Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-19 / 143. szám

19*5. Június 19, szombat 3. oldal Változatlan lendülettel folyik az ár elleni védekezés Korszerűsítik Kecskemét riUiimoseiierain-Uálózsttát gont raktak meg kővel és a szerelvényt azonnal útnak indí­tották az árvízzel sújtott cseh­szlovák területre. A továbbiak­ban még mintegy 250 vagon gyors kőszállítmányt küldenek a lokalizációs vonalak építésé­nek és a szakadás elzárásának támogatására. Péntek reggel 6 órakor 845 centiméterrel tetőzött Budapes­ten az idei hetedik árhullám, délre 841 centire csökkent a Duna vízállása. Lassú apadásra számítanak és arra, hogy a leg­közelebbi árhullám nem emel­kedik a jelenlegi szint fölé. A fővárosban jelenleg, a szük­séghez mérten. 700—800 ember erősíti a gátakat, 160 jármű szállítja a védekezési anyagot. Eddig 200 000 homokzsákot hasz­náltak fel. A következő napok­ban az eddiginél is nagyobb erővel kell védekezni, mert a gátak átáztak. A vízszintemel- kedés esetén újabb területek védelméről kell gondoskodni. A lakosság széles körében megnyilvánuló együttérzés alap­ján a Szakszervezetek Országos Tanácsa „SZOT árvízkárosultak megsegítésére” elnevezéssel 10 200 számú csekkszámlát nyi­tott. Az üzemek, hivatalok, in­tézmények, városok és falvak dolgozói az e csekkszámlára történő befizetéssel segíthetik a károsultakat. A 10 200 szám üres (biankó) csekklapra is be­írható. A Belkereskedelmi Miniszté- I rium és a SZÖVOSZ intézke- dett, hogy az árvíz által érintett vidékekre együttvéve több száz vagon lisztet, cukrot, konzervet | és más élelmiszert szállítsanak. A szállítmányok egy része már megérkezett, a további szállítá­sok folyamatban vannak. (MTI) MA MÁR a villamosenergia életünk nélkülözhetetlen segítő­társává vált. Nemcsak városon, falun is, hiszen az ország vala­mennyi községét bekapcsolták már a villanyhálózatba. Ezért nemcsak természetesnek tart­juk, hanem egyre nagyobb mér­tékben fel is használjuk életünk kényelmesebbé tételére a vil­lanyáramot. Jóformán nincs la­kás az országban, ahol ne szól­na a rádió, s egyre több csa­ládnál találunk televíziót, mosó­gépet, centrifugát, porszívót stb. Mind nagyobb hát a magánház­tartások villamosenergia igénye, amit azonban jelenleg nem tu­dunk sem helyi sem országos viszonylatban hiánytalanul ki­elégíteni. A Kecskeméti Erőmű 1897- ben kezdett áramot szolgáltatni egy 200 lóerős generátorral. Ma már ezen csak mosolygunk, hi­«••• A magunkét mentjük! 11 (Folytatás az 1. oldalról) lentös területek kerültek víz alá. Az Alsó-dunavölgyi Vízügyi lg; .gatóság árvédekezéssel érin­tett részén június 18-ig 1665 hold szántó, 829 hold rét—legelő, 177 hold erdő, és 133 hold egyéb terület, összesen 2804 hold került a felfakadó víz alá. A védekezési munka természe­tesen tovább folyik, hiszen a folyó még árad és egyelőre nincs kilátás a gyors apadásra. Gál Sándor Ausztriában a Duna vízgyűj­tő területére péntekig — az utóbbi 24 órában — 20—40 mil­liméter csapadék hullott. Az eső hatására az Inn folyó vize Schardingnél csütörtök reggel­től — péntek reggelig 101 centiméterrel emelkedett. A Duna Linznél 26 centiméter­rel áradt, s így újabb ár­hullám kialakulása kezdődött el. Kremsnél és Becsnél 3—3 centi­méterrel, a magyar szakaszon pedig Dunaremeténél 5 centi­méterrel apadt a folyó. A csehszlovákiai Csicsóv köz­ség térségében a csütörtöki saj­nálatos gátszakadás következté­ben Komáromnál péntek reggel­re 780-ról 756 centiméterre apadt a Duna. A magyar árvé­delem gyors segítséget küldött a csehszlovák vízügyi szolgálat­nak és a lakosságnak. Csütörtök estére mintegy 900 tonna kővel megérkeztek a szakadáshoz az első magyar uszályok. A tölté­sen kiszakított kapu két gát­csonkját erősítik kővel, hogy a nagy erővel bezúduló víz ne tágíthassa tovább a szakadás nyílását. Csütörtökön este már a magyar honvédség kétéltű járművei is segítettek a lakosság mentésében. A péntekre virradó éjjel pedig a Komárom megyei vasutasok és dolgozók 56 va­A soltiak négyszáz hold takarmánya Amint tegnapi lapszámunk­ban röviden már hírül adtuk, a solti nyárigát átvágására — miután ennek beálltak a felté­telei — szerdán engedélyt ka­pott a terület árvízvédelmi ve­zetője. Ha átvágják a gátat, a víz martaléka lesz a solti Szik­ra Termelőszövetkezet mintegy ötszáz holdnyi zöld gabonave­tésterülete. A dunavecsei járás vezetői, egyetértésben a területileg ille­tékes Kiskunsági Vízgazdálko­dási Társulattal, valamint az ér­dekelt termelőszövetkezetekkel, úgy döntöttek, hogy megvárják, míg az ár magától átszakítja a gátat, hogy ezzel mintegy időt nyerjenek a drága takarmány­nak való betakarítására. Az ésszerű helyi intézkedést nyom­ban követte a tett. S ami ez­után történt, az mintapéldája az összefogásnak. A Szikra Tsz segítségére siet­lek a szomszédos közös gazda­ságok. Néhány órán a tsz-ek si­lókombájnjai és szállító eszkö­zei együttes erővel indultak ro­hamra, hogy „ellopják” a ter­mést az ár elől. Óránként körül­belül ezer mázsa zöldtakar­mányt vágtak le, s vittek biz­tonságos helyre. Másnap, csütörtökön, mintegy húsz méter szélességben átsza­kadt a nyárigát. A szövetkeze­tiek azonban — dacolva az egy­re terjedő makacs árvízzel — szinte a hulámok előtt halad­va dolgoztak egészen az utolsó pillanatig, délután két óráig, amíg teljesen ki nem szorultak a területről. Hősies helytállás­sal csaknem négyszáz holdról silózták le az aranyat érő zöld­növényt. Liszka Ferenc, a Bajai Fatömegcikk- és Fagyapotgyártó Vállalat munkása az elöntött gyárudvarról csónakkal menti a ládákat. fizetnének, akkor is itt lennénk! Nem tudnánk nyugodni, hiszen a víz mindenünket elhord.” Csónakosaink is türelmetlen­kedtek már. Szerintük sok időt töltöttünk el feleslegesen, mert most csupán egyetlen fontos dolgot ismernek: menteni a gyár, valamennyiünk vagyonát. Gémes Gábor szem több mint ezerszer nagyobb teljesítményű gépeket ismerünk. Nem is sokáig, alig 5 évig tud­ta kielégíteni a város energia- szükségletét, és újabb 10 év sem telt el hatszorosára kellett növelni az áramszolgáltatást. Kecskemét fejlődésével csak az 1950-es évekig tudott lépést tar­tani az erőmű. Ezután már az igényeket csak az országos há­lózatból lehetett fedezni. JELENTŐS beruházásokkal korszerűsítették, jelenleg pedig bővítik a város vezetékhálóza- ! tát, hogy minden üzem és la- j kás megfelelő mennyiségű és j minőségű energiát kapjon. Most I újabb fejlesztés előtt áll a vá­ros villamosenergia-hálózata. Május 9-én a DÁV megkezdte { az üzemi, június 20-án pedig hozzáfog a városi transzformá- { tor-állomások 5 kilo wattosról a ! 10 kilowattosra való átépítésé- ' re. Ennek előfeltételét azzal te- I remtettük meg, hogy a közel- . múltban üzembe helyeztük a 6 millió forintos beruházással i épült új déli ipartelepi 10 kilo- ! wattos transzformátor-állomást. ; Mindez nagyvárosi igényeket ki­elégítő rangra emeli Kecskemét középfeszültségű elosztó hálóza­tát. A LAKOSSÁGNAK ebből je- ! lenleg látszatra nem sok hasz­na van. Ám gondoljunk csak az áramingadozásokra, ami miatt különösen a tv-készülék és háztartási kisgépek tulajdo­nosai bosszankodnak. Ez a kel­lemetlenség is lényegesen keve­sebbet fordul majd elő az új ! transzformátorállomások üzem­be helyezésével. De nem is csak a mának építünk, mert már a : jövőbe mutatnak azok a tervek, melyek megvalósítása nyomón : eltűnnek a város belterületén a I villanyoszlopok, s földkábelen j megy majd az energia. AZ IDÉN természetesen —• míg az átszerelés megtörténik — többször lesz áramszünet a város különböző részein. Ez a kellemetlenség azonban eltör- í pül amellett az előny mellett, i hogy a 10 kilowattos hálózaton j sokkal jobb minőségben, két- szerannyi energiát lehet szolgál­tatni, mint a jelenlegi 5 kilo­wattoson. Csakis így tudunk lé­pést tartani a rohamosan fejlő­dő megyeszékhely energia igé­nyeivel. Meleg László Töltőtollal és csavarkulccsal toros tanfolyamokat, amelyek­kel éveken át mint vezető elő­adó, oktató is szoros kapcsolat­ban állt. Mostanában rengete­get „asszisztált” a gépállomási gépek termelőszövetkezeti tu­lajdonba való átadásánál is. Ilyen alkalmakkor a műszaki véleményezés is az ő feladata volt. A szövetkezeti gazdaságok képviselőivel együtt ott volt a gépállomásokon kijavított gépek átvételénél, s a megrendelők ér­dekében ilyenkor nem lehetett lágyszívű. — Volt már rá példa, hogy egy erőgép átvételét három íz­ben is meg kellett tagadni, amíg teljes üzemképessé vált — újságolja. Azt lehetne hinni, hogy Kis­házi most azt mondja: „Nos’ hát ennyi a teendőm...” —, holott még a felét sem említette mindannak, amit a jó gépszak­embertől elvárnak. — Bizony, korántsem. Hiszen, különösen most, amikor az ed­diginél hatványozottabban „fo­gunk meg” minden fillért, sok­szoros jelentőséget kap a gép­kihasználás ellenőrzése, az ön­költség csökkentése is. E te­kintetben említhetek néhány jó példát: a normálholdankénti át­lagos 60—62 forint önköltséget a tiszakécskei Tiszagyöngye és a kerekegyházi Dózsa Tsz.-tg» már 51, illetve 44 forintra sikerült le­szorítani. —, Mit tesz az üzemanyag- és az alkatrész-ta­karékosság érdekében? — A többi közt intézkedtem, hogy az üzemanyagtartályok feltöltése központi helyen tör­ténjék, felesleges alkatrészeket pedig sehol se tartsanak raktá­ron. Állandóan szorgalmazom a gépjavítási szerződések kötését, a rendszeres gépkarbantartáso­kat pedig szúrópróbákkal ellen­őrzőm. Az ő számára is most kezdő­dik a „legfogósabb” időszak: a betakarításé. Gépszemlék, tűz­és balesetvédelmi vizsgálatok, a műhelyek felszerelésének ellen­őrzése, szükség esetén a közös gazdaságok gépeinek átcsoporto­sítása. .. — Idén jóval több lesz a gon­dom — mondja végezetül. — Erre csupán egyetlen példa: A kecskeméti járás szövetkezeti gazdaságainak a tavalyi öttel szemben ma már 93 saját csép­lőgépük is van! De győzni kell a munkát. Legfeljebb keveseb­bet lát az íróasztal, és többet a „terület”. Ebben a munkakörben nem elég csak adminisztrálni. Ha a szükség úgy hozza: neki- gyűrkőzöm, s magam is se­gítek az üzemzavar megszünte­tésében. Mert a gépesítési elő­adó a gyakorlat embere! Jóba Tibor Ezekben a na­pokban „miniatűr” jubileumot ünnepel: most lesz három éve, hogy a Kecskeméti Járási Tanács V. B. mezőgazdasági osztályán a gépesítési előadó tisztét betölti. Szerteágazó, sokféle tevékeny­ségre kiterjedő, s nem 'kevés hozzáértést, fejtörő számvetést követel meg Kisházi Mihály munkaköre. A járás szövetkeze­ti gazdaságaiban ő a gépesítés legfőbb őre, ügyel az erő- és munkagépek igazságos „terítésé­re”, szétosztására. Mindehhez nemcsak a tsz-ek és a tszcs-k meglevő gépparkját, igényeit, de gazdálkodási területüket, a mű­velési ágakat is kell ismernie.. Ahol például nagyobb ültet­vény van vagy lesz, abba a gaz­daságba a lehetőség szerint a szőlőművelésre is alkalmas UE —28 erőgépet igyekszik juttatni. A kötöttebb, fekete talajú vidé­kek legmegfelelőbb traktorfaj­tája az MTZ, a szállításokhoz pedig a Szuper Zetor a legal­kalmasabb. Persze, nem min­dig sikerül a mindenki szájíze szerinti „bontás”, de a gépesí­tési előadó törekvése erre irá­nyul. Munkaköre, magától értető­dően, nem köti az íróasztalhoz. Ezért nem könnyű a vele való találkozás sem. Értekezletek, tárgyalások, külszolgálat tölti ki j munkaidejének a nagyobbik ré- j szét. í Szervezi és ellenőrzi a trak­Este tudtam meg a hírt, hogy a Fatömegcikk- és Fagyapot- gyártó Vállalat bajai üzemét el­öntötte a víz. Másnap még alig pirkadt, amikor a Finomposztó Gyár mellett emelkedő védgát mögé érkeztünk. A hét elején emelt nyúlgátak még ellenáll­tak a víznek, bár a várható vízszintemelkedés újabb erőfe­szítéseket igényel. Ebben nincs is hiány! A szegedi, nyíregyhá­zi, kecskeméti autóközlekedési vállalatok gépkocsijai egymás után érkeztek több tonna földet szállítva az egyre inkább át­nedvesedő nyúlgátak megerősí­téséhez. A Fatömegcikk- és Fa- gyapotgyártó Vállalat megvédé­sére azonban már nem volt le­hetőség, hiszen olyan mélyen feküdt, hogy a rögtönzött gátak nem voltak képesek ellenállni az áradó Dunának. Hét óra felé járhatott az idő, amikor végre a napsugár elűzte a felhőket, s megkezdődhetett az elöntött értékek kiszállítása. Varga Sándor és Ádám Pál, a Fatömegcihkipari Vállalat dol­gozói felcserélték a szerszámot az evezővel, ök ketten vállal­koztak arra, hogy közelről is megszemlélhessük a víz rom­boló munkáját. Ladikkal közelítettük meg a műhelyeket, amelyekben már több mint egy méter magasra emelkedett a víz, elborítva a gépeket, magával ragadva a kész ládákat, gyalult és nyers faárut. Néhány helyen a víz kimosta az épületek alapjait, a falak megrepedeztek. Még így csónakkal is nehéz volt a köz­lekedés, hiszen az összetorlódott emberderéknyi gerendák egész zátonyokat képeztek. Sokszor kézzel kellett utat nyitni az úszó farengetegben. Az üzem dolgozóinak első feladata a készáru megmentése volt. En­nek érdekében a vállalat dol­gozói saját- és kölcsönladikok- kal „járják” a vízzel borított műhelyudvart. Az ott elhelyezett ládahegyet óvatosan bontják, s szállítják ki a védett partra. A gépeknek a megmentése egye­lőre lehetetlen feladat. A több mázsa súlyú és beépített vas­szerkezetek kiemelése nagyobb és szakavatottabb erőt igényel, de erre most nem is lehet gon­dolni. Az udvaron ladikázva talál­koztunk össze Lisaka Ferenccel és Frank Ferenccel, a gyár két munkásával. A csónakot merü­lésig rakták tele ládákkal. Nem sajnálták karjuk erejét, pedig már több nap óta szinte meg­állás nélkül dolgoztak, s egy- egy óra alatt háromszor is meg­fordultak a part és a műhely között. Megkérdeztem — no persze tréfásan — órabérben vagy teljesítményben dolgoz­nak. Liszka Ferenc húzott egyet először az evezőn, s csak azután válaszolt: „Sajátunk! Ha nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents