Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
\ Szemet szemért avaSX: háború egy pipa miatt TERMÉSZETESEN nem igazi háborúról van szó, csupán képletesen használjuk ezt a szót, hiszen két család között lezajlott verekedésről, viszálykodásról és annak következményeiről írunk. Az, hogy az összecsapásnak nem lett súlyos sérültje, vagy halálos áldozata, nem * a benne részt vevők érdeme, csupán a véletlen műve. Könnyen megtörténhetett volna ugyanis, hogy Kolompár József sértett holtan marad a helyszínen egy tajtékpipa miatt. A fentiek után nyugodtan nevezhetjük az esetet tragikomédiának, hiszen Kolompár megúszta egy karcolás- nyi sebesüléssel. Még a múlt év őszén, szeptember 18-án Kiskunfélegyházán kezdődött az ügy, amelynek tárgyalását a napokban fejezte be a kecskeméti megyei bíróság egyik büntetőtanácsa. Demeter István 32 éves fiatalember, téglagyári munkás Félegyházán, a Körösi út 33. szám alatt lakik. A fenti napon szomszédjával és jó ismerősével Kolompár Józseffel italoztak az egyik kocsmában, s poharazgatás közben Demeter megvette Kolompártól annak tajtékpipáját 34 forintért. Az összeget ott helyben kifizette a vevő és a vásár ezzel befejeződött. Röviddel azután hazamentek. Demeternek kedvencévé vált a pipa és mindenhová vitte magával. Egy alkalommal azonban testvére, Demeter Pál ellopta tőle, s emiatt összevesztek. A heves vitából pillanatok alatt verekedés lett, amelynek lármájára összejöttek a környező házak lakói is. A KÉT TESTVÉR viaskodása közben érkezett a helyszínre ; Kolompár József, akinek halvány fogalma sem volt arról miért verekszik a két ember. j Sok ideje azonban nem volt a . töprengésre, mert Demeter István meglátta és nekirontott, A ! verekedés tehát most már a hajdani eladó és a vevő között folytatódott. Az összegyűlt sokaság két táborra szakadt és „fegyverkezni” kezdtek: kapát, baltát, lapátot, rudakat szedtek elő. Demeter felesége látta férje szorult helyzetét és egy vasvillát nyújtott át neki. Ezt azonban Kolompár kicsavarta a kezéből, s ilyenformán Demeter István jobbnak látta, ha elmenekül. Beszaladt a lakásába, de ellenfele utánaeredt ég a villával döngetni kezdte az ajtót, majd az ablakokat. Odatolult az ajtóhoz a tömeg is, de mert nem tudtak behatolni, szétszéledtek. Demeter viszont előjött és a párbaj kezdődött ismét, illetve továbbfolytatódott. A vasvilla elől azonban újra csak menekülni lehetett. Az üldözött most már testvére, Demeter Pál lakásába rohant be. Kolompár itt is ráveri az ajtót, de eredménytelenül. Távozóban van már, amikor Demeter István kioson a lakásból és hátulról átölelve ellenfelét, a hasába döfi a bicskát. Kolompáron azonban szerencsére két nadrág volt'’és így a szúrás mindössze egy centiméter mélységig hatolt a bőr alá. Sérülése nyolc napon belül gyógyult. A MEGYEI BÍRÓSÁG súlyos testi sértés bűntettének kísérlete mi*tt Demeter Istvánt hathónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet azonban nem jogerős, mert a vádlott felmentésért jelentett be fellebbezést. Az eset kissé tragikomikus volta ellenére is úgy véljük, Demeter túlságosan enyhén ítéli meg cselekedetét, amikor az ítélet alóli felmentését kéri. Hiszen nem rajta múlt, hogy nem lett akár emberölés tettének következménye. A kívülálló józan ítélőképességű ember erre nyilván azt mondja: vajon mi tartson vissza ilyen — enyhén szólva — felszínes erkölcsi érzékkel rendelkező egyéneket a hasonló bűncselekményektől, ha nem a példás bírói ítélet? G. S. A MUNKA mill íze/ „ .. .az utóbbi időben egyre növekszik azoknak a száma, akik nemcsak egyetértenek pártunk és kormányunk politikájával, hanem annak végrehajtásában egyre példamutatóbban vesznek részt, s egyben a szocialista embertípus közvetlen formálói is... ” (A megyei pártbizottság június 11-i ülésének beszámolójából.) A hétköznapi ember szívesen veszi, ha a rádió, televízió, vagy az újság elkalauzolja valamelyik képzőművész műhelyébe. Azt reméli ugyanis, hogy meglesheti a gondolat születését, majd képpé, szoborrá formálódását és ezzel kicsit részesévé válhat az alkotásnak. Most a szokásostól eltérő látogatásra hívjuk az olvasót. — Valljanak az alkotás szépségéről a termelőmunka művészei, az újítók. Utunk a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárba vezet. Az ötlet megszületett Rajztáblák, öles T-vonalzók, zörgő pausztekercsek — a műszaki fejlesztési osztály. Ide futnak be az anyagtakarékosságot, termelékenységnövelést célzó javaslatok, Bodnár József né újítási előadó asztalára. Nincs más dolgunk, mint — segítségével — kiválasztani néhány alkotást. Ez azonban nem könnyű, hiszen tavaly 65 használható újítás született a gépgyárban, idén, az első öt hónapban pedig 46 ésszerűsítést fogadott el kísérletre, illetve megvalósításra a vezetőség. A legjobbakat kérjük és ezeket kapjuk: Mészáros József és Szőke István technológus újítása a szírupfőzőüst-gyártás anyagköltségét csökkentette. A Xeti rajzói kommentár MINDENT BELE! — Szép időért imádkozik a. nagymama? — Dehogy! Alkatrészérti Hétfőn a II. kedden III. és a IV. Békekölcsönt sorsolják Az Országos Takarékpénztár június 21-én és 22-én bonyolítja le a II., a III. és a IV. Békekölcsön 1965. első félévi sorsolását. A húzásokat mindkét napon az OTP Nádor utcai dísztermében tartják. Hétfőn 13 órai kezdettel a II. Békekölcsönt sorsolják, 106 500 kötvényre 30 521 300 forintot. Kedden délelőtt 10 órai kezdettel a III. Békekölcsönből 399 500 kötvényt sorsolnak ki, 59 990 800 forint nyereménnyel és törlesztéssel. Utána 244 500 IV. Békekölcsön kötvényre 36 779 800 forintot sorsolnak. A kétnapos húzáson tehát a három békekölcsönből összesen 750 500 kötvényre 127 291 900 forint jut nyeremény és törlesztés formájában. A kisorsolt kötvények beváltását július 6-án kezdik meg. (MTI) KATÓNAK A GÁTON A nap perzselő sugarai dél felé függőlegesen tűztek le a Duna gátjára. A hőség a katonai gépkocsi ponyvateteje alatt szinte elviselhetetlen volt, s a felhőként gomolygó por marta a torkot, szürkére festette kísérőm, Póth László százados egyenruháját. A jugoszláv határ felé igyekeztünk. A tegnapi esőben a gáton haladó tehergépkocsik hatalmas gödröket vájtak az amúgy is hepehupás útba, s gépkocsink kecskeként ugrált felettük. Néhány száz méterre a határtól nagy zökkenés után végre megálltunk. Az út mellett homokzsákhegy emelkedett, amelyet Sándor Gyula százados katonái készítettek. Néhány katonai formaság — ez még ilyen helyzetben sem maradhat el — után a félmeztelenül dolgozó fiúkkal beszélgettünk. Hátuk, karjuk barnára égett már, arcukon fáradtság látszott, de szemükben ott a huncutság szikrája, vidámak és komolyak voltak egyszerre. — Hogy megy a munka? — kérdezte kísérőm. Bódi András őrvezető, aki ezt a rövid pihenőt sem használta ki, mert beszélgetés közben is egyre lapátolta a földet a zsákba, nevetve újságolta: — Hajnalban érkeztünk ide ezekkel az „iszákokkal”, s lassan már elfogy az ürese. Mondtam is a százados elvtársnak — intett parancsnoka felé —, sokan vagyunk itt tizenöten. Tényleg kevésnek tűnt a munkáskéz ahhoz a hatalmas homokzsák-hegyhez képest, amelyre letelepedtünk. önmagától adódott a kérdés: — Hány zsákot töltöttek meg? Az őrvezető abbahagyta a munkát, megtörölte izzadt homlokát, kihúzta magát — félmeztelenül kissé humorosan hatott —, s jelentette: — A háromezer-ötödiket most fejeztük be! Honvéd József honvéd, KISZ-titkár, akit neve miatt a fiúk joggal hívnak dupla honvédnek, komolyra fordította a szót. — Valamennyien KISZ-isták vagyunk. Elhatároztuk, nem pihenünk, cigarettaszünetet sem tartunk, amíg el nem készülünk. hiszen várják a tömítőanyagot. S tartottuk a szavunkat. Meggyőződtünk róla! ök, a katonák valóban legények a gá- j ton. Gémes Gábor TMK-ritűhely szocialista brigádjának ésszerűsítése is az anyag- takarékosságot szolgálja. Különösen jelentős azért, mert az importból származó vörösréz -felhasználást mérsékli. Mihala Ferpnc gépészmérnök nevéhez az ország első nagy teljesítményű plazmavágó berendezésének az elkészítése fűződik. E9Y szelet megmarad Mészáros József, a mosolygós arcú fiatal technológus egy kis geometriával kezdi a beszélgetést: — Amint látják az üstök feneke kúp formájú. Korábban kör alakú tárcsából sajtoltattuk ezeket egy budapesti üzemmel. Ha maguk, elé képzelik a kúp kiterített palástját, akkor köny- nyen megértik, hogy a tárcsából a sajtolásnál ki kellett vágni egy jókora szeletet és ezzel az anyag hetedrésze hulladékká vált. Gondolkozni kezdtünk Pista barátommal, hogyan menthetnénk meg a drága importfémet az enyészettől. Az ötlet egyik napról a másikra megszületett: három különálló szeletből kell kialakítani domborítással és hegesztéssel az üstfeneket és miénk az eddig elpazarolt szelet is. Madarat lehetett volna fogatni velünk azon a napon — emlékezik csillogó szemmel — pedig a neheze még hátra volt. Hetekig számoltunk, méricskéltünk, százszor újra kezdtük a tervezést, de végül megnyugtató eredményt kaptunk: a hegesztés bírja a fenékre nehezedő terhet. — Köszönjük, a többit már tudjuk. Az újítást elfogadták és a Mészáros család régi álma is megvalósult: a hatvanezer forintos újítási díjból hozzáláthattak a házépítéshez. — Sajnos, nem így történt — rázza a fejét a technológus és egyszerre eltűnik arcáról a mosoly. — Az újítás bevezetését hosszú hónapokig halogatták. — De végül mégiscsak elfogadták. ■ —- Igen, kényszerűségből. Tavaly a korábbinál kevésbé rugalmas lemezt kaptunk. Ez nem bírta a sajtolást. A kúpok egymás után szakadtak szét gyártás közben. Több százezer forintra tehető kár keletkezett, mielőtt alkalmazni kezdték végre az újításunkat. Az ilyesmi bizony egy időre elveszi az ember kedvét. — Talán nem is újít többé? — Ezt nem mondtam. Látták a Nehéz emberek című filmet? Abban mondta valaki: nem elég kitalálni valamit, ha jó az ötlet, akkor vállalni kell érte a harcot is. Pofonegyszerű Kutasi Vilmos, a TMK-mű- hely szocialista címért versenyző brigádjának a vezetője él-hal a futballért. Csapatát még a vidéki mérkőzésekre is elkíséri. Kissé költséges mulatság ez igaz, de az asszony nem emel kifogást, hiszen a család hiánytalanul megkapja minden hónapban a teljes fizetést. A titok nyitja egyszerű: szinte minden újítás kivitelezése erre a brigádra vár. A túlmunkát természetesen, megfizeti a vállalat. De nemcsak ez a zsebpénz forrása. Kisebb-nagyobb önálló, vagy valamelyik brigádtaggal közös ésszerűsítéssel is kirukkol Kutasi Vilmos szinte minden hónapban. A legutóbbi újítás már nagyobb horderejű. Így beszél erről: — A szükség rákényszeríti az embert arra, hogy törje a fejét. Ha egyenletesen kapunk vörösrezet tavaly, talán sohasem születik meg a javaslatunk. De nem kaptunk, a szegecs-előme- legítő fejek meg koptak, ugyanúgy mint addig. Olyanformán nézegettük a veszedelmesen soványodó alkatrészeket, mint a hajótörött az utolsó szelet kenyeret: — Ha elfogy, akkor mi lesz? — Nem is tudom már, hogy Bense Jenőnek vagy nekem jutott-e eszembe először: mi lenne, ha nem cserélnénk ki az egész fejet, hanem csak egy kisebb betéttel pótolnánk a kopott részt. Az ötletet megvalósítottuk és azóta nem 64 kilogramm vörösrezet használunk fel egy- egy gép alkatrészeinek felújításához, hanem csak tizenhatot. Ugye, pofonegyszerű? Az ember maga is úgy van valahogy az újítással, hogy amikor kész van vele csodálkozik: miért csak most jöttem rá erre? A lángvágás gazdaságosabb Mihala Ferenc gépészmérnököt otthonában kell felkeresnünk, szabadságát tölti. De talán jobb is így, hiszen az ő alkotóműhelye ez a könyvekkel, orosz, angol, francia nyelvű szaklapokkal zsúfolt kis szoba. A negyven év körüli, szemüveges férfi tanáros pontossággal magyaráz: — A lángvágás lényegesen gazdaságosabb, mint a forgácsolás. A hagyományos lángvágó berendezésnek azonban néhány anyagféleség a réz, a bronz, az alumínium nem engedelmeskedik. A plazmavágó nem ismer akadályt. Néhány nyugati államban és az NDK-ban használnak ilyenféle berendezést az utóbbi években. Ezek azonban igen drágák és a beszerzésük sem könnyű. Indokolt volt tehát, hogy saját magunk is megpróbálkoztunk e fontos munkaeszköz gyártásával. — Ügy tudjuk, hogy már nemcsak próbálkoznak. — Igen készítettünk egy berendezést. Bevált, hónapok óta dolgozik az üzemben. De még tovább kell tökéletesítenünk. Eddig csak hallgatnunk és je- gyezgetnünk kellett. Amikor azonban arra kérjük Mihala Ferencet, hogy szóljon végre magáról is, szava egyszeriben elakad. Pedig — mint lassacskán kiderül — van miről beszélnie. Az újítás kidolgozása mellett a vegyészmérnöki karon folytatta tanulmányait. Rövidesen megszerzi második diplomáját is. — Hogyan győzi erővel, idővel a munkát, a tanulást a tengernyi külföldi szaklap tanulmányozását, az újítás tökéletesítésével járó feladatokat? — A magyarázat egyszerű: keveset alszom — mondja csendesen mosolyogva. — Megéri? — Feltétlenül. De higgyék el, hogy ezt a kérdést sohasem teszi fel magának az ember. Csinálja, mert jó csinálni, mert örömet okoz, ha átvergődik egy- egy akadályon és dolgozni látja azt a gépet, ami az ő keze nyomán született. Békés Dezső
