Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

Hi történt az első „félidőben" Korszerűbb játékfelfogást! Közel két éve már annak, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának határozata alapján megalakul­tak a testnevelési és sportszö­vetségek. Az azóta eltelt idő már bőven igazolta, hogy a sportmozgalom átszervezése, a a sport tömegszervezet létreho­zása szükséges és időszerű volt. Kecskeméten a sportszövetség szerencsés körülmények között fogott hozzá a városi sportélet kialakításához. Az országos el­veken és határozatokon túl az MSZMP városi végrehajtó bi­zottsága is kidolgozta azokat az elvi és gyakorlati feladatokat, amelyeket a város tömeg és minőségi sportjának fejlesztése érdekében feltétlenül végre kel­lett hajtani. A város négyéves sportfejlesz­tési tervének megvalósítását ma már nemcsak a TS, hanem va­lamennyi sportszerv, sőt a KISZ és a szakszervezet is fontos feladatának tekinti. Ez a terv mind nagyobb célokat tűz a sportmozgalom vezetői elé, hi­szen a terület egyre inkább szélesedik. Mind nagyobb az igény a dolgozók részéről, akik szeretnének bekapcsolódni a sportmozgalomba. A „félidő” — vagyis a két év — letelte előtt az eddig elért eredményekről beszélgettünk László Józseffel, a Kecskemét Városi TS elnökével és megkér­tük, válaszoljon néhány kérdé­sünkre. — Tapasztalható-e jelentős javulás az elmúlt két év után a városi TS és a sportkörök irányító munkájában? — Igen, feltétlenül javulás van. A városi sportszövetség tagjainak többsége jelentős munkát végez. Köszönet és el­ismerés jár nekik ezért. Persze van még hiba bőven. Még nem mindenki veszi ki részét teljes mértékben az önként vállalt munkából. A sportkörök irányí­tó szerepéről el kell monda­nom, hogy itt még több előre­haladás tapasztalható. Különösen jelentős a fejlődés a Kecskeméti Petőfi Sport Kör­nél, ahol az elnökség rendsze­resen tartja üléseit és ezeken hozott határozatokkal irányít­ják a sportkört. Részletesen ki­dolgozták valamennyi elnökségi tag és szakosztályvezető felada­tat, és ennek végrehajtása min- den választott vezetőre nézve kötelező. Hasonlóan nagy fej­lődést tapasztalhattunk a KTE- elnökség munkájában is. Koráb- ban a KTE-elnökség értekezle- .1 inkább a labdarúgó-szakosz- tály megbeszélései voltak. Ma már itt is változás történt és valamennyi szakosztály problé­májával egyformán foglalkoz­nak. A jó példákon keresztül természetesen, még nem lehet általánosítani. Vannak sportkö­rök, ahol hónapokon át nem látják egymást a vezetők. A jö­vőben ezen is változtatni aka­runk. — Van-e már kézzel fogható eredmény a helyi tömegsport­munka fejlődésében? A fejlődés itt még nem ki­elégítő. Bár több üzemben, hi­vatalban KISZ-ben folyt házi bajnokság és a városi alapfokú asztalitenisz-, sakk-, kézilabda­kosárlabda, labdarúgó- és teke­sportágakban éppen 98 csapat indul, ennél még sokkal na­gyobb eredményeket kell elér­nünk. Most írtuk ki a KISZ- alapszervezetek részére a IX. VIT tiszteletére rendezendő sportnapokat. A tömegsport fejlesztésében az iskolai tanulók között értük el a legnagyobb eredményeket. Tény, hogy a kötelező iskolai testnevelésen túl, a tanulók 85 —90 százaléka sportol az isko­lai sportkör különböző szakosz­tályaiban. Ez nagyon jó dolog, mert itt kell megszerettetni a fiatalokkal a rendszeres sporto­lást és akkor, ha az iskola pad­jaiból is kikerülnek, továbbra is folytatják, vagy ha kell szer­vezői, kezdeményezői lesznek a mozgalomnak. A tömegsport igazi alapját azonban a Kilián Testnevelési Mozgalom képezi. Hosszú egy helyben járás után végre elin­dultunk a felemelkedés útján. Sikerült a legtöbb sportvezető­ben a Kiliánnal kapcsolatos helytelen, téves nézeteket el­oszlatnunk. Még csak kezdeti eredmény, hogy az idén 2435 fő új jelentkezőnk van és ebből már hatszáznál több szerzett jelvényt. Nőtt az üzemi dolgo­zók résztvétele is, amely ma már közel 600 főt tesz ki. — Hogyan állunk a sportmoz­galom szintén fontos feltétele, a minőségi sport színvonalának fejlesztésével? A város négyéves sportfejlesz­tési terve célul tűzte ki a mi­nőségi sport színvonalának fo­kozatos és tervszerű fejlesztését. Ennek a tervnek megfelelően alakítottuk ki azokat a szakosz­tályokat, amelyek négy éven át kiemelt szakosztályként tevé­kenykednek és képviselik váro­sunk sportját. A gyakorlat azt bizonyította, hogy helyes volt legjobb fiatalok egy szakosztály­ba való tömörítése, mert ez ál­tal növelni tudtuk a szakmai fejlődésük színvonalát. Több ki­emelt szakosztály már a párt- határozat első évében jelentős sikert ért el a Nemzeti Bajnok­ság különböző osztályaiban. így NB I-be jutott a Kecskeméti Petőfi férfi kosárlabda és a Kecskeméti MÁV férfi tekecsa­pata. NB II-be kerültek a Vö­rös Meteor női asztalitenisz­szakosztálya, a Szállítók röplab­dacsapata és a Fémmunkás ökölvívói. A Dózsa cselgáncso- zói egymásután érik el a szép egyéni eredményeket és a csa­patuk az újrendszerű I. o. csa­patbajnokságba kapott beosz­tást Több sportágban, bár a fel- jebbjutás nem sikerült, szintén jelentős mennyiségi és minőségi emelkedés tapasztalható. Itt van például a Dózsa női kosárlabdacsapata. Az NB II. első helyén végeztek, de a hely­telenül kiírt osztályozó miatt el­estek a feljutástól. Az alig egy hete befejeződött NB II. tava­szi forduló végén viszont már ismét jelentős előnnyel vezet­nek a bajnokságban és minden remény megvan arra, hogy az év végén feljebb kerülnek. A szakosztályban tervszerű neve­lőmunka folyik. Ifjúsági csapa­tuk a múlt év végén második lett az országos bajnokságon és az idén is reménye lehet ha­sonló helyezésre. Úttörőcsapa­tuk szintén a legjobbak között küzd. Valahogy így kellene csi­nálni minden szakosztálynál. Mit tart legfontosabbnak a to­vábbi munkában? A gyorsabb fejlődés nagyobb odaadást követel tőlük. Számos sportvezető még nem értelmezi egységesen a sportfejlesztési ter­vet. Sokan még előbbre helye­zik az egyesületi érdekeket, mint a város sportérdekeit. — Ezeknek megszüntetése a leg­fontosabb feladatunk, és a vá­rosi TS elnöksége mindent el fog követni ennek érdekében. Azon leszünk, hogy jó eredmé­nyeikkel továbbra is segítsük városunk hírnevének a sporton keresztül való további növelé­sét. Szabó Zoltán Május 16-i számunkban kő zöltük e cikk első részét. II. MEGFIGYELTÜK már és ezerszer szóvá tettük, hogy csa­táraink, fedezeteink sokszor háttal az ellenfél kapujának, állva várják társaiktól a lab­dát. Szóvá tettük — de így van ma is... Ez a mód óhatatlanul is „kifejleszti” azt a könnyel­mű, kényelmes felfogást, hogy az nem baj, ha a labda nem ragad a csatárhoz, hanem sokszor visszapattan 5—6 mé­terre. „Miért ne, hiszen saját társaink, saját térfelünk felé történik az elpattanás.” — ez van tudat alatt. De mondjuk, sikerül jól „elkapni a bőrt”. Amíg háttal az ellenfél kapujá­nak, nekiindul a csatár, míg megfordul, míg megnézi magá­nak a szabad utat, a jó helyzet­ben levő csatártársat — s köz­ben dédelgeti a labdát — vagy hárman is tudják már szerelni, vagy felzárkóznak a partnerek, elállják a szöget, fedezik a sa­ját csatárt, szélsőt. Aki — ha ugyancsak háttal a „menet­iránynak” — labdát kap is, két- három fázissal van már hátrá­nyosabb helyzetben, mintsem hogy sikerrel teljesítse felada­tát. Ez a merev, zötyögő, tempó­lefogó játékmodor köti gúzsba legtöbbször válogatottunk csa­patmunkáját. Állva fogadni a labdát, feltétlenül csak azt teszi lehetővé, hogy pepecselgessünk, adogassuk a labdát oda, ahol éppen fogadni tudják, hátrafelé játsszunk, míg valaki a csatá­rok közül majd csak meg tud ugrani egy kicsit, s akkor el­rúgjuk arrafelé, amerre szalad. Ez a játékmód pont a futballo- zás lényegét, a gólratörést, a támadószellemet bénítja, fogja le. így csak azzal lehet sikert produkálni, hogy egymásnak adogatjuk a labdát, de a kapu- ratörés már egyéni véletlenek műve. EGYIK KÜLFÖLDI szakem­ber panaszosan jegyezte meg a mostani angol—magyar után, hogy oda van a futball régi szépsége, a szellemes, gyors já­ték jellege. Inkább az van a csapatok játékában, hogy iro­dában, íróasztal mellett ki­agyalt „rendszerelméletek” meg­oldásában vergődnek a játéko­sok. .. Hát ebben sok az igaz­ság. Túl sok az elméleti elem a taktikában. Metafizikusán ap­rólékos utasításokhoz kell tarta­V éretlenül fejezte be a kosárlabda NB II. tavaszi fordulóját a Kecskeméti Dózsa női csa­pata. A képen balról jobbra. Felső sor: Kerpesits Béláné szakosztály-vezető, Liborné, Adamikné, Bende K., Czégai K., Bene É., D. Kovács M., Nagy Zs., Szentannai A., Adamik Ferenc edző. Alsó sor: Fekete A., Koroknai K., Bajtai M., Molnár A., Szabóné, Túri Éva csapatkapitány. niok magukat a játékosoknak, es ezt másképp nem lehet fe - gyelmezetten” végrehajtani, csak i á-HVa figyelik egymást, a labdat, a közvetlen kijelölt e! lenfelet, a játéktér sávját, ah< mozogniuk kell. A szélsőn. ■ : sokszor annyi gond a védeke szerep, mint a támadó. Ez... aztán a csatárok számtalansz. ■ középen erőltetik a játékot h - szén a szélső óvatos, se elöl ^ hatul nincs. Nem is kap Jjó­dat, elesik az az elgondolás, hogy szét kell húzni a mezőny, A szélsőkben évek során aka­ratlanul is lerakódik olyan ér­zés — a középcsatárokban, fe­dezetekben, összekötőkben szint- agy hogy a szélsők posztja kévés be fontos, mint a belső hármasé. Nincsenek annyit já­tékban, tehát vérbeli, robbané­kony csatár húzódozik is a szél­ső szerepét vállalni. Hogy nem a szép, szellemes, gyors játék a hangsúlyosabb sok európai válogatott felfogásában s mostanában a mienkében is, egyik kényelmetlen bizonyí- teka „a, legutóbbi angol—magyar. A Magyarország—NDK vb-se­íejtezo pedig ismét arra figyel- mezteti a szakvezetőket, hogy szélső helyén csak szélsővel kí­sérletezzenek. Farkas, aki áita- iaban összekötő, s mint a Sa­rajevo ellen is láttuk, középcsa- tárkent szerepelteti saját csa­pata — a válogatottban baiszél- so volt. Mi történt? A jó belső ff®,*" — sz<flen csak „néhány említésre méltó megmozdulást” produkált. Ha már a csatársor ütőképes- segerol van szó, nehezen érti a közvélemény, miért mellőzik rendre a válogatott csatársorból Tichy Lajost, akiről — idén rit­ka kivétellel — hétről hétre mint a Honvéd föerősségéről ír­tak, beszéltek? SZÁZSZOR, ezerszer bebizo- ny,0J°^0tt. hogy kiváló tehetsé- ^kbo] í116 játékosanyagunk van Alvilág sportközvéleménye kitűnő formájuk idején — nem véletlenül rangsorolta Al- berte,t’u?enét' Slpost. Göröcsöt, * 1 t0^bl nagyszerű játékost a nemzetközi élvonalba. Mutatott is velük nemzeti tizenegyünk nagyszerű fegyvertényeket. De évről evre ismétlődnek olyan hullámvölgyek, melyeket aligha tehet egy egész válogatott csa­patra nezve indiszponáltságnak magyarázni. Ha pedig arra gondolunk, hogy a nemzeti válogatott vál­takozó sikerű szereplése mellett, jo szakvezetéssel, kineveltek egy olimpiai bajnokságot megnyert fiatal válogatottat, akkor okvet­lenül szöget üt a fejünkbe. Nem a szakvezetéssel van baj a nagy- valogatottnál? Ha világsajtó azt a magyar csapatról, hogy ja téka mar korszerűtlen — egy vonatkozásban nincs igaza Ab- ban, hogy már. Tudniillik az evekkel ezelőtti aranycsapat nem ezt a stílust játszotta. NEMZETI tizenegyünk­Sw.nf1Vá t képess«ge ellenére s került meg átvenni, állandó­sítani a nagy csapat játékmodo­rát, amelyre aligha lehetett Ohmnál h0gy ”korszerűtlen". Olimpiát nyert válogatottunk tett j/tékfelfogás^ j"u­káía dobogo legmagasabb fo­T. I. Úttörőink a pécsi középdöntőben A kecskeméti úttörőolimpiások ? pécsi elődöntőben kitűnően szere­peltek. A labdarúgók — a Béke tér általános iskolások — csoportjuk ban Pécset és Bácsalmást megelőz­ve bejutottak az országos középdön­tőbe, ahol a dunántúli csoport győz­tesével játszanak az országos dön­tőbe jutásért. Hasonlóan kitűnően szerepeltek a Kecskeméti Dózsa leánykosarasai is. A pécsiek, szegediek cs bajaiak ei­len győztek és ők is bejutottak a középdöntőbe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents