Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-09 / 134. szám
Világ pfoieíírjot; v*Ä MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA XX. EVF. 134. sz. Ara 60 fillér ÍIKS. JÜN. S, SZERDA tdén már majdnem hatezren Sokgyerekesek hátrányban Legyen jutalom a beutaló Üdülés negyedáron Impozáns adatok jelzik a kedvezményes szakszervezeti üdültetés fejlődését. Amíg 1949-ben 85 ezer, addig 1964-ben már 712 *zer dolgozó és 40 ezer gyerek részesült kedvezményes üdülésben az országban. Az állami hozzájárulás az említett 15 év alatt 19 millió forintról 176 millió forintra növekedett. A szám- *zerű növekedés mellett jeleníts minőségi fejlődésről is beszélhetünk. Szépültek az üdülők, javult az étkeztetés színvonala és évről évre többen utazhatnak kedvezményes áron külföldre is. Belföldi üdülőjegyből 4683-at osztanak szét az idén, családos beutalóval pedig 380 dolgozó nyaral. A SZOT „víziszállodáiban”, a Budapest és a Visegrád nevű hajókon 308-an vendégeskedhetnek hat napig, huszonhármán belföldi hajód ton vesznek részt. Kedvezményes szanatóriu- nü gyógyüdülésben körülbelül kétszázan részesülnek. Több mint háromszázan a külfölddel ismerkedhetnek szabadságuk alatt. Turistacsoportok indulnak többek között a Szovjetunióba, Ausztriába, és az NDK- ba. A Duna szerelmesei hajóval u tarnak majd Bécsbe, Bratisla- vába, mások pedig a csereüdültetés keretében ismerkedhetnek a baráti országok dolgozóival és legszebb tájaival. Az összes beutaltnak körülbelül a fele házastársával együtt töltheti a szabadságát. Jóval kevesebb lehetőség kínálkozik azonban azok számára, akik gyerekeiket is magukkal akarják vinni. Különösen a három vagy ennél több gyermekes családok vannak hátrányos helyzetben. Ennek igiazolásául elég megemlíteni, hogy az egész megyéből mindössze néhány sok- gyermekes család kaphat kedvezményes szakszervezeti üdülőt idén. Némiképpen enyhíti a gondot, hogy ez évben 628 gyerek nyaralhat képzett pedagógusok felügyelete mellett Balatonszán- tódon, Baiatonszabadiban, Mik- lósdon, Párádon két hétig — mindössze 84 forintért. A kedvezményes üdültetés fenntartása és fejlesztése igen nagy anyagi áldozatot követel államunktól. Példaként megemlítjük, hogy Sgy háromtagú család — szülők és egy gyerek — 2236 forintra tehető üdülési költségéből 1760 forintot az állam fizet. Jutalom tehát a beutaló, és ezt az elvet maradéktalanul érvényesíteni kell a szak- szervezeti bizottságoknak akkor, amikor kijelölik az üdülésre érdemes dolgozókat. A korábbi években elég gyakori jelenség volt. hogy a vállalati szakszervezeti bizottságok pusztán adminisztratív teendőnek tekintették az üdülőjegyek szétosztását. Sokszor egy személy, a szakszervezeti titkár, vagy az üdülési felelős döntötte el, kit illet a kedvezmény. Az SZMT szociális bizottságának ellenőrzései azt bizonyítják, hogy az utóbbi időben sokat javult a szakszervezeti bizottságok ilyen irányú tevékenysége. Ma már legtöbb vállalatnál a bizalmiak javaslata alapján vitatja meg a vezetőség, hogy ki szolgált rá leginkább a kedvezményre. Elvétve, de találhatunk azonban továbbra is olyan munkahelyet, ahol egyesek évről évre szerepelnek az üdülők istáján. A rendelet betartását az SZMT szociális bizottsága rendszeresen ellenőrzi és szigorúan felelősségre is vonják azokat a szakszervezeti bizottságokat, amelyeknél „baráti alapon” kezelik az üdüléseket, örvendetes, hogy erre egyre ritkábban kerül sor. B. D. Lengyel fonógép A Bajai Finomposztó Gyár nemrég elkészült fonóműhelyében megkezdődött a termelés. Az új üzemrészbe új gépeket állítottak be. Négy lengyel gyártmányú gyűrűsfonógépet kapott a vállalat, amelyek — amellett, hogy kisebb helyet foglalnak — másfélszer termelékenyebbek a régi „Szel- factor” gépeknél. Képünkön Vajda Jánosné, aki átképzés után már az új gépen dolgozik. (Pásztor Zoltán felvétele.) Lobogó a King’s College tornyán Fő összeköttetési vonalat vágtak el a partizánok SAIGON. (MTI) A harctéri jelentések a szabadságharcosok újabb nagy sikeréről számolnak be. A Reuter-Írod a közli, hogy kedden hajnalban a partizánok a Da Nang és Hue közötti 1. számú országúton — Da Nangtól 15 kilométernyire északra — felrobbantottak egy hidat. Ezzel a kormánycsapatok egyik legfontosabb összekötettési vonalát vágták él, és Hue várost teljesen elszigetelték. Az AP jelentése szerint a Da Nang-i támaszponton állomásozó amerikai egység rövid időn belül valószínűleg nagyobb arányú csatában megütközik majd a partizánokkal. A tengerész- gyalogosokat a tervek szerint rohamosztagokra tagolva vetik harcba. Kedden reggel a Sydney csapatszállító hajó fedélzetén négyszáz ausztráliai gyalogos érkezett Dél-Vietnamba. A hét végén még egy ausztráliai alakulat érkezését várják, s ezzel a Dél-Vietnamba küldött zászlóalj létszáma — a már ott tartózkodó, mintegy kétszázfőnyi műszaki köteléket nem számítva — eléri a nyolcszáz főt. Vietnam ügyéért száll síkra az európai országok kommunista pártjainak június 1-től 3-ig Brüsszelben megtartott értekezletén elfogadott felhívás. Az Egyesült Államok vietnami beavatkozása — hangzik a felhívás — nyílt és előre megfontolt agresszió. Az Egyesült Államok politikája ellen megnyilvánuló világméretű tiltakozás egyre újabb tömegeket ragad magával, mert a népek aggódnak az amerikai kormánynak a békét súlyosan fenyegető akciói miatt. Követelik az amerikai fegyveres erők kivonását Dél-Viet- narnból és kifejezik eltökélt szándékukat, hogy erősítik a hősi küzdelmet vívó vietnami néppel vállalt szolidaritást konkrét és hathatós tettekkel támogatva. Ugyanakkor a palermói bíróság hétfőn elrendelte, hogy pert indít annak a bizottságnak a tagjai ellen, amely gyűjtést rendezett az Észak-Vietnamba küldendő tábori kórház céljaira. A szombatra kitűzött tárgyaláson 15 orvos is a vádlottak padjára kerül. Az a vád ellenük, hogy „hivatalos engedély nélkül szervezték a pénzgyűjtést”, ami az olasz törvények szerint büntetendő cselekménynek számít. Cambridge-i diákok az egyetem egyik legmagasabb épületének a King’s College kápolnájának két tornya közt kifeszített kötélen 150 láb magasságban, 37 láb, hat hüvelyk hosz- szú lobogót helyeztek el, melynek felirata öt láb magas betűkkel követeli: „Békét Vietnamban!” Az egyik diák a névtelenség fenntartásával közölte a Daily Worker szerkesztőségével: „Azért tettük, hogy elősegítsük a béke és szabadság ügyét Vietnamban!” A toronymászás olyan veszedelmes volt, hogy a King’s College ösztöndíj-igazgatója, dr. A. Munby kijelentette: „A lobogónak egyelőre ott kell maradnia, ahol van. Lehozása túLságosan veszedelmes feladat lenne.” Ú! erőket követel az élet (K. Gy.) Sok faluban megfigyelhető, hogy a termelőszövetkezeti munkáknak, a tsz- vezetésének gondját idős, elfáradt emberek viselik. Jó néhány szövetkezeti pártszervezet is akad, amelynek tagsága zömében idős, sókat dolgozott veterán. Elismerés és hála illeti ezeket az embereket, Íriszen nehéz időkben állták helyt, sokszor erejükön felül dolgoztak, elszánt akarattal pótolták a fogyatkozó erőket, amelyeket a temérdek munkára fordítottak. Nem riasztotta őket a téli fagy, sem a tikkasztó napsütés. Ügy érezték, rajtuk a világ szeme, s ők — még a legkilátástala- nabb helyzetekben is — megpróbáltak jelesre vizsgázni becsületből. Mégis nyugtalanító dolog ez az elöregedés. Ahol ilyen a helyzet, valami nincs rendjén. S ezzel semmiféleképpen nem lehet megalkudni. Igaz, a jelenlegi helyzetet sok helyen megmagyarázza a fiatalok elvándorlása, a rohamosan fejlődő ipar szívóhatása. Aki azonban ismeri a falu mai életét, annak tudnia kell, hogy nem csupán ez a hiba. Sok helyen akadna friss erő, friss szem, csak utána kellene nyúlni, fel kellene karolni. Bizalom kellene, hogy új, tettre kész emberek segítsenek gyorsabban forgatni az idő kel-ekét. Vagyis szemléleti hibák, torzulások is fékezik mind a pártszervezetek, mind a tsz-vezetőségek felfrissülését, elevenebb hatékonyságát. Akad a megyében nem egy olyan pártszervezet, amelynek tagsága egy-két év múlva — kevés kivétellel — nyugdíjba kerül. Mi lesz azután? A pártmunkát nem lehet ideiglenesen szüneteltetni, mert akkor az új élet fejlődése is szünetelne. S mégis, nem egy ilyen pártszervezetben indokolatlanul nagy nyugalom tapasztalható. A tagság elégedetten állapítja meg, hogy jól mennek a dolgok. És nem érzik hiányát a friss erőknek, a segítésnek. Igen, mert ma még — úgy, ahogy — eldöcög a szekér: megnyugtatólag hat, hogy nincsenek nagyobb bajok. De vajon hová lett az ilyen közösségből a felelősségtudat, ha nem gondolnak a holnapra? Mert ma még valóban megbirkózik a bajokkal a régi gárda. Tüzeli őket az öntudat is, annak tudata, hogy éveken át állták a sarat, történelmi sorsfordulók részesei voltak, nagy tetteket hajtottak végre. Csakhogy amikor a hacot kezdték, erejük teljében levő emberek voltak. A tennivalók sem voltak olyan bonyolultak, mint ma. Legfőbb feladat volt: szemtől szembe harcolni az ellenséggel, megalapozni, hűségesen védeni az újat. Csakhogy teltek az évek, ők pedig — miközben a terheket cipelték — elfáradtak, megöregedtek. Ma már nem bír el annyit a régi derékhad, mint hajdanán. S most itt állnak egy, általuk is teremtett, teljesen új világban, amelyben már kevésnek bizonyul a határ és a dűlők jó ismerete, kevés az apáról fiúra szálló tudomány. Az új helyzet köz- gazdasági ismereteket, fejlett agrotechnikai tudást követel, tanulást és rengeteg bonyolult tennivalót. Az élet követeli az új erőket. Egyetlen pártszervezetben vagy tsz-vezelőségben sem lehet megalkudni az olyan nézetekkel, hogy „elegen vagyunk”, vagy hogy „az új ember, a tapasztalatlan ember felhígítja a közösséget”. Kártékony dolog a bizalmatlanság, amely a friss erőket fogadja, jóvátehetetlen bajokat okozhat a kákán is csomót keresés, amellyel jelentéktelen semmiségeket kizáró okká nagyítanak, s mely- .lyel sok tehetséges, tekintélyes embert fosztanak meg attól, hogy képességeit kifejthesse. Az olyan ember, aki bizalma tlankodik, valójában tagadja életünk emberformáló erejét, nem hiszi el, hogy az erősödő újjal, a növekvő terméseredményekkel együtt nő, fejlődik az ember is. Akárki persze valóban nem méltó, sem a tsz-vezetésre, sem arra, hogy párttag legyen. Nem biztos, hogy az önjelöltből jó vezető lesz, és arra sincs garancia, hogy kommunistává fejlődik, aki tagfelvételre jelentkezett: de tétlenül sem lehet várni a jelentkezésre. S arra sem, hogy maga-magától nőjjön, érlelődjék valaki szövetkezeti vezető emberré. Ezt a fejlődést, élcelődést segíteni kell.
