Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-06 / 105. szám
1965. május 6, csütörtök 3. oldal Szakszerű öntözéssel a terméshozamok növeléséért Jó eredmények, megfontolt tervek a kalocsai Iszkra ?sz»hen Közös gazdaságunkban, a kalocsai Iszkra Termelőszövetkezetben — ami a vízellátást illeti — jók az öntözéses gazdálkodás lehetőségei, mivel nagyüzemünk határát átszeli a csórna—foktői és a III. számú árapasztó csatorna. Ezenkívül a területünkön két felszíni vízgyűjtő mélyedés található és nyolc csőkúttal is rendelkezünk. E lehetőségek kihasználásával tsz-ünk 4100 hold területéből 2200 hold öntözhető. Ilyen hatalmas területen az öntözéses gazdálkodásra való ráté- rés természetesen nem megy máról holnapra, hiszen ahhoz nemcsak vízre, öntözőberendezésre, hanem egy sör más tényezőre is szükség van. ószi mélyszántás — talajerőpótlás Mi 1960 óta fokozatosan növeljük öntözött területünket, mégpedig olyan mértékben, ahogy a szakszerű öntözéses gazdálkodásra fel tudunk készülni. Ez azt jelenti, hogy a kijelölt területet — amennyiben a talaj adottsága megengedi — ősszel 40—45 cm mélyen felszántjuk, s holdanként legalább 300 mázsa istállótrágyával fokozzuk a talaj táperejét. Ez utóbbi végett szövetkezetünk megalakulása óta növeljük állatállományunkat, s ma már 33,2 számosállat jut szántóterületünk minden száz holdjára. Majdnem minden évben a Talajerőgazdálkodási Vállalattól is vásárolunk 700 vagon szerves trágyát. Az ily módon megmunkált öntözött földjeinken az elmúlt évben is jó termésátlagokat értünk el. A takarmányrépából például 600, a fűszerpaprikából 58, az étkezési paprikából 170, a paradicsomból 210, a zöldbabból pedig 90 mázsát takarítottunk be egy-egy holdról. Az idén 854 hold területet szándékozunk öntözni. Főként a zöldségféléket, a takarmány- és a cukorrépát, a silókukoricát, a kukoricát, lucernát juttatjuk mesterséges csapadékhoz, s 81 holdon a legelő ősgyepét is öntözzük. Szakképzett öntözőmunkások Mindennek megvalósítására az esőszerű (permetező) öntözéshez szükséges csővezetékkel felszerelt hét gépegységgel rendelkezünk. Ezeknél — egy öntözőagronómus irányításával — hét gépkezelőt és 14 szakmunkást foglalkoztatunk. Mindegyiküknek négyéves gyakorlata van az öntözésben, s az idény előtt esti tanfolyamon ismertettük velük az elmúlt év részletes eredményeit, a megfelelő agrotechnikai módszerek alkalmazásának hasznosságát, a legújabb öntözési eljárások módjait, s a rájuk háruló idei feladatokat. Az öntözés tervét már korábban gépenként meghatároztuk, s annak megvalósítása során, a növények vízigényének figyelembevételével, általában 16—18 napi forgóval biztosítani tudjuk a szükséges vízadagokat. Öntözőgépeink egyébként különböző típusúak, ezért mindegyiknek más-más munkanormát kellett megállapítanunk. Ösztönző jövedelmezés Ami az öntözésnél dolgozók keresetét illeti, ügyeltünk arra, hogy az ösztönzés is érvényesüljön. A jövedelem mértékénél meghatározó tényező a felhasznált víz mennyisége és a megöntözött terület nagysága. Külön díjazzuk a késő esti és a hajnali munkát, mert az öntözés ezekben az időszakokban a leghatásosabb. Az öntöző munkások a mesterséges csapadékellátás hatására elért többlettermés 5 százalékának az értékét is megkapják prémiumként. (A többlettermés nagyságát az öntözött területek és a kontroll-parcel- lék terméseredményeinek az összehasonlításával állapítjuk meg.) Az öntözött zöldségfélék terven felüli termése értékének a fele a kertészetben dolgozóké, s e prémiumból az öntözőmunkások is részesülnek. Ám csak abban az esetben, ha ez nem jelent béralaptúllépést. Szövetkezeti gazdáinkkal egyetértve az Iszkra vezetősége úgy véli, hogy öntözési tervünk — mint termelési tervünk része — teljesítésével az idén is sikerül növelnünk a közös alapokat, a takarmánybázist, a tagság jövedelmét, s az elmúlt évinél is több áru átadásával szolgálhatjuk népgazdaságunk további erősödését. Ehhez azonban az illetékes szervek részéről segítségre van szükségünk, még pedig egyes alkatrészek beszerzésénél. Gépeink kijavítása a tél folyamán megtörtént, s a magyar gyártmányúak alkatrészeinek a cseréjét, beszerzését illetően nincsen gondunk — bár szükségleteink kielégítése végett több AGROKER-vállalatot is fel kell keresnünk. Jobb alkatrész- ellátást! Hiányos azonban a külföldi berendezések alkatrészeinek &z ellátása. Ez vonatkozik a Man- nesmann-gépekre, de más típusokra is. A Jenback 360-as gépünkhöz például tavaly augusztus óta nem tudunk Hardy-tár- csát beszerezni. S most itt állunk az öntözési idény küszöbén — stílusosan szólva — „megfürödve”. Ügy látszik, sem az AGROKER, sem a MEGÉV nem érzi magát hivatottnak a hiányzó alkatrészek beszerzésére. Két Porsche 1200-as gépünket az FM rendelkezésének megfelelően próbaüzemeltetés végett még februárban át kellett adnunk a Gépkísérleti Intézetnek, kijavításuk végett. Jóllehet sürgettük már visszaadásukat, ám csak ígéretet kaptunk, hogy május 15-re visszajuttatják hozzánk a két gépet. Az elmondottakból remélhetőleg kitűnik, hogy a szakszerű öntözéses gazdálkodáshoz nemcsak termelőszövetkezetünkön belül van szükség számos tényező összehangolására — az illetékes szervek is tegyenek meg mindent a mesterséges csapadékellátás segítésére. Romsits Sándor, a kalocsai Iszkra Tsz elnöke Tiszakécske ismét előbbre lép Súlyos, nyomasztó anyagi tehertől szabadult meg a Tisza- kécskei Községi Tanács, amikor tavaly befizették a kultúrház építkezésére fordított sok millió forintos hitel utolsó részletét. Igaz, hogy a művelődési intézmény a nagyközség legreprezentatívabb épülete — talán a megye legkorszerűbb művelődési objektuma is egyben —, de alapkövének lerakása. 1959 óta alig jutott pénz a többi kulturális, kommunális és szociális beruházás megvalósítására. — A tanácsüléseken elhangzott interpellációk nyomán, tavaly hozzákezdtünk a falu villanyhálózatának bővítéséhez, illetve, a régi vezetékek korszerűsítéséhez — mondja Sántha Károlyné, a községi tanács vb titkára. — így a belterületen levő 3500 épület 98 százalékában már van villany. Amellett, a környező tanyavilágban — elsősorban a tanyaközpontokban — is egymás után gyullad ki a villany. Közel 140 ezer forintot költöttünk a múlt évben a Dózsa-te- lep villamosítására, villanyt kapott az új bőgi. a kerekdombi terület, a sárhalmi iskola és a Tiszagyöngye Tsz Búzakalász üzemegysége. A tavalyi kétmillió forintos községfejlesztési alapból és az egymillió forint értékű társadalmi munkából kétszázezer forintos beruházással megkezdték a vízhálózat rekonstrukcióját. A községet keresztül-kasul szelő vízvezetékcsövek — amiket még a huszas évek végén fektettek le — az évtizedek folyamán „korrodálódtak”, használKÖFA-tények és tervek hatatlanná váltak. — A lakosság kérésére megkezdtük a földutak kikövezteíé sét, illetve szilárd burkolattal való ellátását is. Például l,í: millió forintos állami támogatással és a KÖFA-alap felhasználásával Kerekdombot másfél kilométer hosszúságú szilárd burkolatú úttal kapcsoltuk a község központjához. Ezenkívül több belterületi közutat újítottunk fel. Az építkezés során végzett társadalmi munkák értéke meghaladta a 320 ezer forintot. A Tisza menti üdülőtelep korszerűsítésére félszázezer forintot költött a községi tanács. A huszonkét kabinból álló öltözősort teljesen felújították, és további 45 ezer forintos beruházással rendbe hozták az ott levő vendéglátóhelyiséget is. — Az idén újabb 200 ezer forintot költünk a villanyhálózat korszerűsítésére — mondta végezetül a tanácstitkár. Folytatjuk az útépítést —, 800 folyóméter földutat kövezünk ki, s ezer folyóméter szilárd burkolatú gyalogjárót építünk. Júniustájt három autóbuszvárót avatunk, s az év végére elkészül a több mint 300 ezer forintos beruházással létrehozott tűzoltószertár is. Százezer forintos költséggel, és mintegy 45 ezer forint értékű társadalmi munkával pedig a régi futballpályát modern sportteleppé alakítjuk. K. M. Teljesítette első Megyédért exporttervét a megye ipara AZ IDEI tervek alapján a megye iparának mintegy 300 millió forint értékű áruval kell többet termelni exportra, mint tavaly. Ez egyben megtisztelő bizalom is a megyei ipar termékeinek minősége iránt, ha számításba vesszük, hogy a termelés meny- nyisége 7,6, ugyanakkor az exportterv 20,8 százalékkal növekszik. A MEGYE IPARA az első negyedévben 50 millió forinttal termelt többet exportra, mint az elmúlt esztendő azonos időszakában, s január—február—március havi külföldi megrendeléseinek 100.2 százalékra tett eleget. Különösen kiemelkedő eredményt ért el a Kecskeméti Konzervgyár, amely 152,3 százalékra teljesítette exporttervét. A Kalocsavidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat 3,8 millió, a Bajai Finomposztó Gyár 2,5 millió, a Kiskunhalasi Vas- tömegcikkipari Vállalat 1,5 millió, a Ganz Villamossági Művek Bajai Készülékek Gyára 244 ezer, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár Kiskunfélegyházi Gyáregysége 153 ezer forinttal több árut szállított külföldre, mint amennyit előirányzott a terve. A jó eredményt elérők között van még a Kiskunfélegyházi Vegyesipari és a Bács-Kis- kun megyei Fémtömegcikkipari Vállalat. VANNAK azonban üzemek, amelyek jelentősen elmaradtak a külföldi megrendelésre készülő áruk legyártásával. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár 41,6, az ÉM Asztalosipari Vállalat Kecskeméti Parketta- gyára 29,8, a Kiskunfélegyházi Húsipari Vállalat 42,9, a Bajai Kismotor- és Gépgyár 87,1 százalékra teljesítette csupán exporttervét. Nem minden esetben ezek a vállalatok voltak a hibásak, mert részben az együttműködő üzemek által le nem szállított anyagok és félkész termékek miatt nem tudták befejezni az exportáruk gyártását. AZ ELSŐ NEGYEDÉVI tapasztalatok arra intenek, hogy az exportfeladatok teljesítése érdekében tovább kell javítani a termelés szervezését és a vállalatok közötti együttműködést. EiyoMilúi lehet LuSZtig Ottó elvtárssal, a baja- szentistváni Micsurin Tsz párttitkárával, egyben főkönyvelőjével az Élet és irodalom egyik érdekes, hasznos riportjáról beszélgetünk. Az író annak a kérdésnek igyekszik „végére járni ’, hogy miért is jó egy termelőszövetkezet. Tsz-vezetők kel beszélget, s egyre- másra sorakoztatja a leleményesség frappáns példáit, egy-egy szakember ötleteit. Mondom, mit javasol az egyik kiváló tsz-elnök az átvételi és szállítási késedelmekből származó károk elkerülésére. Így az elnök: „Ha nekünk azt mondanák, lássátok el ezt vagy azt a piacot, vagy üzemet, vagy akármit, mi amit este leszedünk, aznap éjjel kettőkor fent volnánk vele Pesten. Felvinnék ezek a mi asszonyaink, nem félnek a munkától. Jobban járnánk mi, jobban járna az állam, jobban járna a városi munkás, s nem szidna minket, mert sokkal olcsóbban jutna zöldségféléhez, és mennyivel jobbhoz, szebbhez, friss áruhoz. A sok feleslegessé váló szakember meg, aki a szállítást, elosztást intézi, sokszor eléggé össze-vissza, inkább lejöhetne a téesz-ekbe, ahol nincs elég megfelelő szakvezető, itt mozdíthatna valamit...” — Van benne igazság... Van. — Vélekedik a főkönyvelő, ám hozzáteszi. — De egyoldalú, tehát - mégsem egészen reális a felvetés. Több okból. Először is egy adott termelőszövetkezetnek nem lehet — objektíve nincs — akkora áttekintése a piac-igényekről, egy-egy terület ellátottságáról, hogy a leggyorsabban, legkedvezőbb feltételek mellett tudná szállítani zöldségféléit. Más*®SZ! kell lennie tehát egy-egy tájegység támogatására olyan szervnek, amely az igényeket felméri, ismeri, de nemcsak egy szűkebb körzetét, hanem országrészeket, sőt a népgazdasági, exporttervek arányait is. Ha ezek alapján ki is jelölne városokat, üzemeket egy-egy tsz számára, hogy azokat lássa el, mi történne mondjuk valamely szorosan zöldségtermelő vidéken? Lennének-e elegendő, megfelelő szállítóeszközei minden tsz-nek, hogy saját betakarítási gondjaik, a rohamtempó mellett távoli - -„rak, helységek áruellátását zökkenőmentesen biztosítsák? Mert hiszen környékük piacait gyorsan feltöltenék. Erre mindjárt mondok gyakorlati példát. Nálunk történt, jó pár évvel ezelőtt. Zöldhagymára szerződtünk a felvásárló vállalattal. Igen jó termés lett. A kikötött mennyiséget át is vette a begyűjtőszerv, de a többlettermést nekünk kellett értékesítenünk. A vállalatnak megvolt a kapacitásához mért terve. azt tudta elhelyezni, szállítani, amire leszerződött. Micsoda hajtást csináltunk a piacért. Vittük a zöldhagymát Tatabányára; nem kellett. Fuvaroztuk tovább Pestre; ott sem volt rá szükség. Ügy hoztuk vissza, ahogy elindultunk vele, s itthon baromfival etettük fel. Hiába foglaltuk le szállítóeszközeinket, melyeket kitűnően hasznosíthattunk volna más, szintén sürgős munkáknál. — Hogyan sikerül elkerülni hasonló károkat, ha ismét beüt valami jó termés? Hiszen sosem a maximálisan elérhető termésmennyiséget ves-zük figyelembe például a szerződéskötésnél. — Tanultunk a történtekből. Mi, termelő gazdaságok és a MÉK is. Most már a többlettermést is átveszik tőlünk, természetesen kellő előjelen- t é s alapján. Ha nem éri őket váratlanul, fel tudnak készülni nagyobb átvételre. — Még így is vannak bőségesen gondok, panaszok, károk... Nincs mégis valami okosan megvalósítható az Élet és Irodalom riportjában szereplő elnök javaslatából? — Tapogatózunk tovább Lusztig elvtárs véleményéről. — De van. Megint saját példánkat említem. Itt van Bajaszentistván zöldségellátása. 7000 lakosunkra nincs zöldségbolt. A tanáccsal egyetértésben — s ezt a szerződéskötésnél a MÉK is figyelembe veszi — saját termésünk egy részét nyaranként az udvarunkon árusítjuk. Egyszerű kis pavilon az egész, de évi negyedmillió forint értékű zöldpaprikát, káposztát, dinnyét, uboi'kát, paradicsomot, egyebet adunk el a lakosságnak. Így a friss áru gyorsan, közvetlenül jut a vásárlókhoz, a MÉK számára is bizonyos tehermentesítést jelent kezdeményezésünk. Átvételi, illetve átadási akadályok az utóbbi időkben már nincsenek. Ehk:,. azonban az is szükséges, hogy meglegyen az állandó, közvetlen kapcsolat a MÉK-kel. Fekete Mátyás révén ezt met is valósítottuk. Szedhetünk korán reggel, vagy késő este, az áruátvétel t megjelölt időpontban megtörténik. JÓS beszélt az a tsz-elnök is. Helyes, ha az irodalmi lapok, folyóiratok a gyakorlati élet művészi hatású áb-á zolásakor a h o g y a n-ra is adnak ötleteket. =lk=fl
