Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-23 / 146. szám

i oldal 1965. június 23, szerda Tiltakozás Dél-Koreában és Japánban 99Bemutatkozott66 az új saigoni kormány Sztrájk Dominikában A DEMOKRATIKUS Ifjúsági Világszövetség felszólította a világ fia­taljait. indítsanak szoli­daritási kampányt a koreai nép és ifjúság tá­mogatására abból az alkalomból, hogy június 26-án lesz 15 éve a koreai nép ellen kirobban­tott amerikai imperialista agressziónak. Szinte jelképes jelentősége van annak, hogy a felhí­vásra éppen most került sor, a második világ­háború után újraéledő imperializmus orvtáma- dásának évfordulóján. A dél-koreai—japán saer- ződés ugyanazoknak az erőknek a műve, ame­lyek annak idején működésbe léptek. Tudják ezt a két ország népei is. A szerződés aláírását követő órákban az április óta meg-megújuló tüntetések új lendületet kaptak, s egyidejűleg nagyszabású tiltakozó tüntetések robbantak ki Tokióban is. A jelentések szerint hétezer diák tódult a szöuli utcákra, hogy csatlakozzék az ellenzéki pártok tüntető vezetőihez és azokhoz a diáktársaikhoz, akik már előzőleg is részt vettek a megmozdulásokban. A főváros számos pontján közelharc volt a rendőri riadóosztagok és a tüntetők között. Néhány perccel azután, hogy a tokiói külügyminisztériumban aláírták az okmányt, a japán riadórendőrség is megüt­között a tüntetőkkel. Tokió utcáit kétezer diák járta a szerződést elítélő jelszavakkal. A rend­őrök sokat közülük súlyosan bántalmaztak. A dél-koreai rendőrség pedig a késő délutáni órákban hatszáz diákot tartóztatott le. MCGEORGE BUNDY, Johnson elnök külön- tanácsadója hétfőn egy televíziós műsor kere­tében vitát folytatott a kormány vietnami poli­tikájáról Hans Morgenthauval, a chichagói egyetem professzorával. A professzor kijelen­tette, hogy „bár méltóságteljesen”, de az Egye­sült Államoknak ki kellene vonulnia Dél-Viet- namból. Bundy azt válaszolta, hogy a jelenlegi amerikai politika ,,a legjobb politika egy nehéz és veszélyes helyzetben, és a világbéke érdekeit szolgálja”. Nyilván ennek jegyében folytatódtak a terrortámadások kedd reggelre virradóan is. Az amerikai gépek újabb nyolc kalóztámadást hajtottak végre a demokratikus Vietnam ellen. A Pentagon bejelentette, hogy a Dél-Vietnam- ban jelenleg szolgálatot teljesítő több mint 50 ezer amerikai katona zsoldját a jövőben havi 55 dollár „harctéri pótlékkal” egészíthetik ki. Zsoldfizetést kaphatnak azok az amerikai kato­nák is, akik Dominikában megsebesültek. Sai­gonban időközben Nguyen Cao Ky új kormá­nya két ténykedéssel kezdte meg nyilvános sze­replését. A kormányfő keddi beszédében hálál­kodott annak a 30 kormánynak, amely katonai­lag pártját fogja Saigonnak a felszabadítási front elleni harcban. A másik hír, ami bejárta kedden a világsajtót: a saigoni piactéren több ezer ember szeme láttára nyilvános kivégzést rendeztek. Agyonlőtték a 20 éves Tran Van Dang dél-vietnami hazafit, akit szabotázscse­lekménnyel vádoltak, de a szabotázs elköveté­sét képtelenek voltak rábizonyítani. Az egész piactéren jól lehetett hallani, amikor a sortűz eldördülése előtt az ifjú hazafi ezt vágta gyil­kosai szemébe: Meghalok, de ti utánam jöttök! SANTO DOMINGÓBAN számos kerületben leálltak az üzemek, bezártak a boltok, a két legnagyobb dominikai szakszervezeti szövetség által meghirdetett általános sztrájkfelhívás ha­tására. A munkabeszüntetés nem teljes, mert az amerikai segédlettel ellenőrzésük alatt tar­tott területeken az imbertista csapatok megaka­dályozzák. Nem sikerült érvényre juttatni a sztrájkfelhívást Santiago de Los Caballeros iparvárosban sem, ahol szintén Imbert az úr. A politikai rendezésre vonatkozó Santo Domin- go-i tárgyalások időközben vontatottan folynak. Az alkotmányos kormány hamarosan átnyújtja az ellenjavaslatokat a politikai rendezésre vo­natkozó előző AÁSZ-indítványra, az Imbert- junta pedig közölte, hogy „a javaslat tartalmaz néhány olyan pontot, ami a tárgyalások alapját képezheti”. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN A nemzeüzisséyi miniszterelnökök értekezlete LONDON (MTI) A nemzetközösségi miniszter- elnökök londoni értekezletének hétfői ülése állandóan fokozódó viharos légkörben sürgette Rhodesia problémájának hala­déktalan megoldását. A zárt ülés lefolyásáról kiszivárgott megbízható értesülések szerint a legnagyobb afrikai tagállam, Nigéria miniszterelnöke, Bale- wa követelte, hogy a londoni értekezlet erélyes hangú nyilat­kozattal tűzze ki az alkotmá- nyozó gyűlés határnapját. Más afrikai kormányfők követelték, hogy Anglia vállaljon határozott kötelezettséget az alkotmányozó gyűlés összehívására két héten belül. Kilenc afrikai kormányfő követeléseit Nkrumah ghanai elnök foglalta össze. Nkrumah a legkomolyabb hangon figyelmeztette Wil­son brit miniszterelnököt, hogy a rhodesiai kérdés megoldásá­nak elmulasztása vagy a fehér kisebbség uralmának fenntartá­sa katasztrófális lenne a nem­zetközösségre, s annak felbom­lásához vezetne. A legváratlanabb és legérzé­kenyebb csapást Pearson kana­dai miniszterelnök mérte az an­gol kormány álláspontjára, aki kifejezetten támogatta az af­rikai kormányfők két fontos követelését: 1. Valamennyi po­litikai fogoly és internált azon­nali szabadon bocsátását; 2. Az általános választójog megadását egy ember — egy szavazat elv alapján. Wilson a maga álláspontját védő negyvenperces beszédében igyekezett időhaladékot nyerni azzal az elcsépelt érvvel, hogy „nem szabad zavarni Anglia fontos és kényes tárgyalásait Smith miniszterelnökkel”. Egy­behangzó értesülések szerint Wilsont szemmel láthatólag meg­rendítették az afrikai kormány­fők érvelései, főként, amikor fejére olvasták korábbi állás­pontját. amelyet mint a mun­káspárti ellenzék vezére fog­lalt el, továbbá a munkáspárti ellenzék módosító javaslatát az 1961. évi rhodesiai alkotmány­hoz, amely kellő képviseletet és védelmet sürgetett az afrikai többség számára. A brit miniszterelnök azon kibúvójára, hogy Anglia „nem használhat erőszakot Rhodesia ellen”, Kaunda, Zambia elnöke azzal a megjegyzéssel felelt, hogy „Anglia erőszakot alkal­mazott Ciprus-szigetén, Aden- ben és Brit-Guayanában, miért ne használhatna Rhodesiában is?” Wilson szemtanúk állítása szerint zavartan, sápadtan véde­kezett. Az értekezlet végül semmit­mondó közleményt adott ki. amely szerint a miniszterelnö­kök kifejezték reményüket, hogy módot találnak a haladás­ra Rhodesia függetlensége felé, az egész rhodesiai nép számára elfogadható alapon. Ezzel kap­csolatban afrikaiak rámutat­nak, hogy Wilson csupán pén­tekig nyert haladékot, amikor a záróközlemény ismét heves harcokat robbant majd ki. Szovjet űrhajósok Vichyben VICHY. (TASZSZ) Egyszerre négy szovjet űrha­jós: Gagarin, Komarov, Jegorov és Feoktyisztov érkezett Vichy- be, a híres francia fürdőváros­ba, ahol kedden megkezdődött a nemzetközi repülőszövetség ál­tal rendezett űrhajózási és re­pülési filmfesztivál. A hat napig tartó filmfeszti­válon jelen levő szovjet űrhajó­sokat az ünnepélyes fogadtatás után sok ezer helyi lakos élje­nezte meg a kisváros utcáin. A városházán a polgármester át­adta neki Vicky emlékérmeit Mindenfelől — llllllillllllil iiiiiilülHülllillllllllllili mindenről BUDAPEST. A KISZ Központi Bizottságá­nak meghívására hazánkba ér­kezett a Lenini Komszomol kul­turális delegációja. A négytagú küldöttség a KlSZ-művészfiata- lok körében végzett munkáját tanulmányozza és itt tartózko­dása során több vidéki városba is ellátogat. BERLIN. A KGST geológiai állandó bi­zottsága Berlinben megtartotta hatodik ülésszakát, amelynek munkájában Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, a Német De­mokratikus Köztársaság, Romá­nia és a Szovjetunió küldöttsé­ge vesz részt. Megfigyelői minő­ségben pedig a Kínai Népköz- társaság, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság és a Kubai Köztársaság képviselteti magát. MOSZKVA. Reza Pahlevi iráni sah ked­den a Kremlben tanácskozást folytatott a szovjet vezetőkkel. A megbeszélésen szovjet részről jelen volt Leonyid Brezsnyev. Anasztasz Mikojan, Alekszej Koszigin és Andrej Gromiko. A sah a nap folyamán látogatást tett a Lenin mauzóleumban. (TASZSZ) BERLIN. Az Interflug, az NDK légifor­galmi társaságának „II—18” mintájú személyszállító repülő­gépe nyitotta meg a Berlin— Kairó—Berlin közötti új légijá­ratot. A repülőgép a két fő­város közötti utat megállás nél­kül teszi meg. Ezentúl minden hét keddjén Berlinből indul a repülőgép Kairóba, szerdán pe­dig Kairóból vissza Berlinbe. (ADN) PÁRIZS. Az algériai események hatá­sára a párizsi értéktőzsdén a szaharai olajpapírok árfolyama öt százalékkal csökkent. Ez az irányzat kisebb ingadozással ki­terjedt az Algériában érdekelt­séggel rendelkező társaságok részvényeire is. (AFPJ Szcwleí—jugoszláv barátsági nagygyűlés SZVERDLOVSZK (TASZSZ) A szverdlovszki Uralmas gépgyárban kedden szovjet— jugoszláv barátsági nagygyű­lést tartottak. Az uráli nagyüzem dolgozói lelkes tapssal fogadták Tito í elnököt és a többi jugoszláv vendéget. Jelen volt Andrej Kirilenko, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja A nagygyűlésen Joszip Broz I Tito mondott beszédet. A Pravda cikke a Szovjetunió elleni német agresszió 24. évfordulója alkalmából MOSZKVA (TASZSZ) Jeruszalimszkij professzor, a tekintélyes szovjet történész, a Pravda keddi számában meg­emlékezik a Szovjetunió éllen végrehajtott náci agresszió 24. évfordulójáról. — A nyugatnémet történészek — írja Jeruszalimszkij — azon fáradoznak, hogy tisztára mos­sák a háborús bűnösöket, iga­zolják a jelenlegi revansista po­litikát, amelynek az 1937-es né­met határok visszaállítása a célja. A professzor rámutat: A militarista hagyományok esz­méjének semmi köze sincs a nemzeti érdekekhez, hiszen ép­pen a második világháború ta­pasztalata mutatja meggyőzően, mennyire veszélyezteti ez az eszme a világbékét és magát a német nép nemzeti létét is. Jeruszalimszkij professzor felhívja a figyelmet arra, hogy egyik-másik nyugatnémet tör­ténész nemcsak a militarizmus és revansizmus megszületését és fejlődési folyamatát szándé­kozik igazolni, hanem agresszív céljait is. A világ azonban sokat vál­tozott, a helyzet egészen más, mint a második világháborút megelőzően. Az imperializmus visszaszorul, s a szocializmus és a haladó erők képesek meg­fékezni a nyugatnémet milita- rizmust, ha az ismét az euró­pai béke megbontására tör. A népeknek mindazonáltal ébe­ren kell őrködniök, emlékeze­tükben tartva az agresszív és re vans vágyó erők álnokságát. Wilson „békemissziója" belső ellentmondásaitól összeomlott Wilson „békemissziója” gyakor­latilag már összeomlott, mielőtt sikerült volna formálisan tető alá hozni. A Vietnami DK és a Kínai NK félhivatalos elutasító válasza csupán megerősítette azt, amit a brit nemzetközösség afrikai és ázsiai tagállamai nyil­vánosan vagy a konferencia zárt ajtód mögött kezdettől fogva hangoztattak: ha a nemzetkö­zösség nem határolja el magát testületileg és egyértelműen az Egyesült Államok vietnami po­litikájától, a küldöttségnek nincs erkölcsi-politikai alapja a béke­közvetítésre. A nemzetközösség „egyönte­tű döntéseként” feltálalt Wilson- tervről többek között kiderült, hogy Wilson előzetesen tájékoz­tatta elgondolásáról Johnson el­nököt, aki „zöld” jelzést adott a „nemzetközösségi békemisszió” tervének. Trinidad miniszterelnöke, a küldöttség egyik tagjelöltje kö­zölte, hogy ő háromszor utasí­totta el a felajánlott tagságot, és amikor neve mégis szerepelt a küldöttség névsorában, Wilson tudtára adta: „Besoroztunk...!” A trinidadi miniszterelnök azt is elárulta, hogy Ajub Khan pa­kisztáni és Nyerere tanzániai el­nök nem hagyta magát „beso­rozni”. Az eredeti névsorban szereplő öt kormányfő közül — — a Wilson-terv szerzőjét nem számítva — egyedül Nigéria mi­niszterelnöke nem fejezte ki még nyilvánosan ellenvetéseit, de mint kormányküldöttsége kö­rében mondják, „neki is erős fenntartásai vannak”. A Wilson-terv tehát belső el­lentmondásaitól összeomlott, mi­előtt megkezdhette volna a lab- dázást a vietnami háborúért vi­selt felelősség kérdésében. A kommunisták SEGÍTSÉGÉVEL... Három éve a kecskeméti já­rás egyik leggyengébb termelő- szövetkezeteként emlegették a tiszakécskei Szabadságot. Ala­pos ok volt erre, hiszen zár­számadáskor a mérleghiány ke­reken 2 millió forintra rúgott, s egy-egy szövetkezeti gazdának a közösből származó évi jöve­delme alig haladta meg egy üzemi szakmunkás 4 havi bérét. A földek pedig akkor is termő­képesek voltak, csak az 5700 holdas szövetkezeti gazdálkodás­ban és az 1200 szövetkezeti gazda közötti viszonyban meg­lehetős összevisszaság uralko­dott. Azóta sokat fejlődött a Sza­badság Tsz közös gazdálkodása. A tagság új vezetőséget válasz­tott, s a járási szervek is hoz­záértő szakembereket irányítot­tak a tsz-be, akik minden lehe­tőséget felhasználva a megerő­södés útjára vezették a mező- gazdasági nagyüzemet. Erről a járási pártvezetés a többi közt egész napos határszemlén leg­utóbb is meggyőződött. A határjárás során nagyszerű átványt nyújtottak mindany- nyiunknak a Szabadság nagy .gabonatáblái, szőlői, kertészete és legelői. Mndenütt rendet, tisztaságot, s az állattenyésztő telepen szép jószágállományt ta­láltunk. Jól szervezett gazdaság váltotta fel a régi rosszat, ahol mindennek megvan a helye, és már kialakultak a gyümölcsöző távlatok is. A szövetkezet közösségének motorja a 62 tagot és tagjelöl­tet magába foglaló pártszerve­zet, amelynek tekintélye, tömeg­kapcsolata állandóan terebélye­sedik. Jól példázza ezt az is, hogy az utóbbi években újabb hat kommunista került vezető beosztásba. A párttagok példamutatása Miként már az elmúlt évben, most még inkább a pártalapszet - vezet egész évre szóló intézke­dési terve adja a közös munka „alaphangját”, jelöli meg a fel­adatokat. A termelés minden fő kérdése, megvitatás végett, először a párttaggyűlés elé ke­rül, amelyre meghívják a tsz párton kívüli elnökét is. ö szí­vesen tesz eleget e meghívások­nak, és felelősséggel mondja el véleményét a tervekről. Ezek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents