Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-30 / 152. szám
MflB. Jtfnfiis W, 3. oldal Napközben | Éberség-altató megszokás Két férfi ül egymással szemben a vonatban. Beszélgetésükből ítélve éppen az esti egyetemi vizsgán eshettek túl. Mindketten dicséretes eredménnyel. Jómagam olvasok. Azaz csak olvasnék, mert a két férfi beszélgetése jobban leköt. Alighanem a DÁV Nagykőrösi Üzletigazgatóságának dolgozói lehetnek. — .. .Te, Jóska, én úgy el szégyelltem magam ... Képzeld, ott vagyok a telepen. Már éppen távozni készültem, de még betértem a portára. Beszélgettem a portásasszonykával. Tudod. azzal az özveggyel, akinek | áram sújtotta a férjét. Megtudakoltam, hogyan élnek, hogy vizsgáztak a gyerekek .. . Egyszer csak elhalad a porta előtt az egyik fiatal szerelő. Tolja a kerékpárját. Láttam én, hogy csomag van rajta, de oda sem hederítettem. Az asszony azonban azt mondja: „Bocsásson meg elvtárs...” — és a fiatalember után lépett, aki már az utcán volt. S máris hallom: „Szaki, jöjjön csak gyorsan vissza, hívják a telefonhoz!” A fiú visszajött, a portás meg azt mondja néki: „Mutassacsak legyen szíves, azt a csomagot.” ; Én meg csodálkoztam. Nem akartam közbe szólni, de még bosszantott is, hogy mire jó ez a zaklatás. Hát komám, a sze- j relő meg idegesen bontja ki a csomagot, és képzeld, csakugyan „szajré” volt benne. Huzalok, kábelzsinór, szigetelő, miegymás. Gondolom, fusizik a legény és ezt is elsüti, megfizetteti magának..s Én meg Jóska, csak a tarkómat vakargattam és irtó szégyelltem magam. Arra gondoltam, hogy mi csak dolgozunk, dolgozunk és mindent egészen természetesnek tartunk, ami körülöttünk történik. Átkozott i dolog a megszokás! Közben meg teli szájjal mondogatjuk, hogy a társadalmi tulajdon így, meg úgy, és semmit sem látunk meg... | — Kérem a menetjegyeket kezelésre... — lép a fülkébe a kalauz. Nyújtjuk a jegyeket. Továbbmegy a kalauz és más témára kanyarodik a két férfi beszélgetése. De én még sokáig az imént hallottakon gondolkozom .., P. I. nek évek óta, s várják, mikor kerülnek sorra a kiutalásban. „Valamiből élni is kell” — mondja az élősködőknek az a fajtája, amely az állása, főfoglalkozása után kapott fizetést csak jövedelem-kiegészítésnek, biztosítéknak tekinti. Eredeti munkahelyén elhanyagolja kötelességeit — pedig azért fizetik, azért van státusban, amelyet talán nála hűségesebbtől foglal el. Joggal tehetjük fel a kérdést: Aki másodállásokat hajszol, képességei szerint dolgozik-e főfoglalkozásában? Teljes értékűt nyújt-e a mellékesként vállalt munkában? Egyik helyen sem azt adja, ami tőle telne. . . Több pénzért — minél kevesebbet dolgozni; — ez a cinikus elv nem fér össze a szocialista erkölccsel, A társadalom rovására jut többletkeresethez az is, aki a fizetett munkaidő alatt, az állam, tehát mindannyiunk gépével. szerszámával és anyagából fusizik? Ez is az élősdiség egyik foka. Mint ahogyan annak a műszakinak az „ügyeskedése” is. aki szövetkezik gyára befolyásos vezetőivel, hogy a munkaköri kötelességen belül létrehozott „újítását” díjazzák — a pénz megosztása fejében. Vajon különbek-e nála. akik belemennek effajta társulásba? És becsületes úton jut-e borítékban odacsúsztatott különJó hír a gázigénylőknek A gázellátás helyzetéről és a gázigénylők lehetőségeiről tájékoztatta lapunkat Gerőcs István, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője. Közölte, hogy a tavalyihoz viszonyítva sokat javult a gázellátás. Ennek köszönhető, hogy azok, akik propán-bután gázfőző berendezéssel (rezsóval, tűzhellyel) rendelkeznek, de eddig még használati engedélyt, illetve palackot nem kaptak, a közeljövőben fogyasztói előbe- kapcsolást nyerhetnek, 1966. első negyedévétől kezdődően pedig gázt is. A használati engedélyt a lakóhelyük szerint illetékes városi, vagy járási tanács kereskedelmi felügyelőjétől kell kérniük. Az engedély kiadásának feltétele az, hogy a gázfőző berendezés üzemképes legyen. Megkérdeztük azt is, hogy a főzőberendezéssel még nem rendelkező igénylők nyerhetnekre előbekapcsolást. Az osztályvezető ezzel kapcsolatban elmondta, hogy bizonyos számú főzőberendezéssel nem rendelkező igénylő előbe- kapcsolására is sor kerülhet rövidesen. Miután azonban gáztűzhely csak korlátozott meny- nyiségben áll rendelkezésre, a tanácsok a régebbi kérelmezők közül válogatják ki azokat, akiken legtöbbet segít a használati engedély. Ezek rövidesen megkapják a vásárlási utalványt is, ha vállalják, hogy a — tűzhely beérkezése után — haladéktalanul beváltják. A jövő év elejétől tehát csak azok kap- hatnak gázt. akik mielőbb beszerzik a főzőberendezést. * * ttzQpopeza HCPCAIBMSM Befagyasztott munkaerkölcs „A SAJTÓ mindig csak az építőiparon lovagol” — panaszolja egyik-másik vállalatve- | zdtő, ha napvilágot lát egy bíráló cikk. Ilyenkor általában azt vetik szemünkre, hogy minden hibát habozás nélkül szegény építők nyakába varrunk és fi- [ gyeimen kívül hagyjuk, mennyi akadály tornyosul munkájuk elé. Pedig figyelembe vesszük mi, amennyire lehet azt, hogy nem mindig bővelkednek anyagban és szakemberben. Sőt még azt is, hogy a tervek eléggé feszítettek. De nemegyszer — mint például a Kecskeméti Hűtőház esetében is — az objektív neA tszcs új ebédlője A két csoport gazdáinak egyesülésével megnövekedett jakab- szállási Népfront Tszcs az egykori gépállomás központjában több gazdasági épülethez, valamint üzemi konyhához és ebédlőhöz is hozzájutott. A termelőszövetkezeti csoport konyháján naponta 60 személy részére készül ebéd. Képünkön: Ebédelnek a csoport gazdái a forró nyárban is kellemesen hűvös étkezőhelyiségükben. Jól esik a mai menü: a babgulyás és a fánk. Gyűlik a segítség az árvízkárosultak javára A megye lakossága mély együttérzéssel figyeli az árvíz elleni harcot. A bajbajutottak megsegítésére nagyarányú mozgalom bontakozott ki, amely napról napra tovább szélesedik. * A Kiskunfélegyházi Vegyesipari és Javító-Szolgáltató Vál- I lalat dolgozói röpgyűlést tarpénzhez az a kereskedelmi alkalmazott, aki száz kétségbeesetten kereső vevő közül csak húsznak' ad hiánycikként szereplő, nélkülözhetetlen alkatrészt. Mert csak húsz van ebből és azt annak adja pult alól, akinek „van magához való esze”. „Se anyaga. Se kapacitása nincs a vállalatnak a vízvezetékjavításhoz, édes asszonyom” — ingatta elhárítóan a fejét az épületet tatarozó vállalat szerelő részlegvezetője. Mikor kellő fokig elszontyolodott az asz- szonyka, így folytatta a felelős: „De... Miért nem kér meg bennünket, hogy esetleg munkaidő után nem vállaljuk-e? Azzal az idővel magunk rendelkezünk ... Na ugye, van megoldás...” — nagylelkűskö- dött. Mit számított a háziasz- szonynak, hogy azért az ügyes brigád mégiscsak hivatalos munkaidő alatt hozta helyre a vízvezetéket, bontott falat, adott csövet, vasat meg ami szükséges. A fg munkával együtt elment a „társas fusizás” is... Nem az egyéni munkaidőből, nem egyéni anyagból... I ajon nem a társadalommal tartatja el anyját az a magas fizetésű, fontos funkcióban levő vezető, aki addig viselte el maga mellett az öreg szülőt, míg a házát el nem adatta? Abból autót vett, elegáns bútort. s az új berendezés között már nem tűrte a „régi bútort”, az édesanyját. De igazán megdolgozott érte, hogy őt szociális otthonba juttassa. Nem élősködő-e az a házaspár is, aki hízelgéssel, babus- gatással, ígérgetésekkel férkőzik öreg lakás- vagy háztulajdonos bizalmába. Aztán eltartási szerződést kötnek, s mikor nevükön a ház, kegyetlen cél- tudatossággal teszik pokollá az öreg cseléd életét. Hogy mihamarabb elpusztuljon... Ez is élősdiség. .. V olna még példa meg példa. de ennyi is elég, hogy emlékezetünkbe idézze: közel — távol, lent — és fent sok területe van még az életnek, ahol érvényesülhet a kispolgári gondolkodás. Az egyéni jövedelem, mértéktelen hajszolása, az önzés, más kárára spekulálás, a kevés munka nagy kereset „elv”, a becsületes munkával élők lenézése. Bár, mint mondottuk, egyéni tévutak ezek, s elszigetelt jelenségek — együttesen mégis veszélyt jelentenek. Már csak azért is. mert a példa ragadós lehet. Az ingyenélők, másokat kihasználók, ravaszkodók. élősködők ellen társadalmi méretekben kell fellépnünk. Ez is az eszmei offenzíva egyik frontja. Tóth István j tottak, s úgy határoztak, hogy egy teljes műszak munkabérét ajánlják fel az árvízkárosultak megsegítésére. Megbízták a vállalat párt-, szakszervezeti, KISZ- és gazdasági vezetőit, hogy külön vasárnapi műszakot szervezzenek részükre. E műszakban való részvételt nemcsak hogy mindenki vállalta, hanem versenyre is szólították egy- nfást, a minél jobb teljesítmények elérésére. Vagyis arra, hogy minél több legyen a munkabér, amit a bajbajutottaknak küldenek. Terebélyesedik a hivatalokban is az árvízkárosultak megsegítésére indult mozgalom. Kecskeméten a városi tanács dolgozói havi fizetésük 2—6 százalékát ajánlották fel. A Magyar Beruházási Bank 27 dolgozója egy napi fizetésével siet a bajbajutottak megsegítésére. Hasonló felajánlások születtek a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságán. A MÉSZÖV dolgozói a szakszervezeti bizottság javaslatára elhatározták, hogy egyhavi fizetésüknek 1 százalékát az árvízkárosultak megsegítésére ajánlják fel. Több fmsz szocialista brigád bejelentette, hogy egynapi keresetüket adja a kárt szenvedetteknek. A Kecskeméti Sütőipari Vállalat pártszervezetének taggyűlésén a kommunisták egynapi fizetésüket adták az árvízkárosultaknak. A vállalat üzemeiben, sütődéiben most folyik a felajánlások számbavétele. A Szerszám és Gépelemgyár kecskeméti telepének dolgozói félnapi bérüket ajánlották az árvízkárosultak megsegítésére. kézségeik mellé jó adag hanyagság, fegyelmezetlenség társul. És ezekre már nem adhat .senki megnyugtató magyarázatot. AZ ORSZÁGOS Hűtőipari Vállalat az Élelmiszeripari Javító, Szerelő Szolgáltató Válla- ! tál kötött szerződést a kecskeméti üzem gyorsfagyasztó alag■ útjának bővítésére. A munka I befejezési határidejéül április 30-át jelölték meg. Az alagutak azonban máig sem készültek el, | sőt, jó lesz, ha július derekára elkészülnek. A két és fél — eset- | leg három? — hónapi késede- I lem igen megnehezíti a hűtőház munkáját. A terv szerint idén nyolc vagon földiepret kellene í gyorsfagyasztással tartósítani, ez ! azonban az építők késedelme ! miatt lehetetlenné vált. Szük- [ ségmegoldásként úgynevezett ] „ventillációs” hűtőtermékben fagyasztja az üzem az értékes — zömében export — árut és ez I bizony a minőség rovására megy. De miért késtek az építők a ■ népgazdaság számára igen fon- j tos munkával? Megkönnyítjük az Építőipari Vállalat illetékeseinek a dolgát és elsoroljuk helyettük az „ob- ! jektív nehézségeket”: A TERVEZŐK elképzelése | szerint a régi alagút szétbontása során nyert szigetelések egy- ! részét fel lehetett volna használni az építésnél. Munka közben azonban kiderült, hogy az anyagok zömét megemésztette az idő, célszerűbb mindenhova újat beépíteni. Ez nyilvánvalóan késleltette a munka befejezését és többé-kevésbé indokolja az új határidő — június 15 — kitűzését. A további késedelmet azonban egészeh rhásfajtá ‘ ökokkal rtía- gyarázhatiuk. Például azzal, hogy alig hiele&e'détt meg az építő brigád új munkal}elyén, máris a rendőrség segítségével kellett eltávolítani közülük jó néhányat — lopás miatt. AZ ÉPÍTÉSI NAPLÓ tanulsága szerint a hűtőház műszaki ellenőre hónapról hónapra szóvá tette, hogy a munka csiga- lassúsággal halad. Egyrészt azért, mert a munkások szakértelme — enyhén szólva — kívánni valót hagy maga után, másrészt azért, mert napirenden vannak I a kisebb-nagyobb fegyelmezetlenségek. Adamek Sándor csoportvezetőt például ki kellett tiltani a telepről, miután részegen ágált munkaidő alatt. Zsi- gár Miklós borgőzös'fejjel a hűtőház igazgatójával is szembe szállt. FEBRUÁRTÓL, IOÁTG az építő vállalat többször kicserélte az alagúton dolgozó brigádot, A jelenlegi csoportvezető pedig éppen a negyedik. Közben előfordult az is, hogy heteken keresztül nem volt felelős vezető az építkezésen. Ez úgy látszik nem nagyon zavarta a vállalat központjában dolgozó kartársa- kait, hiszen a napló bejegyzéseit, a hűtőháziak S, O. S.-jeleit figyelmen kívül hagyták. Vajon csak ennyi törődést érdemel egy több millió forint értékű és a népgazdaság számára igen fontos beruházás? Nem! ÉPPEN EZÉRT a kényszer- megoldással hűtött áru minőség- romlásáért, a hanyagul végzett munka nyomán keletkezett többletköltségért nemcsak az ott dolgozó kőműveseket terheli felelősség, hartem az Élelmiszer- ipari Javító, Szerelő és Szolgáltató Vállalat illetékes vezetőit is. És bár kötbérrel, kártérítéssel úgy sem lehet jóvátenni, mi számlájukra írjuk még azt a sok-sok keserűséget is, amelyet a hűtőház dolgozóinak okozoti a felelőtlenül végzett munka. Békés Dezső
