Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-26 / 122. szám
1963. május 26, szerda S. oldal A gyulai Erkel Diákünnepek Hogy a polcokon sorakozó könyvek útra keljenek... Kiskőrösön, Petőfi szülővárosában 1965 tavaszán nem kaphatók Petőfi összes költeményei. Igaz, a tél elején még lehetett kapni a szövetkezeti könyvesboltban, azzal is biztatnak, hogy talán még az idén ismét kapható lesz, most azonban éppen, sajnos, kifogyott... — Pedig sokan keresik — közli a könyvesbolt vezetője —, még a más vidékről idelátogatók is. És vajon hasonló-e a helyzet más, falun is keresett — hiába keresett — irodalmi remekművekkel is? — kérdeztük Budapesten Varga Sándort, a Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat igazgatóját. ÖT MEGYE (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Pest, Szolnok) és Szeged város tanulóifjúsága részvételével rendezték meg az idén az Erkel DiákünnepeKet, Gyulán, ebben a vonzó atmosz- férájú, szép és hagyományokban gazdag alföldi városban. Újdonság volt, hogy első ízben vettek részt a találkozón a középiskolák és technikumok tanulói mellett az iparitanuló-in- tézetek növendékei is. A két év előtti fesztivál tanulságai alapján, a megasabb színvonal érdekében, az idén csak azok jutottak el Gyulára, akik a negyei seregszemléken a legjobb eredménnyel szerepeltek. Három napon át, reggeltől estig, több helyen párhuzamosan zajlottak le a bemutatók (ösz- szesen kb. 220 szám). A szak- zsürik tagjainak nem volt köny- nyű dolguk a minősítési fokozatok megállapításakor. A minősítésben nem csupán a versenyszerűség, hanem elsősorban a pedagógiai szempontok érvényesültek. Megnehezítette a bemutatók gördülékenységét a tartós rossz idő, emiatt több, nagy érdeklődésre számot tartó, szabadtérre tervezett előadást a nem nagy befogadóképességű művelődési otthonokban kellett megtartani. Megyénk tanulói sikerrel szerepeltek a pályázatok és a bemutatók erős mezőnyeiben. Összesen 4 aranyérmet, 13 ezüstérmet és 16 bronzérmet hoztak haza a fesztiválról. Néhány részeredményről előző számainkban már beszámoltunk. A felsoroltakon kívül az utolsó két napon az alábbi eredmények születtek: AZ IRODALMI színpadok kategóriájában bronzérmet kapott a kecskeméti 607. Iparita' nuló Intézet csoportja. A hangszeres szólisták közül arany fokozatot ért el Horváth János, a Kecskeméti Ének-Zenei Gimnázium tanulója. Az énekkarok csoportjában aranyérmet a kiskunfélegyházi vegyeskar kapott (vez. Kapus Béla), ezüstöt a Kecskeméti Ének-Zenei Gimnázium kamarakórusa (Nemesszeghy Lajos) és a Katona József Gimnázium leánykara (Zsiga László). A zenekarok közül aranyérmet nyert a Kecskeméti Katona József Gimnázium zenekara (Zsiga László) és ezüstöt a kecskeméti 607. Iparitanuló Intézet rajkózenekara. A tánczenekarok bemutatóján bronzérmet érdemelt a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium együttese. A vasárnap délelőtti szellemi vetélkedőn a Kecskeméti Katona József Gimnázium csoportja és a 607. Iparitanuló Intézet csoportja bronzérmet kapott. A néprajzi és helytörténeti pályázaton különösen a Kalocsai I. István Gimnázium tanulói értek el szép eredményt. A bíráló bizottság ezüstéremmel tüntette ki Kuczy Ágnes, Rákos István, Nikolicz Oszkár, Gábor Erzsébet és Kürti Etelka, bronzéremmel Lászlóffy Katalin, Dinnyés Judit, Walter Ilona, Györki Teréz és Gödri István pályaműveit. A verspályázaton Szatmári Valéria (Kecskemét, Bányai Júlia Gimnázium) ezüstérmet kapott. A FELSOROLTAKON kívül a fesztivál vezetősége sokakat dicsérő oklevéllel jutalmazott. Az Erkel Diákünnepek befejezéseként vasárnap a IX. VIT jegyében megyei ifjúsági találkozót rendeztek Gyulán. Erre az alkalomra több ezer Békés megyei fiatal gyűlt össze a városban. A találkozó keretében ifjúsági nagygyűlést, majd a nap folyamán számos kulíú- rális és sportrendezvény, vetélkedő, baráti találkozó és szórakozási lehetőség tette emlékezetessé a négynapos gyulai fesztivált. K. T. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Beresztóczy Miklós c. prépostnak, az országgyűlés al- elnökének, az Országos Béketanács Katolikus Bizottsága főtitkárának 60. születésnapja alkalmából a társadalmi és politikai életben, a szocialista állam és a katolikus egyház közötti jó viszony munkálása és a papi békemozgalomban kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréséül a Munka Érdemrend aranyfokozata kitüntetést adományozta. • A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Várnai Zseninek több évtizedes költői munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Van elég könyv — Szerintünk is súlyos hiba, hogy országszerte nem kapható „Petőfi összes” — válaszol —, és valóban, csak év végére ígér új kiadást a kiadó. Ilyen még van néhány, szerencsére azonban nem ez a jellemző, az általános tünet. Sőt, ma már éppen ellenkező előjelű gondjaink vannak: a könyvkiadás igen örvendetes fejlődésével a falusi könyvterjesztés nem tudott lépést tartani, hiszen kitűnőbbnél kitűnőbb könyvek eladatlanul halmozódnak raktárainkban. És ha néha elő is fordul, hogy egykét könyv — főleg alapismereteket nyújtó mezőgazdasági szakirodalom — nem kapható, másokhoz, például a Kincses Könyvekhez csakis falun lehet hozzájutni. Éppen a Kincses Könyvek sorozat összeállításánál mindig az egyszerű falusi emberre gondolunk, akinek lehet, hogy ez lesz majd élete legelső olvasmánya. Igyekszünk tehát megnyerni az olvasás ügyének. Sikerrel? — Váltakozó sikerrel. Tény, hogy aki szeret olvasni, az szívesen ad több pénzt is könyvre. Akiből pedig hiányzik az olvasás belső igénye, annak hiába adjuk 6 forintért a világirodalom remekeit. Persze, ha elvisszük hozzá, az esetek többségében megveszi. A földművesszövetkezeti könyvterjesztők a házról házra könyvárusítások szervezésével, a becsület-köny- veskosarak útba indításával éppen ezt teszik. Ahonnan gyerek jár iskolába, oda a könyvek is — a pedagógus könyvterjesztőknek hála — sűrűbben érkeznek. Ha a falusi ember életkörülményeinek alakulását vizsgáljuk, rendkívül érdekes fejlődést tapasztalhatunk. A múlt héten jártam egy tanyai boltban, ahol havonta 50 kiló fogy citromból, húskonzervből, májkrémből pedig nem is kap eleget. Fogynak a piperecikkek, úgyszólván minden falusi házban szól a rádió, jár valamilyen újság is. Éppen a könyvek maradnának ki újjáformálódó életükből? A könyveladás: népművelés — Kicsit még göröngyös az út az újságtól a könyvekig — folytatta Varga elvtárs. — Most kövezgetjük. Mi igyekszünk, hogy minden könyvigényt ki tudjunk elégíteni. Bármit kérnek tőlünk — Bács-Kiskun megyéből is —, ha az egyáltalán kapható, beszerezzük és leküld- jük. Éppen ezért túlzás nélkül mondhatom, hogy a szövetkezeti könyvesboltok készlete sokszor választékosabb mint a városiaké. Városon első nap szétkapkodott könyvek — ott várják a vevőt, sokszor bizony hiába... Lehetőség tehát van. Egyelőre kevesen élnek vele. Sok helyen hiányzik még az olvasás igénye, a betű utáni belső szomjúság. Ráébreszteni az embereket az olvasás szépségére, ez természetesen nem lehet kizárólag könyvterjesztő feladat. Bár a falusi könyvterjesztés gazdája lényegében a MÉSZÖV, ezeket a feladatokat egyedül nem tudja megoldani. Társadalmi^ összefogásra van szükség, új, hatásosabb módszerekre. Ezzel a kérdéssel éppen nemrég^ foglalkozott tiszteletreméltó őszinteséggel és alapossággal a Bács-Kiskun megyei MÉSZÖV igazgatósága. Mutatós számok Az ülésen elsőként számba vették az elmúlt év eredményeit. Tavaly 9 615 000 forintos forgalmat bonyolítottak le, többet a tervezettnél. Az egy falusi lakosra eső könyvvásárlási összeg 20,24 Ft, két forinttal több mint 1963-ban. A MÉSZÖV kereskedelmi főosztályának vezetője, Piukovics Miklós hangsúlyozta, hogy a könyvterjesztés nálunk nemcsak kereskedelem, hanem népművelés. A megye sajátos helyzetéből eredően központi feladat a tanyai fehér foltok felszámolása, a tanyai lakosság könyvellátása. Ennek érdekében a szövetkezeti könyvesboltok tavaly 52 helyiségben tartottak író—olvasó találkozót, fővárosi—megyei írók közreműködésével. A találkozókon több mint 6000 ember vett részt. A jelentősen megnövekedett terjesztési—népművelési eredmények jórészt annak köszönhetők, hogy a falusi könyvterjesztés rangosabb helyet kapott a népművelési munkában. Bár ezt még nem ártana fokozni. Tény, hogy a könyvterjesztési akciók több járás népművelési munka tervében szerepelnek. De a könyvterjesztőket is bevonják egyéb népmű lesi munkába. Erősödött a terjesztési hálózat kapcsolata a megyei tanáccsal, a könyvtárral, a Hazafias Népfronttal, a különböző társadalmi szervekkel. Társadalmi összefogással A megyék közti terjesztési versenyben Bács-Kiskun megye a 10. helyet vívta ki. Igaz, hogy évek óta nem mozdul előbbre (hátra sem), mégis figyelemreméltó ez a hely éppen a kiterjedt tanyavilág miatt, ahová bizony nehezen lehet eljuttatni a könyveket. A tizedik helyet is úgy sikerült csak elérni és tartani, hogy a könyvbarát-moz- galomban egyesült szervek hathatósan segítik a falusi könyvterjesztést, melynek társadalmi bázisa jobb, megalapozottabb is, mint másutt. Ez természetesen ma még számokban nem jut. kifejezésre, de néhány év múlva már meghozza az eredményét, hiszen a tanyai könyvellátást csak így, társadalmi összefogással lehet megoldani. Igen nagy a felelősségük e munkában a könyvesboltok vezetőinek, szervezőinek. A vásárlók, helyesebben olvasók megnyerése gondos munkát, műveltséget, szakképzettséget követel a könyvek terjesztőitől. Ez a munka nem üzleti tevékenység, itt a bevétel nemcsak forintban, hanem szellemi javakban is jelentkezik. Illetve kell, hogy jelentkezzék. — Mi bőségesen tudunk adni könyveket — mondta végül Varga Sándor. — Ha akadnak is zavarok, mint most a Petőfi- kötet hiánya, nem ezen áll vagy bukik a könyvterjesztés sikere. A vásárlók körét kell szélesíteni. Hiszen többnyire az a helyzet, hogy aki sokat vásárol — rendszeresen olvas is. Sajnos, a parasztság nagy része nem rendszeres vásárló. Egy- szer-egyszer ha vesz egy kötetet. Az ok természetesen nem anyagi eredetű. Ma már nem a vacsoráról mond le az, aki könyvet akar. Csak még nem kóstoltak bele elegen az olvasás gyönyörűségébe, nem tudják, mitől tartják távol magukat ... Erre kell tehát megtanítani okét. Szép szóval, okosan, célravezető módszerekkel, összefogással. Csak így tudjuk elérni azt, hogy a polcokon sorakozó könyvek útra keljenek és eljussanak az olvasókig. Vadas Zsuzsa V. SZLAYKIN: Fele-fels* tj'lhatároztuk, hogy elválunk. Legyünk függetlenek! — mondtuk. — Élje ki- ki a maga életét! „Hát a vagyonkájukat miért nem felezik meg?” — kérdezték a szomszédok. Pedig az az igazság, hogy mi mindent megfeleztünk. Először a szobát. Fogtam egy darab krétát és vastag vonalat húztam a szoba közepén, jelezve, hogy Ő a vonaltól balra, én meg a vonaltól jobbra fogok élni. Majd kettétörtem a krétát, és igazságosan elosztottam kettőnk között. Nem packáztunk sokáig a könyvekkel sem. Én kaptam a páros, ő meg a páratlan számmal jelzett köteteket. Csupán a lexikonnal volt egy kis baj: neki több jutott egy kötettel. Engedékeny kedvemben voltam, s átengedtem a szóban forgó könyvet. — Én már mind átolvastam, de Te összeszedheted az eszedet, ha... — Csak hallgass, te csak hallgass — felelte. — Téged már az M betűig terjedő szavak sem mentenek meg __ Am ikor már kissé belefáradtunk a felezési munkálatokba, leültünk az asztalhoz. Elővettem a kártyát, jól megkevertem és osztottam. Nagyon gyenge lapjaim voltak. Minden tromf nála volt. — Semmi baj — mondtam —, megélek tromf nélkül is —, s az engem illető szobasarokba hajítottam a kártyákat. — Megélni megélsz — sziszegte Ö, miközben a neki jutott asztal felére letette a kártyacsomóját' —, de örökké hülye maradsz. Erre elővettem a fűrészt, és kettéfűrészeltem az asztalt. Igaz, két lábon igen-igen gyengén állt, de így teljesen az enyém volt... Aztán megfeleztük a tv-t is. Mégpedig úgy, hogy én a kontraszt, a függőleges és a vízszintes szabályzó gombokat forgattam, ő meg a bekapcsoló, a hangerősítő és a többi egyéb gombot. Lassanként mindent elosztottunk, s elérkeztünk a nevünkhöz. Felírtuk vezetéknevünket egy papírra, amit kettétéptünk és bedobtuk egy kalapba. Behunytam a szememet, belenyúltam a kalapba és emeltem. A név három utolsó betűje jutott nekem. Így lett Ő Iva elvtársnő, ő meg Nov elvtárs. S így kezdődött aztán az áhított új élet. Ik/f ásnap, munkából hazaérve, ledőltem egy kicsit a heve- rőre. Elővettem kedvenc könyvemet, a Háború és béké-t. Felnyitom, s látom, hogy ez a második kötet. Az első tehát nála van. Finoman kö- hintettem a vastag vonal felé. — Iva elvtársnő, nem adná ide a Háború és béke első kötetét? — Nem. Ugyanis én még nem olvastam. A fal felé fordultam és olvasni kezdtem a könyvet — a közepétől. Az idő jócskán eltelt. Köhécselést hallok a túlsó oldalról. — Nov elvtárs, nem akarja megcserélni a könyvet? Már eljutottam a feléig. — Nem cserélem! — sziszegtem vissza. — Annyi baj legyen! Bondarcsuk hamarosan elkészíti a filmjét, s megtudom, mi a történet vége. Felállt, bekapcsolta a tv-t, csavargatta a neki jutott gombokat. Én meg az enyémet tekergettem. Kedvenc balettünket, a Rómeó és Júliá-t közvetítették. De most semmi örömünk nem telt benne. Dühösen csavargattuk a gombokat a készüléken. Ki-ki a magáét. S egyszer csak ropogás, sercegés, sivitás hallatszott, és kialudt a fény. Megállapítottuk: valami, valahol, valamiért kiégett. Sötétben maradtunk, mert előző nap nagyon buta módon osztottuk szét a gyufát: övé lett a gyufaszál, enyém a skatulya. Járkálni kezdtem a szobában, egyik saroktól a másikig. Ugyanezt tette ő is. Egész éjjel mászkáltunk, s amikor reggel a nap első sugara a parkettre esett, furcsa térkép tárult elénk. A vastag felezővonalból semmi sem látszott, viszont annál több fehér lábnyom virított szanaszét a parketten. — Ide figyelj! — mondta O —, hozd a rongyot és töröld fel az egészet ... Felfortyantam, de ő folytatta: — ... én meg reggelit készítek. „Ha már mindent megfeleztünk, miért ne felezzük meg a kötelességeinket is” — gondoltam —, és behoztam a rongyot. ^ egy-két perc múl- va már éreztem is a konyhából beáramló finom illatot. Sonkás tojást készített a feleségem. (A JUNOSZTY-ból fordította : Baraté Rozália)
