Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-30 / 126. szám
M65. május 30, vasárnap 3. oldal * Gázriadó Az Alföldi Kőolajfúrási üzem egyik szanki munkacsapatára nem mindennapos feladatot bíztak. Nem messze dolgoznak attól a toronytól, ahol télen az emlékezetes gázkitörés történt. Hetekig ellenállhatatlanul tombolva tört elő, lövellt 20—30 méter magasba az olajos iszap. Körte János kapcsolás mene- küloszánkón távozik a toronyból. Végül is önmagától tömődéit el a kitörés. Most ferde fúrással ezt a kutat akarják „eltalálni” 1700 méter körüli mélységben. Varga Viktor vezető fúrómester úgy beszél a rendkívüli pontosságot igénylő munkáról — arról, hogy két, nem is túlságosan vastag cső, vagy 150 méterre egymástól elindul, s valahol két kilométernyire alattunk összetalálkozik — mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Jelenleg 1650 méternél tartanak. — Még 76 méter és megtörténik a „találkozás” — mondja magabiztosan a vezető fúrómester. — És nem fúrhatnak véletlenül mellé? — kérdem kétkedőn. — Elektromos mérésekkel ellenőrizzük állandóan a fúrás irányát — válaszolja határozottan és mintha sértődöttség is vegyülne hangjában, amiatt, hogy nem bízom sikerükben. Azután elmosolyodik. Később tudom meg, hogy miért. A kívülállóra ugyanis a meglepetés erejével hatott az, ami ezután következett. Hirtelen sípolás, dudálás hallatszik. A fúrótornyon erős fényű lámpák gyulladnak ki. Oldalt egy fehér sisakos kis csapat közeledik nyugodt léptékkel, a torony körül azonban szemvillanásnyi idő alatt megélénkül minden. Egy tagbaszakadt olajbányász — Szőke Lajos műszakos fúró- mester — a kitörésgátló berendezéshez ugrik. Két-három villámgyors mozdulat, s már működésbe lépnek a biztonságot szolgáló gépek. Mindez másodpercek alatt zajlik le. Felnézek a toronyra, mintha attól várnék választ a körülöttem zajló kavargás okára. Még a lélegzetem is eláll a látványtól. A magasban egy emberi test válik el a toronytól. Sebesen távolodik. Akkor veszem észre, hogy drótkötélen siklik lefelé. A toronytól 60—70 méterre ér földet. Éltkor tudom meg, hogy gázriadó kellős közepében vagyok. A toronyból Körte János kap- csolós távozott oly sebesen, menekülő szánkóval. Szőke Lajos pedig mintha mit sem venne észre meglepődésemből, magyarázni kezd. — Ennél a fúrásnál fokozottan számítani lehet arra, hogy amikor a két furat összetalálkozik, megismétlődik a gázkitörés. Négy kitörésgátló berendezést szereltünk fel. Valameny- nyit Romániából hozatta a vállalat, ezen a kúton próbáljuk A gázriadónak vége. Az ol- ki Magyarországon először őket. dalról közelítő fehér sisakos kis Elmondhatom nagyszerűen mű- csapat — a váltás — a toronyködnek. Egyébként minden mű- hoz érkezik. Munkába áll az szakváltáskor gázriadó van a újabb műszak, berendezések működésének el- Nagy Ottó Szőke Lajos műszakos fúrómester működésbe hozza a kitörésgátló berendezést. lenőrzése és természetesen, az állandóan leselkedő baj megelőzése miatt. — Ez mi? — simítok meg egyméternyi átmérőjű acélgömböt. Telefon lakat alatt Lovas nemzet vagyunk — j mondtuk ezt nemegyszer az elmúlt két évtizedben, amikor ! < jó szándékú igyekezetünkben, ; túlbuzgóságunkban „átestünk ; a ló túlsó oldalára”, egyik hibából a másikba. Van ez így mostanában is, méghozzá ! olyan hasznos intézkedések > kapcsán, mint a takarékosság. Néha egészen groteszk helyze) teltet teremt a sablonosság, ] egy-egy át nem gondolt intés ; kedés. Folyik már levelezge- ' í tés boltok és azonos helység> ben levő központi irodák kö> zött — mert a telefon drága. Hallottam olyat is, hogy egy j járási szerv vezetője azért uta- í zott be a megyeszékhelyre el- i ) intézni valamit, mert az in> terurbán telefont „leállították” > náluk. De ezen is túltesznek I egy kecskeméti üzletben, ahol í lelakatolva tartják a telefont, ' s csak az irodából lehet él- ; kérni a kulcsot hozzá... Hi- í szén „takarékossági év van!” • Ez a lónak az a bizonyos ' másik oldala, s nagyszerű ha- ; tározatok sematikus értelmezése, eltorzítása. Magyarul kisszerűség és szűklátókörűség — az okos gazda jelmezébe bújtatva. Csak az a baj, hogy kilátszik a „lóláb”. <T—1.) Camping-összkomfort, hátizsák, gumimatrac — Százharminc atmoszféra nyomással van belesűrítve az olaj. Ezzel adunk ellennyomást, ha feltörést jeleznek a műszerek. Póttartály is van minden kitörésgátlón, ha kevésnek bizonyul az első gömb tartalma. — Ügy látom jól képzett gárda van itt — fordulok ismét a mellettem mosolygó Varga Viktor vezető fúrómesterhez. — Hát amerre csak járunk ragadnak hozzánk néhányan. Azután vándorolnak velünk tovább. A törzs azonban bereg- böszörményiekből és biharnagy- bajomiakból áll. — Varga elvtárs hová való? — Beregböszörménybe, meg három fúrómester is odavalósi a társaságból. — Büszke a falubelijeire? — Nehéz szakma ez, sokan itt hagyják. De ha böszörményi egyszer a vállalathoz kerül, nem lesz hűtlen hozzá. Nyár, napsütés, üdülés, kirándulás, Balaton... Minden tavasszal sűrűn visszatérő szavak ezek, hiszen a legmelegebb évszak küszöbén, a nyár előtt, szinte mindenki elkészítette egész vagy „félkész” programját, a forró hetekre, hónapokra. Ezért tettük fel érdeklődéssel a kérdést a kecskeméti sportszerből! vezetőjének: Milyen ruházati cikkeket, turisztikai felszereléseket biztosítanak a vásárlóknak a nyári szezonban? — Raktári készletünk értéke jelenleg 1 millió 250 ezer forint — hangzott a válasz. — Az év első három hónapjának forgalma 930 ezer forint volt. Jól kezdődött tehát idei „startunk”. Minden fontos cikket beszereztünk és biztosítunk ezután is. Egyik újdonságunk az összecsukható, praktikus „camping- összkomfort”, amely kétféle asztaltípusból, „fotelből’, székekből, gumiágyból áll. Van 2—4 személyes sátor, gumimatrac lizenkétféle méretben, s gumitutajok felnőtteknek, gyerekeknek. A sporttáska, a turisztikai eszköz és a sportruhakészlet is kielégítő, de szeretnénk felhívni a divattervezők figyelmét, hogy a sportöltözékek fazonját, vonalait meglehetősen egyhangúnak tartják vásárlóink, és legtöbbször igazuk van!... — Strandpapucsból, sajnos, rosszak a kilátások. Az első negyedévben 800 párat kaptunk, ami rövid idő alatt elfogyott. A második negyedévre várható strandpapucs-mennyiség ismét kevésnek ígérkezik. Nagy az érdeklődés a vadász-, a halászfelszerelések, a hátizsák, a férfi, női és gyermek sort, az utcai nadrág iránt. B. Gy. 1961-ben hozták, de kiegészítő rendelkezések 1964-ben jelentek meg. Tengerikígyó lett a földügyekből, legalább megháromszorozódott a papírmunka. — Nem lehetne szemléltetni valamivel? — A Borforgalmi építtet borpincét Kerekegyházán. Eddig ez viszonylag röviden elintéződhetett: kisajátítási eljárás, építési engedély, vázrajz. Most? A Földtörvény értelmében már tavaly be kellett volna jelentenie, hol, milyen helyrajzi számú területen óhajt pincét beruházni? Mivel ezt 1964-ben még nem tudhatta — azt sem tudta, lesz-e erre kerete —, az idén pótolta. A bejelentés alapján a megyén számba vették, hogy az ötéves terv hátralevő idejében ezzel is változik a mezőgazdasági művelés alatt álló terület. Ennyivel kisebbedik. Ez',tán visszaadja az ügyet a járási osztálynak, amely beterjeszti a kérelmet a járási vb- nek s az határozatot hoz, hogy a pincének szánt területet kiengedi a mezőgazdasági művelésből __ Mi ndeddig a vállalat semmit nem csinálhatott... Volna... — Szerencsére azért valami elkezdődött. Már épít. — Igen, szerencsére ... Ezután következik a tulajdonjog megszerzése. Majd a kisajátítási eljárást kell lefolytatni. 1. Csak utána kezdhetne építeni a vál’a- lat. — Hát ez szép tortúra. — Ez még rövid is, mivel 20 holdon aluli a terület. De ha felül van, az FM-hez kerül a sorsa, szakminiszteri hozzájárulás kell. Tavaly Nyárlőrin.cen 36 holdas belterületet szemeltek ki házhely-építésre. Idestova egy éve kezdődött az ügy. Mintegy négy hónapja várjuk az FM válaszát. Közben hol ezt, hol azt kérték kiegészíteni... Mialatt beszélgetünk, a vb- elnökhelyettes szobájába hozza a mezőgazdasági osztály 1963— 1965-ös iktatókönyveit egy ügyes adminisztrátornő. Palinké elvtárssal — úgy kapósból — azt vesszük számba, milyen „emlékezetes” írásos instrukciókat kaptak ez évben a megyei mezőgazdasági osztálytól? — Január 12-én — veszi kézbe az egyik aktát — a növényvédelemmel kapcsolatban: 18 oldal. — Másik irományhoz nyúl. — Január 29-én ugyancsak a növényvédelemről: 14 oldal... Majd 4 oldal a pocokirtásról. .. Molnár elvtárs az egyik iktatókönyvet vette pártfogásba, számolja, hogy az idén május 1-ig mennyi irat érkezett a megyei osztálytól. Az 1963—64-es kötetekből az iratkezelőnő számlálja ugyanezt. Az elnökhelyettes ránk is figyel, s a pocokügynél odaszól. — A pocokirtásról én is kaptam külön 6 oldalas aktát a megyéről. Így ugyanazok az adatok — miután lefelé mi is intézkedtünk — a járási mező- gazdasági osztályra, meg hozzám is befutottak. Aztán én abba is hagytam a „gyűjtést”. Közben megszületnek az eredmények. Eszerint a Megyei Tanács VB mezőgazdasági osztályáról ennyi irat jött a járási mezőgazdasági osztályra; január 1—május 1 között: 1963- ban 398 db 1964- ben 569 „ 1965- ben 430 „ Kommentálni inkább azzal lehet, ha, mondjuk, a havi teljesítményt nézzük, s úgy számolunk, mennyi esik átlag egy munkanapra, kereken 24-et számítva egy hónapban. Például az idén. Január — 164 db, február 79, március 113, április 74 db. Bizony kijön az a napi 4—5- ös átlag. — Jó, hogy felvetette a Peiőíi Népe éppen azt az őszi vetésekre vonatkozó jelentéskérés c — jesyzi meg Molnár elvtárs. Palinké István csatlakozik, és mutatja a megyéről küldött aktát. — Márciusban kaptuk több mint 4 sűrűn gépelt oldalon „Az 1965. évi kenyérgabona termesztés irányelvei” című instrukciót — május 15-i határidővel. Áprilisban azonban még 2 oldal kiegészítés jött hozza ... Szó van ebben minden szakmai részletkérdésről: mit kell tenni, ha esik, ha szárazság van, ha kimegyünk az időből, ha a talaj ilyen vagy olyan ... Mondhatjuk, hogy szakszempontból hasznos a területen, a tsz-ben; hogy minden részletre kiterjednek az irányelvek. De onnan kellene kiindulni: megbízunk-e a szövetkezet szakembereiben? Mert ha igen, elemi tennivalóban nincs szükség ekkora istápolásra. Jelenteni mégis kell, a kinti szakemberek körmölhet- nek az íróasztalnál. Annak sincs gyakorlati értelme, hogy most kell jelenteni, ebből vagy abból a növényből mennyit vetnek el ekkori, meg ekkori határidőre. Irreális, elméleti adatok jönnek egy tsz-ből is, ezeket összesítjük mi itt a járáson, s kihozunk egy szuper-irreális adatsort. Mennyi tényező szól abba bele, hány hold búzát lehet majd elvetni egy-egy időszakaszban! — Mikor erre az elég irreális — őszi — jelentésre kellett az osztálynak ráállni, milyen adott, fontos munkák voltak soron? — Helyszíneltük a kiszántásokat, kiegészítettük a gyenge tsz-ek intézkedési tervét, közgyűléseket tartottunk. Kevesebb- szer juthattunk ki a szövetkezetekbe, hiszen ilyen közbeeső jelentések, intézkedések egy-két napra mindig íróasztal mellé kötnek valakit... ... Látszólag semmi köze a fentiekhez a presszónak. Egyik este fél tíz tájban találkoztunk össze Molnár András elvtárs-al a cukrászdában. Fáradt, megviselt volt, csak úgy pult mellett ivott egy málnát. — Hát éppen elég volt mára! — törölgette a homlokát zsebkendőjével. — Egyik tsz-ben 2 órától 9-ig tartott a közgyűlés. Meleg, füst... Rengeteg probléma. De az a jó, hogy szenvedélyesen törődnek már a tagok a tsz ügyeivel. Hozzászólnak, kérdeznek... De látja, hosszú hónapok óta nem volt közgyűlés. Nagyon sok összegyűlik, amit rég szerettek volna elmondani, szóvá tenni... Nekünk is, a tanácsnak — többször kellene velük a helyszínen szót érteni... Nagyon igaza van. Akik mind több papírmunkával terhelik a „lentebb” levőket, arra is gondoljanak — de nézzék meg közelről is —, hogy ha az a papírmunka már nemcsak ,ok hanem improduktív is, a gyakorlat látja kárát. Tóth István