Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-29 / 151. szám
CMS. Jfinlns «9, keid 3. óidat Mindenkinek megérte A Bugaci Földművesszövetke- eet csaknem 40 alkalmazottja tavalyi eredményes munkájáért a tavasszal félhavi fizetésének megfelelő összegű nyereségrészesedést kapott. Első eset volt ez a földművesszövetkezet működése óta, s dolgozói méltán rászolgáltak a jutalomra, hiszen a baromfi- és a tojásfelvásárlásban a megye 12 legSzép Károly, i Bács-Kiskun megyei Tiizép Vállalat igazgatója — Halló, Tüzép? — Igen, itt Szép Károly igazgató. — Mi a helyzet a megye tü- zelöellátása területén? — Tüzép-telepeinken megye- szerte 6300 vagon tüzelő áll a lakosság rendelkezésére. Valamennyi keresett szénfajtától ki tudjuk elégíteni az igényeket. A vásárlás azonban igen vontatottan halad. Eddig a megye lakosságának csak mintegy 25 százaléka vette meg évi tüzelőszükségletét. A kedvezményes tüzelőutalványok kiváltása, valamint a közületek szénvásárlása sem zajlik megfelelő ütemben. — Meg kell azonban mondanom — folytatta Szép elvtárs —, hogy most a tervezettnél nagyobb mennyiségű tüzelöszál- lítmányokat is kapunk, hiszen az árvíz sújtotta területekre most nem szállíthatnak a szénbányákból. Sajnos, a lakossági vásárlás üteme miatt megteltek a telepek, újabb szállítmányokat fogadni már nem tudunk. Félő, hogy később éppen emiatt nem tudjuk kielégíteni a lakosság igényeit. Várható ugyanis, hogy az árvíz elmúltával azokra a területekre szállítanak elsősorban — és ez természetes — amelyek igényeit most nem tudják kielégíteni. Ezért helyes lenne, ha a megye lakossága, valamint a közületek most vásárolnák meg a téli tüzelőt. Ezzel lehetővé válna, hogy telepeinkre folyamatosan fogadjuk az újabb szénszállítmányokat, s így jobban biztosítani tudnánk a zavartalan téli tüzelőellátást. N. O. jobb fmsz-e között szerepelt a bugaci. Kérdés: az idén milyenek a kilátásaik, s eddig mit mutat a j1 felvásárlás mérlege? Tajti István igazgatósági elnök tájékoztatásából kiderül, I hogy jól sikerült a „start’’, s minden bizonnyal az eredményes I folytatás sem marad el. Túlteljesítették féléves tervüket Baromfiból például az első féléves tervükben 30 — az egész évre szólóban 1200 — mázsa felvásárlása szerepel, de e hónap elejéig már 70 mázsa körüli mennyiséget átvettek a tenyésztőktől. Tojásfelvásárlási féléves tervük 912 ezer — az egész éves 1 millió 200 ezer — darabot irányoz elő, s az említett időpontig 900 ezer tojást vettek át, illetve továbbítottak a fogyasztókhoz. Ha a kettős eredményt az elmúlt év hasonló időszakáéhoz hasonlítjuk, fejlődés tapasztalható a felvásárlásban. Tavaly ugyanis az év első öt hónapjában 21,82 mázsa baromfit és alig valamivel több mint 700 ezer darab tojást vásárolt fel a földművesszövetkezet Segítették a törzsállományok kialakítását A növekedés nemcsak annak köszönhető, hogy a baromfitartók — a nagy térségekkel rendelkező bugaciak különösen — megtalálják számításukat, hanem nem kis mértékben annak is, hogy az itteni földművesszövetkezet. jelentős szerepet játszik a szárnyasok neveltetésében. Tavaly például 70 ezer naposbaromfi kihelyezésével elősegítette a törzsállományok kialakítását, s a tojás felvásárlására három évre szóló — tehát 1966- ra is érvényes — szerződést kötött, ami biztonságossá teszi az értékesítést, illetve magát a baromfitenyésztést. A szerződést aláíró gazdák hatósági áron jutnak a takarmányhoz; a tojás darabja után például 8 deka, libánként pedig 25 kiló szárnyaseledelt kapnak, — s annak megvásárlásához összesen 1 millió forint előleget vehettek fel. A földművesszövetkezet közreműködésével a községben tavaly két libatömő társulás is alakult, amelyeknek 100—101 tagja a májlibára együttesen kö, szerződést. A szárnyasok átadásakor felárat is kapnak. Ennek egy részéből — ami előreláthatólag ebben az évben 50—60 ezer forintra rúg — közös alapot létesítenek, s keltetőgépet, egyéb felszerelést vásárolnak. A társulások minőségi májliba tartását, hizlalását tűzték ki célul, s a most kibontakozó tevékenységük azzal kecsegtet, | hogy szándékukat sikerül is megvalósítaniok, úgyszintén megvethetik alapját több tagot i számláló, még nagyobb hatékonysággal működő társulások- ! nak. A felvásárló — és 1200 liba A korábbi évekhez hasonlóan az idén is példás munkát végez a baromfitartók körében Kiss Adorján, a földművesszö- - vetkezet felvásárlója. Járja a község központjától távol — néhol 12 kilométerre — eső tanyákat, s nemcsak szerződést köt azok lakóival, hanem' szakmai tanácsokat is ad a baromfi- tenyésztés korszerű módszereinek alkalmazására vonatkozóan. Részben az ő érdeme is, hogy például Pallagi Sándorné tavaly 1200 hízott libát nevelt és adott át a földművesszövetkezetnek , (amiért a járási nőtanács révén egyhetes jutalomkiránduláson vehetett részt a Szovjetunióban), a felvásárlónak is szerepe van abban, hogy a község központjában lakó Gulyás Pál évente három-négyszáz liba, s rajta kívül még számos gazda száznál több szárnyas tartásával és értékesítésével járul hozzá a köz- fogyasztás hús- és tojásszükségletének kielégítéséhez. T. I. Hárman az „édes teherrel“ Jakabszálláson, megyénk egyik „leg- szamócásabb” vidékén ilyenkor bőven akad dolga a gyümölcsfelvásárlóknak. A termés minősége a sok eső ellenére is jobb a megelőző évekhez képest, ha a meny- nyiség valamicskét csekélyebb is. Az Orgovány és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet itteni telepére a termelők több mint tíz vagon szamócát szállítottak már be, s ennek a négyötöd része export minőség. A képünkön szereplő Tóth József, Zámboki János és Renner Béla, a Népfront Tszcs gazdái által felhozott mutatós szamócát is a legelőkelőbb osztályba sorolták. (Pásztor Zoltán felvétele.) Hajnali fél négy. Felhőtlen, kék az ég, meleg vasárnap lesz. A város még alszik, semmi sem zavarja az ünnepi csendet. Névnap az üzemben Az ÉM Fémmunkás Épület- lakatosipari Vállalat Kecskeméti Vasszerkezeti Gyáregysége elé egymás után érkeznek munkások motorral, kerékpárral. A Villamosszigetelö és Műanyaggyár Kiskunfélegyházi Gyáregységének dolgozói közül Sáfl-en vettek részt az árvízkárosultak megsegítésére szervezett vasárnapi műszakon. A Petőfi nevét viselő szocialista brigád az elsők közt ajánlotta fel az ünnepi műszakért járó keresetét segélyezésre. Képünkön balról jobbra Vakulya László szb-titkár, Sebők Ilona, a brigád vezetője és a munkacsapat tagjai: Makai Béláné, Szegedi Józsefné, Fekete Endre. Lajos Györgyné, Hangos jónapottal köszönnek a portán,' ahol Szakonyi János, a 3-as műhely művezetője fogadja őket. Senki sem késik el, pedig jó részük Ballószógről, Lajosmizséről, Kerekegyházáról, Ladánybenéről, Hetényegyhá- záról jár be. Most az árvízkárosultak javára felajánlott műszak teljesítésére készülnek. A keresetet a 10 200-as csekkszámlára fizetik be. És ez mintha még szorosabbá fűzte volna köztük az összetartást. Hogy | mindenki idejében bejusson, I akinek volt motorja, hozta magával azt, aki másként nem tudott volna járműhöz jutni. Négy óra. ötvenhármán l-;t- ; nak munkához. Azaz még néhány perces ovációi. Boczek Lászlót éltetgetik, aki egyébként ; Kerekegyházáról jár be. Ma van a nevenapja. Meghatottan ! mosolyog. Ilyen jól nem esett volna otthon sem a köszöntés. : Azután jókedvűen felkiált. — Köszönöm, fiúk, de lássunk munkához, mert nem ezért jöttünk össze. — Az ám — feleli rá valaki I —, azért kezdünk 4-kor, hogy mire a nagy hőség elűzne bennünket, be is fejezhessük a ' munkát. S a lakatosok, hegesztők ott folytatják, ahol előző nap abbahagyták. A hidroglóbusok gömbjeibe, méternyi vastag csöveibe bújnak. Nem csoda, hogy korán kezdenek, s nem akarjáK a déli órákat a gömbökben és ; csövekben tölteni, hiszen szombaton fél 12-kor is 47 fokot mértek ezek belsejében. Nem messze az épülő konyhánál Mészáros László villanysze- ! relő brigádja dolgozik. Elhatározták, hogy három helyiség — I az előkészítő, a mosogató és az előtér — szerelését fejezik be1 ezen a napon. A kísérleti műhelyben Lázár János csoportja a konyha berendezéseit kész’ti. Meccs helyett Nagy a hőség a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregység gében is. A munkások fedetlen felsőtestéről csurog az izzadság. Ezen a vasárnapon százhúszan vállaltak külön műszakot az árvízkárosultak javára. A Karbantartók közül hárman biztosítják a homokelőkészítő gépek folyamatos működését. — Szívesen jöttem — mondja Gömöri Győző lakatos. — Az árvíz sújtotta vidékek lakossága most szorult helyzetben van. Hatgyermekes apa vagyok, tudom mit jelent, amikor segítenek az ember baján. Az öntödében két óra he'yett éjfélkor kezdtek. Tíz brigád jött be, száz fürdőkád a műszak eredménye. Amikor kérdem, kik tettek ki legjobban magukért, Földházi István, Nánasi Mihály, I. Szabó Imre nevét emlegetik. Teljesítményük 102 százalék. Ám senki sincs, aki 100 százalékon alul adta vo na. Fiatal öntő megy el mellettem. Szurgyi László, aki egyébként Ladánybenén lakik. — Jegye van az olasz—magyar labdarúgó-mérkőzésre. a< nem ment el — súgják többen is. — És nem fáj a szíve a meccsért? — kérdem tőle. — önként vállaltam — mono ja. — Azután pedig tízen kellőnk a brigádba a megfelelő teljesítményhez. Megnézem a tv-ben vagy meghallgatom a ra dión azt a mérkőzést — legym tett nevetve és látszott rajt. hogy egy cseppet sem bánja a dolgot. Nagy Ottó Vasárnap is füstöl a kémény... ÁRVÍZI MŰSZAK üzemekben
