Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-18 / 142. szám

19G5. jóírius 18, péntek 3. oldal Pályázati felhívás a termelőszövetkezetek tervezési és számviteli rendszerének egyszerűsítésére A Földművelésügyi Miniszté­rium pályázatot hirdetett a ter­melőszövetkezetek szakmai ve­zetői, a tanácsok mezőgazdasági és pénzügyi osztályai, valamint a bankszervezet dolgozói, a ku­tató- és oktatóintézmények e kérdésekkel foglalkozó munka­társai részére a termelőszövet­kezetek tervezési és számviteli módszereinek egyszerűsítésére. Tíz meghatározott téma kidol­gozásával lehet pályázni. A té­mák között szerepel a segédüze­mi szolgáltatások tervezése, a termelési folyamat analitikus elszámolási rendszere, a terme­lési és pénzügyi tervsóma egy­szerűsítése stb A pályázatok beadási határideje 1965. július 31. Értékelésükre és a pályadí­jak odaítélésére 1965. szeptem­ber 15-ig kerül sor. A pályázat részletes feltételeit a Mezőgazdasági Értesítő 21. száma közli. (MTI) II kecskeméti zöldség és az angolok Ha valamelyik — praktikus gondolkozású — ismerőse bele­kukkantott volna Burits Oktáv útitáskájába közvetlenül haza­érkezése után, bizonyára el­képedve állapítja meg, hogy nem orkánkabátot, nylonha­risnyát. gyapjúpulóvert hozott Angliából, hanem néhány do­boz szárított zöldséget és le­veskészítményt. Ráadásul még csak nem is azért tömte degeszre kofferját sárgarépával, zöldbabbal, hogy lakomát csapjon a szomszédok­nak. Az egész poggyász ideván­dorolt a Kecskeméti Konzerv­gyár szárítóüzemének apró iro­dájába. Dísznek? Nem. Szemléltető eszköznek az érdekes tapaszta­latok mellé. A hagyma titka — Tizenegy üzemet látogat­tam meg Angliában — meséli a szárítóüzem vezetője. — Ütam célja az volt, hogy — a TERIMPEX megbízottjával együtt — újabb szerződéseket kössek, meghallgassam az áru minőségével kapcsolatos észre­vételeket és nem utolsósorban hasznos tapasztalatokat szerez­zek. — A Kecskeméti Konzerv­gyár ezek szerint nem kereske­delmi cégekkel, hanem feldol­gozó üzemekkel áll kapcsolat­ban? — Igen. Szárítmányainkat a vállalatok egy része saját gyárt­mányaival együtt hozza forga­lomba — adjusztálás után. — De akadnak olyanok is — mint például a Knorr-cég —, ame­lyek leveskészítményeikhez használják fel a Kecskemétről kapott zöldséget. Ez az üzleti kapcsolat számunkra megfelel. Partnereink megkerülésével nem igen boldogulnánk az an­gol piacon. A továbbiakban arról beszél vendéglátóm, hogy az áru mi­nőségével általában elégedettek a tengeren túliak. A Farms Products Ltd. vezetői például különösen a szárított hagyma ízét és szép fehér színét di­csérték. Őszintén megmondták, hogy vásároltak már nyers hagymát is Magyarországról, próbaképpen. de lényegesen sárgább készárut kaptak. Pu­hatolták, hogy mi a kecske­métiek titka. Az üzemvezető minden kérdésre szívesen vá­laszolt, de ezt elengedte a füle mellett. Fotocellás MEO — Természetesen nemcsak elismerő megjegyzést hallottam árunkkal kapcsolatban — foly­Karrier tatja az üzemvezető. — Töb­ben szóvá tették például, hogy még mindig találnak néha ide­gen anyagot — faforgácsot stb. — a zöldség között. — Gondatlanság? — Nem mindig. Szerepet ját­szik az is, hogy néhány mun­kafolyamatot még nem gépesí­tettünk tökéletesen. Az egyik külföldi üzemben például már fotocellás berendezés ellenőrzi a szalagon futó készáru tiszta­ságát. Természetesen mi is igyek­szünk lépést tartani a technika gyors fejlődésével. A' jövő év­ben fejeződik be a szárítóüzem rekonstrukciója. Sok új gépet vásárolunk. — Ilyen fotocellás berende­zést is? — Nincs kizárva. Miért csak külföldön ? Előreláthatólag néhány új gyártmányt is bevezet majd a szárítóüzem Burits Oktáv ta­pasztalatainak felhasználásával. Már az idén elkezdik például a szeletelt zöldbab gyártását, amelyet eddig főképpen Rho­desiából és Franciaországból vásároltak az angolok. Szeret­nének mielőbb olyan szép pi­ros sárgarépa-szállítmányt is készíteni, mint amilyet az üzemvezető egy kis tasakban magával hozott. Ehhez azon­ban az szükséges, hogy a me­zőgazdaság a színértékben gaz­dagabb répái aj tából is elegen­dő mennyiséget termeljen. A szép csomagolású, hangza­tos nevű levesek (például: Florida), szárított zöldségek szinte étvágyat csinálnak az embernek. Indokolt tehát a kérdés: vajon a hazai fogyasz­tók körében nem lenne sike­rük ezeknek a cikkeknek? Burits Oktáv válaszul el­mondja, hogy nálunk szinte egész évben kapható friss zöld­ség. Az érdeklődés hiányát azonban ez nem teljesen indo­kolja. A vendéglátóiparban dol­gozók a megmondhatói, hogy tél végén és tavasszal milyen nehéz beszerezni a zöldséget a konyhák számára. Arról nem is beszélve, hogy ebben az idő­szakban igen magas az ára is. — Inkább azt mondhatjuk tehát, hogy nálunk még nem ismerik eléggé a zöldségszárít- mányok előnyeit — vallja az üzemvezető. Reméljük, hogy ez félig- meddig önkritika is, és a kon­zervgyár vezetői a rekonstruk­ció megvalósítása után — a kereskedelemmel karöltve — nagyobb propagandát fejtenek ki a külföldön már „befutott” cikk mellett, mint eddig. Vala­hogy úgy, ahogy azt az angol cégek teszik. Békés Dezső A vízszolgáltatási rendelettervezetről tárgyalt a megyei tanács építésű közlekedési és vízügyi állandó bizottsága szolgáltatásra vonatkozó, 1958- ban kiadott kecskeméti városi tanácsi, valamint az 1959-ben megjelent megyei tanácsi ren­deletet a két vállalat jellegé­nek megfelelően kell átdol­gozni. A rendelettervezet felett élénk vita alakult ki. Az állandó bi­zottság tagjai helyeselték töb­bek között a rendelkezésnek azt a szakaszát, hogy az utcai vízvezeték-hálózattal minden házingatlant külön kell össze­kapcsolni. Házi csatlakozást te­hát egyik telekről a másikra átvezetni tilos. Javasolták a bizottság tagjai, hogy a különböző vitás ügyek elkerülése érdekében fogyasztói alapdíjat is állapítsanak meg. E szerint a 13 milliméter át­mérőjű vízmérőnél 15 köbmé­ter, a 20 milliméter átmérőjű vízmérőnél 30 köbméter víz után kell a fogyasztási alap­díjat fizetni negyedévenként. Amennyiben többet mutat a vízmérő, a szerint kell a víz­díjat fizetni. Az alapdíjat egyébként az egy lakosra eső legminimálisabb fogyasztás fi­gyelembevételével szabták meg. Végül a bizottság a helyi víz­kárelhárítás különböző problé­máiról tárgyalt. Tegnap Kecskeméten, a Bács- Kiskun megyei Tanács Építési, Közlekedési és Vízügyi Állandó Bizottsága ülést tartott, ame­lyen a vízszolgáltatásra vonat­kozó tanácsi rendelettervezetet vitatták meg. Tánczos Sándor, az állandó bizottság elnöke a tanácskozás megnyitásakor el­mondta, hogy az elmúlt évek­ben jelentősen fejlődött a me­gyében az ivóvíz-szolgáltatás, ezért módosításra szorulnak a korábban kiadott tanácsi ren­deletek. Ezután Peréiíyi Antal, a me­gyei tanács vb építési, közleke­dési és vízügyi osztályának fő­mérnöke ismertette a rende­lettervezetet. Elmondta, hogy 1965. január 1-én megalakult az Észak-Bács megyei, vala­mint a Dél-Bács megyei Víz­mű Vállalat. Az előbbi a Kecs­keméti Vízmű Vállalatból lett megyei vállalat. Ezért a víz­Három lány a Tisza gyöngyéből Fullasztó a déli hőség. A kerílís melletti gyalogösvényen három lány kerékpározik. Ha­zafelé sietnek, ebédelni. így, együtt, ők a tiszakécskei Tiszagyöngye Tsz egyik hattagú ifjúsági munkacsapatának — a fele. Három lány, alig tizenhat évesek. Kicsit hasonlítanak is egymásra. Talán azért, mert az arcukat és a lábukat egyforma barnára égette a nap. A mun­kacsapat-vezető; Varga Ilona, a másik kettő: Szabó Erzsébet és Bolyós Mária. Megállnak egy pillanatra: — Miért éppen róluk akarunk ír­ni? Hogy miért? Hamar kiderü'. Ök ugyanis azok, akik tavaly valamennyien még a Helvéciái Állami Gazdaság újbögi üzem­egységében dolgoztak. Mindjárt az általános iskola elvégzése után. A télen aztán, mintha összebeszéltek volna, egyszerre elhatározták, hogy átjönnek a szövetkezetbe. — Azért — magyarázza Var­ga Ilona —, mert a szüléink is itt dolgoznak... Nena. nem ők mondták, hogy jöjjünk ide. ön­magunktól határoztuk el. Azt hiszem, itt jobb nekünk. Természetesen felvették őket a közös gazdaságba, kertészeti munkára. A tél végén, s kora tavasszal, az üvegházban dol­goztak. Néha éjszaka is. Ami­kor például tápkockákat kellett csinálni a palánták részére. Később amikor jobb idő lett, azzal a kéréssel lepték meg a vezetőket, hogy adjanak ne­kik külön területet, amelyet csak ők művelnek. Mennyi kell? Hét hold. És megkapták. Teleültették káposztával, ubor­kával, paradicsommal. Az ápolá­si munkákat százalékra vállal­ták. A tsz vezetői azt ajánlották nekik, hogy egy idősebb asz- szony legyen a munkacsapatuk vezetője. Hogy szem előtt le­gyenek. De ők azt mondták: „Szemmel tart bennünket a KISZ. Hiszen mindnyájan a tag­jai vagyunk. A területünkön pedig jobb szeretnénk mi ma­gunk lenni.’’ Hát legyen, ha úgy akarják — volt a vezetőség döntése. És a lányok vállalták még egy t hold kukoricának a megműve­lését is. Ennek a terméséből is százalék szerint részelnek. Ha nincs munkájuk a vállait területen, más brigádba osztják őket. Ilyenkor négy forint óra­bért kapnak. Legutóbbi vasárnap együtt voltak a Tőserdőben, az ifjú­sági napon. Máshova is együtt járnak: moziba, cukrászdába,, vagy táncolni. — Délelőtt mit csináltak? — Cseresznyét szüreteltünk. Most arra került sor .... Szégyenlősen bevallják, hogy a vállalt területükön kis­sé elmaradtak. A sok eső miatt. De majd pótolják elmaradásu­kat, csak jó idő legyen. Egészen biztos, hogy pótolják. Már csak azért is, mert nem átmeneti időre jöttek a terme­lőszövetkezetbe, hanem végle­gesen. i H. D. Kunczly Sándor, az ÉM 31-es Állami Építőipari Vállalat építésvezetője — Halló izsáki pinceépítke­zés? — Igen, itt Kunczly Sándor építésvezető. — Hogyan halad az Ön irá­nyítása alá tartozó izsáki és csengődi bortároló építése? Ér­tesüléseim szerint Csengődön munkaerőhiánnyal küzdenek, mert a helyi szervektől nem kaptak megfelelő támogatást. — Igen, eddig csak ígéretet kaptam. Egyébként mindkét he­lyen ott van már az építkezés­hez szükséges anyag. Izsákon jól halad a munka, 43 munkás­sal dolgozunk. Ebből 23-at az Izsáki Állami Gazdaság adott át, amelynek vezetői nagy meg­értéssel igyekeztek segíteni munkaerőhiányunkon. — Mint mondták, kötelességüknek érzik, hiszen nem mindegy, el tud­ják-e majd őszre helyezni a községben termett bort. Csengődön sajnos, más a helyzet. E hét elején nyolc munkást irányítottam át Izsák­ról a csengődi építkezésre, hogy ott is megkezdődhessen a mun­ka. Jelenleg az alapozáson dol­goznak. Tíz segédmunkásra len­ne helyből szükségünk, akkor itt se lenne baj. A helyi szer­vek azonban még nem küldtek hozzánk munkásokat. Kedden ugyan a járási tanács munka­ügyi főelőadója végre kijött, s a tabdi Ifjúgárda Tsz-be men­tünk együtt, ahonnan hétfőn adnak választ, hogy kapunk-e tőlük hat-nyolc embert. A he­lyi tanácstól azonban még eny- nyi segítséget sem kaptam. A kiskőrösi járásban más te­kintetben is nagyon kevés meg­értésre találtam. A Kiskőrösi Állami Gazdaság Csengődi Üzemegységében kértem, hogy a csengődi tároló építésen dol­gozó tíz munkás részére adja­nak térítés ellenében kosztot. A gazdaság központja nem adott rá engedélyt ezért, Kecs­keméten kellett bérelnem egy három és fél tonnás tehergép­kocsit, amely Izsákról áthordja Csengődre a kosztot. Ez napon­ta kb.: 1500 forintba kerül, ami népgazdasági szempontból se közömbös, A fentiekhez mindössze any- nyit fűzünk hozzá: Lehet, hogy az ÉM 31-es Ál­lami Építőipari Vállalat nem jelentkezett idejében igényeivel. A kiskőrösi járásban azonban —, akiket illet — vegyenek példát a kecskeméti járási, az Izsák községi szervektől és az ottani állami gazdaságbeliektől, akik bebizonyították, hogy meg­lehet oldani a bortáröló építés­sel kapcsolatos problémákat, ha segítőkészség is van hozzá. N. O. Homoki vetésforgó-kísérletek bemutatója A Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet nö­vénytermesztési osztályának és a megyei tanács vb mezőgaz­dasági osztályának közös ren­dezésében tegnap a rozs és a pillangós növények termeszté­sével kapcsolatban tapasztalat- cserét tartottak, amelyen me­gyénk homokon gazdálkodó tsz-einek elnökei, agronómusai. s a homoki járások tanácsai­nak a mezőgazdasági szakem­berei vettek részt. Jellemző a nagy érdeklődésre, hogy a várt harminccal szemben hetvenen jetiitek meg. Délelőtt dr. Bauer Ferencnek, a mezőgazdasági tudományok kandidátusának és Mester Lászlónak, az intézet tudomá­nyos osztályvezetőjének, illetve tudományos munkatársának a vezetésével a homoki istálló-, zöld- és műtrágyázási rendsze­rek bemutatására került sor a Kecskeméti Kísérleti Gazdaság Borbási Üzemegységében. Ezt követően dr. Vezekényi Ernő, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a homoki pillan­gós takarmány termesztési kí­sérleteit mutatta be a Paraszt­főiskola területén levő parcel­lákon. A bemutatókat vita követte, amelynek során a megjelentek részéről számos, a gyakorlatban szerzett tapasztalat ismertetése hangzott el. A jövő hét folyamán hasonló tapasztalatcseréket rendeznek Csongrád, iHetve Pest megvel szakemberek részére is.

Next

/
Thumbnails
Contents