Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

I36ä június 8, vasárnap

3. oldal

Szocialista módon...

Néhány nappal ezelőtt kezembe került egy érdekes levél. Érdekes, mert bár feladója egy építtető vállalat és az építők a címzettek, mégsem a kötbérigényt jelentik benne, nem ni- bákat sorolnak és nem a munka befejezését sürgetik. Éppen ellenkezőleg. A beruházó elismerését tolmácsolja a levél, ez pedig sajnos, nem mindennapos dolog manapság. De olvassák el önök is: „Elismerésünket fejezzük ki az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat vezetőinek és dolgozóinak a kecskeméti gyáregységünk építésénél végzett áldozatos munkájukért.” Aláírás: Láng György, a Baromfiipari Országos Vállalat vezérigazgatója.

Bizonyára megbocsátja Láng György elvtárs, ha leveléhez most utóiratot fűzök, bemutatom azokat a dolgozókat, akiknek oroszlánrészük volt e szép elismerés kivívásában.

Mint a betongerendák

— Aki Vex'eb Sándor brigádjában helytáll, azt már valóban építőnek lehet nevezni — így összegezte a véleményét a vállalat egyik műszaki vezetne, amikor a Barnevál építői után érdeklődtem.

— Ha azt mondanák Verebeknek, hogy fessék be az eget, nem azt kérdeznék: hogyan?, hanem ezt: milyen színűre? — mondta mosolyogva valaki más. De — nehogy olcsó viccelődésnek véljem szavait — hozzáfűzte, hogy a brigádra nyugodtan rá lehet bízni mindenféle építőipari munkát.

Barneváli dolgozótól hallottam: — Verebék? Azok már szinte hozzánk tartoznak. Tavaly télen úgy igyekeztek befejezni a műhelyépítést, mintha az ő fizetésük is azon múlna, hogy el tudjuk-e kezdeni az exportra szánt pulykák feldolgozását az új épületben.

Sok szép, színesen fogalmazott dicséret. Kissé el is ütnek majd talán a következő mondatoktól, attól, ahogyan a Vere'o- brigádban dolgozók látják saját munkájukat. Az ő szavaik ugyanis úgy illeszkednek egymáshoz, magától értetődő egyszerűséggel, mint a betongerendák az üzemépület födémjében.

— Idén tavasszal nyertük el először a szocialista címet. Talán elnyerhettük volna előbb is, többször is, ha hamarabb jelentkezünk a versenyre. Jól összeszoktunk, köztünk nincs naplopó, és ha az ember a lelkiismeretére hallgat, becsületesen dolgozik, él, akkor már a szocialista címért küzd — felsabb az 1964. év tényszámainál, s az exportterv is több mint 20 millió forintos növekedést irányoz elő. Nagy feladatok előtt áll tehát a város ipara, melyeket csak szervezett és jó munkával, a versenymozgalom ki- szélesítésével, a minőségi követelmények fokozott ellenőrzésével, betartásával lehet végrehajtani.

Különböző

színvonalon

A mezőgazdaságban is megvannak a sajátos feladatok Kiskunfélegyházán. Ez összefügg a tájjelleggel és egyéb adottságokkal, nemkülönben a már elért eredményekkel, vetésszerkezettel, művelési ágak változásával stb. Minderre nagyon világosan rámutatott a pártértekezlet, amely a belterjesség fokozására, a termésátlagok növelésére, a homokhasznosítás különböző, még jórészt kihasználatlan lehetőségeire irányította a pártbizottság figyelmét.

Méreteiben igen tekintélyes, mintegy 33 ezer kh a félegyházi termelőszövetkezetek területe, amely közel 3400 család megélajánlás nélkül is. Nem tudom, jól fejezem-e ki magam? De csak azt akartam ezzel mondani, hogy nálunk nem jelentett nagy változást az, hogy felajánlást tettünk — fejezte be gondolatait a brigádvezető.

“Piros cszmát kapsz?”

Bevallom, először megtévesztett ez a — akkor úgy éreztém túlzott — egyszerűsítés. Valami olyasmi motoszkált bennem a brigádvezető szavai után, hogy nem látják világosan: a szocialista címért dolgozni többet jelent, mint egyszerűen jól dolgozni. Firtatni kezdtem, mit jelent nekik ez a meghatározás. „Szocialista módon ...” Most sem kerekre szabott, hangzatos mondatokat, előregyártott jelszavakat kaptam válaszul, hanem tényeket.

— Mi spórolunk az anyaggal. Látja ott azt a jókora kupac téglaport? A fal tövéből gyűjtöttük össze vakolás után. Kirostáltuk és így ismét használható. Szakítunk időt arra is, hogy kijavítsuk a repedt malte- ros ládát, a kinyakdult állványbakot. De nem elég, ha az ember csak arra vigyáz, ami szorosan hozzátartozik. Nem elég a saját szerszámot, a brigádra bízott anyagot óvni. Mi szólunk a többieknek is, ha hanyagságon kapjuk őket. Pedig de sokszor a fejünkhöz vágták már: mi közöd hozzá, tán piros csizmát kapsz a csőszködésért? Hát az is szocialista módon cselekszik szerintünk, aki szól, és századszor is szól, ha kell — vallotta Hegedűs Károly.

Lisztes Lukács arról beszélt, hogy ez évben hatan iratkoznak be az iskolába. Ha befejezik a nyolcadik általánost, következhet a szakmunkásvizsga. A brigád zöme ugyanis betanított munkásokból áll.

Határidő előtt

Közben valaki elém csúsztatja a brigádnaplót. A hallottak után már csinte csodálkoznék, ha műbőrkötéses, fényképekkel, iniciálékkal ékes könyv lenne, és nem ilyen egyszerű, kemény- táblás, kockás füzet.

Néhány rövid bejegyzés az utóbbi hónapokról:

„Tízezer forintot takarítottunk meg azzal, hogy a födémpaneleket I-gerendákon, kézi erővel csúsztattuk el oda, ahová az emelődaru karja már nem ért el. így nem kellett az épület körül kocsikáztatni a magas üzemköltségű gépet.”

A következő mondatok Tóth István építésvezető tollából származnak: „A baromfifeldolhetésének forrása. Az itt folyó gazdálkodás pártirányítása tehát szintén nem kis feladatot jelent a pártbizottság számára. örvendetes, hogy az elmúlt esztendő eredményesen zárult a város 11 termelőszövetkezetében, közülük egyikben sem keletkezett mérleghiány. Javult a vezetés színvonala és az árutermelési hányad, biztonságosabb a gazdálkodás. A tsz-ek megszilárdításában jelentős szerepet töltött be a pártszervezet hatékonyabb politikai, gazdasági szervező és ellenőrző munkája is.

Mindemellett igen sok még a tennivaló. Nagy még az egy- egy tagra jutó évi átlagjövedelem különbözősége az egyes tsz-ekben. Van már 19 320 forintos átlagjövedelem is — Vörös Csillag Tsz —, de akad 7840 forint is, mint a Bem Tsz-ben. Hasonló „szóródások” vannak az eredményességi mutatókban is, amelyek arra utalnak, hogy a szakemberek nagyobb erőfeszítésével nem kismértékben javítható, s főként kiegyenlítettebbé válhat a gazdálkodási színvonal.

gozó épület összes oldalfalát a Vereb-brigád készítette el, határidő előtt, és ami a legfontosabb: kifogástalan minőségben.” „1964-ben a munkacsapat hatvan munkanapot takarított meg azzal, hogy körültekintően osztotta szét a tagok között a teendőket.”

Kérdésemre Vereb Sándor megmagyarázta, mi is értendő az utóbbi bejegyzés alatt. A heti feladatot mindig előre megbeszélik a művezetővel, majd pontosan meghatározzák, kire milyen és mennyi teendő hárul ebből. Sok évi közös munkájuk során jói megismerhették egymás képességeit. Tudják, kinek melyik szerszám áll a kezéhez leginkább. Ezt is figyelembe veszik, amikor testvériesen elosztják a munkát.

Nem sokáig éiösködött

— És mi van akkor, ha valaki nem végzi el azt, amit rá szabtak? — vetettem közbe.

Olyan csodálkozva fogadták a kérdést, mintha az iránt érdeklődtem volna, hogy ismerik-e a vakolókanalat. Aztán kórusban tiltakoztak: — ilyen nálunk nincs. Fazekas Pisti, a brigád fiatalja, ugyanúgy tudja a kötelességét, mint a hatvanadik éve felé közeledő Molnár Anti bácsi. Volt olyan, aki megpróbálkozott a lógással — ismerik el —, de nem sokáig élősköd- hetett rajtunk.

— Kidobták? — kaptam a szón.

— Dehogy. Megszoktattuk — válaszolt mosolyogva a brigádvezető. Elmondta, hogy az utóbbi öt évben igen kevesen mentek el tőlük, annak ellenére, hogy a legkisebb fegyelem- sértést, hanyagságot sem tűrik el. Bár az is igaz, hogy a Ve- reb-brigádban dolgozók 100— 150 forinttal mindig többet keresnek, mint az átlag.

A fizetés, az, hogy milyen vastag a boríték a hónap végén, szerintük is elsőrendű fontosságú. De rögtön hozzáfűzték azt is, hogy megvetik azokat, akiket kizárólag a pénz érdekel. Vereb Sándor mindannyiuk nevében szólt, amikor elmondta, hogy a Csilléry-telep mellett mindig megállnak néhány percre, ha arra járnak. Gyönyörködnek abban az öt bérházban, amelyet együtt építettek néhány évvel ezelőtt. Büszkék rá, hogy szépen megcsinálták az épületeket. Talán azok sem érzik sokkal inkább magukénak ezeket, akik a falaik között élnek.

Békés Dezső

A főbb termelési célok mellett és ezzel összefüggésben számos — a lakosság életkörülményeivel közvetlenül összefüggő — egyéb tennivalót is megszabott a pártértekezlet. Utalt a lakásépítkezés helyi lehetőségeinek jobb kihasználására — a telekrendezés, házhelyek juttatása, KISZ-lakásépítési akció felkarolása stb. —, a vízellátás megjavítására, s arra a tűrhetetlen helyzetre, amely — kiterjedt és eredményesen működő mezőgazdasági üzemei ellenére — még tavaly nyáron is fennállt a város zöldségellátásában.

Nagyobb

követelmények

Megszabta a pártbizottság legfőbb teendőit a pártélet — pártépítés, pártoktatás, termelési agitáció stb. — területén is. Különösen a tsz-pártszerveze- tekben végzett pártépítő munkára, a kis létszámú pártszervezetek szervezeti és politikai megerősítésére hívta fel a figyelmet.

uAz utóbbi időben városi

ÜNNEPSÉG AZ ÉPÍTŐK NAPJÁN

Szombaton a Bács-Kisk un megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, az Építők Szakszervezetének Bács megyei bizottsága és a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztálya Kecskeméten, a Park étteremben fogadást adott az építők napja alkalmából. Az ünnepséget dr. Csáti András, az Építők Szakszervezete megyei titkára nyitotta meg, majd Szabó Ferenc, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője mondott beszédet.

Az előadó méltatta az építőipari vállalatok elmúlt évi eredményeit. Mint mondotta, tavaly 2060 lakást, 141 millió forint értékű mezőgazdasági létesítményt — istállót, sertésíiazta- tót, magtárat és egyéb gazdasági épületet — adtak át rendeltetésének. Hét törpevízmű, 90 kilométer vízvezeték készült el. Ma már a megye lakosságának 31 százaléka hálózati vízellátásban részesül.

Korszerű autóbuszállomás, 200 személyes iparitanuló-otthon épült. Az építők tehetségét bizonyítja, hogy az új feladatok megoldására is sikeresen vállalkoznak. Megvalósították a kecskeméti Leninvárosban a távfűtést. Jelenleg fedett uszodát építenek a megyeszékhelyen.

Az útépítők 22 kilométerrel bővítették a megye úthálózatát és 165 kilométer hosszúságú utat portalanítottak.

Ezután az előadó az építőipar előtt álló idei feladatok végrehajtására hívta fel a figyelmet. Igen fontos, hogy a 256 ezer hektoliteres bortárolótér, a fontos üzemi építkezések, valamint a lakások határidőben átadásra kerüljenek, s minél több beruházást fejezzenek be év végéig. Ennek megvalósítására garancia az építőipar vezetésének javuló színvonala, valamint az építő- brigádok felszabadulási versenyben kibontakozott lendületes munkája — fejezte be beszédét Szabó elvtárs.

Az ünnepség alkalmával tüntették ki Papp Bélát, az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat pénzügyi osztályának dolgozóját, Pankotai Balázst, a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat lakatosát, Sibali Józsefet, a vállalat művezetőjét. Az Építőipar kiváló dolgozója kitüntetést Török János, az Építők Szakszervezetének alelnöke, illetve Buda Gábor, a megyei tanács vb-elnök- helyettese.

REGGEL A TELEPEN

A szélesre tárt vaskapun kora hajnal óta szünet nélkül járnak ki s be a lovaskocsik, autók. Mielőtt nekiindulnának a tágas betonozott udvarnak, vagy kikanyarodnának az útra, illemtudóan megállnak a portánál. K. I. főportásnő elősiet az üvegfalnak is beillő ablak mögül, s ha például kifelé megy a teherautó, fellép, ellenőrzi, mi van hátul a rak- térben. Ha meg olyan kocsi jön, mint most is, ez a sza- mócás, gyorsan körüljárja. Megszámolja a farekeszeket, a göngyöleget, aztán megkérdi a kísérőt.

— Exportrekesz?

— Igen.

— Hányat tetszik mondani?

— Harminckettőt.

— Ügy van, én is annyit számoltam.

Ekkorára már . az asztala mellé ér, fürgén írja három füzetbe, blokkba is a megfelelő adatokat.

— Melyik tsz-ből hozzák a

szamócát?

— A Magyar—Szovjet Barátságból.

alapszervezeteink kevés segítséget kaptak pártbizottságunktól, amit a jövőben pótolni kell. Kommunista kollektívánkkal szemben még nagyobb követelményeket kell támasztanunk, ha irányító szerepüknek meg akarnak felelni. Mozgásba kell hozni minden erőt az emberekkel való foglalkozás, a népgazdasági igények kielégítése, a termelékenység növelése érdekében” — hangsúlyozta a decemberi párt- értekezlet beszámolója.

Mindezt azért tartottuk fontosnak elmondani, mert csak ennek tükrében lehet jobban látni és megérteni, mit is végzett a kiskunfélegyházi városi pártbizottság az elmúlt közel féléves időszakban a rábízott területen. S főként, hogy sikerült-e megtalálnia azokat a munkamódszereket, amel.yek a leghasznosabbak lehetnek sz í mára a sok irányú, nagy fel készültséget és még nagyobb céltudatosságot igénylő feladatok megoldásában.

A következőkben erre igyekszünk választ adni.

F. Tóth Pál

(Folytatjuk.)

Még van néhány kérdés, közben ilyen szavak, hogy „konszignáció” — aztán az árut hozó megkapja a belépés göngyölegjegyet.

Most egy-két percnyi lélegzethez jut a főportásnő. Addig beszélgetünk, de alig van erre idő. Mert íme, most is egy autó, kettő; már a harmadik is felzárkózik. Távozni akarnak. Ellenőrizni kell. Aztán meg a telefon cseng.

— Igen... — szól a kagylóba, mikor a hívót hallja. — Tehát: száztizenöt, hatszázhuszonnyolc, száztíz és százhetes. Megismétlem. Száztizenöt... — és visszaolvassa a vagonszámokat.

Alig fejezi be, újból jegyeznie kell a „Kifelé könyvbe”. Indul Kiskunfélegyházára az YA 81—63-as számú teherautó, amely Budapestről hozott burgonyát.

... Nagy a forgalom a MÉK kecskeméti kirendeltségén. Április 20-án a spárgaszállítással kezdődött az idény. Mintegy 20 vagon gyűlne össze abból a mennyiségből, melyet Bács- Kiskun megyén kívül Hajdú, Csongrád és Pest megyéből a spárgaszezonban felvesz és feldolgoz a telep.

— Kifizetődő a spárgaexport? — érdeklődöm Szűcs József kirendeltségvezetőtől, akivel az udvaron találkozom.

— Minden pénzt megadnak érte külföldön — válaszol.

— Mit jelent az, hogy itt feldolgozzák a spárgát?

— Körülbelül húsz felé válogatjuk szét az árut, minőség, vastagság, színeződés, meg egyéb kívánalmak szerint. Nemzeti színű szalaggal átkötött fél kilós csomagokat csinálunk, úgy indul útjára — miután lehűtjük.

— Mi lesz a következő kapós exportáru?

A szilrttff, Május 27-én a Szőlő Gyöngye Szakcsoport hozta az első szállítmányt. Körülbelül ötven vagonra számítunk az idén, amiből 35 vagon megy exportra. Ennek a szezonja körülbelül június 20-ig tart, utána a cseresznye, meggy, majd a barack idénye következik.

r-th —a