Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

IMS. május 1, szombat

S. oldal

Kiváló termelőszövetkezeti gazdaságok

flníg otthonná melegedik a szállás

A Minisztertanács az 1964. évre meghirdetett országos termelési versenyben elért kimagasló eredményekért vándorzászlóval és „Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság” címmel tüntette ki:

A 3000—4500 szántóegység közötti területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül a har- tai Űj Élet Termelőszövetkezetet.

Az 1500—3000 szántóegység közötti területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül a bajai Lenin Termelőszövetkezetet.

A Minisztertanács az 1964. évi országos termelési versenyPénteken folytatódtak az ünnepségek a kiemelkedő termelési eredményeikért kitüntetett üzemekben.

A Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységében dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára adta át a megyei pártbizottság vándorzászlaját a vállalatnak a nehézipari üzemek versenyében elért első helyezéséért. A Hosz- szúhegyi Állami Gazdaságban dr. Glied Károly, az MSZlflP megyei bizottságának titkára az állami gazdaságok versenyében elért első helyezéséért adta át a megyei pártbizottság vándorzászlaját. A Bács-Kiskun megyei Cserépkályhaépítő és Kéményseprő Vállalat dolgozóinak Buda Gábor, a megyei tanács vb-elnökhelyettese nyújtotta át a megyei pártbizottság vándorzászlaját. A szövetkezeti gazdaságok versenyében első helyezést elért hartai Üj Élet Tsz- ben a megyei pártbizottság vándorzászlaját Orosz Gábor, a pártbizottság főelőadója, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó' Vállalatnál Erdősi József, a megyei pártbizottság titkára adta át.

A munkaversenyben elért második helyezésért a megyei pártbizottság elismerő oklevelét adták át tegnap a Férfifehérne- műgyár Bajai Gyáregységének, a Bács-Kiskun megyei Finom- mechanikai Vállalatnak, a Bajai Lakberendező Ktsz-nek, a Bajai Gépjavító Állomásnak, az Országos Baromfiipari Vállalat Kiskunhalasi Gyáregységének.

A munkaversenyben elért harmadik helyezésért a megyei

ben elért figyelemreméltó gazdasági eredményeikért elismerő oklevelet adományozott:

A 4500 szántóegységnél nagyobb területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül a mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezet részére. v

A 3000—4500 szántóegység közötti területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül: hartai Lenin, felsőszentiváni Űj Élet, hartai Béke Termelőszövetkezeteknek.

Az 1500—3000 szántóegység közötti területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül: kis- szállási Petőfi Termelőszövetkezet részére.

„Cigányélet” — így jellemezték valaha az építőszakmát. A kőműves ugyanis tavasztól őszig az országot járta, ideiglenes szállásokon hányódott, nem sokkal jobb körülmények között, mint a vándorcigányok.

Az építkezések ma sem mennek a munkás helyébe és az építők nagy része hetente, rosszabb esetben kéthetente találkozik a családjával. Sorsát azonban mégsem illethetjük a régi jelzővel. Végleg eltűntek a rossz hírű tömegszállások és egyre több dolgozó kerül olyan munkásotthonba, amely nemcsak tiszta ágyat, zuhanyozót nyújt, hanem szórakozási, művelődési lehetőséget, társaságot is. És az utóbbiak legalább olyan fontosak az asszonytól, gyerektől távol élő embernek, mint a kényelem.

Ezt a „családpótló” közösségi életet kerestem a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat február elején átadott munkásotthonának falai között is. Egyelőre azonban inkább

technikai oktatás egyik gyakorlatát hajtották végre, másrészt zsebpénzre is szert tettek.

Az UE—28-as traktorral kiszántott és az iskolások által százas kötegekbe csomagolt csemeték nagy része a társerdészetekbe kerül.

csak igényt találtam erre és néhány jó elképzelést az esti órák hasznosítására.

Nemcsak pénz kérdése ...

A második emeleten laknak a vállalat műszaki dolgozói. Először Horváth János gépészmérnök ajtaján kopogtattam be. Felöltözve, ágyán fekve találtam.

— Nem, nem aludtam, annak még nincs itt az ideje. De mit csináljon az ember, mindig olvasni sem lehet — mondta és később megtudtam, hogy nemegyszer tölti így az idejét — jobb foglalatosság híján.

A gondnoknő kérésemre ösz- szetoborozta az emelet minden fellelhető lakóját és rövidesen már hatan szorongtunk a kis szobában.

— Menjünk át a klubhelyiségbe — ajánlotta valaki és néhány másodperc múlva ért az első meglepetés. A gondnok ugyanis akkor nyitotta ki a termet, holott már jól bent jártunk az estében. Rácz Zoltán technikus pedig ezekkel a szavakkal lépte át a küszöböt: — Most járok itt először.

— Bizonyára arcomra voltak- írva a gondolataim, mert Zántó József műszaki osztályvezető arról kezdett beszélni, hogy egyelőre bizony még a lakószobákban keresik fel egymást, ha

kedvük szottyan egy-egy sakkpartira, vagy rövid eszmecserére. Szerinte ennek az az oka hogy a klubszobát még nem tudta otthonossá varázsolni a vállalat. Nem futotta a „keret”. Fotelek, asztalok már vannak, de csupaszok a falak, szekrény hiányában nem tudták idehozni a rendelkezésükre álló könyveket és bizony az ablakba is elkelne néhány cserép virág.

— Nemcsak pénz kérdése ez — vetette közbe valaki és rövidesen felröppent néhány ötletrakéta is:

— A vállalat raktárában biztosan találnánk annyi deszkahulladékot, használt bútort,, amennyiből össze lehetne pofozni egy könyvszekrényt és néhány virágtartót.

— Fillérekért adnak reprodukciókat, a keret pedig készülhet házilag.

— Egy műszaki klubot is alakíthatnánk, ahová bejárhatnának a városban lakó kollégák is.

— Bizony nem ártott volna, ha már jó néhány héttel ezelőtt megalakítjuk a szállásbizottságot. Az kézbe vehette volna a kulturális élet irányítását és mi tartalmasabban, hasznosabban tölthetnénk el az esti órákat — foglalta össze végül Zántó József az elhangzottak lényegét.

Jó nekik ott is... ?

Az eddigi tapasztalatok után már nem is csodálkoztam azon, hogy az első emeleten lakó fizikai dolgozók közül vagy nyolcat a parányi főzőhelyisegben találtam. Ételt mindössze kettő melegített közülük, a többit csak a beszélgetési vágy hozta ide, a hagymaszagú helyiségbe. Akinek szék nem jutott, az a falat támasztotta.

— De miért nem a klubban, vagy a tv-szobában gyűlnek össze esténként, hiszen ott kényelmes fotelokban ülve beszélgethetnének? — intéztem a kérdést mindannyiukhoz.

— Klubhelyiség? Hát olyan is van?

— A tv-t csak akkor lehet nézni, ha itt van a kezelésével megbízott munkatársunk. Senki más nem nyúlhat hozzá — hangzottak a válaszok.

Varga Lajos gépkezelő vette át a szót:

— Én nagyon szeretek olvasgatni esténként. Különösen szakkönyveket. Bizony jó lenne, ha volna belőlük itt az ottVándorzászlókat, elismerő okleveleket adtak át az élenjárd üzemeknek

pártbizottság elismerő oklevelét nyújtották át a Ganz Villamos- sági Művek Bajai Készülékek Gyárában, a Bács-Kiskun megyei TÜZÉP Vállalatnál, a kis- szállási Petőfi Tsz-ben, az Izsáki Állami Gazdaságban.

Politechnikai gyakorlat

A nyárlőrinci általános iskola hatodikos és hetedikes tanulóit látjuk a képen, akik a napokban szorgalmasan szedték-köte- gelték a két év óta magról nevelt apró fenyőfákat, a nyárjasi erdészet másfél holdas csemetekertjében. A kis diákok a polibejárja a szövetkezetei.

— A múlt heti közgyűlésen miről volt szó? — kérdezzük.

— Nem voltam ott... Mikor hozzászólunk, meg tudnak felelni olyan ügyesen, hogy abban nincs hiba ... Mégis csak topogunk. A kukoricát kiadtuk szedésre, a cirkot a fácán ette meg a télen, a siló nem sikerült ... Volt nekünk egy agro- nómusunk, igaz, de keveset töltött a tsz-ben. Mint mondani szokták, „udyarolni” járt csak... Amúgy néha katonás volt.

— A mostani elnök milyen?

— Érti a gazdálkodást, csak valahogy úgy van vele: ő tudja, hogy van jól — egy kocsmában elég egy muzsikus... Munka közben is odajöhetne hozzánk, kérdezhetne, jól van-e minden, emberek? Mi jobban ismerjük a földeket, idevalósiak vagyunk, szólnánk, hogy ez vagy az a növény, melyik talajba lenne jobb — Én tavaly 228 napot dolgoztam, 16 ezer forint volt a jövedelmem ... Sajnos, volt, akinek csak 90, de még olyan is, akinek 6 munkaegysége volt. De nem azért, mert nem tudott volna dolgozni, elment máshová pénzt keresni.

I

tt van ez a Szőke-ügy. Ezzel mi nem vagyunk tisztában. Szőke azt mondja, neki van igaza. Mondták, hogy ő nyerte meg a pert, ezért minden munkaegységből levonnak

2—2 forintot... Az elnök meg

így felelt Szőkének: „Igaza lenne magának, ha Amerikában élne...” — Szőke 50 holddal lépett be. Meg is tették brigádvezetőnek vagy minek... Mindjárt nagy hangon kezdte, hogy így meg úgy, ő nem bírja a tre- hány embereket, majd ráncba szed bennünket. Ahelyett hogy barátságosan úgy intézte volna: Most már egy a sorsom veletek, egy az érdekünk, fogjunk össze, nincs különbség köztünk... Valami támasztékja lehet ennek valahol, hogy sose fejeződik be az ügye.

— Mikor szólalt fel közgyűlésen, bátyám? 15 éve tsz-tag, sokat tapasztalt, jó tanácsokat adhat.

— Régen... Tán többször szóba állnának velünk, ha nem volna annyi papír az irodában. De még Ferenc Jóska hivatalában se volt ennyi...

V? alkai Béláékkal átellen- “ ben szintén új ház ablaka veri vissza a napfényt. Olyan gondosan művelt a nagy udvar, mintha kiállításra készítette volna elő a gazdája. Tör- teli Dezső lakik itt. Az ízlésesen pingált verandáról nyíló kis helyiségben nagy beszélgetésben találjuk a családot. Vendég is van, Judák Péterné. Törteli Dezső alacsony, piros ember, kék fülessapka van a fején. Egy heverő szélén ül. Gyorsan belemelegszik a beszédbe, s ha felesége rossz helyen szól közbe, leinti: „Nem értessz te ehhez!” A gazda így mondja.

— Zupás tagja vagyok én a Szabadságnak. Kilenc éve.

Voltam a közgyűlésen. Szó volt róla, hogy a kapások 33 százalékosak lesznek, az állat- gondozók pénzért dolgoznak, de ez nem került világosan a tagság elé... Utólag úgy hallottuk, hogy némelyek visszatértek a munkaegységre. Megint lesz százalékos művelés, kész- pénzfizetés, munkaegység.

Lesz-e így értéke a munkaegységnek? Jó lenne, ha jobban megmagyaráznák.

t gaz, annyi értéke lesz, amennyi termés lesz mögötte. Beszámolt az elnök, hogy negyvenen is voltak, akik nem dolgozták le az egy személyre tervezett munkaegységet... Vannak, akik máshol lazsnakol- nak, úgy gondolják, jobban megtalálják a számításukat.

Jó volna, ha az elnök többször megfordulna köztünk. Az előtt így volt. A járástól is sűrűbben kijártak. Kint a határban beszélgettek velünk. Megmondtuk mi nyíltan, amit akartunk, ők is ránk olvasták, ha megérdemeltük.

— Most is megmondhatják.

— Meg ... Csak az elején el- bátortalanodtunk. Egyszer, mikor szóltam, én is megkaptam, hogy „lázítok”... De az hem most volt, igaz.

— Haladt-e mégis előre a szövetkezet?

— Amúgy nagyot fejlődtünk... Annyi a gépünk, hogy most már inkább munkagépek kellenek. Sertéshizlaldát, fiaztatót, nö- vendékmarha-istállót, juhho- dályt építettünk. Marhánk 99 volt, most 220, sertés 238, most 672 darab, juh is majd duplája — már 1962-höz viszonyítva. .. Tartjuk a jó törvényt: „Előbb ólat, aztán malacot.” Csak az a szomorú, hogy takarmány nem volt elég ... Sok be- takarítatlan maradt. Nemcsak termelni kell tudni. Le is kell szedni, ami terem.

— Maga hány napot dolgozott?

— Ősszel szabadságot kértem. Négy hónapot itthon töltöttem. Építkeztünk. Ez a ház volt életem célja. Válykot vertünk, magunk erejéből csináltuk teljesen, semmi adósság nincs rajta. 25 ezer forintot fogtam azon, hogy én voltam a segédmunkás a mester mellett... Ez év január 4-től mindig munkában vagyok. Hatodmagammal szőlőt, gyümölcsöst telepítünk. Trágyáztunk, metszettünk, permeteztünk ... Az elnök a mi munkánkról is szólhatott volna... __ "17 Ívtárs, én azért építkeztem ide, mert a tsz-hez ragaszkodók. Ez a bodoglári föld mindent megad, ha mi is megadjuk neki, ami jár.

(Folytatjuk.)

honban is, egy szekrényre való. Az se lenne rossz, ha munka után összejönnénk ott a klubban a műszakiakkal is. Legalább megkérdezhetnénk tőlük egyet-mást. Mert sokszor találkozom a könyvekben olyan fogalmakkal, amelyek megértéséhez kevés az én iskolám. Szívesen meghallgatnánk egy-egy ismeretterjesztő előadást is néha-néha.

Műszak után

Hosszúra nyúlt a beszélgetés, elcsendesedett a folyosó, mire kiléptem az apró konyhából.

— Nem ugrunk el egy fröccs- re? — kérdeztem tréfásan a búcsúzásnál egy zömök, középkorú munkástól.

— Én bizony meg sem tudnám mondani hirtelen, hogy merre van a legközelebbi vendéglő. De közöttünk keresve sem találna kocsmázót — válaszolta komolyra fordítva a szót.

Italozás tehát már nincs, de sajnos, egyelőre az sincs, ami a helyébe lépne, kitöltené az' esti órákat. Jó lenne, ha a vállalat szakszervezeti bizottsága is segítene abban, hogy esténként benépesüljenek a kulturális helyiségek és a szép munkásotthon lakói valóban otthon érezzék magukat, ha hazatérnek műszak után.

Békés Dezső