Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-13 / 111. szám
1965. május 13, csütörtök 3. oldal Harminchárom komnnista gyűlésén —.. .Nem túlságosan nagy megerőltetéssel csaknem négy- százezer forinttal csökkenthetjük az idei termelési költségeket. Elvtársak, ez akkora ösz- szeg, hogy hat-hét traktort vehetünk rajta, vagy pedig a munkaegység értékét háromnégy forinttal növelhetjük. És mindehhez csak egy kis jóakarat kell... A költségcsökkentés lehetőségére példát is mondjak? Tudvalevő, hogy az idén 1100 sertést hizlalunk, százzal többet, mint tavaly. Ha csak egy forinttal csökkentjük a hús kilójának előállítási költségét, máris legalább 120 ezer forintot „nyerünk”. S van mód a csökkentésre. Emlékezhetnek, hogy tavaly az utolsó transzport hízónál egy kiló húshoz már csak négy és fél kiló abrakot használtunk fel. Ezt az eredményt az idén is elérhetjük. Hát még ha a hizlalás tízhónapos idejét két héttel csökkentjük!... A tejtermelés literenkénti költsége is kevesebb lehet tíz fillérrel. Már azzal is kisebb lesz a ráfordítás összege, ha a takarmánynövényeket a feletetés helyéhez közel, s nem öt-hat kilométer távolságra termesztjük. Így rengeteg szállítási költséget megtakarítunk. Hol lehet még takarékoskodni? Nem tsz-elnök, vagy agronó- mus az, aki fejtegeti a fentiéit Beruházási Bank kecskeméti fiókjának vezetője — Halló, Beruházási Bank? — Igen, itt Kárpáti András fiókvezető beszél. — A megyében folyó 256 ezer hektoliter bortároló-építkezés iránt érdeklődöm. Ismeretes előttünk, hogy a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat által kivitelezésre kerülő kilenc bortároló építése — a kecskeméti kivételével — megkezdődött. Mi a helyzet az ÉM 3I-es Állami Építőipari Vállalatra bízott jánoshalmi, csengődi és izsáki — összesen 64 ezer hektoliter űrtartalmú tárolótér kivitelezésével. T- Sajnos, még semmi jót nem mondhatok. A 31-es építők eddig csak az ún. kapacitásszerződést kötötték meg a beruházóval, a kivitelezési szerződést még nem. Márpedig a határidő sürget, hiszen — a kormány döntése szerint — augusztus 31-ig töltőképes állapotban kell átadni a bortárolókat a pincegazdaságnak. Remélem a közeljövőben változás történik, s mint hallottam, a 31-es Építőipari Vállalat is megkezdi a napokban a felvonulást a számára kijelölt bortároló-építke- zésekhez. * E beszélgetésből nem szerezhettünk teljes bizonyosságot afelől, hogy Izsákon, Csengődön és Jánoshalmán elkészül- nek-e határidőre a népgazdasági szempontból is igen fontos bortárolók. Az ÉM 31-es azonban az ország egyik legnagyobb állami építőipari vállalata és lehetséges, hogy magas színvonalú műszaki felkészültsége folytán a határidők betartása módjában áll. Az valóban biztató, hogy a jelzett építkezésekre az anyagszállítás már folyik, s a felvonulást a napokban megkezdi. Ebből arra következtethetünk, hogy a kivitelezési szerződés megkötésére sem kell már sokáig várni. N. O. két —, hanem párttitkár. Török Péter, a városföldi Dózsa Tsz párt titkára. Már egy jó órája beszél a taggyűlésen. Fontos témáról, az alapszervezet egész éves intézkedési tervéről van szó. Az előtte heverő papírokra ráhull a lámpa fénye. Nem látszik fáradtnak, s a szövetkezet teljes létszámban megjelent kommunistáinak a szemében is éber figyelem csillog. Pedig az est beálltával kezdték a taggyűlést. Elvonult végre az eső és a földeken egész nap sűrű volt a tennivaló. Azzal folytatja a párttitkár, hogy az állattenyésztés ne csak összességében, de ágazatonként is jövedelmező legyen. Majd kifejti, hogy a növénytermesztésben is lehet takarékoskodni. Ha a kalászosoknál sikerül teljesen megakadályozniok a szem- pergést, s a tavalyinál is nagyobb területen alkalmazzák a vegyszeres gyomtalanítást, mázsánként 2—3 forinttal kevesebb lesz a kenyér- és a takarmánygabona te rm esztésén ek költsége. Azonkívül pétisóval „lombtrágyázhatják” a növényt, s így is növekszik a terméshozam. Ez esetben szintén csökken az egy mázsára jutó ráfordítás. A feltételek megvannak Mindezek megvalósításához rendelkeznek a megfelelő feltételekkel? Igen. S ami a személyi feltételeket illeti: az alapszervezet harminchárom tagja közül mindegyik üzemágban dolgoznak jó néhányan. Az ő kezdeményezésükre máris születtek eredmények. A traktorok magas költségéről már jóval korábban sok szó esett. A gépek kommunista vezetői, de a többiek is sok hasznos javaslatot tettek. Legtöbbjüket azóta a tsz vezetősége megvalósította. A traktorosok például már egyenként, lezárt edényben kapják az üzemanyagot. így az azzal való takarékosság követelményét személyhez kötötték. A fáradt olajat is külön edényben felfogják, mert a munkagépek „lekenésé- nél” még jól fel tudják használni. Ahol a szövetkezeti gazdák így törődnek a közössel, ott nincs mitől tartani — gondolhatnánk. Ám, a felszólalásokból kiderül: nemcsak ilyen gazdái vannak a tsz-nek. Kürtösi Károly elnök ismerteti, hogy az utóbbi időben többen ittas állapotban jelentek meg a munkahelyükön. Ez természetesen kihatott a teljesítményükre is. A karámokból például nem hordták ki az öszszes trágyát — a hetényegyházi üzemrészre átcsoportosított gazdák pedig csapnivaló módon telepítették el a szőlőt. Horváth Béla hozzáteszi: — „Nemegyszer a brigád vezetők erélytelensége is tápot ad a lazaságoknak.” Nagy Mihály szerint az ilyesmi gyakorta előfordul a fiataloknál, a KISZ nevelőmunkájának hiányossága miatt. Javasolja, hogy a KISZ-t a pártszervezet hatékonyabban támogassa. Figyelemre méltó még Szabó János hozzászólása. Azt kifogásolja, hogy több gazda nem a háza körül, hanem attól egykét kilométerrel távolabb, és minden évben más határrészen kapja meg a háztájiját. Indítványozza, hogy mindenkinek a tanyája mellett és négy évre szólóan adják ki a háztáji földet. Így azt is elérik, hogy utána megtrágyázva kerül vissza a közös művelésbe. Megint erősödtek A taggyűlés zárószavában Török elvtárs megállapítja: „Ha a kommunisták a hiányosságok megszüntetésén az eddiginél nagyobb mértékben fáradoznak, megvalósíthatók lesznek az intézkedési tervben foglaltak. A pártszervezet ehhez erősnek mondható.” Két évvel ezelőtt még alig volt tíznél több tagjainak a létszáma. Ez év végére pedig negyvenen is lesznek. A taggyűlésekre rendszeresen meghívnak jól dolgozó pártonkívülieket. Jelenleg is a pártonkívüli aktívák — traktorosok, állatgondozók, gyalogmunkások — népes csoportjára támaszkodik az alapszervezet. Olyanokra, mint például Holl Antal, aki két évvel ezelőtt kapott új traktort, s a gépét még nem kellett javítani. Ezúttal négy tagjelöltet vesznek fel, három korábbi jelöltet pedig taggá minősítenek. Hatvani Dániel Borverseny Izsákon Tegnap Izsákon, a Sárfehér hazájában rendezték meg a kecskeméti járási borversenyt. A vetélkedőn a nagy kiterjedésű szőlővidék állami, szövetkezeti és egyéni gazdaságai több mint 60 féle fehér és vörös borral szerepeltek. A zsűri megállapította, hogy az 1964. évjáratú borok egészségesek, zamatban bővelkednek. Különösen a fehér borok szerepeltek jól. Egy baráti társaságban a minap tanulságos beszélgetésnek voltam tanúja, amelyet — ha nem is szó szerint —, de szeretnék visszaidézni. A kereskedelemről folyt a vita- amikor az egyik vezető beosztású ismerősöm felesége méltatlankodni kezdett. — Szinte képtelen vásárolni az ember, öt óra után annyian szoronganak a pult előtt, hogy nem tudok odajutni... A férj tapintatosan tanácsot adott feleségének. — Vásárolni csak munkaidőben szabad, akkor nincsenek sokan, s jobban lehet válogatni... A társaság tagjai egyetértőén bólintottak, s tovább beszélgettek az áruellátásról. Senki sem háborodott fel, senkinek sem volt ellenvetése, megjegyzése ehhez a félmondathoz: „Csak munkaidőben szabad ...” Gondolkozva a dolgon, nem nehéz megítélni annak az okát, miért is nem tiltakoztak az ilyenfajta megjegyzés ellen: Azért, mert ez már jó néhány ember szemléletévé vált! Mert hogyan is szokták ezt a, magyarul lógásnak nevezett szemléletet becsomagolni? Valahogy így: ..Néhány percre kiszaladok villanyégőt vásárolni. Azonnal jövök vissza.” A munka ilyenkor még, ha csak néhány percre is, abbamarad, de nem találnak benne kivetnivalót, hiszen a munka „megvár”,' ha nem ma, akkor holnap elvégzik. Ez igaz, de ha csak vállalati szinten vizsgáljuk meg ezt a „néhány percet”, megdöbbentő képet kapunk. Egy száz dolgozót foglalkoztató vállalatnál, akár csak egy hét alatt, mindenki tíz percre „szalad el”, valamit elintézni, jelentős munkakiesést okoz. A motorosok jelenlegi legnagyobb gondjának megoldásáról, a sisakok gyártásának sürgős fokozásáról tanácskoztak az OKISZ-ban az érdekelt szervek, az ipar és a kereskedelem képviselői. A megbeszélésen úgy határoztak, hogy újabb szövetkezeteket vonnak be ebbe a munkába, a meglevőknél pedig gyártmány- és munkaerő-átcsoportosításokat hajtanak végre. A szövetkezetek vállalták, hogy az eredetileg tervezett 50 000-rel, majd a később lekötött 265 000- rel szemben ez évben 340 000 „fejvédőt” adnak át a kereskedelemnek. A motorosok ilyen irányú Ám ez a dolognak csupán az egyik oldala, mert nemcsak vásárolni, de egyéb ügyeiket is munkaidő alatt igyekeznek jó néhányan elintézni. Csak néhányat a megszámlálhatatlan, „halaszthatatlan” ügyek közül: fodrász, orvosi kezelés, cipő- és ruhajavítás, fényképész és sorolhatnánk tovább azokat az eseteket. amelyek nem tíz percet, de sokszor órákat lopnak el a munkidőből, s amiért éppen úgy felveszik a fizetést, mintha csak effektiv termelő munkával töltenék el. S alkalmasint, ahol ezt szóvá teszik, erkölcstelennek tartják, s uram bocsá’ — a munkafegyelem érdekében — kilátásba helyezik a vásárlásra fordított munkaidő bérének levonását: felháborodnak! S nem is akárhogyan, mert ilyenkor egyesek nemcsak a vezetőt, de a társadalmat is ellenségüknek tartják. .. Sokan talán túlzottan szőrszálhasogatónak találják ezt az okfejtést, pedig a nagyobb anyagi jólét megteremtéséhez, a szocializmus felépítéséhez fegyelmezett, a munkaidőt teljes egészében kihasználó tevékenység szükséges! S bár vezető állású ismerősöm jót akart — ne tolakodjon felesége a tömegben —, mégis rossz tanácsot adott, hiszen akarva-akaratlanul arra buzdította feleségét, amit önmaga nem tűrne el beosztottai- tól. Ez az életből kiragadott példa is bizonyítja, át kell alakítani néhány embernek a munkaidőről vallott szemléletét, még ilyen aprónak tűnő dolgokban is, hiszen ebben gyökereznek a jelentősebb, az új társadalom felépítését nehezítő tényezők. Gémes Gábor gondja csak az év végére szűnik meg. Jövőre további 200 000 bukósisak gyártását tervezik. Ekkor már sor kerülhet a választék növelésére, a gyermekek számára szükséges kisebb méretek készítésére is. (MTI) Vita helyett — áramot! Gépjavító műhelyéhez villanyvezetéket építtetett a keceli Béke Szakszövetkezet. A közös gazdaságot nem a fényűzés szándéka indította erre —, hiszen javítóműhelyt ma már nehéz elképzelni villany nélkül. A villamosítás híre érthetően örömmel töltötte el a műhely dolgozóit: a jobb, eredményesebb munka lehetőségét remélték megvalósulni. Örömükbe azonban üröm vegyült. A villanyvezeték műszaki átadásánál ugyanis a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat, s az építést végző kiskőrösi Vegyesipari és Javító-Szolgáltató Vállalat szakemberei közt vita támadt. A DÁV nem engedélyezte a villanyvezetéknek a gépek üzemeltetésébe való bekötését. Készen van tehát a vezeték, de állnak a gépek —, és tart a vita. Nem vagyunk illetékesek annak eldöntésére, hogy melyik vállalatnak van igaza. De kérdezzük: nem lehetett volna elkerülni még a vezeték építése előtt, vagy közben a vitát szülő okot? Legfőképpen pedig: nem lehetne mielőbb pontot tenni a vita végére, hogy a szövetkezet gépjavító műhelye élvezhesse a beruházás költségeinek gyümöl csét?! I rro —i Városi gyerekek mumusa Körben új bérházak. Középütt akkora parkocska, hogy két család gyerekei is maximális népsűrűséget okoznának benne. Hát még az itt lakó negy- venegynéhány gyerekes család apróságai! A kis lurkóknak tér kell a mozgásra, hiszen az ember gyereke nem kanárimadár, hogy beszorítható lenne egy kalitkába. A tenyérnyi homokozó önmagában bizony csak ketrec any- nyi gyereknek. Jó lenne, ha a parkocska zöld hátán is henger- gözhetnének, labdázhatnának kedvükre. Erre a kavicsos, salakos sétautak nem elegendők. Nincs az a futball- vagy pettyes gumilabda, amely olyan okosan, fegyelmezetten ugrálna, hogy sose pattanna be a gyepre. Műszeres távirányítással fejelni, kiszorítózni pedig nem cikk, hiszen a labdajátékokban éppen az az élvezet, hogy ott az ember ügyessége a döntő, nem a műszeré. No, de csak próbáljon a fűre gurulni a labda, merészeljen csak utánaszaladni valamelyik gyerek! Felharsan korunk jellegzetes alakjának, a „parkőr bácsinak” félelmetes hangja. — Az anyátok, apátok ezit-azát! — Miért vagytok annyian, ti átkozott Póta-, Os- váth-, Horváth-köly- kök?! Az embert csak a méreg eszi miattatok. Ha még egyszer a gyepen érlek benneteket, repül a botom a hátatokra! . S a gyerekhad lihegve menekül. Az öt-nyolc éves kisfiúk, kislányok a játék önfeledt óráiban, a parkőr bácsin keresztül így ismerkednek a — felnőtt társadalommal. Ifjúságuk játékos napjaiból az marad meg bennük, hogy a felnőtt elől futni kell. A szülők pedig mire emlékeznek sokáig? Arra, hogy szabad idejükben, amikor a gyerekeket leküldték a levegőre, egészséges mozgásra, ők az ablakba könyökölve tartottak ügyeletet. Nem a gyerekek felett. Hanem mint a kicsik szövetségesei, lesték a parkőr bácsit. Veszély esetén adták a jelzést. — Vigyázzatok! Fussatok, mert jön! Mikor pedig az egy- kori kéményseprő helyébe városi mumusnak előléptetett parkőr bácsi mégiscsak lecsap a gyerekekre, hallgathatja a több gyerekes szülő a célzásokat. Ezeken el is gondolkodhat. Ilyenformán. Folyik a népesedési vita, csappan a gyerek-utánpótlás. önzést, magánakvalóságot hánynak olyan szülő szemére, aki nem akar gyereket. Ahol meg több gyerek van, apuka, anyuka ki van téve annak, hogy „előkelőbb ízlésűek” primitívnek tartják őket. De még a parkőr bácsi megalázó neheztelését is le kell nyelniök. Például ilyen fogalmazásban: „A fene benneteket! Jobb lett volna, ha szüléitek akkor a moziba mennek!” Persze, arról meg a parkőr bácsi nem tehet, hogy némely városnegyed tervezésekor nem gondolunk a gyerekekre. —th =n Növelik ív bukósisakgyártííst lövőre választék is lesz Elvetendő szemlélet
