Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

A GYŐZELEM ELSŐ NAPJA — P. Trojanovszkij kortársi visszaemlékezése — Meleg, verőfényes tavaszi nap virradt ránk Berlinben 1945. mgjus 8-án. Az L Belorusz Front haditudósítói testületének gépkocsioszlopa a tempelhofi re" pülőtér felé tartott. Meghívá­sunk volt a Front haditanácsé­vázai — a német hadsereg ma­radványai. Tempelhofban Szokolovszkij tábornok fogadja majd a ven­dégeket. A moszkvai gépet vár­juk: Visinszkijt és a szovjet diplomatákat. Aztán nyugat fe­Zsukov marsall aláírja a Németország teljes és feltétel nélküli megadásáról szóló dokumentumot. tói, hogy ott legyünk, amikor a szövetségesek küldöttségei a né­met fővárosba érkeznek, aláírni a Németország teljes és feltétel nélküli kapitulációjáról szóló okmányt. Németország kapitulált.’if — Végre, valahára: itt a győzelem. Gépkocsink mindenütt romok között halad. Az út szélén tan­kok, kilőtt ütegek rozsdás vas­Kcitel tábornagy aláírja a kapitulációs okmányt. lől motorzúgást hallunk és a repülőtér felett szovjet vadász­gépek jelennek meg, kilences kötelékekben; a kíséret, amely mögött feltűnik egy Douglas. Amikor leszállt, az angol légi főmarsall, Tedder, és az ame­rikai stratégiai légierő parancs­noka, Spaatz tábornok jelent meg az ajtajában. Tedder szi­kár férfi, de fiatalos, mozgé­kony, mosolygós. Az amerikai tábornok középtermetű, testes, szögletes. Szokolovszkij és a vendégek ellépnek a felsorako­zott díszszázad előtt. Aztán le­száll még egy Douglas. Az, amelyik a németeket hozta: Kertelt, Friedeburg tengerna­gyot és Stumpf tábornokot. Szovjet tisztek lépnek hozzájuk és elvezetik őket. Elől Keitel halad, hosszú porköpenyben, tá­nyérsapkájának felső pereme mereven az ég felé néz. Nagy léptekkel megy, nem tekint se jobbra, se balra. Mi, újságírók, csatlakozunk ahhoz a gépkocsioszlophoz, amely a németeket viszi. Berlin elesett, s az elfoglalt város utcáin most ott viszik azt, aki a nagyhangú hadijelentések­nek egyik szerzője volt, egyéb­ként Hitler katonai jobb keze: Keitel tábornagyot. Ugyan, hogy érezheti magát? > Karlshorsthoz érünk: a német hadn.érnöki főiskola jellegtelen épületéhez. És este elérkezik a történelmi pillanat, amikor a főiskola egyébként kicsiny dísztermébe belépnek a szövetséges parancs­nokság képviselői: Zsukov, Tye- legin, s velük együtt Visinszkij, Tedder, Spaatz, valamint de Latre de Tassigny francia tá­bornok. Az asztal ott áll csak­nem a fal egész hosszában, fölötte zászlók. A nagy asztal­ra merőlegesen még két hosszú és egy rövid asztal áll. A leg­hosszabb mögött a győztes ha­talmak küldöttségei foglalnak helyet. A rövid asztal: Keitelé és társaié. A középső a vendé­geké, a legszélső pedig a sajtó­tudósítóké. Zsukov mosolyog. Tedder mo­sp]yo& De Latre de Tassigny mosolyog. Kattannak a fényké­pezőgépek, berregnek a film­felvevők. Amikor az izgalom csillapul, a szovjet parancsnokság képvi­selője feláll és megnyitja a szertartást Egymás után több nyelven felolvassák a kormá­nyok okmányait amelyek fel­hatalmazzák a delegátusokat Németország kapitulációjának elfogadására. A ceremóniának ez a része tíz percig tart. Az­után a szovjet marsall ismét feláll és hangosan, tárgyilago­san szól az ajtóban álló tisztek­nek: — Vezessék be a német kül­döttséget Az ajtó kitárul, s feltűnik Keitel, Friedeburg és Strumpf alakja, mögöttük még néhány német tiszt, alighanem a szárnysegédek. Keitel leül a ka­rosszékbe és maga elé teszi marsallbotját. Zsukov mond va­lamit A tolmács lefordítja a németeknek. Keitel bólogat. Aztán következik az aláírás. Keitel elsápad, szeméből kiesik a monokli. A mögötte álló ma­gas német tiszt sír. Keitel me­reven ül, két kezét maga elé tartja és ökölbe szorítja. Zsukov pedig feláll és érces hangon jelenti be. , — A német delegációnak ezennel felajánljuk a Németor­szág teljes és feltétel nélküli kapitulációjáról szóló okirat aláírását. Zsukov hangja döbbenetes erővel hat, különösen a néme­tek számára. Most Keitel is fel­áll és bizonytalan léptekkel in­dul a szövetségesek asztalának végéhez. Arca olyan, mint va­lami lárva. A keze reszket. Azután a harmadik német is aláírja az okmányt és vissza­tér helyére. A szovjet marsall közli: — A német küldöttség el­hagyhatja a termet. Az ajtók bezárulnak. Aztán szinte egy csapásra fel­enged a feszültség a teremben. Vége a háborúnak! Hajnali négy óra van. A front haditanácsa rögtönzött ünnep­ségre invitálja az újságírókat. Tyelegin tábornok, kezében pá­linkás pohárral, boldogan mondja el a legszebb és legrö­videbb felköszöntőt: — A győzelemre, elvtársak! A békére. Keleten már pirkad: virrad a béke első napja. (Fordította: Serény Péter) Szezonkezdés előtt a Szelidi-tónál „Kapunyitás“ : május 15-én Vikendháztelkek a parton Még csendes a Szelidi-tó, egyedül a szél fodrozza néha csillogó víztükrét. Ám a szállo­da bejárati ajtaja, az ablakok tárva-nyitva, dolgoznak a taka­rítók, körös-körül igazi szezon- kezdés előtti a hangulat. — Mikor lesz hivatalosan a nyitás ideje? — kérdeztük Du- napatajon a községi tanács vb- elnökét. — Május 15-én — válaszolta Vincze Károly evltárs, és hoz­zátette: — Már összeültek az illetékesek és megbeszélték az indulás részleteit. Annyit én is elárulhatok, hogy a szálloda 18 szobájában az idén egyszerre 36 vendég kaphat helyet és mód lesz ebben az évben is penzió- szólgáltatás igénybevételére, két személynek napi 100—110 forin- tért­Vaskos dossziét vett elő ez­után a tanácselnök. — Ezek a levelek — magya­rázta — már sejtetik a Szelidi- tó nem is oly távoli jövőjét. A tó vizének, környezetének híre ugyanis régen túljutott a me­gye határain, és az idén a tó kedvelőinek, szerelmeseinek ré­gi óhaját valósítjuk meg azzal, hogy megkezdjük környékén a vikendháztelkek értékesítését. A szóban forgó levelek szer­zői kivétel nélkül a telkek után érdeklődnek. Az ország minden részéből írtak a különböző fog­lalkozású, korosztályú emberek, továbbá tsz-ek, közületek, válla­latok — ez idáig több mint háromszázan. — Az eddigi igényléseket nyilvántartásba vettük — így Vincze elvtárs —, március vé­gén pedig már befejeződött a tereprendezés, a helyszínrajzok elkészítése, és az építkezési terv is nemsokára elkészül. Az 1965- re előirányzott 430 telekből kb. kétszázat júniusban értékesí­„Telt ház“ a technikumokban A napokban lezárultak a középis­kolai felvételek. A tapasztalat: vál­tozatlanul nagy volt az érdeklődés a különböző technikumok iránt, s né­hol a jelentkezők száma elérte a felvehetők tízszeresét. A pályaválasztási tanácsadás eredményességére mutat, hogy — az elmúlt évihez viszonyítva — több helyen nőtt az ipari jellegű, szak­munkástanuló-iskolába jelent­kezettek aránya. Számos mezőgaz­dasági szakmunkástanuló-iskolában, továbbá mezőgazdasági szakközép­iskolában azonban vannak még be­töltetlen helyek. Néhány ipari szakmára: főként, az építő­ipari, az esztergályos, a ' villanysze­relő, a lakatos, a hegesztő szakmák­ra képező iparitanuló-intézetekben május 31-ig szintén van még felvé­teli lehetőség. (MTI) tünk, a további eladásokra pe- dig szeptembertől kerül sor. Néhány éven belül tehát új, az eddiginél sokkal szebb kül­sőt nyer a Szelidi-tó környéke. Az 55—60 négyszögöles kis tel­kekre hangulatos, praktikus nyaralók, víkendházak épülnek, s hogy ezek kivitelezésére, esz­tétikumára sem lesz panasz* arra garancia, hogy az építési rajzokhoz előzetes jóváhagyást is kell kérni. A tulajdonosok­nak a telekvételtől számított két éven belül fel kell építeni a víkendházakat. A vállalatok* tsz-ek, intézmények részére, ha igénylik, természetesen több telket biztosítanak, és az ötven személynél nagyobb befogadó- képességű üdülők létesítéséhez szintén kijelölik a szükséges nagyságú területeket. A további években üzletháló­zat, orvosi rendelő, gyorsbüfé, posta építését tervezik a Sze- lidi-tóhoz és sor kerül egy ké­nyelmes, modern, kétszázszemé­lyes motel létesítésére is. B. Gy. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és. a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja , a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij i hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 25 065. Moszkva 1945. május 9-én. (APN-fotókl

Next

/
Thumbnails
Contents