Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-19 / 143. szám
1965, június 19, szombat 5. oüal Csaknem egymillió forint volt a megyei föidművesszövetkezeiek forgalma az ünnepi könyvhéten A MÉSZÖV elkészítette a Bács-Kiskun megyei szövetkezeti boltok ünnepi könyvheti forgalmáról szóló részletes jelentését. Eszerint a megyei szövetkezeti hálózat az idei könyvhéten kimagasló eredményeket ért el. A tavalyi félmillió forintos forgalommal szemben 650 ezer forint értékű könyvet adtak el az idén a földművesszövetkezetek. Ha ehhez hozzászámítjuk azt a 296 ezer forintos támogatást, amit a MÉSZÖV a könyvtáraknak adott, és amit ugyancsak az ünnepi könyvhéten költöttek el a járási könyvtárak a íöldművesszövetkezeti könyvesboltokban, akkor a könyvheti forgalom a szövetkezeti könyvesboltokban megközelíti az egymillió forintot. Különösen kitűnt a könyvheti árusításban a kiskunfélegyházi könyvesbolt, amely 135 ezer forint értékű könyvet adott el. De jó munkát végzett a kiskőrösi bolt is 125 ezer forintos és a kiskunhalasi 111 ezer forintos forgalommal. Az árusításban nagy szerepet vállaltak a könyvbizományosok, s jelentékeny eredményt — 49 ezer forintot — értek el a háztól házig árusítással, a becsületkosárral. Az utóbbi 10 ezer forintos bevételt eredményezett. Márványszobor a kapu fölött TANÚSÁGTÉTEL M ár másodszor hallottuk a napokban Zoltán Péter érdekes hangjátékát a rádióban, a debreceni márványszobor históriájáról. Az író hiteles adatokra támaszkodva jeleníti meg az egykori országra- szóló botrányt, ami miatt annak idején elmaradt Ferenc József látogatása a hajdúság fővárosában. Azon fordult meg a dolog, hogy egy „színtiszta magyar város’’ kőművesei — a hangjátékban így említik őket — nem hajlandók vállalni a sztrájktörő szerepét. Ez a város Kecskemét volt. Az itteni munkanélküli kőművesek valóban elutaztak Debrecenbe, hogy befejezzék a sztrájkba lépett ottani munkások helyett az építkezést. Az akkor még szervezetlen kecskeméti dolgozókat már korábban is felhasználták hasonló akciókhoz. 1895-ben például kisebb fővárosi bérmozgalmakat fojtott el a kecskeméti kőművesek megjelenése. A múlt század végén azonban itt is megkezdődtek a felvilágosító előadások és a szervezkedés. Söröli József és néhány társa vitte benne a főszerepet. így aztán, amikor 1899. telén Debrecenbe érve megtudták, hogy tulajdonképpen miért, mire is szerződtették őket, szívesen ráálltak helybeli szaktársaik javaslatára és nagy Ováció közepette hazautaztak. Ezt a történetet dolgozta fel Zoltán Péter a jól sikerült dokumentumjátékban. A kecskeméti kőműveseket egyébként bátor és elvhű magatartásukért 1899. január 24-i számában a Népszava példaképül állította az ország dolgozói elé. Heltai Nándor Túl vannak már rajta? — Én már tegnap. — Én meg tegnapelőtt. És mégis bejöttek? — Igen — szól szinte egyszerre mind az öt lány. — Drukkolni a többieknek. Három napja folyik a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium IV. B) osztályának érettségije. Az utolsó öt jelölt nehéz órákat él át most odabenn a bizottság színe előtt. Itt kinn a folyosó sarkában izgulnak értük a barátnőik. Kinek hogy sikerült? — érdeklődöm. Dobos Irén kicsit szégyenlősen mosolyog: — Az a fontos, hogy matematikából és fizikából jót kapjak. Igen, mert ő a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikumba jelentkezett. Mészáros Lenke jobb tanuló volt. Magabiztosabb is. Pedig ott meredezik előtte az újabb próbatétel: Három hét múlva tesz felvételi vizsgát a Budapesti Jogtudományi Egyetemen. A harmadik lány, Németh Erzsébet, nem tanul tovább. Számára tehát a legkevésbé volt tét az érettségi. Kérdezem: Izgult-e mégis? — Hogyne, egész héten. És készült-e? — Persze, az utolsó héten a legjobban. A szorongások emléke még most is megsápasztja az arcocskáját. De már mosolyog. így utólag úgy tűnik, nem is volt olyan nehéz. Annál komolyabb viszont odabent az osztályteremben az éppen vizsgázó öt jelölt. Az egyik a táblánál áll. Izgalmában-e? — csúnya hibát ejt. Az elnök azt diktálja: Felkel a nap. Ö pedig így írta le: Fel kell... Persze, nem csupán emiatt buktatták meg magyarból, mint később megtudtam. A vizsgabizottság, érthetően, meglehetősen komor hangulatban van. Ha tudnák ezek a gyerekek, hogy mennyire nem örülnek tanáraik sem egy-egy rossz feleletnek. Keresztes Nagy Imre, a bizottság elnöke, csak akkor derül fel ismét, amikor Oláry Ágnes remek, szabatos feleletét hallja a Nyugat íróiról. Ágnes meg is lepődik, amikor közbeszól az elnök: — Jól van, ne folytassa, a többit elengedem. Magukkal kellett volna kezdenünk. Kérdő tekintetemre dr. Bán Ervinné igazgató megsúgja: — Ebben a csoportban három kitűnő tanuló van. Tegnap egész nap nem hallottunk ilyen szép feleleteket. Pethő Éva következik. Feltűnik, milyen folyékonyan beszél. Akkor látjuk, hogy nem jegyzetet készített, hanem az első szótól az utolsóig leírta a feleletét. Az elnök vár egy kicsit, azután elmosolyodik. — Köszönöm. Ennyi elég is lesz. Azt mondja meg inkább, mit olvas szívesebben, prózát vagy verset? — Prózát. — S mit inkább: Drámát, regényt vagy novellát? — Drámát, regényt. — Ki a kedvenc drámaírója? — Éva határozatlankodik. — No, hát ismeri-e, teszem azt, Millert? — Igen. — És már sorolja is: A salemi boszorkányok. É<j fiaim, Két hétfő emléke, Pillantás a hídról... Határozottan érdekes beszélgetés kerekedik. De a jelölt még mindig nem tud szabadulni attól, hogy felel. Az elnök rá is szól: — Ne azt nézze, hogy nekem mi lehet a véleményem, hanem a saját véleményét mondja el. Hasonló hangnemben zajlott le a harmadik kitűnő tanuló, Székely Márta vizsgája is. Az ember tragédiájáról felelt, s alig látott hozzá, az elnök közbeszólt, újabb és újabb kérdéseket tett föl, amelyekből néhány perc alatt megállapíthatta, hogy Márta önállóan gondolkodik-e, mennyire ismeri, nem szó szerint, a művet, hanem a mondanivalóját, ma is helytálló vagy téves gondolatait, jelentőségét, művészi szépségeit. Az ilyen vizsgáztatás nem csupán az ismeretanyagot kéri számon a jelöltektől, hanem arra szoktatja őket, hogy gondolkozzanak, ítéletet alkossanak. Hiszen az érettség — amit majd a bizonyítvány tanúsít — voltaképpen ezt jelenti. Mester László Vasárnap délelőtt nyílik Bényi László kiállítása Vasárnap délelőtt 11 órakor tartják Bényi László kecskeméti kiállításának ünnepélyes megnyitását :.z Aranyhomok Szálló félemeleti társalgójában. A kiállítás anyagának egyik fele a következő hetekben itt lesz megtekinthető, az anyag többi részét a Cifrapalota első emeleti nagytermében láthatja a közönség. Az EAK állami szektorának megszilárdulásában nagy szerepel játszott a szocialista országok segítségnyújtása, amelyet alapvető ipari létesítmények építésére használtak fel. Például a Szovjetunió az asszuáni gát felépítéséhez 40 millió, majd újabb 100 millió új rubel összegű hitelt nyújtott az EAK-nak. Hálom éve lesz ez év júliusában, hogy elnöki rendelettel minden bankot és biztosító társaságot, valamint számos nagy ipari és kereskedelmi vállalatot is államosítottak. (Az államosítás összesen több mint 300 különféle vállalatot érintett.) Az állami szektor erősítése állandó folyamattá vált. A tat)j modern iskola Heluánban. valyi évben részben államosították a középvállalatokat és a kisvállalatok jelentős részét. Az állam teljesen kezébe vette azokat az üzemeket, vállalatokat, amelyeknél részvényei voltaic. Jelenleg az állami szektorhoz tartozik a gazdaság valamennyi fontos ágazata. Az állami szektor kiszélesítése és erősítése természetes eredményeként átalakult az ország gazdasága. Míg a forradalom előtt Egyiptom csak gyapotot temelt az angol textilgyárak számára, ma már kiépült saját textil-, gép-, kocsi-, hajó- és repülőgépépítő, acél- és szerszámgépipara. Egy évtizede az egyiptomi piacon csaknem kizárólag külföldi áru volt kapható. Ma már a belföldi ipar nemcsak a belső piacot látja el, hanem jelentős mennyiségben exportál is. Imponálóan nőtt a régi iparágak, például a textil-, cukor- és cementipar termelése. Amióta az állam kezében összpontosul a pénzügyi, gazdasági tevékenység, a kormányzatnak módja volt számos társadalmi- gazdasági intézkedést végrehajtani. Felszámolták a feudális földbirtokokat, aláásták a kapitalista monopóliumok alapjait, s megteremtették a feltétéleket ahhoz, hogy az ország áttérjen a fejlődés nem kapitalista útjára. Mindez világosan mutatja, hogy az állami szektor perdöntő helyet foglal el az igazi gazdasági függetlenségért harcoló, fejlődő afrikai országokban. Az új Egyiptomban mintegy 700 új ipari vállalatot helyeztek üzembe, s így jelentősen megnőtt a munkásosztály. A dolgozó lakosság helyzete állandóan javul. Az állami iparvállalatoknál hétórás munkaidőt vezettek be, biztosították a bérminimumot, a munkások fizetett szabadságot kapnak! Napjainkban társadalombiztosítási és nyugdíjreformot hajtanak végre az országban. Lerombolták Kairóban is a Kairói utca. Batni városnegyedet, az üzérkedés, a pusztító betegségek, a prostitúció, a csempészkereskedelem egykori melegágyát. Lakosságát egészséges környezetbe költöztették. Old Kairó mellett, s a fővárostól délkeletre, a Citadellán túl új, modem, egészséges lakótelepek épülnek. 1970- ig 800 ezer új lakást szándékozik építeni az EAK kormánya. Évszázadok óta először Egyiptom végre az egyiptomiaké. A Nílus gazdag völgyének népe sorsának urává és irányítójává vált, felépítheti kultúráját, nemzeti létét az antik és az arab civilizáció alapján. Az EAK népe barátunk és harcostársunk az egész emberiség ellensége, az imperializmus elleni harcban, a világ békéjének védelmében. Napisten földjéből a dolgos emberek hazája lesz. (Vége.?
