Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-22 / 145. szám
11X55. június 22, kedd 5. olda! Csaknem 11 ezer vagon gabona tárolására készülnek Közvetlenül a kombájnoktól szállítják a termést Az idei gabonatermés tárolására, feldolgozására való előkészületekről beszélgettünk Sarok Antallal, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatójával. Tájékoztatása szerint a gabonafélék eddigi fejlődése jónak mondható, a termésmennyiség azonban természetesen az ez- utáni beérésüktől függ. A vállalat összesen 10 ezer 802 vagon gabona tárolására készül fel. E mennyiségből 8532 vagon a régi tárolókban kap helyet. „Menetrend“ szerint Ezenkívül a még építés alatt álló kecskeméti tárházban 600, a sejti 4, a kunszentmiklósi és a mélykúti 2—2, s a bácsboko- di, illetve kalocsai 1—1 vasvázas tárolószínben összesen 800, a malmok, keverőüzemek udvarán — betonlapon, fóliaponyva alatt — pedig 170 vagon termést tárolnak. További 700 vagon tárolására szerződést köt a vállalat a megfelelő helyiséggel rendelkező közös gazdaságokkal, s mázsánként 6 forint tárolási díjat fizet. A szerződések megkötése folyamatban van, s ezzel egy időben a vállalat ügyintézői megbeszélik a tsz-ekben azt is: mikor csépelnek, hogyan tisztítják a kombájnnal betakarított gabonát, s pontos „menetrendet” készítenek a termésnek az átvevőhelyekre történő szállítására. Tárolóépités Az említett tárolótér a csúcs- időszakban is elegendőnek ígérkezik, jóllehet ekkor — augusztusban — 15 ezer vagonos forgalomra számítanak. Havonta azonban ezer vagon gabonát megőrölnek, 600 vagonnal a takarmánytápot gyártó üzemek dolgoznak fel, s mintegy három és fél ezer vagonnyi mennyiség a cseretelepi forgalomba kerül, mentesítve a tárolótereket. A kecskeméti korszerű tároíó egyébként a kitűzött határidőre, június 30-ra előreláthatólag még nem lesz üzemképes. A berendezést szerelő Élelmiszer- ipari Szerelő, Szolgáltató és Javító Vállalat ugyan június 28-ra jelentette a műszaki átadás időpontját, az építést végző ÉM Bács megyei Építőipari Vállalatnak azonban jócskán van még tennivalója — betonozás, külső tatarozás, a betápláló garatok megépítése stb. —, hogy határidőre elkészüljön. Hiányzik még a hídmérleg is. Gyorsabb átvétel Mindenképpen szükséges az építés gyorsítása; a tárolás gondjainak megszüntetésén kívül azért is, mert a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a tárházban szándékszik elhelyezni azt a bácskai részekről és Békés megyéből szállítandó búzát, amelyet a megye- székhely új sütőüzeme részére történő őrlés végett átad a Kecskeméti Gazdasági Malomnak, s az itteni keverőüzemnek. A gabona átvételének gyorsítása végett a vállalat egy-egy 20 tonnás hídmérleget szereltet fel a kiskunfélegyházi malom udvarán és a solti tárolószíneknél. (Baján tavaly építtetett hasonló mérleget, amelyet, sajnos, jelenleg elöntött a dunai ár; levonulása után azonban igénybe veszik azt is.) Bácsalmáson és Baján — a Duna-parti tárháznál, valamint a malomnál — a gyorsabb átvétel céljából korszerű gépi berendezéseket építenek. A vállalat 13 Farmerberendezést is üzembe állít a nedves gabona szárítására; ahol szükséges, a tsz-ek ezekből bérelhetnek is. Új eljárás Űj eljárással is kísérletezik a vállalat a termés átvételét illetően. A bajai tárháznál 50 vagon olyan gabonát szándékszik Esővel terhes sötét felhők úsznak a szanki határ felett. A 11-es fúrótorony úgy szökken a magasba, mintha meg akarná akasztani őket, s kirázni belőlük a vizet, pedig ezt az olajbányászok sem kívánják. A torony tövében hangosan zúgnak a hatalmas Diesel-motorok, a beszédből csak hangfoszlányok jutnak a fülembe. Szanaki Gyukezdte tizenöt évvel ezelóit. Sokfelé fúrt már a dunántúl dombok között, meg sem tudná hirtelen mondani, közülük há nyadik a szanki kút. Most hogy errefelé is biztató eredmények kel járt a föld méhének kuta fása, a Dunántúli Kőolajfúrá Üzem is elküldte — az olaj é: földgáz feltárását segíteni — két munkacsapatát. A béléscső kiemelése nagy erőt kívánó munka. A kép jobb oldalán Nagy Olajos Sándor kulcsos, mellette Váradi Zoltán, aki még csak egy hete van a fúrótoronynál. ESTE A TSZ-IR A művelődési teremben pereg a keskenyfilm, amelyet az író—olvasó találkozót követően a városföldieknek vetítenek. Este 9 óra. Jómagam már láttam a filmet, s az épület előtt szívom a cigarettám. Egyszerre arra leszek figyelmes, hogy a Dózsa Tsz irodájából fény szűrődik ki. Bekopogok. A többi helyiségben már takarítanak, de ezt az egyet magának foglalta le Horváth Ferenc bérelszámoló. — Túlóra? — érdeklődöm. — A munkateljesítményeket szedem rendbe, összesítem a 10-i előlegfizetéshez. Ezek a legcsendesebb órák, ilyenkor nyugodtan tudok dolgozni. Meg is mondtam az asszonynak, tíz óra előtt ne várjon haza. Belekíváncsiskodom a kimutatásokba. Az elvégzett munkát az üzemegység-, üzemág- és a műhelyvezetők személyenként és naponként ellenőrzik, illetve igazolják. E papírok alapján és a munkaegységkönyv segítségével állítja össze a bérelszámoló a havi — illetve az éves „göngyölített” — teljesítményt és a járandóságot. — Persze, ahová kijutok, ott saját magam is elvégzem a felmérést. Ez egyébként a kötelességeimhez tartozik. Figyelmet, elmélyülést és alapos gyakorlatot igényel ez a minden gazda „zsebébe vágó” munkakör. — Reklamáció alig akad. A tagok is egyre inkább számon- tartják, hogy melyik napon mennyi a keresetük. Végső fokon pedig a teljesítmény igazolása dönt. ... Rövid cigarettaszünetet tart. A gazdálkodásról váltunk szót, az időjárásról, meg a terméskilátásokról. Időnként a karórájára pillant. Észreveszi, hogy feltűnik ez a mozdulata, s elneveti magát: — Ez a beosztásommal járó reflexmozdulat. De nem éppen Asszonyok, akik százezreket hoznak a „házhoz’’ Talán soha nem volt olyan nagy szükség a munkaerők ösz- szefogására falun, mint napjainkban. Hiszen a mezőgazda- sági munkák időben, jó minőségben történő elvégzését különösen nehezíti a rendkívüli időjárás. Csikérián is számolnunk kell azzal, hogy több mint ezer hold kalászos learatását a gépek nem tudják elvégezni... Ilyen helyzetben nagy segítségére lehetnek a közös gazdaságnak az asszonyok, családtagok. Nálunk megértették, milyen nagy szükség van munkájukra. A község termelőszövetkezeti asszonyai közül negyvenketten 70 hold kukorica, 35 hold szőlő, 16 hold burgonya és 14 hold cukorrépa egész évi munkáját vállalták szerződésileg, s végzik is szorgalmasan. E vállalás teljesítésével köszönteni akarják a magyar nők ősz folyamán megrendezésre kerülő országos kongresszusát is. Helytállásuk természetesen nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is megmutatkozik. A hozzájuk legközelebb álló állattenyésztési ágban, a baromfinevelésben különösen szép eredményt értekei. Például Somosköviné és három családtag munkája nyomán ez évben már 287 ezer 300 forint bevétele volt baromfiból a szövetkezetnek, s még ebben az évben közel húszezer csirkét akarnak felnevelni. Dicséretreméltó annak a hét, családtagként dolgozó asz- szonynak a munkája is, akik tíz ! napon belül — a szövetkezet kérésére — 34 hold új telepítésű | szőlő kapálását végezték el, s ígérték: nem hiányoznak az új telepítés ápolásának soron következő, további munkáiból sem. A közösben vállalt munka mellett a háztájiban, ház körül végzett tevékenységük sem lebecsülendő. Többek között a saját keltetésű baromfi mellé még négyezer napos- baromfit vásároltak a háztájiba a földművesszövetkezettől —, s ezek felnevelésével és értékesítésével nemcsak a saját jövedelmüket gyarapítják, hanem hozzájárulnak a község baromfifelvásárlási tervének teljesítéséhez is. Vízin Gergely, Csikória haszontalan. A múltkor az egyik brigád reklamált. Hogy ők 18 óra 7 perckor fejezték be a munkát, s így több jár nekik. „Nem egészen úgy van — mondtam —, maguk 5 perccel 6 előtt már letették a lantot.” — Hát ezt meg honnan tudja? — „Nekem is van szemem. Itt dolgoztak az iroda közelében, nem volt nehéz az ellenőrzés.” El is neveztek „óranézőnek”. — Nem kíváncsi a filmre? — intek a teremből átszivárgó zene irányába. — Ilyenkor, mikor „el vagyok ragadtatva” a munkámmal, nem, Lesz még arra alkalom ... Idősebb férfi lép az irodába: Szabó János, az ellenőrző bizottság elnöke. Amint, hármasban, szó szót követ, egyre meggyőzőbben bontakozik ki előttem, hogy itt az ellenőrző bizottság nemcsak papíron létezik. — Ha úgy kiókumlálnánk a jegyzőkönyvekből, megállapíthatnánk, hogy bizony jó pár ezer forint az, amit tavaly a tsz-nek megmentettünk — sorolja. — Én például a saját feleségemet is feljelentettem, amikor a malacaimat a vetés közt leltem. Le is guberálta a bírságot, annak rendje-módja szerint, A tsz-elnök nem akart hinni a szemének, mikor a „vádiratot” a kezébe adtam. Aztán karon- fogott és körülhordozott az irodákon: „Nézzék meg a közös vagyon legkönyörtelenebb őrét!” Nevetünk, de a bérelszámoló fél szeme már a kimutatást célozgatja ismét. Búcsút is veszünk tőle. A művelődési teremben diadalmasan harsan fel a film fináléjának dallama. S néhány perc múlva húsz Pannónia gördül ki egetverő dübörgéssel a központi majorból. A legények szállítják haza mozipartnerüket. Csak a bérelszámoló ablaka világít tovább a vastag esőfelhőket ringató éjszakában... Jóba Tibor Hatalmas béléscső kiemelésére ad most utasítást a fúrómester. A csigasor lassan a magasba emeli több tonnás terhét, a munkások körülhurkolják vastag kötéllel a cső végén. Az inak megfeszülnek, lassan kibillentik a csőóriást függőleges helyzetéből. — Látja? Nem eléggé összehangoltak még a mozdulatok — kiáltja a fülembe Szanaki mester. Én ugyan ezt észre sem vettem — válaszolok —, és mi az oka ennek? — Húszán jöttünk át a Dunántúlról még februárban, de már csak tizenketten vagyunk azok közül. A többit visszahúzta a „honvágy” a nagy folyón túlra. A létszám azonban nem csappant, most huszonnyolcán dolgozunk a 11. szanki kút fúrásánál, közöttünk tizenhatan alföldiek, környékbeli embereit. Sokan persze két nap után itthagynak bennünket, nem bírják ezt a munkát. Hát, ami igaz, az igaz, nem is könnyű. Azután nekünk is vannak követelményeink. Egy hónap próbaidőre vesszük fel a munkásokat. Az igazi olajbányász azonban abból lesz, aki kihúz a fúrótorony mellett egy telet is. — Mutasson nekem olyan alföldit, akiből lesz olajbányász. — Van ezek között is öt-hat. Nézze csak azt a fiatalembert, már ötödik hónapja dolgozik nálunk. Tizenöt év alatt sok emberrel volt dolgom, de belőle biztos lesz olajos. Amikor néhány perc alkalom nyílik a beszélgetésre, megszólítom. Kissé meglepődöm a bemutatkozásnál. — Nagy Olajos Sándor vagyok, Kiskunmajsáról. — Már a nevéből is úgy tűnik, maga olajosnak született — mondom tréfásan. — Igen — neveti el magát —. pedig szakács a mesterségem. A szegedi halászcsárdában dolgoztam. így azonban közelebb vagyok három gyermekemhez és feleségemhez. — Megszokta már az olajbá- nyászást? — Van kedvem hozzá. Mond ják itt, hogy belejöttem a munkába. Szeretnék sokáig a szanki olajmezőn maradni — mondja, majd otthonosan ugrik a fúrótorony aknájába, gyakorlott mozdulatokkal hajtja végre a fúrómester utasításait. Nagy Ottó Mesterek és tanítványok átvenni, amelyet közvetlenül a kombájnoktól — a kombájnszérű kihagyásával — szállítanak. Most szervezik, hogy melyik tsz-ek adják át ily módon termésüket. Ha a kísérlet beválik, jövőre a nagy gépesített tárházaknál, mint például Kecskeméten, és a Kiskunhalason egy év múlva elkészülő hasonló létesítménynél, ugyanígy történik majd a termés átvétele. Kétségtelen segítséget jelent ez a tsz-eknek, hiszen megszabadulnak a kombájnszérű létrehozásának gondjától, nem kell a gabona tisztításával sem foglalkozniuk — az említett tárházaknál viszont a többi közt még laboratóriumot is berendeznek a termés minőségének, nedvességtartalmának a megállapítására. Ami a megye 13 malmának és hat keverőüzemének a felkészülését illeti: az előbbiek közül hétben, az utóbbiakból négyben elvégezték már a karbantartást, s a többiben is e munka befejezése előtt tartanak. A Kecskeméti Gazdasági Malom és a kalocsai malom kapacitását — 24 órás műszakra vonatkoztatva — 50, illetve 100 mázsával növeltette a vállalat. Az átvevőhelyeken folyik a magtárosok, minőségi ellenőrök oktatása, s a nagytakarítás — egyszóval: megfelelő fogadásban részesül az új gabona, remélhetően jó termése. T. I. I la fúrómester is kézmozdulatokkal adja inkább utasításait, ám a munkások, úgy látszik, jól megértik. A fúrómester „öreg róka” a szakmában. Nagylengyelben
