Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-29 / 125. szám

1965. május 29, szombat 5. oldal Bartókot játszanak a tanyán A napfényes tanteremben harminc gyerek. Legnagyobb részt a padokban ülnek, kezük­ben hangszer: hegedű, vagy fu­rulya. Akik a padok előtt áll­nak, azok terjedelmesebb hang­szerekkel várják a beintést: ott a nagybőgő, a cselló, két tangó- harmonika. Középütt áll a ta­nár, keze felemelkedik és lá­gyan megszólalnak a hegedűk... Marsa Panni nagybőgője Alig egy évvel ezelőtt kezdő- ■ dött. Ide telepedett le egy ta­nár, magyar-történelem szakos, de amellett zenei képesítéssel is rendelkezik. Garai Zoltán Kiskőrösről jött, ahol harminc- tagú úttörőzenekart vezetett. Itt is meg lehet ugyanezt csinálni, neki életeleme a zene!... Elkezdte a szervezést olyan területen, ahol azelőtt még énekkar sem volt, nemhogy ze­nekar. Az egyszerű kis tanyai gyerekek közül kiválogatta a jó hallásúakat. Vásároltak furu­lyákat. A szülők a 40 forint hallatán először vonogattáii a vállukat. De Garai Zoltán agi­tált, magyarázott. Aztán vettek hegedűket is. Amikor a szülök látták, hogy a gyerekek ügyesen szólaltatják meg a zeneszerszá­mokat, beleegyeztek a 600 fo­rintos hegedűkbe is. Aztán már muzsikáltak is itt-ott, jött egy kis pénz, vettek a „jövedelem­ből” csellót. Két módosabb gye­rek tangóharmonikát vásárolt. Ám még nagyon kellett volna egy nagybőgő, anélkül nem ze­nekar a zenekar... Híre járt, hogy az állami gaz­daságban szemétre dobtak egy nagybőgőt. Garai Zoltán elment érte a gyerekekkel, aztán pénzt kuporgattak össze és 1500 fo­rintért meg javíttatták. Most ott brummog Marsa Panni kezé­ben. Magasabb a bőgő, mint a kislány. Egyedül nem is bírja fogni, másik kislány tartja... A zene ösztönöz ! Túl a kecskeméti járáson már messze híre ment ennek a zenekarnak. Legutóbb a kalocsai úttörőfesztiválon léptek fei és tomboló sikert arattak. Amerre megy ez a 30 kisgyerek, pirosra tapsolják a tenyerüket az embe­rek. — Nagy szorgalommal tanul­nak a gyerekeim, — mondja Garai Zoltán, aki egyébként a kecskeméti járás ének-szakfei- ügyelője. — Legnagyobb részük ötödikes és hatodikos. Soha ze­nével nem foglalkoztak. Itt ta­nulták meg a kottaismeretet. Kottáikat én magam írom. Kot­tából és kotta nélkül egyaránt játszanak. De nemcsak a nagyzenekar, hanem a triója is híres ennek az iskolának: Vezsenyi Éva, Hajzer Erzsébet és Vezsenyi Mária: És a kvartett: Marsa Panni, Szemerédi Árpád, Ve­zsenyi Irén és Orbán Edit. Nem vonja el a heti kétszeri foglalkozás a tanulástól a gye­rekeket? — Akik zenével foglalkoznak, sokkal jobbak a tanulásban is. A zene ösztönöz és jobbá teszi az embert! — mondja Garai Zoltán. Hivatástudat! Ki ez a pedagógus, aki így megbabonázta egy év alatt eze­ket a tanyai gyerekeket? — Kiskőrösi muzsikus-család­ból származom, — mondja Ga­rai Zoltán. — Már tizenkét éves koromban játszottam harmóniu- mon. Aztán a tanítóképzőben vonós hangszerekre is áttér­tem. Huszonkét évig Soltszent- imrén tanítóskodtam, majd Kis­kőrösön. Soltszentimrén negy­ventagú énekkarom volt dol­gozó parasztokból. Messze föl­dön híres volt. Zene nélkül nem élhet az ember. Ezt vallom én. Ezért csinálom ... Kicsi az iskola, kevés a he­lyisége. Nincs hol gyakorolja­nak. Mondják, hogy hetente kétszer délutánonként foglalt Garai Zoltánék lakása, minden szögletben a kis zenészek gya­korolnak. Az igazgatói lakás lett a ze­nei szakkör helyisége. Balogh József Baj van a kréta körül — Kilenc kilométer hosszúságú ceruza fogyott Rajztábla vagy gyúródeszka ? Nyolc év alatt 100 füzetet ír tele a diák A Papír- és Irodaszer Értékesítő Vállalat szezon végi statisztikája Érdekes statisztikai felmé­rést készítettek az iskolai szerek forgalmáról a Papír- és Iroda­szer Értékesítő Vállalat megyei lerakatánál. Varga András te­lepvezető érdeklődésünkre el­mondta, hogy az 1964—65. tan­év során 32 különféle füzetfaj­tát hoztak forgalomba, amiből 2,7 millió darab fogyott. Külö­nösen keresettek voltak a kis- kockás, 16 lapos irkák — az év végéig csupán ebből a fajtából 1 milliót adtak át a megyei kis­kereskedelemnek. A füzetek és könyvek burko­lásához 44 156 kiló kék csoma­golópapírt használtak fel a diá­kok. Ez a mennyiség hétmillió könyv és füzet borításához volt elegendő. Könyvcimkéből 2,3 millió, órarendből 30 ezer da­rab fogyott. A házifeladatokat és iskolai dolgozatokat ez évben 85 ezer darab új töltőtollal is írták a tanulók, s összesen 40 ezer li­ter tintát használtak el. A pa­cák felitatásához pedig 60 ezer ív szívópapír állt rendelkezésre. Rajxórákon és egyéb fog­lalkozásokon 520 ezer ceruzát használtak, ami összesen 9 ki­lométer hosszúságú grafitiron- nak felel meg. Amellett 83 ezer ecset, 32 ezer paletta, 60 ezer gombfesték, 100 ezer vonalzó is került az üzletekbe. Hiány mu­tatkozott a rajztáblákból — 6 millió 500 ezer darabot adtak át a kereskedelemnek, de az igény ennek a kétszerese. A hi­ány oka, hogy sok háztartásban gyúródeszkának használják az olcsó, de az iskolában nélkü­lözhetetlen kelléket. Az iskolaszerek tárolására a tanév folyamán 10 ezer darab táskát adtak el. A vállalat statisztikája kiemeli azt az érdekességet, hogy az utóbbi tízéves felmé­rés során megállapították: egy tanuló, a nyolc általános iskolai év alatt összesen 100 darab fü­zetet ír tele. A négy gimnáziu­mi évvel ez a szám a kétszere­sére emelkedik. Az oktatási év áruellátá­sának problémáit nézve első­sorban az olcsóbb fajta töltő­tollak hiányát emeli ki a sta­tisztika. De hosszú ideig a hi­ánycikk listán volt a Bajnok- lsörző és a pvc füzetborító is. Baj van a kréta körül — a tanév során félmillió darab fe­hér kréta került az iskolákba, de ez nem fedezte az igényeket. S amennyiben az ipar hathatós intézkedéseket nem tesz az is- kolakréta-ellátás folyamatos biz­tosítására, a jövőben is hasonló gondokkal kell számolni. Bár az iskolában még a vizs­gák előtti izgalom uralkodik a diákok körében, a vállalatnál már a jövő tanévre, a jövő sze­zonra készülnek. Május végéig érkeznek be a kiskereskedelmi boltok megrendelései, s a tan­szerek szállítását június köze­pén kezdik meg. K. M. Új törekvések A Tisxatáj legújabb száma ÚJABBAN észrevehetően erő­södik irodalmi folyóiratainkban az a törekvés, hogy a modern ember általánosabb, sokolda­lúbb érdeklődését is kielégít­sék. Ez a lényegében helyes elv sajátos, több irányú érdek­lődést összegező folyóiratot igé­nyel. Még csak a kísérletezésnél tartunk, Magyarországon ez az átalakulás most kezdődik. Ezt láthatjuk az Üj Írásban, s ehhez igazodik a Tisza táj legújabb — májusi száma is. A különböző rovatok az eddiginél lényegesen következetesebben — és színvo- nalasabban — a sokirányú igé­nyek kielégítésére töreked­nek. A szépirodalom kedvelői ez­úttal jobb írásoknak örvend­hetnek. Csertus János Hétvége című novellája jól megkompo­nál tságával tűnik ki. Témája: a fiatalok bizonytalan szerel­mei, családalapítási gondjai. A KARRIER Hasztalan védték az esztergályost, Lovas igaz­gató hajthatatlan ma­radi. Főmérnökére pil­lantott, aki szemét le­sütve egyenletesen kop- pantgatott ceruzája he­gyével a jegyzetfüzetére. Az igazgató ismerve ezt a szokását, tudta, hogy ez Wurms mérnöknél a beleegyezés jele. Ezért még magabiztosabban indokolta meg „elvileg” is egyszemélyi, felelős döntését. — Tehetség, tehetség ... A szocializmusban ez nem probléma. Van be­lőlük annyi, hogy Du­nát lehetne velük re- keszteni... De szocia­lista embertípusból kell nekünk több! — emelte fel hangját annál is in­kább, hogy ilyen szépen kifejezte. Olyan embe­rekből, akik tudják fé­kezni a nyelvüket, meg­van bennük a forradal­mi önfegyelem, nem tör­nek mindig a vezetők tekintélyére ... Egy szó, mint száz, én ehelyett a Szűcs helyett már rég kiszemeltem a magam emberét... Ifi van ez a szerény, jóindulatú Lö- ködi Antal. Öt éve dol­gozik már nálunk, de hallották-e még egyszer is hőbörögni? — Az igaz, — düny- nyögött a brigádvezető — öt éve egy árva vé­leményt nem halottunk tőle. A tej megalszik a szájában. Elég sok a se­A kkor térjünk — ám. hát követke­ző napirendünkre! — emelte az újabb névsort keze ügyébe Lovas Ágos­ton igazgató. — Kiket javasoljunk gépipari technikumba'! Lássuk• csak ... mm ... mmm ... itt van ez a Szűcs István... Hát én ezt nem javasolnám elv­társak. — Hisz legtalpraeset- tebb esztergályosom — emelt vétót Kubala Pé­ter — Szűcs István bri­gádvezetője. — Örökké olvas, ér­deklődik, studírozik, ku­tat — állt az esztergá­lyos mellé Kun András művezető is. De az igazgató belé­jük fojtotta a szót. — De tudhatják az elvtársak, hogy ez a Szűcs egy — enyhén szólva — demagóg. Min­dig okoskodik, köteke­dik, vaktaban bírál... Emlékezhetnek, leg­utóbb is akkor ágált leghangosabban, mikor a tröszttől is kint jár­tak ... Nem is értem, mit erőltetik őt az elv­társak már harmadik éve. Jól tudhatják, hogy eddig is a szája miatt maradt ki. — De mikor igaza volt, igazgató elvtárs ... — Csak olyan vérmes természetű és nem ke­nyere a tutyimutyiság. kétkezi gürc. Ezt bizo­nyítja az is, hogy a se- lejtje a technikumi vég­zettség után sem csök­kent, azaz mert túl kép­zett az esztergagéphez és sokat gondolkodik. Felesége is mindig nyafog, hogy jobb sze­retné a nevét egy iroda­ajtón látni. Mily szép is volna: Löködi Antal technikus. Már a haját is világosvörösre fes­tette, s olyan tupírt fúj­tatott belőle, mint ami­lyen Csicsmannéé, a normatechnikus fele­ségéé. Az üzemi bálon már pendítette az asz- szony az igazgatónak a dolgot. Igaz, egy kicsit éjfél után, tánc közben túl rásimult Lovas po­cakjára, de az a fontos, hogy a főnök is meg­erősítette: „Embert fo­gunk csinálni Tóniből, édes asszonyom...” Elkezdődött Löködi karrierje. Fehér köpenyt kapott, íróasztalt. No meg egy negyedik álta­lános osztályú számtan­könyvet a fiókja mé­lyébe. Először. Míg az osztást biztosra nem tudja. De szerencsére ezt könnyen nélkülöz­hette, mert szellemibb feladatot kapott annál, mintsem hogy közönséges osztásokkal kelljen vesz­tegetnie hasznos idejét. Mivel éssszerü munka- megosztás van az iro­dában, melynek ajtaján az ő névjegye is kint van csinos nikkel tok­ban, ő mint technikus a leltáriveket sorszá­mozza heteken, hónapo­kon át. Ebben óriási gyakorlatra tett szert. Az elméleti munkában meg finomodott, az ő vi­lága ezentúl az íróasz­tal, a rubrika, az irat- szekrény, valamint in­digó lett. Négy év múltán tör­tént egyszer, hogy az udvaron összeütközött egy rendkívül ismerős arcú munkással. Nem akarta, hogy ő, a ki­emelt, gőgösnek lássék, még tegeződni sem res­téit, amikor a másik ön­kéntelenül is lelassított s megállt mellette. Csak az volt a borzasztó, hogy az istennek nem jutott eszébe a neve. No de nem azért szellemi munkás ö, hogy ne vág­ja ki magát ilyen hely­zetben. — Üdv, öregem, üdv ... No, hogy ityeg a fi­tyeg nálatok?... És a többiek? Megvannak, megvannak!... Mit csi­nál ... izé, tudod, az a keszeg? Hát izé megnő­sült már? Ja igaz, már akkor gyereke volt... Na és te, öreg fiú? Be­lőled mi lett, Palikám? — Pista ... mondom, Pista — igazította ki Szűcs István és kis mo­sollyal, de önérzetesen válaszolta. — Ott vagyok a régi gépemnél. Huszonöt újí­tásom van, mióta te el­kerültél tőlünk... B öködit ez nagyon meglepte, ezért ámult el. — Te még ott vagy? A piszokban? Hát belő­led nem lett senki? Tóth István szabadosság — a házasság és ál­talában a szerelem kérdésében — ifjúságunk egy számottevő részének a gondolkodásában él. Csertus írói állásfoglalása el­marasztaló ítélet is (művészi erénye az írónak, hogy ez a pe­dagógiai szándék felülkereke- dése nélkül érvényesül), de bi­zonyos fokú beletörődés is az erkölcsi szabadosság nemegyszer célszerűséget hirdető és éppen ezért egyeseknél népszerű el­veibe. Cserhalmi Imre tévé- filmnovellája (Cédula nélkül) is hasonló témát pendít meg, de eddig legalábbis (a befejező rész a júniusi számban jelenik meg) eléggé riportszerűen és he­venyészetten. A LÍRA is e téma körül bo­lyong. Eltűnt érzelmek utáni kesergés borongós hangulata az ihlető (Bihari Sándor: Valamit még, Rigó Béla: Emlékszel még?), vagy a lelkiismeretfur- dalás (Rigó: Mikor az ember bűnére eszmél). Szinte meglepe­tés, de ki is rí az alapmotí­vumból ujjongó, az élet meg­újulásán örvendő képeivel Ur­ban Gyula Tavasz című verse. A Hazai Tükör rovat színes, élvezetes írásokkal — szociog­ráfiai igénnyel írott riporttal (Gépek, emberek), a tervező- iroda életét megelevenítő cikk­kel (Falu az üveg alatt), érde­keset megragadó portréval (Búza László nyolcvanéves), s Grezsa Ferenc szenvedélyes hangú polemikus észrevételei­vel (Gimnáziumi oktatásunk né­hány problémája) — igyekszik számot adni néhány érdekes té­máról. Az Örökség rovatból kiemel­kedik a Károlyi Mihály emig­rációban töltött éveiről szóló beszámoló a legilletékesebbek egyikének, a feleségnek tollából. Rámutat arra, hogy mi volt férjének tragikuma, elemzi a Rajk-perrel kapcsolatos állás- foglalását. A TANULMÁNY és a Kritikai rovat sem csak irodalmi jellegű művekre hívja fel a figyelmet, hanem pl. filozófiai és orvos- tudományi értékekre. Hatásosak az illusztrációk' is. Elmondhat­juk: a májusi szám jobb az ed­digieknél, az igényesebb folyó­irat kialakítása felé tett lépés bizonyítéka. Somogyi György Jövő héten Pesten játszik a Brecht-színhás Június 3-tól 6-ig Budapesten vendégszerepel a Berliner En­semble, a világhírű Brecht Szín­ház. A társulat Bertold Brecht három művét, az „Állítsátok meg Arturo Uit!”, a „Koldus- operá”-t és „A kis Mahagonny”-t mutatja be. lejt nála, nem érti ki magát a szakrajzon, de irtózik a tanulástól. Egy- egy szakelőadáson csak sóhajtozik, hogy mi­csoda szerencsétlen ő; pont ki kellett fognia ezt az idöfecsérlést, mi­kor úgy várja otthon a maszek munka. A művezető is ki akarta még egészíteni a jellemzést, de Lovas Ágoston diadallal ve­tett véget a vitának. — És vajon kinek szükséges jobban a to­vábbképzés? Annak-e, aki amúgy is tehetséges, vagy Löködinek, akit nekünk kell szocialista esztergályossá gyúrnunk? ... Kétség nem férhet hozzá: Löködi megy technikumba... V gy indult el Löködi -* a karrierhez vezető lépcsőn. Hiába szabad­kozott kézzel-lábbal, hiá­ba bizonygatta, hogy a háromjegyű számok osz­tásában már nem is­meri ki magát; hiába csapatta le körmét a géppel, csakhogy beteg- állományba kerüljön, technikumba kellett mennie. Sorozatos bukdácso­lásokkal ugyan, de meg­szerezte a végbizonyít­ványt. Akkorra viszont ő is megöntudatosodott. Mindjobban melengette szívét a gondolat, hogy mivel most már ő is technikus, hozzá nem is igen passzol o piszkos munka, az olajos gép. Fehér köpeny, szellemi tevékenység ezek után az ő osztályrésze, nem a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents