Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-18 / 142. szám
1965. június 18, péntek 5. oldal KATI az MAGDI a harmadik 'lllllllllllilllllltlllllllllllllllllllllllllllllll! i-f Ai Ä. M. — Nem tudom, mit szól majd apukám? Ö már könyvelő. .. ón még csak leszek... Egy bizonyos: Maász Kati könyvelő-édesapja büszke lehet leányára. Hiszen a Kecskeméti Berkes Ferenc Közgazdasági Technikum IV. B. osztályos tanulója első lett a szövetkezeti kereskedelmi könyvvitelből az országos tanulmányi versenyen. És nagyszerű a harmadik helyet elérő Kővári Magdolna teljesítménye is. A két lány azonban inkább a IV. A-ba járó osztálytársakról beszél. Ök is szépen szerepeltek: Tiszasüllyi Magdolna és Ujcz Sarolta könyvjutalmat kapott az országos versenyen írt dolgozatért. — Most ugye, nagyon boldogok? A kissé banális kérdésre egymásra néz a bajnok és a harmadik helyezett. Arcukon a kérdés: Vajon mit mond a másik? Mert ugyebár érzésről, méghozzá olyanról, ami először fordul elő az ember életében, nem könnyű „nyilatkozni”... — Hozzá kell szokni a gondolathoz — szól halkan az alacsonyabb termetű Kővári Magdolna. A bajnok Maász Katalin, az osztálytárs csak ennyit felel: érettségin is. Akkor ezt mondták: Az érettségi lesz csak az igazi izgalom és verseny. Megértettem őket, hiszen mindig a soron következő akadály a legnehezebb. .. — És utána? Hol tanulnak tovább? bárok lenni! — mondták határozottan, hiszen a művészetek, az irodalom, a zene, a tudomány mindig iS érdekelt bennünket. Kati osztálytársa nevében is mondta ezt, aki buzgón helyeselt. — Mindig ilyen jól megértet— És a győztesek? — Magdi ötszáz, én ezerötszáz forintot — így a bajnok Kati. Csak azt tudnánk, mire költsük a váratlanul jött pénzt! Hiszen olyan sok helye lenne... A nagy verseny részleteire terelődik a szó. Tizenketten jutottak az országos döntőbe, közülük heten a Kecskeméti Berkes Ferenc Közgazdasági Technikum tanulói. Az eredmény: egy bajnokság, egy harmadik hely és két jutalmazott dolgozat. Nem rossz statisztika. Hiába, a szorgalom megtermi gyümölcsét. — Ez igaz — ismeri el Kati, de Ilonka néninek, Szenáky Já- nosnénak köszönhetünk legtöbbet. Nagyszerű ember, kiváló tanár. Példaképünknek tekintjük és nagyon szeretjük. Mire e sorok megjelennek, Kati és Magdi már túl vannak a második nagy erőpróbán, az Mit ír rólunk az újság? Maász boldogan olvassák a sikeri A válasz meglepő volt. — Sehol. Dolgozni fogunk. Szövetkezeti kereskedelmi könyvvitelből egyébként sincs sehol felvételi vizsga. De nem is volt előtte sem szándékunkban az egyetemi, vagy főiskolai továbbtanulás, mert most már szüléinknek akarunk segíteni keresetünkkel. Később, lehet, hogy továbbtanulunk. A két lány dunántúli. Kati Hegyeshalmon lakik, munkahelye is megvan a közeli Rajkán. — Tablórevizor leszek — újságolta csillogó szemmel. Magdi szülőfalujába, a Fejér megyei Sárosdra kerül, szintén fmsz- hez. Szakmájukat hivatásnak tekintik, amire hittel, bizalommal készülődnek. — De nem akarunk szakbanKaíalin (áll) és Kővári Magdolna ikről beszámoló újsághírt. ték egymást? — kérdeztem tőlük. — Régóta barátnők vagyunk. Négy év alatt mindig megbeszéltük problémáinkat, sokszor együtt tanultunk, szórakoztunk, segítettünk egymásnak, sőt, nemegyszer versenyeztünk. De akármelyikünk érte utói a sikert, ennek is mindig egyformán örültünk. Az elmúlt nagyon szép négy év után bizony nem könnyű megválnuegymás- tól, az iskolától és Kecskeméttől sem. Hangjuk kissé szomorúan csengett. Megértettem őket. Ám munkájuk, hivatásuk bizonyára hamar megvigasztalja Katit és Magdit, akik ebben is bajnokságra vagy legalább is kiváló helyezésre törekednek. És nem is esélytelenül... Bubor Gyula egyre következetesebben fordul szembe az imperialista érdekekkel. Ezért természetes, hogy a mai arab világban a gondolkodó emberek feladata tudásuk és tehetségük legjavával közreműködni a kapitalizmusból a szocializmusba történő átmenet időszakában. A mi népünk, sajnos, a feudális gyarmati rendszer hagyatékaként, nagyrészt írástudatlan. A ma élő nemzedék elsősorban a tanult, felkészült, harcot vállaló emberekre tekint, az apák és nagyapák a fiaikra. Tőlük várják a választ kérdéseikre. Hisznek nekik, hallgatnak rájuk. Ezért nagy a művelt emberek felelőssége. A szocialista alapelvek újak ebben az országban. Hazánkat ugyan az emberi kultúra egyik bölcsőjének tekintik, ám a hosszú gyarmati uralom borzalmas állapotba juttatta. Nálunk a szocializmusról csak néhány éve beszélnek, S a „szocializmus” szó az értelmezésnek széles skáláját kapta: Iszlám szocializmus, arab szocializmus — igazi jelentésére, magyarázására még hosszabb ideig szükség van — mondja elgondolkodva Hussein Fahmy. — A szocialista eszmék természetesen rendkívül népszerűek a nagy mélységekből induló arab országokban. Többé-kevésbé szocialista eszméket vall az Egyesült Arab Köztársaság, Algéria, Irak és Tunézia kormánya. Valóban mind a négy országban hoztak olyan intézkedéseket., amelyek a nem kapitalista fejlődés irányába mutatnak. Többen úgy ítélik meg, hogy a politikai körülméKönyv a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról — arab nyelven. Az előszót Hussein Fahmy írta. nyékét tekintve jelenleg talán Algéria, a gazdaság körülményeit tekintve pedig az Egyesült Arab Köztársaság áll a legközelebb egy új társadalom alapjainak lerakásához. Egyiptom régi ország. Az emberek gondolkodásában is sok a régi, idejét múlt, terhes örökség. Az új eszmék meggyökereztetésében, az idejét múlt, régi elmaradott dolgok elleni harcban óriási, a legkülönbözőbb világnézetét valló, haladó gondolkodású emberek szerepe. Ök az új eszmék hordozói, gyakorlati megvalósítói, én legalább is így látom. A vendégszerető arab házigazda nemzeti szokás szerint illatos, finom teával kínál^majd folytatja: — Napjainkban új jelszavak hangzottak fel a hosszú ideig mozdulatlan arab világban: „szabadság, egység, szocializmus, harc a kizsákmányolás ellen”. E jelszavak harcba hívnak, cselekvésre ösztönöznek. Az EAK népe — e jelszavak megvalósítása közben — természetesen még nem rendelkezne kellő társadalmi, ideológiai, harci tapasztalatokkal. A sajtó, a rádió, az egyetemek és más intézmények feladata azt gyors ütemben pótolni. Éppen mostanában folyik erről sokoldalú vita a parlamentben és másutt is, Célul tűzték ki nálunk például az egyetemi reformot, mely magában foglalja egy haladó gondolkodású oktatói kar kialakítását, s reméljük, a közeljövőben már a célnak megfelelő új program alapján fognak tanítani iskoláinkban. Tanítani és nevelni — az életre. A leghaladóbb eszmék alapján. Hallgatom Hussein Fahmyt, aki a mondat végéhez érve jegyGondok Jegy falusi gimnáziumban Régen — ha a gimnázium a szülők között szóba került — egészen más gondók íelhőzték Kiskunmajsán az emberek homlokát. Mert a legközelebbi gimnázium Halason és Félegyházán volt. De alig akadt gyerek, aki odajutott volna. Csak a tehetősebbek közül egy-kettő. Most itt, a kiskunmajsai gimnáziumban is gondokról beszélgetünk Huszka István igazgatóval. Ezek a gondok azonban egészen mások. Olyanok, amelyeknek megoldásán az ember örömmel töri a fejét. Mindenki továbbtanul ? Legelőbb három pelyhedző állú fiatalembert leltem, valamennyien fekete ruhában. Igen, most egész héten át ünnepel az iskola. Folyik az érettségi vizsga. Az igazgató is onnan került elő, a vizsgáról. — Ez a hatodik érettségink — mondja — hiszen mindössze 1956 óta működik az iskola. Most negyvenketten érnek, népes osztály volt az idei negyedik. A gyerekek pályaválasztása iránt érdeklődöm. — Harminchárom továbbtanul, illetve tovább akar tanulni. De még csak ezután bírálják el a jelentkezéseket. Kilenc diákunk itthon marad a községben és a szülők gazdaságában dolgozik tovább. Az osztály átlaga azonban 3,75. Az egyetemek, főiskolák normája szigorú, valóban csak a legjobbak állják meg a helyüket a felvételin. Helyes-e tehát, ha minden közepes, vagy annál gyengébb tanuló az egyetem és főiskola felé irányozza lépteit? Kaptak-e vajon tanácsot a pályaválasztásra? Negyvenkét itt érettségiző közül például az ipart egyetlen tanuló sem választotta. Kérdés, hogy az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák után nem lesz-e túlságosan nagy a csalódás és nem döbbennek-e rá a tanulók, hogy nem volt helyes az irányadás? zetfüzetemet kéri, s néhány sort ir a papírra: „Sohasem felejtem el két évvel ezelőtti budapesti látogatásomat. Éreztem a nép vendégszeretetét és megcsodáltam azt a bátorságot, amellyel egy új boldog életet építenek. Emlékszem magyar barátaimra, akik sokat segítettek abban, hogy megértsem a nagy változásokat és annak reményét ébresztették fel bennem, hogy az együttműködés mindjobban erősödni fog közöttünk, a béke és a haladás érdekében, a világ minden népe javára. Remélem, újra és újra meglátogathatom Magyarországot a jobb, kölcsönös megértés érdekében.” Búcsúzom Hussein Fahmytól, ígérve, hogy szívélyes üdvözletét tolmácsolom. Kilépek az utcára, ahol emberek sétálnak, vagy dolgukra sietnek. Sokan közülük talán nem is sejlik, milyen erőfeszítések történnek azért, hogy az új Egyiptom egy évtized alatt megkétszerezze nemzeti jövedelmét, emelje polgárainak életszínvonalát, kultúráját. A megoldást az ország a nem kapitalista fejlődés útjain közelíti meg. Az EAK még nem szocialista ország, de tény, hogy felszámolta az átkos feudalizmust, alapvető intézkedéseket tett a tőke visszaszorítására, az állami szektor fejlesztésére és szilárdítására, s alkotmányában célul tűzte ki a szocializmus felépítését. (Folytatjuk.) Több, mint valószínű, hogy ' így lesz. Orvos, tanár, jogász... Ebben a gimnáziumban mező- gazdasági politechnikai képzés folyik. Bázisüzemei: a helybeli Jonathán Szakszövetkezet és a Kiskunhalasi Állami Gazdaság Tajói Üzemegysége. Heti egy napon ezekben az üzemekben dolgoznak a diákok. Mégis: a pályaválasztások zöme orvosi, tanári, vegyész! és jogászi álmokról beszél. Csak a kilenc itthon maradó választotta a mezőgazdaságot. Meg, akik esetleg kényszerűségből itthon maradnak majd. A KISZ-munka felől kérdezem az igazgatót. — Nálunk a KISZ jó munkát végez — mondja. — Takács András tanár és Mészáros Mária titkár vezetésével minden iskolai rendezvény az ő érdemük. Megszervezték ezenkívül az iskolai R-gárdát, így a rendre és a fegyelemre a tantestületnek úgyszólván semmi gondja. De nincs is panasz a fegyelemre. örvendetes dolgokat hallok a KISZ munkájáról más vonatkozásban is. Az elmúlt tanévben az intézet ifjúsága — 160 diák — számottevő társadalmi munkát végzett, ősszel és tavasszal 2—2 napot tölt a diákság társadalmi munkában. Tavaly fásítottak, parkosítottak, megépítették a piacteret. Munkájuk értéke 62 ezer forint. Szép kis összeg! De nemcsak az őszi—tavaszi két napon lehet rájuk számítani, hanem bármikor. A KISZ-nek ilyen irányú jó munkája mellett azonban arra is kellett volna gondolnia, hogy az érettségi előtt álló diákok pályaválasztásában eligazító segítséget adjon. Takác-s András KISZ-vezető tanár igen népszerű pedagógus, neki kellett ■ volna — bevonva a tanácsadásba kartásait is — arra törekedni, hogy a fiatalok reálisan lássák az előttük álló lehetőségeket. Mert: ez is egyik feladata a KISZ-nek! Kollégium, tornaterem A ház, amelyben szorong az intézet, valamikor lakóháznak épült. Szűk, alkalmatlan iskola céljára. Másik épület kellene, tágasabb, több helyiséggel és lehetőleg kollégiummal, mert a csólyospálosi, jászszentlászlói, a szanki és bodoglári gyerekeknek nagy teher a naponta való bejárás. Remélik, hogy ez is megoldódik majd. De van ennél sürgősebb kérésük. A tornaterem. Három iskola használja azt a szűk, céljának egyáltalán nem megfelelő — ipartestületi kultúrteremből átalakított — tornatermet, amely egyetlen iskolának is kevés. Ebben az iskolában élénk sportéletet teremtett Mészáros Tibor tornatanár, megyei szakfelügyelő. Munkáját több megyei bajnokság és jó helyezés dicséri. De a sportmunkát továbbfejleszteni nem áll módjában, mert — nincs az iskolának tornaterme. Csak az a közös, de az sem megfelelő. Pedig — mint mondják — csupán anyag és hely kellene, meg a legszükségesebb szakmunka, a segédmunkákat elvégezné a diákság a község lakosságával egyetértésben. Nem sajnálják a társadalmi erőt. Annyi felajánlás érkezett már, hogy két tornatermet is fel lehetne belőle építeni. A következő évre hatvan diákot vesznek fel, de a jelentkezők egy részét helyhiány miatt el kell tanácsolni. Ez is gond, az életképes falusi gimnázium egyik gondja. Balogh József
