Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
május *, vasárnap 3. oldal Francia mezőgazdasági küldöttség a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben A Földművelésügyi Minisztérium meghívására hazánkban tartózkodó francia mezőgazda- sági küldöttség, a francia kommunista párt mezőgazdasági szakszervezetének, és mezőgazdasági kamarájának szakemberei szombaton utolsó állomásként a Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézetbe látogattak. Útba ejtve Ceglédet,elsőként megtekintették az intézet homoki gyümölcsnemesítő telepét, ahonnan a kutatóintézet központjába, Kecskemétre érTanácskozik a brigád A Kéziszerszámgyár Kecéke- méti Reszelőgyáregységében tavaly két negyedévben is úgy értékelték Vörös János brigádját, mint az üzem legjobb munkacsapatát. Ez év február 15-én/ — a felszabadulási munkaverseny keretében — célul tűztékl hogy elnyerik a szocialista címet, s brigádjukat a mártír ha? Iáit halt Ságvári Endréről nevezték el. Vállalták, hogy minden brigádtag teljesítménye 100 százalék fölé emelkedik, s se- letjüket negyedévenként az eddigi 4000 forintról 1500 forint alá csökkentik. Az azóta eltelt időszakban a brigádtagok átlagteljesítménye 105 százalék fölé emelkedett és a selejt csökkentésére tett vállalásukat is betartották. Képünkön: A brigád havi tanácskozását tartja. A kép sarkában jegyzettömbbel a kezében a brigádot patronáló Molnár László főtechnológus a műszaki intézkedésekkel kapcsolatos kérdésekről ad tájékoztatást. (Pásztor Zoltán felvétele.) Sutba került a péklapát Békehónap (Folytatás az 1. oldalról.) durva beavatkozás pedig újabb fejleménye annak a sajnálatos eseménysorozatnak, amely egyre inkább nyilvánvalóvá teszi, hogy merre tart az Egyesült Államok agresszív politikája. ★ Van-e erőnk megakadályozni ennek a kalandor háborús politikának továbbgyűrűzését? — teszik fel a kérdést naponta a mi megyénk dolgozói is, akik aggódva figyelik a fejleményeket, hiszen többségükben még jól emlékeznek a második világháború pusztításaira, amely itt sem kímélte az életeket, értékeket. Bizakodással töltenek el bennünket azök a megfontolt és józan lépések, amelyeket a Szovjetunió kezdeményez a Biztonsági Tanácsban és más fórumokon. Hiszünk, és bízunk most is a békeszerető emberiség összefogásában, amelynek egyik hathatós kifejezője lesz a magyar békemozgalom tavaszi nagy megmozdulása, ★ Hallatnunk kell szavunkat a világ közvéleménye előtt, ezt várja tőlünk a vietnami nép is, amely más országok dolgozóival együtt számít szolidaritásunkra. A megye számos helységében — Kiskunfélegyházán és Kalocsán, Hartán és Vaskúton, Nemesnádudvaron és Soltvadker- ten, Baján és Dunavecsén, Récéién éppúgy, mint Dusnokon — a leszerelési és békehónap megmozdulásain a lakosság ezrei vesznek majd részt. Talán csepp ez a tengerben, mondhatja valaki, de ezekből tevődik össze mégis az a hatalmas áradat, amely — fajra és vallásra, politikai nézetekre való tekintet nélkül — átfogja ma már az egész világot. Emberi jövőnk és létünk — a béke érdekében. F. Tóth Pál Népszerű vicclapunk rajzolója így ábrázolta az automatizálást: a gép egyik oldalán besétál a szép kövérre hízott sertés, a másikon pedig kijön a Pick-szalámi. És lám, a karikatúra nem is áll túl messze a valóságtól, hiszen itt, a Kecskeméti Sütőipari Vállalat új kenyérgyárában is szinte láthatatlanul formálódik, sül cipóvá a tészta, a zümmögő gépek alagútjain vándorolva. Csak ux illat a régi Ha minden előzetes tájékoztatás nélkül beszólítanánk az utcáról valakit, talán csak a friss kenyér illata árulná el neki, hol jár. Ezenkívül semmit sem találna abból, ami egy pékségről képzeletében él. Hiába keresné a dagasztótek- nő felett hajladozó félmeztelen legényeket, itt fáradhatatlan acélkarok dögönyözik a tésztát —, amely később ellentétes irányban mozgó filcszalagok között nyeri el a cipóformát. A lángtorkú kemencék helyén vajszínűre lakkozott hatalmas dobozok állnak. Persze, kemencék ezek is, csak nem rőzsével, hanem olajjal táplálkoznak. Az öles péklapát szerepét pedig az automatikusan működő bevetőasztal örökölte. — Nem sajnálta sutba dobni a régi szerszámot, hiszen több évtizedes szakmai múltja alatt igen csak a kezéhez nőhetett — vallatom Buzsik Gyulát, az üzem újdonsült csoportvezetőjét. — A jobbért szívesen cseréli el az ember a megszokottat is — válaszol habozás nélkül. És a minőség ? Következő kérdésem már a kenyérfogyasztó aggodalmából fakad: — Vajon javul-e a kenyér minősége? A választ a legilletékesebbtől, Kovács László igazgatótól hallhatom — a próbaüzemelés első napján ugyanis itt bábáskodik a vállalat egész vezetősége. — A gyár naponta 100 mázsa kenyeret süt majd. Ez a meny- nyiség csak egyharmada a jelenlegi fogyasztásnak, tehát a boltokban megtalálják a hagyományos módszerrel sült kenyereket is a vásárlók. Régi üzemeinkben tovább folyik a termelés, azzal a változással, hogy megszüntetjük a délutáni műszakot. A délelőtt sült kenyér már délután, az éjszaka készített pedig másnap reggel a boltba kerül. Ez feltétlenül javítja a minőséget, - hiszen eddig sokszor 16 órás, eléggé szikkadt, a zsúfolt raktárakban megtörődött kenyeret kaptak a kecskemétiek — közli az igazgató.- És az automata üzemben sült áru minőségétől mit várhatunk? — Kiváló szakembereket helyeztünk ide — veszi át a szót Somogyi József műszaki vezető. — Jó felszereléssel, a jó technológia alkalmazásával, csak jó kenyér sülhet. — A hallottak biztatóak. De minden kiderül majd a „vallatásnál”, azaz néhány nap múlva, amikor már a fogyasztóknak is termel az üzem — nyugtázom az elhangzottakat, aztán Somogyi József segítségével megismerkedek az új gyár szociális létesítményeivel is. Fekete és fehér öltöző — Ez aztán igen! — fakaszt elismerésre az úgynevezett „fekete—fehér”-rendszerű öltöző. Az egyik teremben (ez a fekete) leveti utcai ruháját a dolgozó, majd tetőtől talpig megfürdik és csak ezután lép a „fehér” öltözőbe, ahol magára ölti a tiszta, vászonholmit. Amint kilépek a gyár kapuján megszólít egy idős néni: — Mondja már kedvesem, milyen gyár ez itt? Két évig építették, de szép is lett. — Kenyérgyár, néni — válaszolom, aztán a jól informált büszkeségével hozzáteszem: — Belülről még szebb. Békés Dezső keztek. Itt dr. Mészöly Gyula, az intézet Kossuth-díjas igazgatója fogadta a francia delegációt, majd tájékoztatta a vendégeket az intézet sokrétű, növényneme- sítési. és természtési kutatási munkáiról. Ezután bemutatták a növényházakat, a laboratóriumot és a korszerű paradicsomfeldolgozó üzemet. lasárnapi zöldséges műszak Egész nap átveszik a terményt a felvásárló telepeken Vasárnap teljes műszakot tartanak megyénk felvásárló telepein. A tsz-ek és a háztáji gazdaságok előrejelzése alapján ezen a napon 150 ezer csomó retket, 30 mázsa spárgát és 20 ezer fej szabadföldi salátát vásárolnak fel. A friss áruból 3 autó és 1 vagon árut exportálnak azonnal Nyugat-Németor- szágba, az NDK-ba és Csehszlovákiába. A többi a hétfői hazai piacokra kerül. ff Raktárban elfekvő“ házak A jánoshalmi tanácsháza 6-os számú szobájában Csizmás Ferenccel, a megyei tanács építési osztályának kiküldöttével és Nagy Vencellel, a helyi építési előadóval beszélgetünk. Mindig égető probléma, a lakáskérdés van szőnyegen. Mégpedig olyan vonatkozásban, amiről keveset szóltunk vagy írtunk eddig. Azt nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy a lakás mindenütt gond. Viszont utánanéztünk-e annak, milyen tartalékaink, vagy ha úgy tetszik lehetőségeink vannak, melyekkel élni tudnánk, s enyhíteni városban, falun a sok új építkezés ellenére is szűkös lakásviszonyokat? Hol is volnának keresnivalóink? — Hány építési engedélyt adtak ki az idén? — érdeklődik Csizmás Ferenc. Kéznél a nyilvántartás, gyorsan jön a válasz. — Eddig tizenkilencet. . . Nézzük a múlt esztendőt. Hatvannégyben negyvennégyet... Azt fejből tudom, hogy 1962. óta 128 magánlakás épült. Félbemaradt építkezés — Mennyi évenként, átlagban a lakásigénylők száma? — Közéi másfélszáz. — Mennyi ház áll befejezetlenül, félig készen olyanokból, melyekre jó pór évvel ezelőtt adtak ki építési engedélyt? Rövid számolás a nyilvántartásból, és megvan az „eredmény”. — Az 1957-ben megkezdett házakból nincs még készen öt, 1959-ből egy, 1960-ból hat, 1961- ből egy, 1962-ből tizenegy. — Mi az ok általában, hogy félbemaradnak a házak? — Anyagiak. Az embereknek összegyűlik a pár tízezer forintja, belevágnak a házépítésbe — ez helyes is, hiszen erre serkentünk mindenkit, hogy saját erejéből is tegyen meg mindent —, de vannak, akik a falfelhúzásnál, tetőnél megállnak. Egyelőre elfogyott a költség. Nem jött be, amire számítottak, vagy így is gondolták: majd folytatják, ha megint módjuk lesz rá. Fontos, hogy a portát is „megfogták”, az már az övéké. — Persze, falun inkább szeretnek maguk erejéből építkezni, OTP-kölcsönt nem annyian vesznek igénybe. — Ez is fennáll. Inkább munkások, alkalmazottak építenek kölcsönnel. A parasztokat a sok utánajárás, hivatali bonyodalom is riasztja... Kellene az anyag Alig fél órája boncolgatjuk az építési ügyeket, de már a harmadik ügyfél kopogtat be Nagy Vencelhez. — Egy kis téglát szeretnék íratni, Nagy elvtárs — mondja most egy parasztasszony... Szeretnénk a falat megjavítani. — Sajnos, most nem tudok... Júniusnál előbb nem. Kevés a téglakiutalás. — Pedig lassan kidől... — megy el sóhajtva az asszony. — Egész lista van már a fiókban az igényekből — tájékoztat bennünket az előadó. — Júniusig foglalt a havi ötvenezer darab. Legutóbb, elsején legalább százhúszan várták a TÜZÉP-nél a szétosztást... Eszünkbe jutnak a befejezetlenül álló házak. Mennyi építőanyag van azokban lekötve, felhasználatlanul. Erre is gondol- niok kellene azoknak, akiknek — bár megvolna az anyagi ere jük hozzá — vakolatlanul, félig- készen vagy éppen csupán ajtók, ablakok nélkül állnak a házaik. — Nem beszélve arról, hogy a félbehagyott ház építőanyagai sokkal gyorsabban mennek tönkre, mint a készekéi. Évi 1— 2 százalékos romlásnak vannak így kitéve — magyarázza Csizmás Ferenc. — Ázik a fal, málladozik, ahol megülhet a víz, szívja a fagy, deformálja a for- róság a faanyagot. Induljunk el a község egyik utcáján. A Remete utca 49. sz. alatti portán félig kész, szép nagy ház. Az ulca felőli ablakban benne vannak a tokok. Eléggé kiáztatta már őket az eső. A benti nyílásokon még semmi. Állnak a falak, fenn a tető. Csend. A földön, a vakolatlan falakon látszik, hogy régen mozgott itt építő. Ez a ház Andris Józsefé. Pedig nem olyan helyzetben levő ember, aki ne tudná folytatni. — Körülbelül ilyen állapotban lehet a Barta Imréé is — a Bem utcában — véli Nagy Vencel. Azzal a különbséggel, hogy ő 1957-ben kérte rá az építési engedélyt, Andris József meg 1962-ben. Ugyanebben az utcában, a 28. szám alatt régen félbehagyott ház áll. Téglaépület ez is. Még csak az ajtónyílást hagyták ki rajta annak idején, ablak nincs. — Ez már gyerekkoromban is így volt — jegyzi meg a tanácselőadó. Fiatalember, de így is biztos 15 évet számíthatunk. — Ott van az már húsz éve is — helyesbít egy arravalósi. Az ilyeneket köteleznie kellene a tanácsnak, hogy tataroztassa be, aztán tegyen bele lakót. Vagy olyannak adja ki, aki rendbe hozatja... Ügy tudom, volt is ilyen ajánlkozó, de a tulajdonos nem ment bele. Mert hát a porta... Udvarlábon, a másik utcában keressük a tulajdonost. Nagy Józsefet, egy idős parasztembert, találjuk a nagy „L”-alakú házban, amelyhez szintén jókora udvar tartozik. — Mikor kezdték építeni azt a másik házat, bátyám? — Régen... A lányomé. — Miért nem fejezték már be? Biztosan akadna lakója. — Nem volt rá tehetségünk. — Annyi idő óta? — kételkedünk, míg körülnézünk a gazdag udvaron. — Nem volt pénz... Lesz annak lakója a családból. Van itt unoka is. Majd ha az nősül... Kell. A Bálvány u. 2. sz. alatt manzárd tetős, tágas ház. Tető alatt van, de bepucolatlan. Kié? — nem tudjuk, mert csak egy mérges kutya van otthon... Az előadó szerint 1960—61-ben kezdhették építeni. Elhagyott építkezés Ez lenne a kép a többi hu- szonegynéhány háznál is. Visszafelé menet az Orczy u. 22 sz. alatti háznál állunk meg. A szép házak közül kirí elhagyatottsá- gából következő gondozatlansá- gával. Senki nem lakik benne. Viszont a kertet ápolja valaki. — Több ilyen elhagyott ház van a községben — közli Nagy Vencel elvtárs. — És mennyi üres lakás, amit a tulajdonos nem ad ki... Másfél száz lakásigénylő — elhagyott házak, üres lakások, „raktáron fekvő” félig- kész házak. Mennyi van ilyen máshol is... ? Nem lehetne valamivel szabadabb kezet adni a helyi tanácsoknak, hogy az elhagyott, vagy üres lakásokkal — a tulajdonosokkal való szóértés, meggyőzés alapján — valamennyire gazdálkodni tudnának? Tóth István
