság és proletár internacionalizmus, — a nacionalizmus elleni harc A partbizottóági ül« résztvevői.

Next

/
Thumbnails
Contents