Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-09 / 134. szám
1965. június 9, szerda 5. oldal A SZÁMOK BAJNOKA U a az Egyen- ” lítő mentén végigfektetnénk egy 40 millió méter hosszúságú acélhuzalt és egész hosszában egy Cel- siusszal lehűtenénk, mennyire mélyed- ne bele a huzal a földbe? Fogas kérdés, nem könnyű a megífejtése. Különösen nem egy 14 éves gyerek számára. Jobbágy Ákosnak azonban kitűnően sikerült. Ákos az idén végezte el a Czollner téri Általános Iskola nyolcadik osztályát. Szeptembertől már a Katona gimnáziumba jár. Megoldotta a példát: az acélhuzal, ha egy Celsiusszal hűtjük le, 60 méterre vágódik bele köröskörül a Föld kérgébe. Megfejtette — és ezzel megnyerte a megyei matematikai verseny első díját, amelyet fel- szabadulásunk huszadik évfordulója tiszteletére rendeztek az általános iskolai diákok között. Eddig ilyen nem volt: matematikaverseny általános iskolások számára. Ez a verseny azonban bizonyította: érdemes megrendezni, mert nagyon sok diák és szülő előtt világossá teszi, hogy a matematika nem is olyan elvont, nem egy távoli világ elmélete, hanem éppen mindennapi életünk egyik gyakorlati tudománya. Ákos. a szá“ mok tizennégy éves bajnoka sem „elméleti” gyerek. Csillogó szemű, mindig mosolygós arcán az értelem vibrál, ahogy elmondja, hogy az általános iskolai tanulók országos ví- vóversenyén kilencedik lett. de eredményesen kézilabdázik is az iskola csapatában. — És olvasol-e? — kérdezem. — „Fiatalabb koromban” (így mondja!) nagyon szerettem Vemét. Láttam, hogy elképzelései egyre-másra valósulnak meg. Verne Gyula regényei is nagyrészt matematikán alapulnak. Én mindenben a logikát keresem. Ezért szeretem a nyelveket is. A nyelvtanban is van logika. — Milyen nyelveket tanulsz? — Eddig orosz tagozaton tanultam. Most angolt is tanulok a gimnáziumban. De évek óta levelezek egy lipcsei egyetemi hallgatóval, Jürgen Meinhardttal. Most végez, mérnök lesz. Egy hónapra kimegyek hozzájuk. Így már három nyelvet tanulok — és tudok is valamennyire. Mivel elektromérnöki pályára készülök, a nyelveket nem hanyagolom el, mert nagy szükségem lesz rájuk. Persze, azonkívül olvasok is. C s mit szól a „bajnokság”- hoz Vas Gyula, a tanár? — Ákos színötös tanuló és véleményem szerint az iskolában ő a legstabilabb ötös. Minden tantárgyban. A logika embere. Már pedig a matematika a logika tudománya. Lehet, hogy jövőre is én fogom tanítani, mert szeptembertől már a Katonában tanítok. Szeretném, ha együtt maradnánk. Balogh József író—olvasó találkozókat a gyermekeknek is! Könyvtáraink legszorgalmasabb látogatói, a betű leghűsé* gesebb barátai a fiatalok. Roha~ mosan fejlődő könyvkiadásunk ehhez is igazítja munkáját, egyre-másra jelennek meg a szebbnél szebb ifjúsági művek, heg- színesebbek. a mesekönyvek. A felnőttek számára rende- zett író—olvasó találkozók után az idén első ízben a gyermekek közé is elmentek az írók. Megyénkben Kiskunhalason és Baján került sor ebben az évben a gyermekkönyvnap megrendezésére. A helyi szervek kitűnő előkészítő munkája nyomán zsúfolásig megtelt a bajai művelődési ház nagyterme, amikor Pollák Richard városi népművelési felügyelő bemutatta a közönségnek Moretti Gemma és Raffai Sarolta költőket, valamint Vorák József néprajzkutató múzeológust, a gyermekmesék gyűjtőjét. Színes műsor, könyvismertető, fejtörő, bábjáték és mesefilmvetítés egészítette ki az előadást. Kiskunhalason olyan nagy volt az érdeklődés a gyermekkönyvnap iránt, hogy két csoportban kellett megrendezni a műsort. Ez alkalommal Bárdos Ferenc meséket mondott, dr. Orosz Ferenc egyetemi adjunktus pedig a mai gyermekirodalom ismertetésével gazdagította a változatos műsort. A gyermekek számára első ízben megrendezett könyvnapok iránt megnyilvánuló nagy érdeklődés sürgeti, hogy íróink ezentúl elevenebb kapcsolatot tartsanak a fiatal olvasók sok ezres táborával. A bajai hangversenyévad végén Négy hangversenyből álló sorozat zajlott le Baján ebben az évadban. A hangversenyeket a központi színházteremben tartották. a József Attila Művelődési Ház és az Országos Filharmónia közös rendezésében. Mind a négy alkalommal kitűnő műsort hallhatott a zenét kedvelő közönség. Először a postás szimfonikusok és élvonalbeli énekesek műsorát hallhattuk, főleg olasz és francia mesterek ritkán műsoron levő operaáriáiból. Különösen kitűnt Kelen Tibor, az Állami Operaház tenoristája. Az egyes számok között az összekötő szöveget Balassa Imre, az operakönyvek egyik népszerű írója mondta végig élvezetes stílusban. Zenekari est volt a második hangverseny a Budapesti MÁV- szimfönikusökkal, és Mark Lu- bockij szovjet hegedűművész közreműködésével. A vendég Csajkovszkij D-dur hegedűversenyét játszotta. Kivételes technikai adottságokkal rendelkező hegedűművészt hallottunk, aki imponáló biztonsággal kezelte hangszerét és igen élvezetesen, szép tónusokkal játszott. A legkiemelkedőbb esemény a márciusi hangverseny volt, amelyet a felszabadulás 20. évfordulójának tiszteletére rendezett a művelődési ház. Méltó volt az ünnephez a pécsi filharmonikus zenekar és a pécsi Liszt Ferenc kórus műsora a tehetséges és kitűnő felkészültségű Antal Imrének, a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola igazgatójának vezényletével. Kodály Psalmus Hungaricus című művét adták elő. Valóban élmény volt a kórus kitűnő produkciója és átélt előadása annak ellenére, hogy a központi színházterem akusztikája közismerten rossz. Nagy szeretettel fogadta a közönség ezen a hangversenyen Baja neves szülöttét, Bar- tha Alfonzot is, aki a mű szólisA luxori ősi templom csodálatos oszlopsora. tája volt. Azóta sokan adtak kifejezést annak a reményüknek, hogy máskor is hallhatják szülővárosában. Az évad Utolsó hangversenye önálló zongoraest volt. Gloria Lanni, az olasz származású, de már hosszabb ideje Magyai’- országon élő zongoraművésznő felléptével. Különösen tetszett előadásában Debussy Fények a vízen című szerzeménye. Az est tanulsága azonban az, hogy egyetlen hangszerre épített műsor Baján még nem arathat akkora sikert, mint hogyha más szólóhangszerrel, hegedűvel, csellóval, vagy fúvósokkal váltakozik a program. Az említett megjegyzések ellenére is elmondhatjuk, hogy a hangversenyek egytől egyig színvonalasak voltak, a zeneileg képzett hallgatókat, s még a kényes ízlésű szakembereket is kielégítették. Lenne azonban még néhány megjegyzésem a közönségről. A hangversenysorozat bérletes volt. A szervezésben eredményes munkát végeztek a művelődési ház dolgozói és sokat segítettek az állami zeneiskola tanárai is. Az előző évadhoz képest emelkedett valamelyest a bérletesek száma, s az idén már meghaladta a négyszázat. A hangversenyteremben azonban több mint ötszázötvenen férnek el! Szeretnénk a jövőben több üzemi, vállalati dolgozót is ott látni a koncerteken. S különösnek találjuk, hogy számához képest csekély érdeklődést mutat a bajai értelmiség, a pedagógusok, orvosok, mérnökök, jogászok is. A televízió és egyéb gépi zene nem pótolhatja az élő muzsikát, amelynek nevelő ereje minden más zenei megnyilvánulást felülmúl. Bízunk benne, hogy az ideihez hasonló, színvonalas program mind több hívet szerez a városban az igényes zenének. 1 Fekete Sándor Gizéh és Szakkara, Luxor és Karnak, Théba és Núbia hat évezredes műkincsei néma és mégis beszédes tanúi: az ókori Egyiptom az emberiség kultúrájának egyik bölcsője volt. Luxorban, a királyok völgyében, Thébához közel, valaha ősi uralkodó dinasztiák temetkeztek, káprázatos sírokba. Egy- egy királysír egy-egy pompás palota. Nemzedékek vésték gránitba az emlékműóriásokat, az embernél 10—12-szer nagyobb' fáraó-szobrokat, és a palotákat. Az eddigi feltárások egyedül Tu ten kämen fáraó több mint 3 ezer éves sírkamráját találták érintetlenül, a többit kóbor hordák, régen élt, ismeretlen kalandorok kirabolták. Tutenká- men mesés kincseit ma Kairóban őrzik. Az ősi hieroglifák tanúsága szerint azonban még négyszáz ilyen pompás királysíit rejt titokzatos méhében a Szahara zord homoktengere. Es századunk kénytelen megbolygatni a sok ezeréves múlt emlékeit, ezt követelik meg az új évezredekre szóló természetátalakító hadműveletek a Nílus völgyében. Ebben az esztendőben Asszuán alatt fokozatosan vízzel telik meg a gigantikus sivatagi víztároló, a világ második legnagyobb ilyen létesítménye, az 500 kilométer hosszú mesterséges tenger. Víz alá kerül Núbia esőt és vizet soha nem látott szomjas homokja. De míg ez az idő elérkezett, nemcsak 50 ezer embert kellett az elöntésre váró területekről kitelepíteni, hanem hat évezred felbecsülhetetlen értékű műkincseit, az egyetemes emberi kultúra pótolhatatlan értékeit is. 60 ország — közöttük Magyarország — összefogásával tucatnyi ősi templomot, sokszáz műemléket kellett Núbiából kimenteni, s biztos helyre szállítani. Biztonságba kellett helyezni a világhírű Abu Simbelt és Philaet is. Abu Simbel gyönyörű templomóriását, az ókori építészetnek ezt a művészi remekét, időszámításunk előtt a XIV. és XIII. században építtette II. Ramszesz fáraó. Nagyszerű építésze művészien komponált a nap játszi fényévéi. Művének megalkotásában az egyiptomi Napisten-imádat ihlette, neki hódolt, az ő dicsőségére formálta a templomóriást. Szemben, a Nílus bal partján levő homokkőhegy hasadékán áttörő napsugár ugyanis behatol a sziklatemplom kapuján, és végigfut az 50—60 méter mélységben rejlő szentélyig: s megvilágítja az ott felállított négy istenszobrot. Ezután a templom mennyezetére fut a fény és ráveti ti a Nílus vizének kékségét. S míg a szentély áradó fényben van, a bejárat előtt ülő négy óriási, Ramszesz- szobor még a pirkadat szürkületében dereng az elbűvölően csodálkozó szemnek. öt esztendővel ezelőtt, az asszuáni mesterséges tenger létrehozásának hírére az UNESCO a világ országaihoz fordult: közös erővel mentsék meg az egyptomi műkincseket. Kormányok, múzeumok, egyetemek ajánlották fel segítségüket, s bocsátották pénzt, szakembereket, szállítóeszközöket, s más szükséges anyagot az értékek megmentésére. Abu Simbel megmentése 36 millió dollárba került! Hiszen óriási kőtömeget kellett megmozdítani, hogy a templomcsc- da kárt ne szenvedjen. A méretekre talán jellemző: Abu Simbel Ramszesz szobrainak hüvelykujja például akkora, hogy hárman-négyen is megölhetnének rajta, mint madarak a sürgönydróton. Egy-egy szobor füle felnőtt ember nagyságú, a szobrok magassága pedig egy háromemeletes házzal vetekszik. Lenyűgözőek az ókori egyiptomi építmények méretei. Ezeket a szoboróriásokat talán csak azért lehetett kivájni a korabeli szerszámokkal, mert viszonylag puha anyagban, homokkőben véstek a művészek. A másik elgondolkoztató tény, hogy ennyi évszázad után is szinte sértetlenül állnak a szobrok. Ez valószínűleg a núbiai időjárásnak köszönhető. Arrafelé ismeretlen az eső, a hideg és a fagy. A hőmérséklet télen +35 fok, nyáron 50—55 fokos. Az építmények csak ilyen teljesen csapadékmentes, napsütötte vidéken maradhattak meg, mert anyaguk nem ellenálló. A forró nap kőkeményre égeti a téglákat, a homokkő felületét. Ezért dacol sok évszázadon át az idővel. Abdul el Rahman, akinek nemcsak sok galabejjás őse, de maga is esztendőkig járta teveháton a Szahara karavánútjait, s arcát koromfeketére égette a núbiai nap perzselő sugara, így mesélte el szűk szavúan a Man- dulis-templom elköltöztetését. — Asszuántól délre, Núbiá- ban állott a templom. 1962-ben emberek érkezték ide, idegen országból, beszédüket sem értettem. Hatalmas gépkocsikkal, óriási emelőkkel, s más szerszámokkal. Óvatosan sorra leemelték, megszámozták, majd a Naszr (Győzelem) tó magas partjára szállították, ahol szépen, eredeti formájában újraépítették. Két évig tartott a nagy munka, de áll a templom, mindannyiunk gyönyörködtetésére. Én bizonyíthatom, szakasztott olyan, mint volt a régi helyén... így mentette meg az emberi gondoskodás az utókornak az ősi kincseket, az egyetemes emberi kultúra felbecsülhetetlen értékeit. Núbia, őslakói nyelvén Aranyföldet jelent. Az elnevezés pontos. Aranynál is nagyobb értékeket őrzött itt meg az emberiség számára a flóra, a homok és a napfény. Aranyat érő az a föld, amelyen már hatvan évszázaddal ezelőtt virágoztak a művészetek... (Folytatjuk.) II. Abu Simbelt megmentették