Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-07 / 106. szám
1965. május 7, péntek 3. oldal Zöldtrágyázás — kétféle módon MaSodsSfO* „Kétlépcsős" teljesítés élüzem ***»_ a Hosszúhegyi Állami Gazdaság Szövetkezeti gazdaságaink többsége nagy gondot fordít új telepítésű nagyüzemi szőlőire. A homokos területeken létrehozott ültetvények sorközeibe például egyrészt szélfogás, másrészt a talaj táperejének fokozása végett zöldtrágyanövényt — főként rozsot — vetettek, s ezt most munkálják a talajba. Felvételeink két közös gazdaság új szőlőjének kétféle eljárással történő zöldtrágyázását ábrázolják. A Hosszúhegyi Állami Gazdaság központi székházának homlokzatára a napokban ismét — és immár másodízben — felkerült az Élüzem cím. Mi juttatta a mezőgazdasági nagyüzemet újból e rangos kitüntetéshez? Ha a gazdaság tevékenységét az elmúlt négy év tükrében vizsgáljuk, azt látjuk, hogy minden esztendőben terven felüli bevételre tettek szert. Ugyanakkor a gazdaság terve mindig magasabb volt annál, mint amit a Földművelésügyi Minisztérium Állami Gazdaságok Főigazgatósága meghatározott részére. Ilyenformán a teljesítés tehát mintegy „kétlépcsősnek” fogható fel; nemcsak a központi előirányzatot, de a saját, „feszített” tervét is túlszárnyalta a mezőgazdasági nagyüzem. Amíg azonban 1961-ben az összes bevétele épp csak meghaladta a hárommillió forintot, addig tavaly már a tízmilliót is megközelítette. Kevesebb költséggel nagyobb hozam Honnan e rohamos gazdagodás? Elsősorban a 731 hold nagyüzemi szőlő terméshozama ad erre feleletet, amelyből több mint négymillió forint volt a bevétel az elmúlt évben is. A szőlőtermesztés tehát a legfontosabb üzemág. Az átlagtermés — a tervezett harminccal szemben — 39,5 mázsa volt A hozam növekedése a tervhez képest 30 százalékos, Ugyanakkor a költségek felhasználásában csak 17 százalékos többlet mutatkozik. Következésképp az egységnyi hozamra eső ráfordítás alacsonyabb a tervezettnél: egy mázsa szőlő termesztése az előirányzatban szereplő 398 helyett 336 forintba került. A nagy átlagtermés a kedvező adottságok mellett annak köszönhető, hogy az elmúlt évben teljes sikerrel védekeztek a pe- ronoszpóra ellen. Holott e gombabetegségnek az átlagosnál jobban kedvezett tavaly nyáron az időjárás. A növényvédő brigádok azonban nagyszerűen megállták a helyüket. Kimondottan nagyüzemi jellegű, Ra- pidtox-gépeket alkalmaztak, de a gazdaság saját gépműhelyében is készítettek egy speciális permetező szerkezetet. A gépesítés dolgában egyébként sem áll rosszul a nagyüzem. Egy traktoregységre 304 hold jut. Emellett a kertészet és a szántóföld területe nagyjából egyenlő arányban oszlik meg, ami módot ad a gépek gyakori átcsoportosítására, A szüretet a lehető legkorábban megkezdték, hogy idejét minél inkább „széthúzzák”. A termés nagyobb hányadát saját direr retire: Visszakerülnek a gyárba az Mk 49-es motormozdonyok A MEGYEI pártbizottság decemberi ülésén Szabics István MÁV-főmérnök felszólalásában a takarékosságról beszélt és ennek kapcsán kijelentette: ..Évek óta emészti a népgazdaság pénzét a kecskeméti keskeny -nyom- közú vasútnál levő három darab Mk 49-es típusú Dieselmozdony, amelyet a Győri Wilhelm Pieck Járműipari Művek készített. A mozdonyok üzem- képessége nem megfelelő, s már többe került a javításuk, mint egy új mozdony előállítási költsége.” Tudomást szereztünk erről, s január hetedikén Több mint ráfizetés címmel cikket közöltünk, amelyben bebizonyítottuk, hogy a mozdonyok konstrukciós hibák miatt nem alkalmasak arra, hogy a megnövekedett személy- és teherforgalmat lebonyolítsák. Arra is utaltunk, hogy a javítási költség, az állásidőért kifizetett kötbér már olyan összegeket igényelt, amelyért egy újabb, nagyobb teljesítményű mozdonyt készíthetett volna a gyártó vállalat, A CIKKET a Kohó- és Gépipari Minisztériumnak küldtük el, ahonnan egy hónap múlva egy, a tényeket ..megmagyarázó” majdhogynem kioktató válasz érkezett. A minisztérium sajtóirodájának vezetője — valószínűleg a gyártól kapott információ alapján — arról igyekezett meggyőzni a szerkesztőséget, és ezzel együtt a keskeny nyomközű vasút dolgozóit, hogy a gyártmány igen jó, s a javítást a gyár végzi, s így az lényegében anyagilag nem a MÁV-ot terheli. E válasz kézhezvétele után ismét megvizsgáltuk a motormozdonyok üzemeltetésének körülményeit, de ehhez segítségül hívtuk a MÁV szegedi igazgatóságának mozdony csoportját is. Az együttes megállapítás ismét az volt: a mozdonyok jelenlegi műszaki állapota nem alkalmas arra, hogy biztonságosán üzemeljenek. Ezek után ismét cikket jelentettünk meg a lapunkban Megmagyarázták a bizonyítványt? címmel. Hangsúlyoztuk, hogy nem magyarázkodást, de gyors és hathatós intézkedést vártunk a Kohó- és Gépipari Minisztériumtól. A cikk mellé egy részletes tájékoztató levelet mellékeltünk — ebben utaltunk a minisztérium állításainak tarthatatlanságára —, amelyet ismét a Kohó- és Gépipari Minisztérium címére postáztunk. A HETEK teltek, s a válasz egyre késett. Kénytelenek voltunk emiatt a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Tájékoztatási Hivatalához fordulni. A hosszú várakozás, utánjárás, cikkezés mégsem volt eredménytelen, ugyanis május 3-án a Kohó- és Gépipari Minisztérium Járműipari Ágazatának vezetője, Karászy György a következő tartalmú levelet juttatta el szerkesztőségünk címére: ..Közölhetem, hogy a vizsgálatok eredménye alapján a legcélszerűbb megoldást abban látjuk, hogy a Kecskeméten üzemelő Mk 49-es típusú Diesel-mozdonyokat a gyártó vállalat visszaszállítsa saját üzemébe, ahol a mozdonyokat felülvizsgálják, és a javítást elvégzik. Felszólítottuk a Győri Wilhelm Pieck Járműipari Művek vezérigazgatóját, hogy haladéktalanul szállíttassa vissza a mozdonyokat és azokat folyamatosan kijavítva július 15-ig bocsássa ismét a MÁV kecskeméti keskeny nyomközű vasút rendelkezésére...” BÍZUNK abban, hogy ezzel végérvényesen pontot tettünk az Mk 49-es motormozdonyok ügyének végére, s remélhető, hogy a Győri Wilhelm Pieck Járműipari Művek határidőre olyan mozdonyokat ad át a MÁV-nak, amelyből haszon, nem pedig ráfizetés származik a népgazdaságnak. Gémes Gábor üzemeikben dolgozták fel, de az állami pincészeteknek is átadtak belőle 12 ezer mázsát. Intenzív állattenyésztés = rugalmas munkaszervezés Jelentős eredményt értek el tavaly a lucerna termesztésében is. A 32 mázsás megyei átlaggal szemben 34,3 mázsa szénát takarítottak be egy-egy holdról. (Az öntözött terület átlaga meghaladta a 42 mázsát!) A lucernalisztet előállító üzemüket így bőséggel el tudták látni alapanyaggal, s 217 vagon őrleményt gyártottak a takarmánykeverő üzemek részére. Mindamellett intenzív állattenyésztést folytatnak: 750 tehenük, 400 anyakocájuk, 2200 anyajuhuk van. Az egy számosállatra jutó terület 2,8 hold szántó, ami szintén kitűnő arány. Az eredmények elérésében nem kis része van a múlt évben először alkalmazott újszerű munkaszervezésnek. Mindegyik brigád egész évre megkapja a béralapot — gazdálkodjanak vele önállóan. Hasznosnak bizonyult ez az önállóság. A brigádokon belül a tagok egyéni vállalásokat tettek, a munkaidőt megfelelően használták ki, s a legtöbb esetben még vasárnap is dolgoztak. E rugalmas munkaszervezést az tette lehetővé, hogy a gazdaság 1800 dolgozója közül 1200 öt évnél régebbi alkalmazott. Ösztönző módszerek Másrészt eredményes módszereket alkalmaznak a dolgozók ösztönzésére. Maga a havi 1614 forintos átlagkereset sem áll e tekintetben az utolsó helyen, hiszen a három évvel azelőttinél több mint 300 forinttal nagyobb. Ugyanakkor az egész havi keresetnek megfelelő — tehát maximális — nyereségrészesedést osztottak. Jelentős a természetbeni célprémium is; szőlőből tavaly összesen 1627 mázsát osztottak ki ilyen címen. A dolgozók, keresetük arányában, a többlettermés tíz százalékát kapták meg. Az almából történő premizálást elsősorban az exportképesség határozta meg. Tavaly 28 brigád — összesen 469 fővel — vetélkedett a szocialista cím elnyeréséért. Közülük 24 eleget tett a követelményeknek. (A szőlőművelők mind a hat brigádja elnyerte a megtisztelő címet.) A szocialista munkaverseny további sikerek elérésére buzdítja a hosszúhegyieket. H. D A nyárlőrinci Petőfi Tsz 400 hold ültetvényének egyik 156 holdas parcelláján Faragó Mihály és Csille Antal szövetkezeti traktorosok U—28-as, illetve Szuper Zetor gépükkel vontatják a rozsot talajba forgató tárcsát. A lakiteleki Szikra Tsz ültetvényén magyar gyártmányú talajmaróval végzi a zöldtrágyázást Kovács Endre traktoros. A kitűnő munkagép nemcsak földbe juttatja a rozsot, hanem el is simítja a területet. (Pásztor Zoltán felvételei.) Tervszerűbb áruszállítást, jobb munkaszervezést kér a vállalatoktól a .11 11 A MÁV Szegedi Igazgatóságának az első negyedévi terv szerint 1 millió 97 ezer tonna árut kellett volna elszállítani — 76 ezer tonnával többet, mint 1964 hasonló időszakában. A feladatot azonban nem tudták hiánytalanul végrehajtani a vasutasok, a tervteljesítésben 7,3 százalékos lemaradás tapasztalható. Ha megvizsgáljuk, mi gátolta a vasút munkáját, megállapíthatjuk, hogy a szállíttatok sok esetben csak több napos késedelemmel ürítették ki a címükre érkezett vagonokat. Mi sem bizonyíthatná ezt ékesebben, mint az. hogy az első negyedévben több mint három és fél millió forint értékű kocsiálláspénzt fizettek ki az igazgatóság területén működő vállalatok. AZ IGAZGATÓSÁG áruszállítási terve a szállíttatok igényével összhangban készült. Ezért aztán ha az üzemek nem a meghatározott ütemben végzik az árufuvarozást, a vasút sem tudja megvalósítani előirányzatát. A Talajerőgazdálkodási Vállalat keceli telepe például 8710 tonna helyett csak 5039 tonna árut szállított el márciusban, a Gabonafelvásárló Vállalat szabadszállási egysége pedig körülbelül 160 tonnával maradt el a szállítási tervének teljesítésétől ugyanabban a hónapban. A KÖVF.TKEZÖ hónapokban a második negyedévi terv teljesítésén kívül pótolni kell a lemaradást is. Ehhez pedig a MÁV és a szállíttató vállalatok dolgozóinak az eddig tapasztaltnál jobban együtt kell működniük. Ahol szükséges, ott szervezzék meg az éjszakai, esetleg ünneoi műszakot is, a rakodóbrigádok és a vállalatvezetők fordítsanak fokozott gondot a szállítási tervekben meghatározott ütem betartására. Emellett nyilvánvalóan a vasút dolgozóinak is tovább kell javítaniuk munkájuk szervezettségét, hogy maximálisan ki tudják használni a rendelkezésre álló vasúti kocsikat. Sziládi Sándor
