Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-15 / 139. szám
1965. június 15, kedd 5. oldal LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA VI. Századunk piramisa: Sadd el Aali A korszerű formát a kornak kell diktálnia Az asszuáni Shari Abtal el Horreyán, az elegáns Cataract Hotelben nagy a forgalom. A fekete arcú, fürge londinerek, szolgálatkész boyok tesznek- vesznek, a vendégsereg kívánsága szerint. Csúcsidényben vagyunk, a sivatagi „tél” kellős közepén. A sarki rendőr vastag fekete posztóruhát, az utca embere melengető kabátot öltött, fejére vastag sálat, kendőt csavart, ahogyan télen illik, hiszen plusz harmincra „csökkent” a hőmérséklet. De a hűvös angolok, a hangos amerikaiak, az elegáns svédejí, a lezser franciák, a gőgös németek rövid- nadrágosan, fehér ingben, trópusi kalapban indulnak várost nézni. Élvezik a 30 fokos meleget. Néhányan a Níluson túlra, a csodálatos trópusi parkba készülnek, csak az átkelővitorlást várják. A parton kis gom- baemyők alatt éltesebb amerikai hölgyek, fiatal, barna bőrű egyiptomi fiúkkal barátkoznak. A fiúk kedvesen törve beszélik az angolt, az éltesebb hölgyek pedig gálánsán fizetik a néhány percbe kerülő közösen elfogyasztott colát, mango juicet. Mi tagadás, kalandot remélnek a mesés Nílus-parton.. Több valószínűleg nem is érdekli őket az országból, ebből a városból. Pedig Asszuán már légen nem Nílus-partról, kellemes teléről, luxus szállóiról híres. .. öt esztendeje mór, hogy 1960. január 9-én Nasszer elnök intésére díszlövés dördült Asszuánban, kilencszáz kilométerre az Egyesült Arab Köztársaság fővárosától. A homokkőhegyek sokáig visszaverték a sivatag mély csendjét zavaró hangokat. Sokan sejtették már akkor, hogy az ősrégi mondással ellentétben nem „Ahogy Allah akarja”, hanem amint a szükség kívánja, úgy épül Egyiptomban, Napisten egykori földjén a XX. század piramisa, a Sadd él Aali, a nílusi óriásgát. A város szélén álltam, a nagy gát építéséhez vezető széles úton, ahol a zöld a sivatag homokjával találkozik, s ahol vadonatúj emeletes házak sorakoznak. Valamennyi lakáson légkondicionáló berendezés. — Helybeli ember, fekete bőrű, csillogó szemű, a déd- és ükapák földig érő köntösét viselő arab szóltott meg — oroszul. — Köszöntlek, idegen, a mi városunkban. Orosz vagy, ugye? Azután csodálkozott, hogy nem. Errefelé az utóbbi esztendőben az európai legtöbbnyire a Szovjetunió polgára. Másfél ezer szakember él itt a városszéli új telepen, hogy a 33 ezer arab munkással összefogva felépüljön Egyiptom reménysége, az óriásgát. — Mahmud Saiad — nyújtott kezet barátságosan az asszuáni ember. — Magam is a nagygátnál dolgozom, egy moszkvai mérnök keze alatt. Apám, nagyapám, meg annak az apja is tevehajcsár volt, árnyékot keveset láttak, annál többet szívta őket a nap 50—60 fokos sugara, ette májukat a nílusi kór, vakította szemüket a trachoma. De én emellett a mérnök mellett művezető leszek. Itt, az erőműnél. S ahányszor erre járok, a szovjet kolónia lakótelepe mellett, mindig megállók egy percre, elgondolkodom, s mondom magamban: Mahmud, Mahmud, most az oroszok embert nevelnek belőled, s ha elmennek, te költözöl ezekbe a házakba. Munkád, szakértelmed alapján megérdemled. Lesz hűvös lakásod, fürdőszobád, sőt egykor hűtőszekrényed is ... Ki tudja meddig ábrándozott volna még újdonsült ismerősöm, ha érdeklődésem nem zökkenti a jelenbe. Kértem, kalauzoljon a nagy építkezésen, magyarázza el, mi is épül itt Asszuán határában, ö készséggel, s a vendéglátó felelősségével sietett segítségemig, a mai Egyiptomról csaknem lehetetlen beszámolni az évezredes nagy múltra történő utalások nélkül, hiszen lépten-nyo- mon ölelkezik a múlt és jelen, egymás tőszomszédságában állnak évezredek és a ma alkotásai, negyven-ötven évszázadot élt kolosszusok, s a mi korunk kézjegyei — mondotta Mahmud Salad. — A nílusi nagygátat is Ammenhotep fáraó kora ál- mondta meg sokezer évvél ezelőtt, de csak a ma élő generáció építheti fel. Több órán át jártuk együtt a terepjáró GAZ-zal az építkezés óriási területét, míg kirajzolódott előttem a gigantikus mű plasztikus képe, az az óriási munka, amelynek végrehajtásához egy egész ország állt csatasorba. Egyiptomban évente kétszer, legjobb esetben háromszor esik az eső. Az egymillió négyzetkilométernyi területből alig három százalékot művelnek meg, a többi rész terméketlen, kihalt sivatag. A Nílus-völ gyében 16 millió földművelő fellah zsúfolódik össze. Sorsuk teljesen a Nílus szeszélyétől függ. A nagy folyam évezredek óta élet és halál ura. Áradásaitól függ a 28 millió ember kenyere, élelme, a termés sorsa. Évente 35—10 milliárd köbméter víz ömlik kihasználatlanul a Földközi-tengerbe. Az egyiptomi forradalom csillantotta meg először a reális lehetőséget, hogy a Níluson építendő óriási gáttal nagymértékben csökkenthetik a szegénységet és a nyomort, a múlt szomorú örökségét Egyiptomban. Június 30-án nyílik Kecskeméten az Aranyhomok halijában és a Cifrapalotában Bényi László kiállítása. Valami állandó felfokozott- ság, lelkesedés, izgalom, szenvedélyesség — talán ezek a jelzők illenek legjobban Bényi Lászlóra, az emberre. Ezek a jelzők illenek legjobban képeire is. És a verset, zenét idéző ritmus — mindenekelőtt a színek ritmusa. Akár tájat, akár embert fest. Intenzív színélményt kapunk — a párás, hirtelen tavaszokét, a szüretekét, az erdőkét, a faluvégekét, a búcsújárásokét, ünnepekét és hétköznapokét. A művész, Bényi László így vall: — Legnagyobb élményem a színé. A látható világ sokkal Az építkezés óriási területén — ahol külön közlekedési rendőrség irányítja a munkagépek forgalmát — a Szovjetunióból érkezett korszerű, nagy teljesítőképességű gépek, daruk és egyéb modem eszközök végeznek minden fárasztó munkát. Az Egyesült Arab Köztársaság partjait két tenger hullámai mossák. A harmadik tenger most alakul ki Asszuántól délre, 500 kilométer hosszan húzódik át Szudánba. A Naszr (Győzelem) tenger 700 000 acre (1 acre — 0,70 kát. hold) öntözését teszi majd lehetővé. Az öntözött terület évente két, sőt többnyire három termés betakarítását biztosítja. A legfontosabb azonban az, hogy 1 millió 300 ezer acre sivatag változik fokozatosan művelhető mezőgazdasági területté. A modern öntözőberendezések később több mint 2 millió acre holt sivatagot tesznek termővé. Egyiptomi közgazdászok számításai szerint ennek gyümölcseként 30 százalékkal növekszik az ország mezőgazdasági termelése. A négy kilométer hosszú alapjainál egy kilométer széles duzzasztógátnál a világ egyik legnagyobb vízierőműve épül, melynek tucatnyi áramfejlesztő berendezése évi nyolc milliárd kilowattóra villanyáramot termel majd. Ilyen lesz Asszuánnál a XX. század „piramisa”, korunk emberének évszázadokra szóló, maradandó alkotása. Verejtékének, ’karaténak emlékműve. (Folytatjuk.) színesebb a festő számára, s ezt közölni, ábrázolni kell. Az élet mozaikjában a jellegzetes motívumokat keresem. Hosszú ideig újabb és újabb tájélmények vonzottak. Festettem alföldet és hegyvidéket. Kecskemét és Szolnok, Jászszen tanórás, Szentes, Hódmezővásárhely vagy Szentendre, Nagymaros, Nógrádverő- ce, Csopak, a Balaton egyaránt magával ragadott. Egy alföldi út, egy balatoni ősz megannyi ihletést ad. A Kecskemét környéki tanyavilág kimeríthetetlen élményforrás. A piros, kék, sárga timpanonok, kazlak, kukoricahalmok, gémeskutak. — Micsoda gazdagsága a színeknek és formáknak! Jellegzetes és egyedi. Az Alföldet festi, s ebben kapcsolódik a nagy elődökhöz, Kosztéhoz, Tornyaihoz, Rudnay- hoz. Egyik kritikusa írta róla művész 'ét az alföldi „nagyokéhoz’ hasonlítva: — „Bényi I ihletése tipikusan mai, de áhítata azonos az övékkel. Tájélménye leginkább' Rudnayévai ro- I kon. Az sem véletlen, hogy egykori mesteréhez hasonlóan Bényi is a sötét színeket látja dominánsnak. Látásmódja romantikus — de ez XX. századi romantika, a látvány előtti megrendülés képbe sűrítése. Bényi László most Kecskemé- j ten mutatja be képeit. Műtermében már ott sorakoznak a kiállításra szánt művek. Harminckét kép. Kecskeméti tanyák, őszutói tájak, tavaszt jelző virágzó fák, í folyópart, olvadó hóval. Egy műteremsarok, egy csendélet és újból az Alföld. A ház piros fedelének a kötélen száradó ruhák pirosa, kékje, felel a háttér sötétjéből. Egy érdekes vonalú EGY ÉVVEL ezelőtt, a Petőfi Népe június 14-i számában megemlékeztünk Homokai Pál kecskeméti születésű tanár, köl~ I tő születésének 160. évfordulójáról. Akkor, többek között, beszámoltunk arról is, hogy Petőfi első zsengéi az általa szerkesztett Kis-Koszorúban láttak napvilágot. Az azóta végzett kutatómunka bebizonyította, hogy Homokai Pál és Petőfi Sándor között lényegesen mélyebb kapcsolat alakult ki, személyesen ismerték egymást, sőt mi több: Homokai — bár rövid időn keresztül — tanára is volt Petőfinek. Petőfi és Homokai ismeretsége személyes találkozásuk előtt kezdődött, még Petőfi aszódi diáksága idején. Ferenczy Zoltán Petőfi életrajza című munkájában az aszódi diákévekkel kapcsolatosan megemlíti, hogy kedvenc olvasmányai között szerepelt a Homokai által szerkesztett Kis-Koszorú (Selmec, 1832.). E színvonalas, a maga korában nagy hatású irodalmi lapnak széles olvasóközönsége volt, különösen a diákság körében. E lap nem kis mértékben tette vonzóvá Petőfi számára a Selmeci Líceumot. Amint ismeretes, 1838—39-ben Selmecen tanult. Itt tagja volt az ugyancsak Homokai által megalapított irodalmi társaságnak. Homokai ekkor már Losoncon tanít az Evangélikus-Református Líceumban magyar nyelvet, magyar irodalmat és latint. Petőfi Selmecen gyakran hallja a nagy nevű tanár nevét és igyekszik személyes kapcsolatot teremteni vele. Nemsokára sikerült is. PÉCHY IMRE (Petőfi-kutató) a Fővárosi Lapok 1874. január 27-i számában többek között ezeket írja Petőfi és Homokai losonci kapcsolatairól: „Homokai Pál losonci költészettanártól. kerítés, vagy a sejtelmessé növelt gémeskút. Sötét kékjével, lilájával, s feketéjével megdöbbentő hangulatot áraszt a nagyméretű Temetés című képe. öregasszonyok egy-egy csoportja — a foltszerűen felrakott feketék — látomásszerűek, drámaiak. Mint a gyászmadarak — mint egy Poe-vers. Olykor a tárgyak „emberarcúvá” válnak — szeme van a háznak, várja a hazatérőt. Sötét, kontrasztos tájból villan elő a búcsúsok sátra, a körhinta kavargása. A képeken a vastagon felrakott festék izgalmas felületi hatást eredményez, fokozza a szenvedély hitelét, a mozgalmasságot. A romantikus látásmód, az érzelmek felfokozása természetes egyszerűséggel válik eggyé ecsetje nyomán. — Tudok és akarok hevülni témákért, azok szépségéért, de érzelgősség nélkül. És nem egyeztetni akarom a forma korszerűségét, a tartalom romantikájával, hanem rá akarok találni a kettő hiteles egységére. Nem nézem a formabontó törekvések módszereit — holott mint műtörténészt érdekelnek — de nem nézem ha festek. Bizonyos vagyok abban, hogy a korszerű formát a kornak kell diktálnia, amelyben élek, s szeretném remélni, hogy az a tartalom, amelynek kifejezésére törekszem, összetalálkozik a korszerű látás izgalmaival... Legfontosabb, hogy a festő őszinte legyen. Őszinte az ihletet adó élményben és kifejezési formájában. Bényi LászJó törekvéseinek megvalósulásával találkozhat majd a kecskeméti tárlatlátogató. Kádár Márta midőn Losoncon keresztülutazott, költészeti leckéket is vett...” A jelenleg rendelkezésünkre álló adatokból nem tudjuk, hogy milyen hatással és milyen haszonnal jártak e költészettani órák Petőfire, aki ekkor már 15—16 éves volt. Kétségtelen azonban, hogy nem maradtak Petőfi számára hatástalanok az útmutatások. 1838- ban az ékesszólás professzora sajtó alá adta a Vörösmarty által is magasra értékelt hires költészettanát, Magyar költészet címmel, melyet elsősorban tanítványai számára írt. A tíz ívnyi munkát Petőfi még Losoncon megvette, gondosan átolvasta, áttanulmányozta. Hogy milyen jelentős mü volt és mit jelentett Petőfi számára, arról maga Petőfi nyilatkozott, amikor ismét Losoncon járt és felkereste a szép szavak mesterét, Homokai Pált. Homo- kait melegen magához ölelve ezeket mondta: „Uram! Könyvéből sokat tanultam!” E néhány szóban benne van az értékelés, benne van minden, amit egy tanítvány mondhat tanáráról: tisztelet, szeretet és elismerés. Elismerés a magyar költészet későbbi zseniális alakjától! HOMOKAI Kecskeméten született. Három évig tanított itt, 1855—1858-ig, a református főiskolában. Kecskeméten hall meg 1858-ban. Immár — az eddigi ismereteink szerint — két nagy költőnkre is jelentős hatást gyakorolt. Vörösmarty Mihály költészetének serkentője és Petőfi Sándornak személyes ismerőse, tanítója volt. Nem lenne felesleges felkutatni a közöttük kialakult, még eddig ismeretlen kapcsolatokat és ismertebbé tenni nevét Kecskemét nagyjai között. Jósa 1st ián re. — Mindhiába próbálná bárki Az asszuáni gát madártávlatból. PETŐFI SÁNDOR ÉS HOMOKAI PÁL
