Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-22 / 145. szám

11X55. június 22, kedd 5. olda! Csaknem 11 ezer vagon gabona tárolására készülnek Közvetlenül a kombájnoktól szállítják a termést Az idei gabonatermés tárolá­sára, feldolgozására való előké­születekről beszélgettünk Sarok Antallal, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatójá­val. Tájékoztatása szerint a gabo­nafélék eddigi fejlődése jónak mondható, a termésmennyiség azonban természetesen az ez- utáni beérésüktől függ. A válla­lat összesen 10 ezer 802 vagon gabona tárolására készül fel. E mennyiségből 8532 vagon a régi tárolókban kap helyet. „Menetrend“ szerint Ezenkívül a még építés alatt álló kecskeméti tárházban 600, a sejti 4, a kunszentmiklósi és a mélykúti 2—2, s a bácsboko- di, illetve kalocsai 1—1 vasvá­zas tárolószínben összesen 800, a malmok, keverőüzemek ud­varán — betonlapon, fóliapony­va alatt — pedig 170 vagon ter­mést tárolnak. További 700 va­gon tárolására szerződést köt a vállalat a megfelelő helyiséggel rendelkező közös gazdaságok­kal, s mázsánként 6 forint tá­rolási díjat fizet. A szerződé­sek megkötése folyamatban van, s ezzel egy időben a vál­lalat ügyintézői megbeszélik a tsz-ekben azt is: mikor csépel­nek, hogyan tisztítják a kom­bájnnal betakarított gabonát, s pontos „menetrendet” készíte­nek a termésnek az átvevőhe­lyekre történő szállítására. Tárolóépités Az említett tárolótér a csúcs- időszakban is elegendőnek ígér­kezik, jóllehet ekkor — augusz­tusban — 15 ezer vagonos for­galomra számítanak. Havonta azonban ezer vagon gabonát megőrölnek, 600 vagonnal a ta­karmánytápot gyártó üzemek dolgoznak fel, s mintegy három és fél ezer vagonnyi mennyiség a cseretelepi forgalomba kerül, mentesítve a tárolótereket. A kecskeméti korszerű tároíó egyébként a kitűzött határidő­re, június 30-ra előreláthatólag még nem lesz üzemképes. A berendezést szerelő Élelmiszer- ipari Szerelő, Szolgáltató és Javító Vállalat ugyan június 28-ra jelentette a műszaki át­adás időpontját, az építést vég­ző ÉM Bács megyei Építőipari Vállalatnak azonban jócskán van még tennivalója — betono­zás, külső tatarozás, a betáplá­ló garatok megépítése stb. —, hogy határidőre elkészüljön. Hiányzik még a hídmérleg is. Gyorsabb átvétel Mindenképpen szükséges az építés gyorsítása; a tárolás gondjainak megszüntetésén kí­vül azért is, mert a Gabona­felvásárló és Feldolgozó Válla­lat a tárházban szándékszik el­helyezni azt a bácskai részek­ről és Békés megyéből szállí­tandó búzát, amelyet a megye- székhely új sütőüzeme részére történő őrlés végett átad a Kecskeméti Gazdasági Malom­nak, s az itteni keverőüzemnek. A gabona átvételének gyorsí­tása végett a vállalat egy-egy 20 tonnás hídmérleget szereltet fel a kiskunfélegyházi malom udvarán és a solti tárolószínek­nél. (Baján tavaly építtetett ha­sonló mérleget, amelyet, sajnos, jelenleg elöntött a dunai ár; le­vonulása után azonban igénybe veszik azt is.) Bácsalmáson és Baján — a Duna-parti tárház­nál, valamint a malomnál — a gyorsabb átvétel céljából kor­szerű gépi berendezéseket épí­tenek. A vállalat 13 Farmer­berendezést is üzembe állít a nedves gabona szárítására; ahol szükséges, a tsz-ek ezekből bé­relhetnek is. Új eljárás Űj eljárással is kísérletezik a vállalat a termés átvételét ille­tően. A bajai tárháznál 50 va­gon olyan gabonát szándékszik Esővel terhes sötét felhők úsznak a szanki határ felett. A 11-es fúrótorony úgy szökken a magasba, mintha meg akarná akasztani őket, s kirázni belő­lük a vizet, pedig ezt az olaj­bányászok sem kívánják. A to­rony tövében hangosan zúgnak a hatalmas Diesel-motorok, a beszédből csak hangfoszlányok jutnak a fülembe. Szanaki Gyu­kezdte tizenöt évvel ezelóit. Sokfelé fúrt már a dunántúl dombok között, meg sem tudná hirtelen mondani, közülük há nyadik a szanki kút. Most hogy errefelé is biztató eredmények kel járt a föld méhének kuta fása, a Dunántúli Kőolajfúrá Üzem is elküldte — az olaj é: földgáz feltárását segíteni — két munkacsapatát. A béléscső kiemelése nagy erőt kívánó munka. A kép jobb olda­lán Nagy Olajos Sándor kulcsos, mellette Váradi Zoltán, aki még csak egy hete van a fúrótoronynál. ESTE A TSZ-IR A művelődési teremben pereg a keskenyfilm, amelyet az író—olvasó találkozót követően a városföldieknek vetítenek. Este 9 óra. Jómagam már lát­tam a filmet, s az épület előtt szívom a cigarettám. Egyszerre arra leszek figyelmes, hogy a Dózsa Tsz irodájából fény szű­rődik ki. Bekopogok. A többi helyiségben már takarítanak, de ezt az egyet magának foglalta le Horváth Ferenc bérelszámoló. — Túlóra? — érdeklődöm. — A munkateljesítményeket szedem rendbe, összesítem a 10-i előlegfizetéshez. Ezek a leg­csendesebb órák, ilyenkor nyu­godtan tudok dolgozni. Meg is mondtam az asszonynak, tíz óra előtt ne várjon haza. Belekíváncsiskodom a kimu­tatásokba. Az elvégzett munkát az üzemegység-, üzemág- és a műhelyvezetők személyenként és naponként ellenőrzik, illetve igazolják. E papírok alapján és a munkaegységkönyv segítségé­vel állítja össze a bérelszámoló a havi — illetve az éves „gön­gyölített” — teljesítményt és a járandóságot. — Persze, ahová kijutok, ott saját magam is elvégzem a fel­mérést. Ez egyébként a köteles­ségeimhez tartozik. Figyelmet, elmélyülést és ala­pos gyakorlatot igényel ez a minden gazda „zsebébe vágó” munkakör. — Reklamáció alig akad. A tagok is egyre inkább számon- tartják, hogy melyik napon mennyi a keresetük. Végső fo­kon pedig a teljesítmény iga­zolása dönt. ... Rövid cigarettaszünetet tart. A gazdálkodásról váltunk szót, az időjárásról, meg a ter­méskilátásokról. Időnként a karórájára pillant. Észreveszi, hogy feltűnik ez a mozdulata, s elneveti magát: — Ez a beosztásommal járó reflexmozdulat. De nem éppen Asszonyok, akik százezreket hoznak a „házhoz’’ Talán soha nem volt olyan nagy szükség a munkaerők ösz- szefogására falun, mint nap­jainkban. Hiszen a mezőgazda- sági munkák időben, jó minő­ségben történő elvégzését külö­nösen nehezíti a rendkívüli idő­járás. Csikérián is számolnunk kell azzal, hogy több mint ezer hold kalászos learatását a gé­pek nem tudják elvégezni... Ilyen helyzetben nagy segít­ségére lehetnek a közös gazda­ságnak az asszonyok, családta­gok. Nálunk megértették, mi­lyen nagy szükség van munká­jukra. A község termelőszövet­kezeti asszonyai közül negyvenketten 70 hold ku­korica, 35 hold szőlő, 16 hold burgonya és 14 hold cukor­répa egész évi munkáját vállalták szerződésileg, s végzik is szor­galmasan. E vállalás teljesítésé­vel köszönteni akarják a ma­gyar nők ősz folyamán megren­dezésre kerülő országos kong­resszusát is. Helytállásuk természetesen nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is megmutatkozik. A hozzájuk leg­közelebb álló állattenyésztési ágban, a baromfinevelésben kü­lönösen szép eredményt értekei. Például Somosköviné és három családtag munkája nyomán ez évben már 287 ezer 300 forint bevétele volt barom­fiból a szövetkezetnek, s még ebben az évben közel húszezer csirkét akarnak felne­velni. Dicséretreméltó annak a hét, családtagként dolgozó asz- szonynak a munkája is, akik tíz ! napon belül — a szövetkezet ké­résére — 34 hold új telepítésű | szőlő kapálását végezték el, s ígérték: nem hiányoznak az új telepítés ápolásának soron kö­vetkező, további munkáiból sem. A közösben vállalt munka mellett a háztájiban, ház körül végzett tevékenységük sem le­becsülendő. Többek között a saját keltetésű baromfi mellé még négyezer napos- baromfit vásároltak a háztájiba a földművesszövet­kezettől —, s ezek felnevelésé­vel és értékesítésével nemcsak a saját jövedelmüket gyarapít­ják, hanem hozzájárulnak a község baromfifelvásárlási ter­vének teljesítéséhez is. Vízin Gergely, Csikória haszontalan. A múltkor az egyik brigád reklamált. Hogy ők 18 óra 7 perckor fejezték be a munkát, s így több jár nekik. „Nem egészen úgy van — mondtam —, maguk 5 perccel 6 előtt már letették a lantot.” — Hát ezt meg honnan tudja? — „Nekem is van szemem. Itt dolgoztak az iroda közelében, nem volt nehéz az ellenőrzés.” El is neveztek „óranézőnek”. — Nem kíváncsi a filmre? — intek a teremből átszivárgó ze­ne irányába. — Ilyenkor, mikor „el va­gyok ragadtatva” a munkám­mal, nem, Lesz még arra alka­lom ... Idősebb férfi lép az irodába: Szabó János, az ellenőrző bi­zottság elnöke. Amint, hármas­ban, szó szót követ, egyre meg­győzőbben bontakozik ki előt­tem, hogy itt az ellenőrző bi­zottság nemcsak papíron léte­zik. — Ha úgy kiókumlálnánk a jegyzőkönyvekből, megállapít­hatnánk, hogy bizony jó pár ezer forint az, amit tavaly a tsz-nek megmentettünk — so­rolja. — Én például a saját fe­leségemet is feljelentettem, ami­kor a malacaimat a vetés közt leltem. Le is guberálta a bírsá­got, annak rendje-módja szerint, A tsz-elnök nem akart hinni a szemének, mikor a „vádiratot” a kezébe adtam. Aztán karon- fogott és körülhordozott az iro­dákon: „Nézzék meg a közös vagyon legkönyörtelenebb őrét!” Nevetünk, de a bérelszá­moló fél szeme már a kimuta­tást célozgatja ismét. Búcsút is veszünk tőle. A művelődési te­remben diadalmasan harsan fel a film fináléjának dallama. S néhány perc múlva húsz Pan­nónia gördül ki egetverő dü­börgéssel a központi majorból. A legények szállítják haza mo­zipartnerüket. Csak a bérelszámoló ablaka világít tovább a vastag esőfel­hőket ringató éjszakában... Jóba Tibor Hatalmas béléscső kiemelésé­re ad most utasítást a fúrómes­ter. A csigasor lassan a magas­ba emeli több tonnás terhét, a munkások körülhurkolják vas­tag kötéllel a cső végén. Az inak megfeszülnek, lassan ki­billentik a csőóriást függőleges helyzetéből. — Látja? Nem eléggé össze­hangoltak még a mozdulatok — kiáltja a fülembe Szanaki mester. Én ugyan ezt észre sem vet­tem — válaszolok —, és mi az oka ennek? — Húszán jöttünk át a Du­nántúlról még februárban, de már csak tizenketten vagyunk azok közül. A többit visszahúz­ta a „honvágy” a nagy folyón túlra. A létszám azonban nem csappant, most huszonnyolcán dolgozunk a 11. szanki kút fú­rásánál, közöttünk tizenhatan alföldiek, környékbeli embereit. Sokan persze két nap után itthagynak bennünket, nem bír­ják ezt a munkát. Hát, ami igaz, az igaz, nem is könnyű. Azután nekünk is vannak kö­vetelményeink. Egy hónap pró­baidőre vesszük fel a munká­sokat. Az igazi olajbányász azonban abból lesz, aki kihúz a fúrótorony mellett egy telet is. — Mutasson nekem olyan al­földit, akiből lesz olajbányász. — Van ezek között is öt-hat. Nézze csak azt a fiatalembert, már ötödik hónapja dolgozik nálunk. Tizenöt év alatt sok emberrel volt dolgom, de belőle biztos lesz olajos. Amikor néhány perc alkalom nyílik a beszélgetésre, megszó­lítom. Kissé meglepődöm a be­mutatkozásnál. — Nagy Olajos Sándor va­gyok, Kiskunmajsáról. — Már a nevéből is úgy tű­nik, maga olajosnak született — mondom tréfásan. — Igen — neveti el magát —. pedig szakács a mesterségem. A szegedi halászcsárdában dol­goztam. így azonban közelebb vagyok három gyermekemhez és feleségemhez. — Megszokta már az olajbá- nyászást? — Van kedvem hozzá. Mond ják itt, hogy belejöttem a munkába. Szeretnék sokáig a szanki olajmezőn maradni — mondja, majd otthonosan ug­rik a fúrótorony aknájába, gyakorlott mozdulatokkal hajtja végre a fúrómester utasításait. Nagy Ottó Mesterek és tanítványok átvenni, amelyet közvetlenül a kombájnoktól — a kombájn­szérű kihagyásával — szállíta­nak. Most szervezik, hogy me­lyik tsz-ek adják át ily módon termésüket. Ha a kísérlet be­válik, jövőre a nagy gépesített tárházaknál, mint például Kecs­keméten, és a Kiskunhalason egy év múlva elkészülő hasonló létesítménynél, ugyanígy törté­nik majd a termés átvétele. Kétségtelen segítséget jelent ez a tsz-eknek, hiszen megszaba­dulnak a kombájnszérű létre­hozásának gondjától, nem kell a gabona tisztításával sem fog­lalkozniuk — az említett tár­házaknál viszont a többi közt még laboratóriumot is beren­deznek a termés minőségének, nedvességtartalmának a megál­lapítására. Ami a megye 13 malmának és hat keverőüzemének a fel­készülését illeti: az előbbiek közül hétben, az utóbbiakból négyben elvégezték már a kar­bantartást, s a többiben is e munka befejezése előtt tarta­nak. A Kecskeméti Gazdasági Malom és a kalocsai malom ka­pacitását — 24 órás műszakra vonatkoztatva — 50, illetve 100 mázsával növeltette a vállalat. Az átvevőhelyeken folyik a magtárosok, minőségi ellenőrök oktatása, s a nagytakarítás — egyszóval: megfelelő fogadásban részesül az új gabona, remél­hetően jó termése. T. I. I la fúrómester is kézmozdulatok­kal adja inkább utasításait, ám a munkások, úgy látszik, jól megértik. A fúrómester „öreg róka” a szakmában. Nagylengyelben

Next

/
Thumbnails
Contents