Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-16 / 140. szám
Túl a megyehatáron Az új arcú Jászkunság tett oly élethűen regényeiben? A felszabadulás után — hogy kilépjen elmaradottságából, utolérje az ország más tájait — Szolnok megyében az átlagosnál is gyorsabban kellett az ipart fejleszteni. És itt megáll a krónikás tolla: hol kezdje a felsorolást? Ki gondolta volna két évtizeddel ezelőtt — még ma is kenyaiból azóta szakmunkások, technikusok, mérnökök lettek. Jászberényt pedig jobban ismerik országhatáron innen és túl a hűtőgépeiről, mint a Lehel vezér kürtjéről szóló mondából. Sorolhatnánk még a megye jelentős ipari létesítményeit, az iparosodó Alföld megannyi eredményét, de talán a 1 U ~»1 I. Gyalogosok a közúton Nemcsak Budapesten, de nagyobb vidéki városokban, így Kecskeméten, Baján, Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán, Kalocsán is megnövekedett agépjárműforgalom. Ennek következményeképpen egyre inkább jelentkezik a gyalogosok és a járművek vezetői között a sokak szerint eldöntetlen vita: kinek van elsőbbségi joga, kinek kell előnyt biztosítani? A vitás kérdések eldöntésében igyekszünk segíteni, amikor lapunkban néhány, főként a gyalogosokra vonatkozó szabályt ismertetünk, bízva abban, hogy ez is csökkenti a jelentős számú balesetet. Az „ütközőpont“ Miután a gyalogosokról kívánunk beszélni, elsősorban azt kell tisztázni, hogy hol is keresztezheti a gyalogos az úttestet. Sok példát említhetnénk arra, hogy a közelekédés biztonsága felett őrködő rendőr sípjellel vagy helyszínen történő bírságolással figyelmezteti a járókelőket. Ez a figyelmeztetés természetesen nem a gyalogosok zaklatása miatt történik, hanem azzal a szándékkal, hogy a gyalogost megtanítsák a helyes közlekedésre. Ezért ide kívánkozik a KRESZ előírása: „Lakott területen lev6 főútvonalon a gyalogos csak a kijelölt gyalogátkelőhelyen. ha az útkereszteződésben kijelölt gyalogátkelőhely nincs, a járda meghosszabbított vonalában mehet át az úttesten. Lakott területen kívül, valamint lakott területen levő mellékútvonalon a gyalogos elsősorban a kijelölt gyalogátkelőhelyen, ha az útkereszteződésben kijelölt gyalogátkelőhely nincs, a járda meghosszabbított vonalában, ha a közelben kijelölt gyalogátkelőhely vagy útkereszteződés nincs, az úttesten a legrövidebb áthaladást biztosító Irányban mehet át.” Kié a zebra? A gyalogosoknak, mint már fent utaltunk rá egyértelmű meggyőződésük — és sajnos, így is közlekednek — a zebráin, vagyis a kijelölt gyalogátkelőhelyen minden esetben nekik van elsőbbségük. Emiatt fordul aztán elő, hogy a gyalogátkelőhelyek előtt a hirtelen fékezéstől a járművek összeütköznek. Nézzük meg a KRESZ milyen előírásokat tartalmaz erre vonatkozóan: 4 gyalogos, mielőtt az úttestre leg, köteles mcssyőződiü a* W**: dás veszélytelenségéről, a jármüvek forgalmát nem akadályozhatja, nem léphet az úttestre, ha a jármű már olyan közel van, hogy veszélytelen áthaladását a jármű vezetője nem képes biztosítani. Az úttesten késedelmeskedés nélkül köteles áthaladni, s ennek során tartózkodni köteles minden olyan váratlan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megtévesztheti.” Ezek a szabályok lényegében a gyalogosok testi épségét védik, de egyben megszabják a gyalogjárók számára a közúton való átkelés módjait. Hol van előnye a gyalogosnak? Mindeddig nem tisztázódott, hogy végeredményben hol, s mikor van előnye a gyalogosnak, hiszen eddig a kötelességekről beszéltünk. A biztonságos közlekedés, vagyis a fentiek betartása mellett a következőket írja elő a Közlekedésrendészeti Szabályzat: „Az úttesten áthaladó gyalogosnak a járműforgalommal szemben a kijelölt gyalogátkelőhelyen, a jármű kanyarodása esetén, a járdasziget és a legközelebb eső járda között elsőbbsége van. Ilyen esetben sem léphet le a járdáról, ha nyilvánvaló, hogy a jármű vezetője a gyalogos áthaladási elsőbbségét járművének kötelező lassításával vagy megállításával sem képes biztosítani. A gyalogos áthaladási szándékát kiírja felemelésével jelezheti.'’ Lényegében e néhány nem túlságosan nehéz szabály betartásával a gyalogos biztonságosan közlekedhetik a közúton, s elkerülheti a rendőr figyelmeztetését, a gépjárművezető nem mindig jóakaratú megjegyzését, s legfőképpen a sérülések, szerencsétlenségek bekövetkezését. Gémes Gábor A világ legnagyobb repülőgépe Párizsba érkezeti A Le Bourget légikikötőbe megérkezett a világ legnagyobb repülőgépe, a 80 tonna teher vagy 720 személy szállítására alkalmas szovjet AN—22-es repülőgép. A gigantikus méretű repülőgépcsoda, amely a görög mitológiából ismert Anteus óriásról kapta a nevét, most első ízben hagyta el a Szovjetuniót, hogy részt vegyen a francia fővárosban megrendezett nemzetközi repülőgép-kiállításon. Az Anteus 45 tonna teherrel leszállás nélkül megtesz 11000 kilométert. A. csúcsokat a mélységgel mérik. Ha a mai Jászkunság népének életéről írni akarunk, óhatatlanul hasonlítanunk kell azt a múlthoz. Veres Péter a Számadás készülő második kötetében írja a Hortobágyról, a kunsági emberek életéről — ahogyan ő látta 1945-ben, a fel- szabadulás idején: „Ezt a népet a vegetatív létfenntartás apró gondjai, a munka, a táplálkozás, a veszekedés, az egymást nem bírás, az összeférhetetlenség, a családon belüli uralomvágy indulatai kormányozzák.” Az Alföld népe sokat szenvedett a történelem során. S a szenvedés nem maradt nyomtalanul. Szolnokot I. István király tette megyeszékhellyé, az Aranybulla már mint fontos kereskedelmi települést, sókikötőt említi. És még sincs egyetlen olyan épülete, amely két-három- száz évesnél idősebb lenne. Amíg az ország szerencsésebb vidékein már a lassú iparosodás kezdődhetett, a Jászság és a Kunság népe még a törökdú- lás elől menekült, bújdokolt. A Jászság és Kunság ölelkezésénél, a Tisza partján, a festői Zagyva-torkolatnál épült megyeszékhely sorsa egybefonódott történetünk nagy eseményeivel. Nemcsak a mélység és elesett- ség, hanem a történelem nagy sorsfordulói idején a forradalmi emelkedettség — ez is jellemzi ennek a vidéknek a népét. Hol van már az a Kunság, az a fülledt, poros alföldi világ, amit Móricz Zsigmond fesSzolnok az ország egyik új vegyipari bázisa. Képünkön: a Tiszamenti Vegyiművek 3. sz. kén savgyára. Gondos minőségvizsgálat előzi meg a Lehel hűtőszekrény útra- bocsátását. máris az ország egyik vegyipari bázisává tette a várost. A jövő tervei még szebbek. A szervetlen vegyipar mellett szerves vegyipari bázis ugyancsak épül, hiszen oly kedvezőek az adottságok ehhez: a már feltárt nagy mennyiségű földgáz, a bővizű Tisza — és a mind több vegyipari szakkádar. Alig egy évtizede Jászberényben még pusztaság, paprika-, paradicsomföldek voltak azon a helyen, ahol ma a Hűtőgépgyár van. Az igazsághoz tartozik, hogy az ottaniak nem is fogadták egyöntetű lelkesedéssel a gyárépítést. Attól „féltek” egyesek, hogy a nagyüzem kimozdítja őket megszokott életformájukból. Valóban kimozdította, de ez nagy haszonnal járt. Jászberény ma a magyar hűtőgépipar központja. A környék Ratal parasztlegényeiML leáAz öreg Tisza, a gátak közé szelídített folyó, hatalmas kanyarokat rajzol az Alföld térképére. A Tisza menti emberek keze nyomán csatornák nyílnak, hogy az éltető vizet elvigyék a hatalmas szövetkezeti táblákra. S ahogyan az évezredes szomjúságtól tikkadt kunsági földek szívják magukba a hűs vizet, úgy isszák a jászsági, kunsági emberek az új, felszabadult élet nyújtotta tudást, kultúrát. Jói gyümölcsöztetik mindazt, amit a modern technika és tudomány a mezőgazdaság felvirágoztatásához nyújt. Fiatal erdők és új nagy gyárépületek fogják tel és szelídítik meg a rohanó pusztai szelet. A fiatal erdőkhöz hasonlóan gyökeret vernek az Alföldön a munkásság új osztagai is, hogy paraszttestvéreikkei kézen fogva haladjanak a szocialista társadalom felépítésének útján. Irta: Varga József Fényképezte: Nagy Zsolt PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapia. Főszerkesztő: dr Weither Dániel Kisdia a Bács megyei Lapkiadó Vállalat felelős kiadó: Mezei István Igazgatf Szerkesztőség: Kecskemét, városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközponti 26-19. 25-16. Szerkesztő Bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér Lta. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.-rő-flzetési 11’ i hónapra 13 fortr öacs-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Teletöm U-8S. i Index: kks, vesen tudják az országban —, hogy például az Alföld a déldunántúlinál is gazdagabb olajban, de különösen földgázban. A gyorsabb fejlődés, a kutatás, feltárás és kiaknázás az elmúlt évtizedben kezdődött el. Szolnokra települt az olajipar központja. Az egykori sókereskedő város olajvárossá fejlődik! Szolnok másik nagy büszkesége a vegyipar. A Tisza- menti Vegyiművek három kénsavgyára, a szuperfoszfátgyár megye mezőgazdaságának ma még nagyobb a népgazdasági jelentősége. Szolnok megye adja az ország évi kenyérgabona-termésének tíz százalékát. Jelentős a megye fejlődő állattenyésztése is, de szocialista nagyüzemeink leginkább arra büszkék, hogy a megyében van az ország öntözött földterületének mintegy harmadrésze. A jövő nagyüzemi mezőgazdaságának nagy reménysége, az Alföld jelentős részének időjárási és talajviszonyait megváltoztató II. számú tiszai vízlépcső építése rövidesen elkezdődik. Megépülése után Szolnok megye egész földterületének mintegy 70—80 százaléka öntözéses művelés alá kerül. Emberek próbája VAN OLYAN időszak az emberek, de országok életében is, amikor szint,e zökkenőmentesen mennek a dolgok. A tervek, elképzelések sorra valóra válnak, az időjárás is beváltja a hozzá fűzött reményeket és természeti csapások sem. késleltetik az előrehaladást. Ilyenkor telve vagyunk optimizmussal, kedélyünk is megfelelő, s jövőbe vetett bizakodással nézünk a holnapok elé. NÉHA AZONBAN másként alakul minden. Megálmodott és oly szépen papírra vetett terveinket akadályok, nem várt események keresztezik, a „papírforma” felborul, objektív és szubjektív tényezők játszanak közre — s újabb erőfeszítésekre van szükség, hogy valóra válthassuk mindazt, amit célul kitűztünk. Olykor a természet is mintha ellenünk „esküdne” és csőstül zúdítja ránk a bajt. Volt már ilyenekben részünk, s úgy néz ki, mintha most sem a sima és zökkenőmentes esztendő várna ránk. Harc a .,pocokinvázió” ellen, adtuk ki még nem is régen a jelszót, aztán a száj- és körömfájás bénította meg egy időre a normális munkamenetet. Már kezdtünk fellélegezni kissé, amikor újabb — s minden eddiginél nagyobb erőpróbát igénylő — gondunk támadt: az árvízveszély. Szokatlanul esős évszak veszélyezteti a beérő gabona egy részét, s a hihetetlenül magas vízállás több ezer hold vetés, s más anyagi értékek pusztulásával fenyeget. VISZONYLAG ritkán van részünk súlyosabb természeti csapásban — más földrészeken az ilyesmi gyakoribb jelenség —, s így talán a megnyugvás érzése is hamarabb erőt vesz rajtunk. Most azonban, amikor szinte Európa-szerte, s különösen a Duna mentén, az árvízveszély elleni védekezés minden egyéb tennivalót megelőzött fontosságában, erre valóban nem lehet okunk. Megyénkben, melynek nyugati határa végig a Duna vonalán húzódik, különösen így van ez. A folyó vízszintje meghaladta a 9 métert, s elöntéssel fenyegeti a környező földeket, s néhol a lakóhelyeket is. Hihe- teten erőfeszítéssel folyik az új gátak építése, a meglevők erősítése, ezrek és ezrek fáradoznak éjjel-nappal a veszély elhárításán, vagy legalább enyhítésén. Érthető, hogy a megye lakosságának figyelme most a Duna mentén élők, s a hősiesen helytálló emberek felé fordul. MÉGIS azt kell mondani, hogy a figyelem nem elég. A párt-, az állami vezetés igyekszik minden erőt mozgósítani, s felvonultatni ezen a szakaszon, a lakosságot, a honvédalakulatok is támogatják, segítik. De szükség van az erők megfeszítésére, a hétköznapi, megszokott munkában is. Sokkal inkább, mint máskpr. Sok-sok új téglára, építőanyagra lesz majd szükség. Az elveszett értékeket, víz alá került vetéseket pótolni kell valamiből. Még nagyobb takarékosság a nép vagyonával! — ez a feladat minden területen. Vajon átérzi-e mindenki ennek a jelentőségét? SOPÁNKODÁS, sajnálkozás helyett a tettek segítenek. Most még inkább, mint máskor, erre van szükség. S miközben a gátak hős védőinek helytállásáról hallunk — tegyük meg valamennyien, amit csak megtehetünk a munka frontján. Ez ma a legnagyobb segítség. T. P.
