Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-10 / 135. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A. MA&VAK. SZOCIALISTA MWWKÄSPAR.T BACS - KlSKVAM MEGYEI LAPJA XX. ÉVFOLYAM. 135. SZÁM Ara 60 fillér 1965. JÜNIUS 10, CSÜTÖRTÖK Érettségizett szakmunkások Az érettségi heteiben, s az egyetemi felvételi vizsgák ide­jén gyakran megmutatkozik, hogy az évről évre nagyobb szómban középiskolába jelent­kező fiatalok és szüleik nem mindig tervezik eléggé megfon­tolta a jövőt. Sok esetben te­kintetük csak az iskola elvég­zéséig, az érettségiig ér. A technikumot végzettek jő vője biztosított, hiszen a ké­pesítő vizsga szakmát ad a ke­zükbe, sőt, szinte állást is, mert tárt karokkal várják őket a munkahelyek. Más azonban a gimnáziumot végzettek helyzete. A gimnázium elsőrendű felada­ta ugyanis a főiskola, egyetemi előképzés. Természetesen ahhoz, hogy ennek megfelelhessen, hogy feljebb a valóban jók, rá­termettek kerüljenek, a gimná­ziumoknak bizonyos „rátartás­sal” kell dolgozniuk. Tehát: az idén mintegy harmincezren érettségiznek a gimnáziumok­ban, a főiskolák, egyetemek el­ső évfolyamára pedig 14—15 ezer hallgatót vesznek fel. * Az érettségizettek mintegy fe­lének eszerint az iskola elvég­zése után a termelőmunkában kell elhelyezkednie, illetve szak­mát kell tanulnia. Az utóbbira azonban meglepően — és ter­mészetellenesen — kevés a je­lentkező. Egyetlen példát: A kecskeméti 607. sz. Iparitanuló- Intézetben mindössze tizepöt érettségizett jelentkezett az idén. (Az iskola elsőéveseinek száma mintegy nyolcszáz lesz!) Pedig számos szép szakma vár­ja az érettségizetteket. Televí­zió-, rádió-, elektroműszerész­nek, autó-, motor-, autóvilla­mossági szerelőnek, szerszámké­szítőnek, akkumulátorjavítónak, villamosgép- és villanyszerelő­nek lehetőleg érettségizetteket vesznek fel, hiszen ezek a szak­mák ma már megkövetelik a munkástól a magasabb tudást, műveltséget, jártasságot például a matematikában, fizikában. * M ég különösebb, hogy az idén jelentkezettek között csupán egy lány akadt. Pedig a közép- iskolások nagyobbik fele lány. Az országos adatok szerint 30 ezer idei érettségizett közül 19 ezer lány. Igaz, hogy a lányokat várják az ipari pályákon kívül a jellegzetesen női szakmák is, mint a gyors- és gépíró, ápoló­nő és más egészségügyi munka­körök. Mégis nagyon alacsony ez a szám, s Kecskeméten pél­dául az utóbbi évben erősen vissza is esett, hiszen tavaly még tizennyolc lány tanult szakmát a 607. sz. iskolában, * Ha nem is kizárólagosan, de mindenesetre a pályaválasztási tanácsadás is hibás lehet eb­ben. Fel kell figyelni rá az iskolák, s bizonyára az üzemek vezetőinek is. Nem utolsósor­ban pedig az ifjúsági szerve­zetnek, amely igen sokat tehet érte, hogy a fiatalok képessé­geik és érdeklődési körük sze­rint válasszanak szakmát. Sem nekik, sem a társadalomnak nem mindegy, hogy megtalál­ják-e a helyüket és kedvvel, odaadóan dolgoznak-e leendő életpályájukon.’ Dr. Erdei Ferenc előadása Kalocsán iiuiwwvMii a ki ív au le sen Szerdán délelőtt Kalocsán a Petőfi Művelődési Otthon szín­háztermében ünnepi aktívaülést tartottak a járás közös gazda­ságainak vezetői. A tanácskozá­son megjelentek dr. Erdei Fe­renc akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselője, dr. Matos László, a megyei pártbi­zottság mezőgazdasági osztályá­nak vezetője, Farkas József, a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának titkára, továbbá a járási, városi pártbizottság, il­letve a tanács vb több vezetője, a Hazafias Népfront megyei és járási bizottságainak munka­társai. Az ülést Mándity József, a Hazafias Népfront kalocsai já­rási bizottságának titkára nyitot­ta meg, majd dr. Erdei Ferenc akadémikus tartotta meg elő­adását. Elöljáróban hangoztatta, hogy a kalocsai járásban az elmúlt évben a mérleghiányos tsz-ek a korábbinak felére, szám szerint tízre csökkentek. Az igazi meg­szilárdulás azonban várat ma­gára. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a vezetésre al­kalmas személyek jó meg­választását, ami döntő fontosságú. Ezt kö­vetően a háztáji gazdálkodás jelentőségéről szólt. Mint mon­dotta: „A járás mezőgazdasága termelési értékének csak alig nagyobb fele származik az 55 ezer hold közös területről, szem­ben a háztáji 15 ezer holdjával. Még az idén is nagyobb terü­leten vetettek kukoricát a ház­táji földeken, mint a közös táb­lákon. Országosan is ez a hely­zet. így a háztáji létét egy egész történelmi korszak, s nem pár évig tartó átmenet teszi szük­ségessé. A tsz-vezetőknek ezzel kapcsolatban az a feladatuk, hogy kellő egyensúlyt teremtse­nek a közös fejlesztése és a háztáji földek jó kihasz­nálása között. A harmadik ötéves terv a me­zőgazdasági termelésben előre­láthatólag évi 2—3 százalékos növekedést irányoz majd elő, s ez elsősorban a közösre hárul, ha feltételezzük, hogy a ház­táji gazdálkodós a jelenlegi szinten marad.” Az előadó beszélt a munka- szervezésről és a jövedelem- elosztásról is. A közvetlen anyagi ösztön­zők alkalmazása a legtöbb gazdaságban nem nélkülöz­hető — mondotta —, kevés még az olyannyira konszolidált tsz-ek száma, ahol pusztán a munka­egység is elegendő ösztönző le­het. A jövedelemelosztás for­májának megválasztása azonban csak szigorúan a tsz-demokrácia teljes tiszteletben tartásával — és a közös érdekével összhang­ban — lehet eredményes. Végül felhívta a jelenlevők fi­gyelmét, hogy a járásban megfelelően hasznosítsák az öntözési le­hetőségeket, 1 mivel a harmadik ötéves terv elsőrendű feladatai között sze­repel majd a szarvasmarha-te­nyésztés és a zöldségtermesztés fellendítése. A beszámolót tartalmas vita követte, s a kérdésekre Erdei elvtárs válaszolt. Utána Varga Ferenc, a járási pártbizottság titkára az aratásra történő fel­készülésről és más időszerű tennivalókról szólt. Délután a városi úttörőház­ban megrendezett növényvédel­mi és mezőgazdasági képkiállí- tást tekintették meg a tsz-eh vezetői. A kiállítást dr. Erdei Ferenc nyitotta meg. Készül a csatorna A programnak megfelelően ebben az esztendőben tovább folytatódik a megyeszékhely csa­tornázása. A Simon utca lakosainak ma elég sok kényelmetlensé­get okoznak az ezzel kapcsolatos nagyarányú munkálatok. Am a most helyszínre szállított betongyűrűk lefektetése és „szolgálatba állítása” után bizonyára hálával emlegetik majd az építőket. Borsó-premier Talán a színpadokon uralko­dik ilyen hangulat a harmadik csengetés és a függönyhúzás között, mint a Kecskeméti Kon­zervgyár konzervüzemében most, körülbelül negyedórával az első üveg zöldborsó elkészí­tése, azaz a szezon indulása előtt. Csak itt nem a kellékes, hanem a TMK árgus szeme für­készett végig minden berende­zést még egyszer, utoljára, rö­viddel ezélőtt, és a fehér kö­penyes, baboskendős szerep’ők arcán nyoma sincs a lámpaláz­nak. „Úgy várjuk már.. Benda Borbála, az egyik bor­sóvonal hatszoros szocialista brigádjának a vezetője, az imént tért vissza gépe me.lé rövid körútjáról. — Megnéztem, helyükön van­nak-e a lányok. Jutott rá idő, körülbelül negyedóra múlva ér­kezik le az első adag borsó az emeleten levő hűtőkádakból ide a töltőgépekhez — mondja, az­tán kislányos nyíltsággal fel­kiált: — Jaj, úgy várjuk már...! — Pedig ettől a naptól kezd­ve igencsak meg kell fogni a dolog végét — adom a kétke­dőt. Válaszul odavezet a gépéhez és röviden elmagyarázza, hogy mi a teendője: — Jóformán csak elindítom és leállítom, a többit elvégzi maga is. És ebben nincs is sok túlzás. A tavaly vásárolt automata borsótöltőkön dolgozó munká­soknak valóban csak arra kell ügyelniük, hogy egyenletesen működjön a gép. Gyulai Károly üzemvezető a felöntőlevet forraló üstök mel­lett tesz-vesz. Számomra úgy tűnik, hogy inkább csak a vá­rakozás perceit kergeti ezzel. Fél szeme állandóan az emelet­ről levezető bádogcsatornákon kalandozik, amelyekben most már rövidesen dobolni kezd a töltőgépekbe igyekvő borsó. A mezőgazdaságon is múlik Az udvar kőkockáit tisztára mosta az éjszakai zápor, a gu­micsizmás lányoknak csak a hatalmas, nyitott csarnok pad­lózatát kell felseperni a locsoló- gumi sugarával. A mosógép dobja mellett bevetésre készen sorakoznak az üres üvegek, a csarnok túlsó végében pedig a flotációs tisztítógépek zöld tes­te csillog. — Idén dolgozunk először ezekkel az új típusú gépekkel — magyarázza kísérőm, Ban esik Lajos termelési osztályvezető. — Segítségükkel jelentősen javíta­ni tudjuk a borsókonzerv mi­nőségét, mert az eddiginél töké­letesebben válogatják ki a sze­mek közé keveredett idegen magokat, szennyező anyagokat. Amíg keresztülbandukolunk az udvaron, az osztályvezető el­mondja azt is, hogy idén először húsz vagon áruhoz elegendő üveg fedelére már a tavaszi hónapokban felszerelték a gu­mit. Az előredolgozás eredmé­nyeképpen 15—20 munkás fel­szabadul a csúcsidényben, és ez nem kis dolog. Ebben a szezonban bizony igen nagy szükség lesz minden munkáskézre, hiszen — mint röviddel később Végvári István igazgató elmondja — máris több hetet késett a borsó érése a kedvezőtlen időjárás miatt. Várható tehát, hogy 20-a táján A Medárd-napi esőzés tovább nehezítette az árvízvédelmet Az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság mintegy 154 kilo­méteres védelmi szakaszán változatlan erőfeszítéssel foly­nak a munkálatok továbbra is. A június 8-i, keddi helyzethez képest szerdára Baja térségé­ben 874 centiméterre emelke­dett a folyó szintje. Sok he­lyen követelnek azonnali be­avatkozást a védgáton keletkező vízáttörések. Ezek eltömítéséhez tegnap Kaposvárról futott be 48 ezer homokzsákos szállít­mány. Egyébként a tegnapi helyzet szerint Baja—Sükösd térségében 138, a Dunavölgyi- főcsatorna bajai szakaszán pe­dig 473 holdat borított el az ár. A rendkívül bő csapadékkal „beköszöntött” Medárd-napi esőzés tovább nehezítette a vé­dekezés munkálatait. ugrásszerűen kell növelni a termelést. A tavalyi 4170 tonnával szem­ben idén 5800 tonna borsót dol­goz fel az üzem, 4400 tonna árut exportra készítenek. A nemrégiben végrehajtott ter­mésbecslés azt mutatta, hogy a közös gazdaságok le tudják szállítani a szerződésben vállalt nyérsárumennyiséget. A kon­zervgyár vezetői azt remélik, hogy a tavalyi példán okulva most jobban megszervezik a be­takarítást és jó minőségű „zsen­ge” árut adnak feldolgozásra. Rádióval irányítják a karbantartókat Körsétánk utolsó állomása a TMK-műhely. — Az utóbbi napokban bi­zony nemigen kerülhetett sor erre — jegyzi meg mosolyogva Mezei Béla csoportvezető, ami­kor a kedvünkért leül néhány percre az apró irodában. Öröm­mel közli, hogy idén lényegesen jobb az anyagellátás, több pót- alkatrészt kaptak, mint ko­rábban. Aztán arról beszél, hogy a műhely dolgozói is l^ö* rültekintően szervezték meg a gépek karbantartását, javítását a szezon idejére. Idén először rövidhullámú rádió adó-vevő­készülékeket helyeztek el a termelőszövetkezetek központ­jában dolgozó borsócséplőgépek mellé. Ha valami hiba van, perceken belül értesíteni tudja a kezelőszemélyzet az üzem éjjel-nappal készenlétben álló szerelőit és az autóval, motor- kerékpárral felszerelt brigád azonnal útnak is indul. — Ha ráérnek, feltétlenül nézzék meg még azt is, hogyan állunk a bab- és a paradicsom­feldolgozó gépek javításával — állít meg bennünket néhány percre a búcsúzásnál a csoport- vezető. Elég végigsétálni az üzeme­ken, hogy meggyőződjünk róla: akár két nap múlva fogadni tudná az első zöldbabszállítmá­nyokat a gyár. A tervszerű, pontos felkészü­lés bizonyára nagyban hozzá­járul majd az üzem idei ter­vének teljesítéséhez. Csak az a baj, hogy — mint az egyik ve­zető tréfásan megjegyezte — az időjárás nemigen tartotta ma­gát eddig a programhoz. B. D. /

Next

/
Thumbnails
Contents