Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-10 / 135. szám
Í995. június 10, csütörtök 5. oidai LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA III. is élet anyja A Nílus partján állva egyiptomi barátom, Abdel Mahmud AI Azhab a közelünkben levő falura mutatott: — Látja, ilyen a mi népünk generációktól örökölt életösztöne. Házait, falvait nem építi a termőföldre. A termőföldet úgy őrzi, mint legnagyobb kincsét, szemefényét. A falu a Szahara homokjára épül, hogy egy talpalatnyit se raboljon el a termőföldből. Egyiptom csapadékszegény ország, legnagyobb részében teljesen ismeretlen az eső. Ez földünk egyik legszárazabb területe. Még a Nílus- delta vidékén is, ugrásnyira a tengertől, egy évben csupán hatnyolc esetben esik, más részeken kétszer-háromszor. Az évi csapadék mennyisége 6—8 milliméter. Köztudott, hogy a legigénytelenebb növények fejlődéséhez is évente legalább 400 milliméter eső kellene. Így a Nílus nyújtja az egyetlen lehetőséget, hogy partja mentén öntözéssel, a sivatagnak a folyó iszapjával keveredő homokja is termővé váljék. A Nílus áradásaival gazdag iszapját teríti a fellah földjére, majd megteremti a lehetőségét az egész évi rendszeres öntözésnek. A Nílus csapadékot, termőföldet, trágyát és építőanyagot ad az egyiptomi földművesnek. Élteti a növényzetet, biztosítja az évenkénti többszörös jó termést. Napjainkban az új Egyiptomban, az Egyesült Arab Köztársaságban társadalmi üggyé vált a sivatag meghódítása. Ugyanis a világon talán itt a legnagyobb a népszaporulat. Esztendőről esztendőre óriási ütemben, hét- nyolcszázezerrel nő a lakosság száma. S a mai Egyiptom minden polgárának kenyeret akar adni. A1 Tahrirmak (Felszabadulás) hívják azt a tartományt, amelyet mintatelepüléssé kíván fejleszteni az EAK kormánya. A mintatartományban mintafalvak épülnek. És ezekben is a legfontosabb tennivaló a Nílus vizével újabb területek elhódítása a Szahara óriási homoktengerétől. Ezen a vidéken már motoros szivattyúk emelik ki és juttatják el a vizet az öntözőrendszer pókháló módjára szerteágazó csatornáiba. Másutt, ahol még nem futotta gépekre, emberi erővel, bivallyal, tevével, vagy szamárral hajtott, talán még a fáraóJI idejéből származó vízikiemelők működnek, hogy továbbítsák a nagy folyó vizét a termőföldekre. Csak így érhetik el, hogy az esőtlen, szomjas vidéken is teremjen a föld. Éppen egy ilyen öreg vizkiemelő masinát akartam lefényképezni, amikor Mahmud elgondolkozva hozzám fordult: — Nézze, mennyi ember sürgölődik, serénykedik, hajladozik a Nilus-parton. Az egyiptomi forradalom felrázta és alkotómunkára ösztönözte az embereket. Küzdelemre az életért, a nagyobb kenyérért. Bátran és határozottan kicserélte a föld tulajdonosait. Egy jó évtizeddel ezelőtt két és fél millió lakos birtokában mindössze 777 ezer feddán (egy feddán 59,29 ár) föld volt, míg kétezer feudális nagyúr kezében tartotta az összes mezőgazdasági földterület kétharmadát, hatmillió feddánt. Egymillió feddánt Faruk királyi családja bitorolt, ugyanakkor kétmillió fellah föld nélkül — és hozzátehetem — betevő falat híján tengődött. De a föld ma már a jobb sorsra érdemes fellahé. Nézze, szinte simogatAlkotó öntudat A vasárnapi lustálkodás “ úján kényelmesen ültünk reggelihez. Hogy halmozzuk az élvezeteit, kinyitottuk a tv-t. Éppen egy községjelzőtáblát mutattak. Ez állt rajta: Duna- pentele. .. Kezdtünk jobban odafigyelni. Néztük a sovány kukoricaföldeket, rajtuk a mérnökök állványos készülékeit. Az ócska kis falusi házakat mindennek a hátterében. Aztán láthattuk a tájat átváltoztató gépóriásokat, a sárral, faggyal küzdő építőket. Majd a mai várost — Dunaújvárost. .. Szinte egyszerre szólaltunk meg ketten is a családból: „Emlékszel a Kiskrajcárra?”... Feleltünk is nyomban: „Igen... Milyen régen is volt. Pedig mintha tegnap épült volna ez a szép modem város. A vasmű...” Észre sem vettük, hogy kihűl előttünk a reggeli. Versenyezve idézgettünk kis és nagy eseményeket, epizódokat életünkből, amikor a Tiszalöki Erőmű, a Jászberényi Aprítógépgyár épült... Félmondatokra telt csak: „Akkor csináltattam az első öltönyt — vett anyagból.” — „Akkor voltunk először operában.” — „Még csak filmen láttunk tv-készüléket...” Kicsit érzelmesek voltunk ezen a vasárnap délelőttön, kicsit pa- tetikusak — és valahogy eszünkben sem volt restelkednünk emiatt. Egyenesen büszkék voltunk. Nem mondtuk ki, de gondolataink, érzéseink tartalma ez volt: Mi csináltuk. Mindezeket mi is csináltuk. Azokkal a legényekkel, lányokkal együtt, akik ott, akkor Dunapentelén térdig érő sárban tolták a kátyúban rekedt járművet. Akik azóta Dunaújváros emeletes házaiban laknak. Apák, anyák, gazdaságvezetők, funkcionáriusok, törzsgárdista szakmunkások, tanácstagok. .. Igen, mindezt el kellett végeznünk ahhoz, hogy most mór elmondhassuk: Leraktuk a szocializmus alapjait, soron vannak a szocializmus felépítésének feladatai. Ezek válóra váltásához állít fel újabb követelményeket a Központi Bizottság decemberi határozata. A siker egyaránt nyugszik a gazdasági szervezőmunkán és az ideológiai tevékenységen. Társadalmunk fejlődésének, népünk anyagi és kulturális felAz áruval megrakott vitorlásokat délről északra repíti a szél a Níluson. emelkedésének kulcskérdése a termelés. Ezért hangsúlyozzák az irányelvek, hogy figyelmünk középpontjában a munka termelékenységének növelése álljon: be kell vésünk az emberek tudatába, hogy csakis ezáltal teremtődnek meg a jobb ólet feltételei. — Mi van ebben új? — kérdezte valaki jómúltkorában. — Ha egy 1953-as brosúrát kinyitok, abban is rögtön rátalálok erre az elvre. |y| ondtuk neki, hogy ez igaz. * ■ Lét és tudat kölcsönös egymásrahatása érvényesült azalatt is, míg leraktuk a szocializmus alapjait. Fel kell ismernie azonban, hogy népgazdaságunk ma sok, igen bonyolult probléma, új feladat előtt áll. összetettebbek, egyben sokoldalúbbak az építőmunka feladatai, mint például a mostani ötéves terv kezdetén. Valahogy Úgy is mondhatnánk, hogy a fejlődés olyan lépcsőjén állunk, ahol minőségileg magasabb szintű követelményeknek kell megfelelnünk mind gazdasági, mind ideológiai munkánkban. Említsünk példákat ennek érzékeltetésére. Tízezer holdakban számítjuk megyénkben az újtelepítésű szőlőket. Joggal dicsekszünk az ipari munkásság létszámának gyönyörű megnövekedésével, ami mögött hatalmas, Új üzemek létesítése áll. Halason, Kecskeméten vagy Baján nézzünk körül, alig ismerünk rá két-három év után is egy- egy városnegyedre, annyira beépült korszerű lakóházakkal. De... Nem tény-e az is, hogy mind gazdagabb szőlő- és bortermésünkhöz képest, az új telepítések várható hozamához is viszonyítva sok fejtörést oko- zóan kevés a járulékos beruházás, a raktár, a pince, a hordó, a feldolgozó üzem? Ezt megkésve konstatáltuk, de igyekszünk javítani a helyzeten. Nem úgy volt-e, hogy építőiparunk — országosan és a megyében — bár nagy eredményeket produkált évről évre, mégis az utóbbi néhány esztendőben adóságoktoal zárt. Ennek ellenére egészen a konklúzió levonásáig, ez év kezdetéiig, esztendőről esztendőre felemelt tervvel kellett birkóznia — eleve kilátástalan erőfeszítéssel ahhoz, hogy a tervet teljesítse is. Nyilván, hogy a fenti tapasztalatok is bizonyítják: helyi mulasztások, hibák, megalkuvások, fegyelmetlenségek is okai voltak egy-egy területen a lemaradásnak, de a felsőbb irányítás is tévedett itt-ott. Mint ahogyan egyik-másik gyenge termelőszövetkezet évekkel ezelőtt támadt nehézségeinek oka nemcsak a tsz közvetlen vezetőinek hozzá nem értéséből fakadt, hanem esetleg abból is, hogy az irányító szervek álláspontja, utasítása akkor merőben más volt, mint amilyet az elnök, a mezőgazdász vagy a tagság jónak tartott. Ezért mutatnak rá a Köz^ ponti Bizottság Irányelvei: „Szükségessé vált a gazdasági mechanizmus megjavítása, az ár- és ösztönzési rendszer, a tervezési és vezetési mószerek tökéletesítése. „Olvashattuk a Népszabadságban Nyers Rezső elvtárs szemléletes tájékoztatóját, milyen hatalmas arányú munka folyik ennek érdekében kormányzati szinten. Tapasztaljuk a különböző tudományos és gyakorlati fórumokon folyó vitákból, véleménycserékből, hogy a párt és a kormány milyen fontosnak tartja a közvélemény állásfoglalását, javaslatait ezekben a kérdésekben. Itt is minőségi változással állunk szemben. Vége azoknak az időknek — s a dogmatizmus gúzsba kötő hatásai éppen ezen a területen éltek legtovább —, amikor nép- gazdasági problémákról csak hivatalos „kinyilatkoztatások” voltak elképzelhetők. Vitatkozni, sokoldalúan megvizsgálni ilyen kérdést, mint a gazdasági mechanizmus, a piac és a termelés összefüggése — nem volt mód. Az is tagadhatatlan azonban: hogy idáig eljuthattunk, ahhoz szemlélet, tudatosság dolgában fel kellett nőnünk. A több lakás, jobb életkörülmények, nagyobb jövedelem, növekvő munkaegységérték, tehát * jobb gazdasági körülmények kellettek ahhoz, hogy fejlődjön a tudomány, a hozzáértés magasabb vagy alacsonyabb szinten egy- ránt: hogy több lehetett a tech-1 nikum, gimnázium, főiskola, a televízió; az anyagi feltétel hazai és külföldi utazáshoz, ami a tájékozottságot növelte. A tudat fejlődését tehát a termelékenyebb munkával teremtett jólét segítette. Egyik ismerősünk a napok** ban kapta meg a papírt, hogy mehet Budapestre autót választani. Elmondta, hogy az első nyolc között, akikkel sóira került, jó keresetű szakmunkások, tsz-brigád vezetők voltak. Egyedül ő képviselte az „értelmiségieket”. (Ez is fejlődésünk örvendetes velejárója, hogy hasonló szituációkban már nehéz az ilyen különbségtétel.) A tsz- brigádvezetők azonban 40—50 forintos munkaegységű tsz-gaz- dák, akiknél — személyes fejlődésükben is — nyomon követhető az anyagi körülmények és a tudat kölcsönhatásának folyamata. Kezdetben bennük is megvolt a kistulajdonosi felfogás: „Minek a gép a tsz-nek? Csak adósságot csinál, elveszi a munkát a tagoktól...” Aztán mikor lett gép, lett nagyobb termés, könnyebb, gondosabb kétkezi munka, lett több pénz is, több idő is pihenésre, tanulásra, művelődésre... Aztán szinte ez történt a vegyszeres gyomirtás körül is. „Drága, adósságot rak a nyakunkba, mit csinálnak a tagok, ha nem kapálhatnak, miből lesz munkaegység?...” — sorjázták a kifogásokat. De mikor meggyőződtek róla, menynyivel drágább a kapálásra fordított idő, mint a vegyszer, kezdtek barátkozni az újjal. Munka amellett is maradt, a pénz meg több lett. Nemcsak a szaktanfolyamot „kívánták meg”, hanem tv-t is vásároltak, amely számtalan érdekes mezőgazda- sági fogást terjeszt el műsoraival az egész országban. lót és tudat: több jövedelem, több lehetőség a tanulásra, fejlettebb tudat. Tudat és lét: nagyobb hozzáértés, több, jobb termés, több kereset — egeszen a mostani autóvásárlásig. De semmi sem történt ez ideig sem spontán, ösztönösen. Az irányelvek sokoldalúan fejtik ki, hogy a javuló életkörülmények automatikusan nem eredményezik a szocialista tudatot. A párt tervszerű eszmei tevékenysége, a tudományos világnézet terjesztése adhatja azt, ami azonban a gazdasági eredményekkel, a javuló életkörülményekkel együtt lehet teljes értékű. Nemrég írtunk az ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat — Véreb Sándor — brigádjáról. Elmondták többek közt, hogy szerintük is „elsőrendű fontosságú”, milyen vastag a boríték hónap végén. Hozzáfűzték azonban, hogy nem sokba nézik azokat, akiket kizárólag a pénz érdekei. Elmondták azt is, hogy amikor a Csilléry-telep félé járnak, néhány percre mindig megállnak. Gyönyörködnek abban az öt bérházban, melyet néhány évvel ezelőtt együtt építettek. Büszkék rá, hogy szépen megcsinálták. E munkásoknál szebben, ér™ telemhez és szívhez egyaránt szólóan nem tudnánk megfogalmazni, hogy az anyagi érdekeltség, az erkölcsi morális ösztönzők együttes hatásának lehet csak eredménye mindaz, amit a Központi Bizottság decemberi határozataiban elénk tűzött. Tóth István ja, becézgeti talpalatnyi földecs- kéjét. Érdekes, az egyiptomiak ritkán mondanak rosszat még ma is, a Nílusról. Pedig a nagy folyó, amellett hogy az élet anyja, kenyeret nyújtó jóbarát. gondok, bajok okozója is. A Nílus vize hat és fél ezer kilométeres útján alattomos élsődieket hordoz magával. Ezért bármilyen perzse- lően süt a nap, bármilyen rek- kenő a trópusi hőség, nem lehet a Nílus enyhet adó hűs vizében fürdeni, mert ezek a rendkívül aktív élsődiek, a legkisebb nyílt seben, vagy az ember bőrének pórusain keresztül hatolnak a szervezetbe, majd a vérkeringésben eljutnak a májba. Kifejlődve a hólyag- és bélfalakat támadják meg, daganatokat okoznak, vészes vérszegénységet, nagyfokú fáradtságot idéznek elő. Sajnos, nemcsak a fürdést teszi lehetetlenné a Nílus alattomos élsődije, de megtámadja a Nílus iszapjában nap mint nap mezítláb dolgozó fellahot és a folyó vizében mosó nőket is. Kellemetlen betegség ez, a2 Egyesült Arab Köztársaság orvosainak egyik legnagyobb gondja, hogy megóvják tőle népüket. Napjainkban Asszuánban, a hatalmas természetátalakító mű felépülésével az EAK és Szudán népe megzabolázza a rakoncátlan, nagy folyót. A víz szabályozásával megszünteti a júliustól három hónapig tartó árvizeket, azt a majdnem ötméteres szint- különbséget, amelyet áradásával, vagy apadásával a Nílus napok alatt produkálni képes. Az épülő nagy gát és a mesterséges tenger — amely Núbia homokján még ebben az esztendőben kialakul — segítségével szabályozni tudják a Nílus vízszintjét, s a szükségletnek megfelelően gazdálkodni tudnak majd a Nílus vizével, embermilliók javára. (Folytatjuk.)
