Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-25 / 148. szám

1965. június 25, péntek 5. oldal Amikor eláll a lélegzet... Világszámok a Berlin Cirkusz műsorán Fogadás előtt Fényben úszik a porond, fent a kupolában acélhuzalok szöve­vénye, csillogó trapézek, kötél­hágcsók. A hatalmas sátor vé­delme alatt háromezer ember feszült idegekkel figyeli Corny Elsőnek kellett volna említe­ni a Marlen—Heraldo házaspár egyensúlyozó gyakorlatait. A báj, üde fiatalság, szeretetre­méltó kecsesség, és mindenek- felett a hajlékony női testben A Marleií-Heraldo házaspár egyensúlyozó gyakorlata. Marlen asz- szony úgy csavarja, hajlítja minden tagját, mint ember a puha kötelet. zsonglőrt. A plrosruhás, min­dig mosolygó szőke német fiú labdákkal, karikákkal, buzogá­nyokkal végzi képtelen és ne­héz mutatványait. Egy-egy ilyen szám után az ember azt hin­né, hogy a zsonglőrködésnek nincsenek is határai... Változik a szín: bevonul Pepsy és Werry, a két humoros akrobata. Mókáznak, kergetőz- nek, közben a szellemes és meg­erőltető trükkök seregét mutat­ják be. Műsoruk csupa derű, tele jókedvvel és utánozhatat­lan ügyességgel. Az egyik néző mondotta: — Ezek a fiúk való­sággal kikényszerítik a tapsot az ember tenyeréből... Aztán egy elképzelhetetlen feladatot oldanak meg a sze­münk láttára: bevonulnak a farkasok, bárányok, kecskék, élükön egy fehér szamárral. A farkas puszit ád a báránynak, eszében sincs, hogy húsába ha­rapjon. .. Rács nélkül járnak a porondon a fenevadak. Nem kell tőlük félni. Ismét állat-szám: emeletnyi magas teve, bivaly, bölény, tör­petehén és poniló. Twistéi a te­ve, térden csúszik a bölény, a teve hátára lép a póni. Az ido­mító halk szavára pereg a lát­ványos szám. Bevonul az E ngels-csoport, felkúszik a kupolába. Most tíz percre eláll az ember lélegzete. Igaz. hogy ott a kifeszített há­ló, de mégis: hajmeresztőek a szédítő magasban végzett mu­tatványok a repülő trapézen. Még ahhoz is idegek kellenek, hogy az ember végignézze! Ez valóban világszám. Soroljuk tovább? Oroszlánok kutyákkal, kecskékkel, pónikkal — az idomítás iskolapéldája. Bunte mester csimpánzai, vagy a Da Costa akrobaták száma: megannyi ritkán látható érdé­rejlő bámulatos erő: ezek a jel­lemzői számuknak. Tizenöt or­szágban mutatkoztak már be! A Berlin Nagycirkusz, amely most Kecskeméten vendégsze­repei, eddig 20 városban és köz­ségben 75 előadást tartott. 250 ezren nézték meg április 15 óta előadásaikat. Balogh József Közeledett a fogadás kezdete, — 10 óra. A megyei művelő­désügyi osztály helyiségeit az a vidám, kellemes izgatottság töltötte be, amely a kitünteté­seket megelőző tízperceket sok időre felejthetetlenné teszi a résztvevők számára. Madarász j László, a megyei tanács vb elnökhelyettese adott fogadóst a kitüntetett pedagógusok tisztele­tére. Egy világosszürke öltönyös, ezüstös hajú, szemüveges tanárt sűrűn köszöntötte^ az újonnan érkezők. — Gratulálunk, Sándor bácsi! I — Még sok jó munkás évet, Sándor bácsi! S az élénken figyelő szemű, kedélyes, szép szál ember barát­ságos szerénységgel köszönte a jókívánságokat. Hol itt hallga- j tott meg egy jó viccet, hol ott fogott karon egy ismerős kollé­gát, hogy aztán az előszobában j kössön ki. Onnan jobban fel ! lehetett mérni, kik nincsenek még ott, s ha nyílt az ajtó, ked- j vesen segített útbaigazítani. Egy fényképfelvétel utáni öt percben ültünk le vele az éppen legcsendesebb sarokban. A vá­rakozás feszültsége mind na- ! gyobb lett, mindkettőnket lekö­tött a sürgés-forgás. Egy-egy üdvözlés, kérdésre adott felelet közt jutott arra is idő, hogy váz­lat készüljön a fehér hajú ki­tüntetettről. Nagy Sándor, a keceli általá­nos iskola és gimnázium igaz­gatója ez évben a Kiváló tanár címet kapta a művelődésügyi minisztertől. — Mióta tanít? — Harmincöt éve — és Ke- j célén. — Melyik volt az első éve? — Ezerkilencszázharmincegy őszén lettem helyettes tanító. Akkor 12 tanerős volt az isko­la és nyolcvan tanuló járt egy osztályba. Aztán segédtanító let­j tem... — ezt talán jó lesz fel­jegyezni; hadd lássák a fiatal kollégák, hogy nem ment olyan hirtelen — s 1935-ben véglege­sítettek ... 1952 óta vagyok ta­nár ... Ma 37 tanerőé az isko­lánk ... Miután feljegyeztem a gyor­san elkapott szavakat — iskola- igazgató, tanfelügyelő, megyei szakfelügyelő, 1964 szeptembere óta általános iskolai és gimná­ziumi igazgató — már a nyel­vemen volt a következő kérdés. — Iskolán kívüli társadalmi tevékenysége? — Van vagy kilenc—tíz funk­cióm: megyei művelődésügyi ál­landó bizottság... — kezdte a sort, de hamarosan erre is ki­tért. — Tizenhárom évig vol­tam kultúrigazgató Kecelen ... A munkaérdemérmet a tanyai kulturális munkámért kaptam ... Nagy szó volt, mikor a községi kultúrotthonnak autót vásárol­tam. Azzal könnyebben meghó­dítottuk a tanyavilágot is. Kes- kenyvetítéstől kezdve báli vilá­gításig mindenre fel lehetett használni... — Mi lett tanítványaiból? — Találkoztam velük a köz­ségben, munkások, tsz-parasz- tok; van közülük orvos, elektro­mérnök vagy technikus a duna­újvárosi erőműben. A Közleke­désügyi Minisztériumban, kül­kereskedelmi pályán találhat be­lőlük ... — A kollégák között? — Hogyne. Vannak, akik Ke­celen tanítanak ... Érdekes ösz- szetételű a tantestület. Nagyon rajta vagyunk, hogy kifejlesszük új gimnáziumunkat, tovább kor­szerűsítsük a politechnikai ok­tatást. Szívügyünk a tanyai di­ákotthon ... — Nem fárasztja a közéleti tevékenység? — Színessé, gazdaggá teszi a nevelői, kulturális munkát, hogy a különböző bizottságok tagja­ként sok mindenbe belelát az ember. Tanúi másoktól, bátrab­ban kezdeményez... Az a kul- tűrautó is ilyen volt... Nem kell mindent felülről várni, fgy gyűlnek olyan gyakorlati ta­pasztalatok, melyeknek orszá­gos szinten is hasznát veszik ... Hogy a megyének vannak ilyen eredményei az új oktatási, ne­velési, kulturális munka- és szervezési módszerek felkutatá­sában, terjesztésében, talán az is igazolja: dr. Gosztonyi Já­nos elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tudományos és közoktatási osztályának vezető­je, mint az Országgyűlés Kul­turális és Mű velőd és ügy i Állan­dó Bizottságának elnöke leg­utóbb átfogó tájékoztatást kért megyei bizottságunk munkájá­ról, kezdeményezéseinkről. Tóth István Július 2-án választják meg a béke-világkongresszus magyar küldötteit A július 10-én Helsinkiben összeülő béke-világkongresszus előkészítéseként — világszerte nagyszabású békeoffenzívát in­dítottak a nemzetközi békemoz­galom erői. A nagyméretű meg­mozdulásban jelentős helyet foglal el a magyar bókemozga- lom egész országot átfogó de­monstrációja, amelynek eddig lezajlott eseményein — baráti találkozók, gyűlések, összejöve­telek sorozatán — munkások, parasztok, értelmiségiek százez­rei vettek részt. A tavaszi békedemonstráció eseménysorozata július 2-án, az Országos Béketanács ülésével zárul. Ez alkalommal választ­ják meg azokat a magyar kül­dötteket, akik részt vesznek a finn fővárosban összeülő vi­lágkongresszuson, s a nagy te­kintélyű nemzetközi testület előtt tolmácsolják majd a ma­gyar dolgozók békeakaratát. Szudáni úHjegyzetek It. Az Anyanyák — Még ha meg is egyeznénk a politikai pártokkal, Dél ese­tében akkor is tüskeként izgat­na az Ányanya — hallottam újra meg újra Khartumban, va­lahányszor arról érdeklődtem, van-e valami remény a Szudán afrikai törzsek lakta három déli tartományában kialakult fe­szültség rendezésére. — Miféle csodabogár ez az Ányanya? — tudakolództam. — A déli tartományokban fel­tűnt gerillaszervezet — válaszol­ták. Az Ányanya a dinkált nyel­vén egyébként csakugyan egy bogár, egy fájdalmas csípés ű bogár neve. Az Ányanya geril­lák is inkább csak csipkelőd­nek, állandósítva a bizonytalan­ságot. Elejetett megjegyzésekből és a lapokban megjelent utalásokból úgy tűnt, hogy az Ányanya cso­port nem élvezi a déli tartomá­nyok lakosságának támogatását, sőt Dél politikai pártjai sem vál­lalnak közösséget vele. Jelenleg három politikai párt vall|t ma­gát a déli lakosság képvt**főjé- nek. Kettő mindössze néhány hónapos múltra tekinthet vissza, minthogy Abbud marsall kato­nai diktatúrájának megdöntése után alakult. Múltja csak a SANU-nak — a Szudáni Afri­kaiak Nemzeti Szövetségének van. A SANU vezetői a katonai re­zsim idején a Szudánnal szom­szédos Ugandába menekültek, mintegy 100 ezer dél-szudánival együtt. A SANU így lényegében a déli emigránsok pártjának te­kinthető. Márciusban a khartu- mi kerekasztal értekezletre is Ugandából küldték haza képvi­selőiket. A vezetőség nevében William Deng kijelentette: a SANU-nak nincs kapcsolata az Ányanya gerillákkal, nem is el­lenőrzi, de esetleg befolyásol­hatja. S Villiam Deng állítását Khartum jól informált köreiben sem vonták kétségbe. — Tárgyi bizonyítékaink nin­csenek, de biztosan tudjuk — mondta egy vezető állású tiszt­viselő '—, hogy az Ányanya egy külföldi — nyugati — hatalom kreációja és külföldről kapja a fegyvereket. Arra a kérdésemre, melyik ez a nagyhatalom, azt válaszolták: — Amelyik diplomáciai kép­viseletének a legmagasabb épü­lete van Khartumban. Ebből világosan tudhattam, honnét fúj a szél. Khartumi tar­tózkodásom első napján feltűnt, hogy a belváros 2—3 emeletes épületei közül a Gordon-sugár- úton toronymagasan kiemelke­dik egy 7 emeletes skatulyaház. Az épületet az amerikai külügy­minisztérium építette khartumi nagykövetsége részére. Az Ányanya akciónak dátu­mai elárulják, hogy a gerilla- csoport mögött meghúzódókat milyen hátsó gondolatok vezér­lik. Sokat sejtető már az is, hogy a gerillák I960 nyarától kezdtek mozgolódni éppen attól az időszaktól, amikor Szudán délnyugati szomszédja, Belga- Kongó kivívta politikai függet­lenségét és az imperialista ha­talmak megkezdték a független Kongó elleni aknamunkájukat. Az Ányanya tevékenysége cso­dálatosképpen éppen a Kongó­val határos Egyenlítői-tarto­mányban volt a legaktívabb. E bizonytalan helyzetre hivatkoz­va 1960-ban Abbud marsall kor­mánya megtagadta a Szudán te­rületén történő leszállást azok­tól a repülőgépektől, amelyek segítséget vittek a kongói nem­zeti erőknek. A múlt év elejétől, amikor a kongói hazafias erők sikeres el­lentámadásba lendültek az ame­rikai—angol és belga tőkések érdekeit védő zsoldoscsapatok ellen, az Ányanya újból meg­élénkült és a bizonytalanság légkörét alakította ki a déli tar­tományokban. De árulkodóak az elmúlt hónapok eseményei is. A katonai diktatúrát szétzúzó demokratikus forradalom után októberben megalakult koalíciós kormány célul tűzte, hogy a „déli kérdést” tárgyalóasztalnál oldja meg. A kormány amnesz­tiát hirdetett, felhívta az Ánya­nya mozgalmat, hogy szüntes­se be a harcot. De a kormány alig kezdte meg munkáját, ami­kor december elejétől az Ánya- nya-fegyveresek időről-időre le­csaptak a kormánycsapatok egy­ségeire. Ezek a zaklatások aztán ürügyet szolgáltattak a délen állomásozó haderők abbudistg tisztjeinek a katonai diktatúra idején meghonosított tisztogató hadművelet folytatására. Az Ányanya csipkelődései kettős hatást értek el. Tartósították a déli válságot, amelynek zilált­sága a kormány helyzetét is megingathatja, s a bizonytalan helyzettel megnehezítették, hogy a kongói hazafias erők Szudán felől kellő segítséget kaphassa­nak. A demokratikus koalíciós kor­mány nyilatkozatban biztosította támogatásáról a kongói haza­fias erőket, s ez tettekben is megnyilvánult. Azok a fegyver­szállítmányok, amelyeket az Egyesült Arab Köztársaság kül­dött a kongói szabadságharco­soknak, az Egyenlítői-tartomány székhelyéről, Jubából kerültek Kongóba. Márciusban és még májusban is a Csőmbe zsoldo­sainak kegyetlenkedései elől me­nekülő kongói lakosok és sza­badságharcosok szintén Szudán­ban kaptak menedékjogot. A khartumi 7 emeletes palota la­kóinak mindez nem tetszett. Az Ányanya pártfogói tehát nem Szudán déli lakosságának érde­keitől vezérelve kuszálják az egyébként is zilált helyzetet, hanem kongói kitartottjuk, Csőmbe védelmében. Bőgős László Következik: EL „Magyar”.

Next

/
Thumbnails
Contents