Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-29 / 125. szám

1965. május 29, szombat 3. oldal így élünk mi százhúszon Kéri Mihály vagyok, az Izsáki Állami Gazdaság I-es szá­mú üzemegysége Petőfi brigád­jának a vezetője. Nem dicsek­vésképpen mondom, de azt hi­szem, társaimmal együtt büszke lehetek rá, hogy brigádunk már négyszer nyerte el a szocialista címet. Pedig nem kis brigád vagyunk: százhuszan 230 hold szőlőt művelünk. Talán az is helytálló, ha így mondom: szo­cialista üzemrész vagyunk. Honnan is kezdjem? Onnan talán, hogy hat-hét évvel ezelőtt a gazdaság vezetői hozzájárul­tak: a brigád tagjai családi mű­velésre parcellázzák fel a terü­letet. Megvallom, akkoriban jobb megoldás bajosan kínálko­zott ahhoz, hogy sikerüljön a szőlőt jól megművelnünk. Egy ideig alkalmasnak is bizonyult ez a módszer, később azonban kerékkötőjévé vált a fejlődés­nek. Ekkor munkacsapatokat szerveztünk, s mindegyik önál­ló területet kapott. Ám ez a módszer sem bizonyult üdvözí­tőnek, mivel a csapatok tagjai nem voltak érdekeltek a hoza­mok növelésében, s így valójá­ban a területet sem érezték magukénak. Ekkor vetődött fel a gondo­lat: Mi lenne, ha szocialista bri­gádot szerveznénk. Akkor, 1960 őszén, kevésbé ismert fogalom volt ez a mező- gazdaságban. Az iparban voltak szocialista brigádok, de hát ná­lunk mások a körülmények. Tanyavilág, elmaradottság, — ezek bizony nem kedveztek a szervezésnek. Nem vennénk f rossz néven most sem, ha már i megszűntek volna. De hát még megvannak, s így számolnunk kell velük. Mégis, mekkorát fejlődtünk négy év alatt! Ahogy visszagon­dolok a kezdeti időszakra, ilyen haladásról álmodni sem mertem volna. Mi már szocialista mó­don próbálunk élni. A brigá­dunk például már megszokott dolog, hogy ha egyikünk-mási- kunk házat épít, vagy hoz rend­be, akkor valamennyien elme­gyünk neki segíteni; vasárnap, vagy munka után, hétköznap délután is, ha úgy jön ki a lé­pés. Aztán sok volt ná­lunk az ittas ember. Ma már egy sincs. Leszoktattuk őket az italozásról. Mert nagy különb­ség az kérem, ha csak egy-két ember próbál az illető lelkére beszélni, vagy pedig ötven-hat- van. Nyilvánvaló, hogy az utób­bi jár eredménnyel. Ha pedig az sem?!... Hát ilyen is volt: megmondtuk a tagnak, hogy ke­ressen másik brigádot, ha talál. Mi közöttünk ne rontsa a leve­gőt. Előfordult olyan eset, hogy az egyik munkacsapat lemaradt. Nos, a legjobb csapat vállalta, hogy magához veszi a tagjait. Nem lett gyengébb általa. Egy másik munkacsapatban volt két fiatalember, akikkel igen sok baja akadt mindannyiónknak. Nem adtuk fel a reményt, egy erősebb munkacsapatba osztot­tuk őket. S néhány hónap alatt mintha kicserélődtek volna: nem késtek, nem lógtak el a munká­tól, s a pityizálgatásról is le­szoktak. Hadd ejtsek néhány szót a ta­nulásról. Az idősebb emberek számára korántsem olyan egy­szerű az, ahogy némely helyen elképzelik. Nagyon örülök hát annak, hogy mégis elvégzik a nyolc általánost. A fiataloknál természetesen, más a helyzet. Az életrevalóbbja szakmunkás­nak tanul, sőt négyen techni­kumba járnak. A brigád területének a köz­pontjában van televízió is. Min­den este zsúfolásig megtelik a szoba. Most már azon törjük a fejünket, miként nagyobbítsuk meg a helyiséget. Pedig har­mincnégyen tanyán laknak, messze a falutól és a közpon­tunktól is. Vagy beszéljek országjá­ró kirándulásainkról? Sokan életükben először lépték túl a falu határát; legalább is azok, akik nem voltak katonák. Meg­ható az kérem, hogy két hétig tudnak róla beszélni: mit láttak például Miskolc környékén. Négy évvel ezelőtt? A kecske­méti színház előadásaira alig akadt jelentkező. Ma már kevés az egy busz — Helvéciától szok­tuk kölcsön kérni a másikat. Természetesen, ne gondolja senki, hogy nálunk csupa öröm­ünnep az élet. Kemény munka ad tartalmat életünknek. Nem­csak a terveket kell teljesíte­nünk, hanem olyan minőségű munkát kell végezni, hogy a következő évben is legyen mit szüretelnünk. Hogy e tekintet­ben sem múlt el eredménytele­nül a négy év, hadd említsek egy példát. Még tavaly történt, hogy észrevettem: két asszony hanyagul végezte a sarabolást. Este nem nekik, hanem a mun­kacsapatvezetőjüknek szóltam: másnap újból sarabolják végig a területüket. A két asszony, miután értesült a munkacsapat­vezetőnek adott utasításról, még akkor este kijavította a hiányos­ságot. Elmondanék még egy esetet. Nemrégiben, munka után, oda­jön hozzám az egyik ember: „Mi történne, Kéri elvtárs, ha ott, a lebontott tanya helyén, eltakarítanánk a sz**netet, ki­irtanánk az embermagasságú gyomot?” — kérdi. — Az bi­zony nagyon jó lenne — mon­dom. Erre mosolyogva válaszol: „Csak azért kérdeztem, mert mi már megcsináltuk”... Nos, így élünk mi Izsákon, százhuszan. Különösebb dolgok nem történnek az életünkben. Szeretnénk az idén is szocialista brigád lenni. Vagyis hát — szo­cialista üzemrész. Feljegyezte: Hatvani Dániel lenül a forgalomirányítónak és feletteseiknek? Feltétlenül hat­hatósabb lenne, mint az újság­ban való egyoldalú „megszellóz- tetés”. Hiszen a másodkézből szerzett értesülés szenvedő ala­nyainak a nevét sem ismerjük. S kérdés, hogy akadna-e aztán, aki a panaszt magára vállalná. Pedig a munkásbecsület, az iga­zi segítő szándék egyenes utat diktál. Vagy nézzük a tsz-főkönyvelő esetét, akinek a közgyűlésén ta­nácskozási joga van. Mennyivel célirányosabb lenne, ha keser- gés helyett ezen a fórumon is ismertetné a rendelkezéseket, vagy éppenséggel — ha már be­következett — azt, hogy a veze­tőség megszegte a törvényes elő­írást. Hiszen határozatával a közgyűlés még mindig segíthet. És ha mégsem? Észrevételezésre még mindig van lehetőség. Pél­dául a járási, a megyei tanács­nál stb. S ugyanez vonatkozik a har­madik példaként említett, s meglehetősen elharapódzott szo­kásra. Mert gondoljuk csak vé­gig: mit használ a dolgozó, ha munkahelyén észlelt gondokon, bajokon másod-harmadmagával, s olykor az ügyben egyáltalán nem érdekelt féllel mégoly szen­vedélyesen vitatkozik, méltat­lankodik is? Állíthatjuk, hogy a megoldást elő nem segítő, célt tévesztő „üresjárat” ez. Igaz, nem is jár olyan „kockázattal’’^ mintha észrevételét nyíltan és szemtől-szembe mondaná el az illető. Mert hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a számos nagy­szerű, a munkával kapcsolatos vélemények őszinte és bátor ki­fejtését serkentő példa mellett, bizony akadnak ellenkező ta­pasztalatok, olyan légkörben le­zajló tanácskozások is, ahol nem szívesen fogadott az okos észre­vétel a bíráló szó. Ezek ellen a jelenségek ellen, a különböző érdekelt szervekkel karöltve, el­sősorban a pártszervezeteknek kell felvenniük a harcot. De még ezek, az itt-ott ta­pasztalható — a demokratiz­must szem elől tévesztő — je­lenségek sem gátolhatják az őszinte segítőszándékból, felelős­ségérzettől fűtött jelzéseknek, figyelmeztetések illetékes fóru­mok előtt való feltárását. Csak bátran és céltudaton élni is kell a lehetőségekkel. Perny Irén Műhely a Béke utcában A korszerű, veszteségmentes állattenyésztés segítésére, a ser­tésállományban bekövetkezhető betegségek csökkentése végett az Állami Biztosító Főigazgató­sága az elmúlt évben céljutal- mat tűzött ki a termelőszóvet­kezetek részére. Megyénk közös gazdaságai kö­zül — a megyei tanács vb me­zőgazdasági osztályának és az Állami Biztosító megyei igazga­tóságának értékelése szerint — a kecskeméti Törekvés, a kis- szállási Búzakalász, a herceg- szántói Lenin, a csátaljai Űj Tavasz és a városföldi Dózsa az állásban vizsgálja meg a kannákat, s mi­előtt letenné, valamennyit megjelöli egy kis krétával a hibás helyen. — Fenék mindegyikre kell — mondja a meg­rendelő. — Jó ... Meglesz ... Még majd vízpróbát csi­nálunk, nincsenek-e rajtuk láthatatlan nyílá­sok ... Ha innen kikerül, nem folyik ki belőlük a méz... Hány család méhe van? — Harminc. — Cccc! Az aztán szép munkával jár;.. — Csak munkaidő után foglalkozom velük. Olyan ez nekem, mint másnak a horgászat, a sakk, a sport. Azt is szeretni kell. Ez se megy anélkül... Hasznos is. Két helyről 5—5 mázsa mézet várok... Csak lenne még több kannám. Ezeket most vettem. — Meg, tudja érdekes időtöltés is. Mikor a gép­gyárból hazamegyek, ez jelenti a kikapcsolódást. Szeretem a méheket. Dolgosak, okosak... Igaz­ságosak ... Éppen ma is elnéztem, ugyan min erőlködik három-négy kis jószág? Hívom a fele­ségemet: Figyeld csak, hogy elbánnak ezzel a vaddarázzsal! Először csak az a pár küszködött a betolakodóval, több csak távol sertepertélt, leste, szükség van-e a segítségükre? Aztán, hogy nem adta meg magát az orvtámadó, zumm, neki! Elintézték. Kidobták a kaptár előképéről, mint a szemetet... Annak lehet helye köztük, aki dolgozik. — Hallja-e, tiszta „kommunizmus” van náluk. Csendesen nevetnek. — Eltalálta — bólogat a gépgyári csoport- vezető, Zvekán Ferenc. — Sok ember tanulhatna tőlük..; —th —n Kedves ismerősünk, a városi tanács egyik tagja tért be szer­kesztőségünkbe a következő ész­revétellel: — Panaszkodnak az AKÖV dolgozói, hogy az egyik forga­lomirányító tűrhetetlenül go­romba, durva velük szemben. Hasznos lenne ezt az újságban egy kicsit megszellőztetni... Pár nappal később az egyik tsz főkönyvelőjétől hallottuk: — öt éve vagyok a gazdaság­ban. Szívvel-lélekkel végzem a munkámat. Mostanában mégis egyre gyakrabban gondolok rá, hogy a legjobb lenne helyet vál­toztatni. Mert nem szeretem a törvénysértő dolgokat, s nálunk bizony előfordul ilyen. Hiába figyelmeztetem az elnök élvtár­sat a rendeletekre, nem mindig tartja magát az előírásokhoz. Mondok egy példát is. Az év elején kiadott rendelet szabá­lyozza, hogy a tsz-alkalmazottak fizetését nem lehet emelni. S nálunk már döntött a vezető­ség ezzel ellentétesen, négyszáz forinttal emelte meg az egyik tsz-alkalmazott bérét. S ha már a példák sorolásá­nál tartunk, tágítsuk a kört. Vajon ki nem volt még fültanú­ja — teszem azt — a vonaton, autóbuszon és másutt, munka­helyi visszáságokról folytatott vitáknak? Mert, sajnos, elég gyakran hallani ilyeneket. Elő­fordul, hogy azonos terület két- három dolgozója tárgyalja egy­más közt szenvedélyesen, hogy rossz az anyagelosztás, a mun­kaszervezés, igazságtalan, rész­rehajló, vagy éppen hanyag a csoportvezető, s hogy mindez milyen káros következmények­kel jár, mennyire lohasztja a munkakedvet. Az sem ritka eset azonban, hogy valaki kívülálló­val, más területen dolgozóval tárgyalhatja saját munkahelye problémáit. Érthető, hogy kikívánkozik, ami az embert bántja, a szívét nyomja, s tételezzük fel: amin segíteni szeretne. De vajon cél­ba talál-e a segítőszándéka, ha panaszát, bosszúságát, esetleg a kiutat kereső javaslatát nem ép­pen az illetékes helyen mond­ja el? j Mert vegyük csak még egyszer sorra a példákat. Nem használ­na-e többet, ha az önérzetükben megbántott AKÖV-dolgozók szemtől-szemben, őszintén, a ter­melési tanácskozás alkalmával mondanák el bírálatukat közvet­Mindent a maga helyén! ; Csendes kis műhelye ez a Tiszakécskei Építő- i és Vegyesipari Ktsz-nek. Ebben tevékenykedik ‘ a bádogos- és vízvezetékszerelő-részleg. Ne gon- ; doljon senki hatalmas apparátusra. Csak ketten n : alkotják a részleget. Szóráth Pál és Sikala Jó- ®' [ zsef. Közülük is csupán Szóráth Pál van most itt. a ! A délutáni árnyékba borult műhelyt felélén- j kítik az ezüstös csillogású bádoglemezek, kész > csatornák, egy-egy tarajos szélkakas vagy még ! alakulóban levő tartály. C — Van munka? Jó az anyagellátás? s; ; Az idős mester felegyenesedik a satutól, s mi- a | előtt válaszolna, egyik kezével jobbra-balra ” ! végigtöröl kötényén. > — Lemez- és bádogosmunkához tűrhető az ' ellátás. Rendelés is van mindig. Tiszakécske, | ] Kecskemét és környéke, túl a Tiszán Tiszakürt, b ! Tiszainoka, Nagyrév bőven ellát bennünket. i — Milyen munkából van legtöbb? S1 j — Csatornázások — kis építkezéseknél, víz- v ! vezetékszerelés. a , Most a nyitott ajtóra pillant. Szemüvegéhez !< ' nyúl, mozdít rajta, hogy jobban lássa a fény- n j bői háttal jövő vendéget. n i Fiatal munkás köszön rá, látszik, régi ismerő- n ' sök. Pillanatokon belül négy bádogkanna koc- a > can le tompa fémzajjal a helyiség földjére. Az­> tán a piros, jól megtermett kuncsaft sorra ado- 5 gatja őket Szóráth Pálnak. > — Ez itt lyukas ... Emez itt — néz bele mind- v | egyikbe úgy, hogy a világosság felé tartja őket, t< «mint nagy gukkereket. A bádogos ugyanabban Harmincezer forint jutalmat fizet az Állami Biztosító öt tsz sertéstenyésztőinek Tsz teljesítette legjobban a fel-; tételeket. ; A fenti sorrendben három tsz tíz-, nyolc-, illetve hatezer, a negyedik és az ötödik pedig há­rom-háromezer forint jutalom­ban részesül. Az Állami Biztosító megyei igazgatósága nemsokára átadja a pénzösszegeket, s mindenütt a tsz-ek vezetősége dönt afelől, hogy a jutalmat milyen arány­ban ossza szét a sertéstenyész­tésben közvetlenül érdekelt, valamint az irányító munkakör­ben dolgozó szövetkezeti gazdák között. Vágják a lucernát A Zetorhoz kapcsolt fűka­szálógép segítségével a solti Egyetértés Tsz-ben a lucerna első kaszálását végzi Zerza Já­nos traktoros. Jó szolgálatot tesz a közös gazdaság 52 hol­das lucematáblá.ján a KZ—2. típusú lengyel gyártmányú fű­kasza. (Pásztor Zoltán felvétele.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents