Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-07 / 106. szám

1965. május 7, péntek 5 oldal Ahol a jövő gazdáit oktatják Román vendégművész Kecskeméten Már véget ért a tanítás, az iskola és környéke elcsende­sedett. Néptelen a lassú eső áz­tatta udvar, kihaltak a folyo­sók, üresek a tantermek. De Szabó Antal igazgatóhelyettest szerencsére az épületben talál­juk. Ö ad tájékoztatást mind­arról, ami, mint téma, nem utolsósorban Mélykútra vonzott bennünket: az általános iskola növendékei kis „gazdaságának” a létrejöttéről, fejlődéséről és hasznáról. — Iskolánkban a politechni­kai oktatásnak hétesztendős múltja van. Már a kezdet kez­detén a többi közt célul tűztük a mezőgazdasági szakmák meg­szerettetését a tanulókkal. Eb­ben a községi tanács vb is tá­mogatott bennünket: annak ide­jén kis konyhakertészet létesí­tésére 400 négyszögölnyi terüle­tet kaptunk a községi csemete­kertben. Ezután évről évre gya­rapodtak az oktatást kiegészítő szemléltető eszközeink, s látva a gyerekek lelkesedését, buz- góságát, az „üzemi területet” is bővíthettük. Jelenleg — három mezőgaz­dasági, illetve műszaki képesí­tésű pedagógus irányításával — már másfél holdon gazdálkod­nak a mélykúti általános isko­lások. A többi között 800 négy­szögöl konyhakertészetükben, száz négyszögöles málnásukban végzik a művelési munkák va­lamennyi folyamatát, a másfél hold egyhatodán pedig hibrid- kukoricát termesztenek. — Teljesen gazdái a „birto­kuknak” — mondja jogos büsz­keséggel a pedagógus. — Fel­adatuk nem csupán a kézi mun­kák elvégzése. A nyolcadikosok maguk készítik el a termelési terveket is, ők döntik el, hogy milyen kultúrával hasznosítják a parcellákat. Jó módja ez a majdani nagyüzemi szemlélet kialakításának. A gyakorlókert­ben ugyanaz a munka folyik ki­csiben, mint nagyban a község szövetkezeti gazdaságaiban. A kukoricatáblán például kontroli- parcellákon szemléltetjük a kü­lönféle sor- és tőtávolságú vetés eredményét, a talajerőpótlás ha­tását; s van az ősszel és tavasz- szal mélyen ásott parcella is. A növendékek valóban szívesen, kedvvel foglalkoznak a mezőgazdasági munkákkal. Itt még az is kitűnhet társai közül, aki egyébként nem nagy „lu­men”. A foglalkozások végén az haza tartom a számat. De, ha nem... A fiú reszkető kézzel fizet, Kiskunhalas Délután közepe. Óriási a csend a nemdohányzóknak és tanulóknak szolgáló váróterem­ben. A középre tett sima asztal végénél fiatal mama ül, ölében pólyásbaba. Az anya ősi moz­dulataival ringatja a kicsit, s ahogy felsőtestét himbálja, úgy veri hozzá fehér cipőjével a taktust. Fényes barna hajú a menyecske. Szeme is olyan sö­tétbarna, hogy szinte feketén ragyoÄ ki világos arcából. Csu­pa mosoly, amint gyermekét nézi, biztatja. — Aludj, bogaram. A csöppség a maga módján érthetetlenül válaszol. Csak két kis öklével hadonászik. Az anya ezzel is megelégszik. Sugárzó szemmel tekint az ablaknyílás fél oldalát betöltő hatalmas je­genyére, amely a kis előpark- nál szökik az égre. A bátorta­lan zöldbe borult kis fáknál vadgalambok köröznek. Megereszkedett kövérségű öregasszony gubbaszt a nagy kerek kályha mellett. Világos- szürke kendője alól csak nagy orra látszik ki, meg lefittyedt szája. Mikor feje elmoccan a babát altató anya irányába, homlokánál megrezzen a kibu­kó fehérszürke hajtincs. Nagy­élenjáró dolgozók egyébként ki­csit szüretelhetnek is a gyümöl­csösben. Találékonyságuk is a mező- gazdálkodás szeretetére vall, Valamelyik lapban olvasták hogy a Hungarofruct díjtalanul látja el a tsz-eket szamóca sza­porítóanyaggal és fekete fóliá­val. Miért ne kaphatnának ők is? — született meg az ötlet. Írtak a vállalatnak, s rövidesen megérkezett a küldemény, szak­mai tanácsokkal kiegészítve. Most mintegy 400 négyszögöl szamócást fólia borít; mellette — összehasonlításképpen — fó­lia nélküli parcella. — Hogy valóban a nagy­üzemi távlatokban gondolko­dásra neveljük a tanulókat, e célból gyakran kerül sor üzem- látogatásra is — folytatja Szabó Antal. — Sőt, időnként segítenek is a tsz-eknek a munkákban. Burgonyát szednek, válogatnak, vagy a kertészetben tevékeny­kednek. Ez bővíti ismereteiket, s ugyanakkor kereseti lehetősé­get is jelent számukra. — Hogyan értékesítik a ter­mést? — Hivatalos áron a napközi otthon konyhájának adjuk el a zöldségféléket, sőt a szamócate­lep termésének nagy részét is. Tavaly így a terveikben sze­replő 1200 forint helyett, több mint 2000 forint volt a gyere­kek bevétele. Ezt és a tsz-mun­A Béke-világtanács felhívá­sára hazánkban az idén is a má­jus 9 és június 10 közötti idő­szakot nyilvánította az Országos Béketanács a békéért, a nemzeti függetlenségért és a leszerelé­sért folyó küzdelem hónapjává. E hónap első, megyei megnyitó eseményeként május 9-én, va­sárnap délelőtt 10 órai kezdet­tel békenagygyűlést rendeznek Kiskunfélegyházán. A városi ta­nács dísztermében sorra kerülő nagygyűlésen Harmati Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának tit­kára mond beszédet. Az ünnepi beszédet követő műsorban sza­valat hangzik el a békéről, s fel­lép a helyőrségi klub Petőfi- énekkara. A nagygyűlés után sokára ő töri meg a csendet. — Hány hónapos? — Négy. — Szép, nagy gyerek... Fiú? — Igen. — Hová tetszenek utazni? — Hartára ... Dunaújváros­ból. Megyünk a nagymamához. — Idevalósiak? — Csak én ... A férjem ott­hon maradt a másikkal. Az is fiú, három éves. Addig lehív­tuk a másik nagymamát. — Remélem, maga nem dol­gozik? — Miért ne?... A férjem ol­vasztár a Vasműben, én meg a fehérneműgyárban dolgozok. Kitűnő bölcsődéje van az üzem­nek. Kibírjuk azt a 120—130 forintot... Nem lennék én ott­honülő ... Rámosolyog a babára, élén­kebben ringatja, rácsókol pici újjaira. — Nem akar aludni... Sze­rencse, hogy nem sírós. Ebben a pillanatban felsikít a hangosanbeszélő. Fütyül, fü­tyül sokáig. Recseg, valaki be- lefujdogál a mikrofonba. Erről az öreg mamának is eszébe jut, hogy krákoghatnók. — Pont ez kellett most . .. Talán elaludt volna a gyerek. Megszólal a megafon: „Halló, halló, figyelem! Mikrofonpróba. Egy, kettő, három ... tíz.” Odakint mozdony dübörög, s akkorát üvölt, hogy csak úgy kákért kapott pénzt közös kasz- szában gyűjtjük, s később ki­rándulásokra, úttörőfelszerelés­re, osztályszépítésre fordítjuk. A leendő tsz-gépészek is meg­találják kedvtelésüket Mélykú- ton. Egyre bővül az iskola gépi felszerelése. Tavaly egy MIA- motoros öntözőberendezést kap­tak. A legfőbb vonzóerő ennek az összeállítása. Van egy ki­mustrált, de a célnak megfelelő fűkaszálógépük is. Most azért szurkolnak — s vágyuk talán rövidesen teljesül is —, hogy egy használaton kívüli erőgép­hez juthassanak. így szinte játszva ismerkednek meg majd a motor szerkezetével, működé­sével, a traktor alkatrészeivel. — Az oktatásnak ez a módja kétségkívül jól szolgálja a me­zőgazdasági szakmák megked- veltetését — summázza búcsú­zóul a lelkes pedagógus. — Jól példázza ezt az, hogy iskolánk­ból évről évre mind több a me­zőgazdasági technikumba je­lentkezők száma. A miniatűr parcellák mélyásását a fiatalok közül bizonyára sokan folytat­ják majd a nagyüzemi táblákon — valódi mélyszántással. Dicséret illeti a politech­nikai oktatási formát jól kama­toztató mélykúti pedagógusgár­dát, s mindazokat, akik célki­tűzéseikben támogatják őket és a tanulóifjúságot. Jóba Tibor nyitják meg a városi tanács elő­csarnokában az MHS és a Ha­zafias Népfront közös, békevé­delmi kiállítását. 70 millió rádió működik a Szovjetunióban Május 7 a rádió napja a Szovjetunióban. A Szovjetunió­ban a használatban levő rádió- készülékek száma meghaladja a 70 milliót. A központi rádióadá­sok időtartama napi 136 óra. A moszkvai rádió 53 nyelven su­gároz műsort külföldi hallgatói számára. A szovjet rádió és te­levízió a múlt évben 78 or­szággal bonyolított le műsor­cserét. csattognak tőle a falak idebent. Ekkor a kismama megköny- nyebb ültén helyezi édes cso­magját az asztalra. A pályán csörömpölnek, robognak a te- herszerelvények, füttyögnek a masinák, reng az épület... A baba édesdeden alszik. Szemhé­ja se rebben, mikor anyja és az öregasszony rettenve rázkó­dik egy-egy éles vonatfüttyre. .. A csendben nem tudott elalud­ni. Már ilyen korban sem lehet eligazodni ezeken a mai gyere­keken. Kiskunfélegyháza Este nagy a forgalom a tal­ponálló restiben. Sortállok egy málnáért. Az utánam következő megérinti a vállam. — Maga is! Mit, hogy én is? Körülnézek. Az ám, egy kéményseprő lépett ki blokkjával a pénztár elől. Ba rátságos „Hó, hahó, várjunk csak! Ne vigye el a szerencsén­ket!” — kiáltásokkal állítjuk meg. Kiki odanyújtja a jobb ke­zét, azon is a kisújjat, és össze­dörzsöli az ő kisujjával. Nevet­ve csinálja sorban mindenki. Ha már fel is szólítottak rá, én sem dobom el a szerencsét. A vonatban már meg is van az eredmény. Mellém egy bit- lesz-frizurás fiatalember ül, de szembe egy igen csinos nő. Fe­lon Voicu hegedűestjét hir­dették a plakátok városszerte (egy héttel az eredetileg kitű­zött időpont után). A név nem sokat mondott nekünk, sem a hangversenydobogóról, sem a rádióból vagy lemezfelvételről nem ismertük ezt a román he­gedűművészt. Jobban felcsigáz­ta érdeklődésünket, amikor meg­hallottuk, hogy David Ojsztrah és George Enescu tanítványával fogunk városunkban találkoz­ni. A találkozó szerdán este fél ház előtt zajlott le a művelődé­si ház nagytermében. Az az ér­zésünk, ő is azok közé a művé­szek közé tartozik, akiknek el­ső fellépését langyos érdeklődés előzi meg, másodszor azonban a közönség már „verekszik” a jegyekért. így tűnt fel Buda­pesten az elmúlt tizenöt esz­tendő alatt pl. Szvjatoszláv Richter vagy Henrik Szeryng is — hogy csak két, világvi­szonylatban is nagy nevet em­lítsek példaként. Ion Voicu mindenekelőtt: nagyszerűen tud hegedülni. Technikája lehetetlent nem is­mer, játéka könnyed, felszaba­dult, mechanizmusa a mozgások ökonómiáján alapszik. Tónusa egészséges, szép, gazdag árnya­lásokra alkalmas. Tökéletes biztonsággal hegedül, hamis hangot véletlenül sem hallha­tunk nála. Ezek a tulajdonsá­gok már akkor is a kiváló he­gedűsök közé emelnék Voicut, ha tartalomban kevesebbet kap­nánk tőle. Erről azonban szó sincs: amit csinál, mindaz nem­csak káprázatos bűvészmutat­vány, de — minden ízében zene is. Műsorválasztása — első látás­ra — nem tűnt szerencsésnek, főleg a virtuóz számok túlsú­lya miatt. Az előadás azonban az összeállítás helyességét bizo­nyította, mert a művész önis­meretén, előadói profiljának helyes felismerésén alapult, ö ebben a körben mozog olyan tökéletesen otthonosan, mint je­lenleg kevesen. Brahms d-moll szonátája nyi­totta meg a hangversenyt. En­nek előadásából hiányoltuk a szerzőre oly jellemző rezignál- tan hősi, kissé öregesen férfias pátoszt. A tételek kifogástalan felépítése ellenére nem volt elég súlya az interpretálásnak. Chausson: Poeme c. műve ked­velt darabja a hegedűsöknek, de — őszintén szólva — megle­hetősen dagályos, zeneileg nem kete a haja, nagy, sötét a szeme, s nyakában a piramisos medál titokzatos egyiptomi hercegnővé varázsolja. Fehér és szürke koc­kás szoknyájához jól illik a sö­tétzöld paszpolos világosabb zöld pulóver. Micsoda hosszú pillák, melyen szabályos száj! Engem néz? Nem létezik. Utóbbi időben egyre ritkábban fixíroznak engem a nők. Bizto­san ezt a keskeny homlokú bit­ieszest bámulja, ez jóval „idő­szerűbb” férfi nálamnál. De mégsem. Határozottan az én szemembe néz a hölgy. Szinte biztatóan mosolyog, szóljak már! Még a térdét is közelebb hozta hozzám. Itt már férfiat- lan dolog lenne meghátrálni. Fölöttébb szellemes módon kez­dem, miután kitekintettem a sö­tét estébe. — Régen volt ilyen szép ta­vaszi időnk... Miközben az áldott jó ké­ményseprőre gondolok, kedve­sen megszólal a gyönyörű tüne­mény is. — Mondja, nem a ... férje maga? Láttam már magukat együtt. N.-né vagyok, egy osz­tályba járunk a feleségével gim­náziumba. — Ihihigeeen... — nahát ez nagyszerű... Mindenesetre visszább húzó­dom ... Hej, te kéményseprő! Tóth István sokat mondó kompozíció. Voicu lenyűgözően biztos előadása azonban némileg feledtetni tud­ta a mű gyengéit. Wieniawski szólóhegedűre írt variációiban éreztük meg igazán először a művész előadásának rendkívüli szuggesztív erejét. A második részben először Mozart adagioját és rondóját hallottuk, finom, valódi rokokó eleganciával, kristályosán áttet­sző vonalvezetéssel. Ezután Voicu mint zeneszerző is be­mutatkozott: Reggel című, népi életképet feldolgozó darabja a nemzeti zene szellemében fo­gant, szellemes, hangszerre ter­mett kompozíció. Sarasaié: Ci- gányosan c. műve, majd ráadás­ként Kreisler: Szép rozmaring c. darabja könnyed, népszerű hangvételével — és mindenek- felett káprázatos megszólaltatá­sával — óriási sikert aratott. A forró siker remélhetőleg feledtetni tudta a művészek­kel és a közönséggel a koncert­terem fűtetlenségét, mely — a szokatlan májusi időjárás és a művelődési ház ez irányú mu­lasztása folytán — igen hide­gen, mondhatnánk: jegesen fo­gadta őket. Albert Gutman mint kisárő és mint kamarazenész egyaránt kitűnő partnernek bizonyult. Az elismerést kifejező tapsok­ban méltán osztozott ő is a szó­listával. A műsort Lukin Lász­ló ismertette. Kör bér Tivadar Ballagnak a kalocsai paprikás lányok Pár nappal ezelőtt jártunk kint a Kalocsavidéki Fűszer- paprika- és Konzervipari Vál­lalatnál. Már akkor fülünkbe jutott, hogy nagy izgalommal készülnek a ballagásra a Ber­csényi Miklós Élelmiszeripari Tanulóiskola kalocsai tagozatá­nak növendékei. Pár évvel ez­előtt kezdte működését ez a ki­helyezett iskola és háromévi szorgalmas tanulás után most tartja a ballagást az első vég­zős osztály. Az ünnepség már a mai na­pon megkezdődik. Kislányos ru­hába öltözve, copfos, masnis hajjal, kezükben babát tartva járják körül az üzemet az is­kolai élettől búcsúzó tanulólá­nyok. Dalaik betöltik a kedves munkahelyeket, ahol a konzerv­ipari szakma korszerű gyakor­lati ismereteit sajátították el munkástársaik, mestereik útmu­tatása, segítsége mellett. Szombaton délelőtt 11 óra­kor kezdődik a „hivatalos” bú­csúünnepség, amelyen a vállalat munkásai, a szülők, s a város párt-, tanácsi, ifjúsági szerve­zetei, a különböző intézmények részéről meghívott vendégek je­lenlétében búcsúztatják huszon­öt végzős növendéküket az üzem, az iskola vezetői. A tanu­lók nevében Varajti Rózsa mond beszédet, melyre Babay Béla osztályfőnök, a vállalat egyik vezetője és Ludas István KISZ- titkár válaszol. Magyar gépi diszpécser Egyidejűleg 80 gépről 640, vagy 60 gépről 960 tájékoztatást tud adni és rögzíteni a Pro- cessograph, az új magyar elek­tronikus „gépi diszpécser”. Tel­jesítőképessége azonban — leg­alábbis elvileg — szinte korlátla­nul fokozható. A berendezés a Villamos Automatika Intézet szolgálati szabadalma, Dege La­josnak, az ÉVIG Dinamo Vil- lamosíorgó-gépgyára igazgatójá­nak és Seregi Józsefnek, a VILATI főkonstruktőrének kö­zös találmánya. A berendezés első példánya már hónapok óta bizonyítja megbízhatóságát az ÉVIG Di­namó Villamosforgó-gépgyárban. (MTI) Vasárnap hékenagygyülés less K iskunfélegyhásán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents