Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-26 / 149. szám
Két esztendő eredményei bizonyítanak A marxizmus—feminizmus esti egyetemére már évek óta százával jelentkeztek a hallgatók, amikor egyre nyilvánvalóbban kitűnt, hogy hiányzik a pártoktatásból egy középső fokozat. A kétéves alapismereti tanfolyam irtán ugyanis sokan meglehetősen nehezen birkóztak meg az egyetem valóban nehéz, sok tanulást és szilárd alapokat megkövetelő anyagával. Az ismétlés a tudás atyja!... Célszerűnek látszott bevezetni a pártoktatásba egy új fokozatot, amely tömören, de magasabb színvonalon összefoglalja az alapfokon tanultakat, s egyben előkészíti a hallgatókat az esti egyetem felvételi vizsgájára. Így indult meg két évvel ezelőtt az oktatás a marxizmus— leninizmus középiskoláján. .Az azóta eltelt idő tapasztalatai fényesen bizonyítanak. Az egyéves középiskola nemcsak arra alkalmas, hogy előkészítsen az esti egyetemre. Elvégzik sokan olyanok is, akik nem szándékoznak tovább tanulni. Mert hasznos, újból és igen áttekinthetően rendszerezi az ismereteket — nagyjából helyettesíthető vele az öthónapos pártiskola. A közelmúltban ért véget a tanév a kecskeméti középiskolában. A városi pártbizottságon Sávolt Béla elvtárs, a propaganda- és művelődési osztály munkatársa a következőket mondta el az év tapasztalatairól: — Az érdeklődés ugyan nagy, de úgy látjuk, az alapszervezetek nem elég körültekintően válogatják ki a hallgatókat. Az év elején mintegy százan jelentkeztek, de csak 70 hallgató vizsgázott. A többség azonban nem azért maradt ki, mert nincs kedve tanulni, hanem azért, mert nem számított rá, hogy ilyen nehéz lesz az anyag, vagy pedig a vállalata nem tudta biztosítani a hétfő délutáni szabad időt. Az előadásokat ugyanis hétfőn délután tartották 4—7 óráig. Kik voltak a hallgatók? — Munkások és alkalmazottak, nagyjából egyforma arányban. Parasztok? — Nem is várhattuk, hogy rendszeresen bejárjanak a városba. Különben is, ismétlem: az anyag nem könnyű. A termelőszövetkezetekben csak alapfokú tanfolyamokat merünk egyelőre szervezni. Jövőre azonban a középiskola üzemi kihelyezett osztályokat is indít, s így várható, hogy még több munkás jelentkezik. A középiskola négy osztályában összesen tíz tanár tanított. Valamennyien társadalmi munkában. Többségük esti egyetemet, hárman pedig szakosítót végzettek. Egyikük, Zsembery hászlóné, a hármas számú osztály tanára. Kilométerekre a várostól, egy tanyai iskolában tanít, s tőle különösen nagy áldozat, hogy vállalta ezt a feladatot. De látszik rajta most is, ahogyan a csoportjáról beszél, hogy szívesen vállalkozott rá és örömmel végezte ezt a munkát. Tudása és könnyed, fanyar humora miatt egyaránt kedvelték a hallgatói. Kommunista módon Két évvel ezelőtt, amikor megválasztották Novák Lajost a tiszaújfalusi parasztfiút a kiskunfélegyházi járási KISZ- bizottság titkárának, egyszeriben eszébe jutott az ismert közmondás: Senki sem próféta saját hazájában... Mi tagadás, akkor kissé beleszédült az új feladat, a megnövekedett felelősség súlyába, annak ellenére, hogy szülőfalujában egész fiatalon, később a katonaságnál, majd a járási KlSZ-apparátus- ban már „belekóstolt” a mozgalmi munkába. Aztán telt az idő és Novák elvtárs hamarosan járás- és me- gyeszerte ismert ifjúsági vezetővé vált, aki elismerést, megbecsülést vívott ki munkájával, magatartásával. Ennek legújabb bizonyítéka a nemrégiben mellére tűzött KlSZ-ér- demérem is, a Kommunista Ifjúsági Szövetség legmagasabb kitüntetése. A dicsőség azonban nem szállt fejébe Novák Lajosnak. a fiatal kommunistának és most is csak szerényen ennyit mond: — örültem, hogyne örültem volna a KISZ-érdeméremnek. Amikor megkaptam, egyszerre eszembe jutott 1963, az a nap, amikor kezembe kaptam a párttagsági könyvet. Talán akkor értettem meg igazán, mit jelent ma ifjúsági vezetőnek lenni, milyen nagy a felelősségünk a fiatalság formálásában. Kádár elvtárs ezt így fejezte ki legutóbbi kongresszusunkon: „Ahogy ma neveljük az ifjúságot, holnap úgy gondolkozik a nemzet.. Most még régebbi emlékekre terelődik a szó. — Emlékszem — meséli —? Tiszaújfalun minit a legtöbb hasonló helységben, a fiatalság számottevő részenek a kocsma, a kártya volt a egyedüli ^szórakozás”. Alig végeztem el az általános iskolát, amikor egy kommunista pedagógussal, Vén Ferenccel, aki most is ott tanít, azon töprengtünk, hogyan lehetne ezen segíteni? Ma már Tiszaújíalun is kulturáltan iát selkednek, szorgalmasan tanulnak a lányok és a fiúk, s magas fokú szellemi, érzelmi igény alakult ki bennük. & nem utolsósorban remekül dolgoz— Értelmes és használható társaság volt — mondja. — Nem merném állítani, hogy a szemináriumon mindenki remekül tudott, de valami nagyon fontosat elértünk: mindenki hallatni merte a szavát és a maga véleményét mondta el. Már persze az a 12—15 hallgató, akik mindig ott voltak és lelkiismeretesen készültek is. Megesett, hogy egészen ferde nézetekkel hozakodtak elő, vagy a második félévben derült ki, hogy valaki nem értett meg valamit még az év elején. Akkor nem sajnáltuk az időt, hogy alaposan megvitassuk. Hiszen véleményem szerint a szeminá- i mnak nem a felelés a célja elsősorban, hanem a vélemények tisztázása. S gyakorlatot szerezni abban, hogy az ember tudjon érvelni, meggyőzni másokat is a helyes nézeteiről. A Központi Bizottság ideológiai irányelvei is világosan utaltak erre... Eszerint bízhatunk benne, hogy a hallgatók a magánéletben, a munkahelyen is hasznosítják majd a tanultakat? — Igen, bízom benne. Igyekeztünk megadni hozzá a szükséges felkészültséget, hiszen az ember csak arról tud vitatkozni, amihez ért... — Elmosolyodik: — Bár nem mindenki... Dehát mi nem ilyeneket akartunk nevelni. Hogyan tapasztalta: Érdekből tanul-e a többség? Van-e valami hasznuk belőle? — Nem, nincs. Hiszen a marxista-leninista középiskola „értékesíthető” bizonyítványt nem ad, mint például az esti egyetem. Még csak tanulmányi szabadság sem jár. Az érdeklődés, az önképzés szándéka hozta ide őket. Az esti egyetemre is alig egy-kettő készül közülük. Nekik viszont valóban hasznos. Az idén találkoztam ott volt hallgatóimmal. Azt mondták, hogy határozottan előnyben voltak a többivel szemben... Mester László Tag j elöltek Mintha hangosabban zúgnának a gépek, gyorsabban csendülnének a kalapácsok, fordulnának a daruk, a szállító járművek az ÉM Fémmunkás Épületlákatosipari Vállalat Kecskeméti Vasszerkezeti Gyárában. Igazi hó végi hajrá hangulat van az üzemben. No, nem azért, mintha lemaradtak volna termelési tervükkel, hanem mert a népgazdaság mintegy 5 milliós tervtúlteljesítést vár a kecskeméti gyáregységtől. Az üzem kollektívája pedig ennek a kérésnek eleget is akar tenni. A hegesztő... — Ezek az alkalmak azok, amikor leginkább láthatjuk kikkel lehet igazán erősíteni az üzemi pártszervezet sorait — mondja Bakos Péter párttitkár. Kik azok, akik magukkal ragadják a többieket is, amikor a népgazdaság érdekeiről, a párthatározatok végrehajtásáról van szó. — Nézze csak, abba a vastag csőbe bújt Lévai Elemér hegesztő. Ahol dolgozik, a hőség legalább 45 fok. Nem mindenki csinálná utána, de ő igen szívós és emellett kiváló szakmunkás. A megyei munkásőr- zenekar tagja már négy éve. Félegyházán lakik, de szorgalmasan átjár Kecskemétre a zenekari próbákra és különböző munkásőrrendezvényekre. Apja 19-es kommunista volt. Ö most kérte felvételét tagjelöltnek, de csak éppen hogy megelőzte a pártvezetőséget, mert mi is akartunk már szólni neki: Nem érez-e hajlandóságot a párt soraiba lépésre. ... a raktáros... A raktár területén ugyancsak pezseg az élet. Háromezer tonna anyag van Itt felhalmozva példás rendben, értéke több mint 25 millió forint. Naponta ! 90—100 tonna anyagot ad ki és egyben vételez is be a raktár kollektívája, ugyanis állandóan érkezik az áru. Itt dolgozik Tamási Béla, ő az anyagraktár vezetője. — Ügy hallom, nemrég vétsték fel tagjelöltnek — szólítom meg. — Igen. Nagyon örültem, amikor a pártvezetőség tagjai megkerestek. — Megmondom őszintén, sokszor gondoltam már rá, hogy jelentkezem, de attól tartottam tolakodásnak veszik. — A tagjelöltség kötelezettségeket is jelent. Munkámat igyekszem még pontosabban, jobban ellátni. Azután társadalmi munkában mint tűzrendészeti előadó is működöm. Legutóbb az üzemi tűzoltócsapat a tőserdei versenyen negyedik lett. A tűzrendészet az üzemben nagyon fontos dolog. Arra törekszem, hogy a legközelebbi versenyen jobb helyezést érjen el a csapat ... ... és a lakatos Az I-es műhelyben is lázas tempóban folyik a munka. A százhalombattai kőolajfinomító vasszerkezeteit készítik itt. Ebben a műhelyben dolgozik Molnár László lakatos, akit mindenki az egyik legjobb szakmunkásnak tart. Középtermetű, fekete hajú, égő szemű fiatalember. Szűkszavú, inkább tettekben szereti kifejezni magát. Mások mondták róla, hogy munkásőr is. — Miért lépett be a munkásőrségbe? — kérdem. — Amikor leszereltem a honvédségtől úgy éreztem tennem kell valamit, hogy ezután is fegyverrel védhessem a munkáshatalmat. — És a pártba tagjelöltnek? — Nem is mertem remélni, hogy felfigyelnek rám az elvtársak. Nagyon boldog voltam, amikor kezembe kaptam a belépési nyilatkozatot. Most azután elvégzem az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát, majd be akarok iratkozni a technikumba, mert egy párttagnak a tudásban is mindig magasabb célok felé kell törekednie. Nagy Ottó Intézkedési terv - a megvalósulás útján nak a helyi tsz-ekben. Vagyis nemcsak külsőleg változott meg a régi életforma, hanem „belül” is az emberi gondolkodás. Közben ő is szívósan képezte magát, pótolta a hiányzó tudást. Elvégezte a mezőgazdasági technikum levelező tagozatát, jelenleg a marxizmus—leninizmus esti egyetemének hallgatója. Munka, tanulás, ez tölti be az életét. — Mintegy harminc alapszervezetben kb. másfél ezer KISZ- tagunk van jelenleg — sorolta. — Növelni akarjuk a taglétszámot, s természetesen, javítani a tartalmi munkát. Ebben a párt, a tanácsi, a tömegszervezetek: eddig is sokat segítették, amire a jövőben még inkább igényt tartunk. A gazdasági vezetőkkel szintén jó a kapcsolat, ezért bizom abban, hogy a járás jelenlegi négyezer KISZ- korosztályú fiataljából nemsokára újabb százakat üdvözölhetünk a KlSZ-alapszervezetek- ben, a párt utánpótlásának nevelő iskolájában... Bubor Gyula HÁRMASBAN beszélgetünk a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet irodájában a helyi pártalapszervezet idei célkitűzéseiről, a párttagok munkájáról. — A párt Központi Bizottságának decemberi határozata nyomán mi is elkészítettük intézkedési tervünket, amelyben ez évre 4 százalékos eredmény- növekedést irányoztunk elő... — mondja többek között, bevezetőül Török Péter alapszervi titkár, s bizonyságul kezembe adja a láthatóan is sokat forgatott intézkedési tervet. Idestova fél éve, hogy megszületett. Nem az tehát az újság, hogy mit ír elő, hanem az, hogy milyen modem, s mi valósult meg belőle? — Éppen tegnap tartottunk párttaggyűlést, melyen értékeltük az eddigi eredményeket — veti közbe Nyilas Ferencné, a másik beszélgető társ, aki szintén tagja a pártvezetőségnek, s aki hivatását tekintve könyvelő. A beszélgetés során azután kikerekedik, hogy ez volt a terv megszületése óta készített első „mérleg” és nem is akármilyen. Tükrében megmutatkozott, hogy jelentősen — mintegy 300 ezer forinttal — sikerült csökkenteni már a megvalósítás első szakaszában is a költségeket, ami az átlagtermések emelése mellett a terv végrehajtásának egyik legfőbb alapja. Hiszen a 22 milliós termelési értéket előállító közös gazdaságban a 4 százalékos eredménynövekedés 880 ezer forint, s ennek majdnem felét — mintegy 400 ezer forintot — önköltségcsökkentéssel akarják elérni. A HOGYANRA már nemcsak a válasz, de tettek is születtek. — A tehenészetben második éve szocialista címért küzdő brigád dolgozik. (Egyébként tehenész a párttitkár helyettese, Petényi István is.) A brigádtagok az idén 2400 literes tehe- nenkénti tej hozam elérésére tettek vállalást, ami tehenenként 100—150 literrel több, mint a tavalyi évben. Ezen túl feladatul kapták, hogy literenként 10 fillérrel csökkentsék 1 liter tej előállítási költségét. Eddig sikerült tartaniuk a vállalt és kapott feladatot — s talán az sem mellékes, ha megjegyezzük, hogy mindezt állományfiatalítás mellett érték el — mondja a párttitkár. Még az intézkedési terv elkészültével egy időben hasonló feladatokat kaptak a többi üzemágakban dolgozók is. Kiszámították például, hogy pontosan, jobban megszervezett, elvégzett munkával a kalászosok mázsánkénti önköltségét 2—3 forinttal, egy kiló sertéshús előállítási költségét 1 forinttal, a teherautó önköltségét tonna- kilométerenként 1 forinttal lehet csökkenteni. S mindezek együttvéve mintegy 400 ezer forint megtakarítását teszik lehetővé — 2—3 forinttal emelhetik az egy munkaegységre jutó értéket. A GAZDASÁGOSSÁGI számításokat a tsz gazdasági szakemberei készítették — de arról, hogy közkinccsé váljanak, hogy mindenki tudomást szerezzen róluk, már a pártszervezet tagjai gondoskodnak. A párttagok — szám szerint 36-an — minden munkaterületen megtalálhatók és szép számú párton kívüli aktívacsoport is kialakult már körülöttük. S a párttaggyűlésektől a brigádértekezletekig, személyes beszélgetésekig minden alkalmat kihasználnak arra, hogy részleteiben is megbeszéljék a feladatokat, értékeljék az eredményeket. Mert a rend, a gazdaságos, .korszerű termelés nemcsak forint kérdése — vallja Török elvtárs, Nyilasné meg bizonyságul hozzáteszi: — Itt van például Lida néni, vagyis Vida Istvánné. Harminckét borjút nevel, ma még elég rossz körülmények között, egy sertésólból átalakított istállóban ... Szinte csoda, amit művel, naponta egykilós súlygyarapodást ér el a borjaknál... — Párttag? — Ö nem, de a férje, aki tehenész, az igen ... S úgy látszik, nemcsak a munkahelyén, de a családban is komolyan veszi pártmegbízatását... SOK MINDENRŐL szó esett még, többek között a személyre szóló pártmegbízatásról, amit mindig becsülettel ellátnak a párttagok, a nők között végzett munkáról, a szakmunkás- képzés érdekében tett erőfeszítésekről — s arról is, hogy nevelődik már az utánpótlás (négy párttag dolgozik a KISZ- szervezetben is) mert néhány év óta már nem mennek városi munkahelyet keresni a tsz- tagok gyerekei, hanem itt maradnak a közös gazdaságban. S mindebben, ha nem is hangsúlyozzák, része van a pártszervezet szervező, nevelő munkájának. Eszik Éva
