Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-25 / 121. szám
1965. május 85, kedd S. oldal Hogyan alakult népgazdaságunk helyzete A takarékossági intézkedések első eredményei Interjú dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszterrel A Központi Sajtószolgálat munkatársa felkereste dr. Tímár Mátyás pénzügyminisztert s a népgazdaság helyzetével, az elmúlt hónapok takarékossági intézkedéseivel, valamint a gazdasági építőmunkában előttünk álló feladatokkal kapcsolatosan néhány kérdést tett fel neki. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket, s a miniszter válaszait. — Mi jellemzi az állami vállalatok első negyedévi gazdálkodását? — Az 1965. évi népgazdasági terv fontos elhatározásokat tartalmaz, amelyek legfőbb feladatként a munka és a termékek minőségének, korszerűségének, a gazdálkodás hatékonyságának javítását tűzték ki, s a népgazdaság minden területén szigorúan megkövetelik az ésszerű takarékosságot. E célkitűzések a gazdálkodás vezérfonalául szolgálnak és meghatározzák az állami vállalatok tevékenységét. Az állami ipar első negyedévi termelése 6 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban; a termelésnek ezt a szintjét 1,1 százalékkal nagyobb munkás- és alkalmazotti létszámmal érte el az ipar. A termelési többlet tehát, mintegy 80 százalékában a munka termelékenységének javulásából származott. Ebből is kitűnik: helyesek és indokoltak voltak azok a határozatok, amelyek a létszámgazdálkodás kérdésében láttak napvilágot. Megfelelő lépések történtek a normák felülvizsgálatára és korszerűsítésére is. A vállalatoknál intézkedések történtek a szükségletre termelés, az export—import arány kedvezőbbé tétele érdekében. Kedvező jelenség, hogy az importanyag-takarékossági intézkedések jó része nem adminisztratív jellegű, hanem a műszaki fejlesztési tevékenységbe illeszkedik. Mindez kedvezően hat a vállalatok költséggazdálkodására, nyereségének alakulására is. Az intézkedések hatékonysága természetesen, csak a gazdálkodás hosszabb időszaka alatt, a végrehajtás során bontakozhat ki. Több területen még nem eléggé javulnak az eredmények — nehézségekkel küzdenek a vállalatok. Szükséges, hogy ezt a munkát ne kampányfeladatnak tekintsék, hanem folyamatosan szerezzenek érvényt e célkitűzéseknek a gazdálkodás minden mozzanatában. — Milyen intézkedések támasztják alá a beruházások koncentrálását? Hogyan valósulnak meg ezek a gyakorlatban? Történl-e valami az állóeszköz-gazdálkodás megjavítására? — Az 1965. évi állóeszközfejlesztési terv kidolgozásánál arra törekedtünk, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a legfontosabb népgazdasági célok elérésére koncentráljuk. A terv az eszközöket a már folyamatban levő, befejeződő beruházásokra összpontosította, s csak kisebb mértékben kerül sor új beruházások megkezdésére. A terv megvalósításának még csak kezdeti szakaszában vagyunk. Számos intézkedés történt, hogy a végrehajtás igazodjék a terv célkitűzéseihez. Ezek közül a következők emelhetők ki: Az építmények határidőre történő megvalósítása és a rendelkezésre bocsátott eszközök koncentrálása céljából az építőipar elszámolási és finanszírozási rendszere átalakul: megtettük a kezdő lépéseiket afelé, hogy az építőipar finanszírozásában a „befejezett építmény” szemlélet érvényesüljön. Ez annyit jelent: a kivitelező vállalat csak a létesítmény üzemelésre kész átadása után jut hozzá tevékenységének ellenértékéhez. Az idén az 5 millió forint alatti építési szerződések finanszírozása már ebben a rendszerben történik. Az eszközök tervszerű, koncentrált felhasználása szükségessé tette a túlszerződési és túl- teljesítési igények elbírálásának megszigorítását. Ilyen engedélyek kiadására — gondos vizsgálat után — akkor kerülhet csak sor, ha a túlteljesítéssel a tervben meghatározott feladatok megvalósítását, gyorsítását segítik elő. Ezek között fontos helyet foglalnak el a külkeres- kedelmileg fontos beruházások. — Mi a véleménye miniszter elvtársnak arról, hogy a felújítási eszközöket nem mindig megfelelően használják fel a vállalatok? — A tapasztalatok szerint a felújítási forrásból végzett munkák ellentmondásos képet mutatnak. Egyes helyeken a felújítási alap beruházásokra történő igénybevétele a műszakilag szükséges nagyjavítások elhanyagolásához vezet. Másutt — pótlási lehetőségek hiányában — elavult gépeken végeznek nagy ráfordítást igénylő, de minimális hatékonyságú felújítást, vagy elmulasztva a nagyobb költséggel járó esedékes felújítást, kisebb javításokkal igyekeznek ideig-óráig fenntartani az ilyen gépek üzemképességét. Sokszor az állóeszközök fenntartására igen sok erőt fordítunk, ugyanakkor végeredményben csak a technikát konzerváljuk. Ésszerűnek látszana a rendkívül munkaigényes fenntartási tevékenység csökkentése, részben a gyors leromlást akadályozó rendszeres karbantartással, részben az erkölcsileg avult és fizikailag elhasználódott állóeszközök kicserélésével. Az állóeszközcsere mértékét természetesen, a rendelkezésre álló erőforrásaink határozzál? meg. Egyébként előrehaladott stádiumban levő vizsgálódás folyik olyan finanszírozási rendszer kialakítására., ami az állóeszköz-gazdálkodásnak — ezen belül a szóban forgó témánknak — a korszerű követelményekhez igazodó továbbfejlesztésére törekszik. — Milyen eredményeket hoztak eddig a felesleges készletek csökkentésére tett rendelkezések? Folyik-e és milyen ütemben az egyes vállalatoknál feleslegessé vált készletek kedvezményes értékesítése? — A rendelet, amely a felesleges készletek hasznosítását szabályozza, februárban jelent meg. így a végrehajtás sok helyütt még csak a szervezés időszakában van. Az eltelt rövid idő alatt teljes kép még nem alakulhatott ki, néhány tapasztalat azonban már figyelemreméltó és jelzi az elgondolás helyességét. A rendelkezésben megszabott lehetőség kétirányú. Lehetőség nyílott egyrészt arra, hogy a vállalatok a maguk által feltárt felesleges készleteket az eddiginél kötetlenebb feltételek mellett szabadon értékesíthessék. Az eladási ár szabad megegyezés tárgya, és az árveszteséget a költségvetés az 1965-ös évben megtéríti. Másrészt az újabb feleslegek képződésének megakadályozása érdekében az elmúlt évben rendelt, de időközben szükségtelenné vált termékek szállítási szerződéseit a rendelkezés megjelenése után pár hétig kötbérmentesen fel lehetett bontani. A vállalatok — a határidő miatt érthetően elsőnek a rendelések törlésével foglalkoztak. A tapasztalatok szerint számos helyen éltek is ezzel a lehetőséggel. A kohó- és gépiparban például március 31-ig a vállalatok 248 millió forint összegű rendelést bontottak fel. Több helyen a március 31-i határidőt meg is kellett hosszabbítani. A felesleges készletek értékesítésére eddig főleg az előkészítő munkálatok folytak. A vállalatok hozzáfogtak készleteik részleges feltárásához, megkezdték eladásra szánt készleteik hirdetését, ún. börzék alakultak ki- Dicséretes módon segíti ezt a munkát a sajtó, a televízió is. A gazdasági minisztériumok, a pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank élénk figyelemmel kísérik a vállalatoknak a felesleges készletek leépítésére irányuló tevékenységét. Bízom abban, hogy a vállalatok vezetői, műszaki és pénzügyi dolgozói élnek a lehetőséggel és biztosítják a kívánt eredmény elérését. — Milyen hatása mutatkozik az idén bevezetett takarékossági in- tézked éseknek ? A vállalati gazdálkodással kapcsolatban már eddig több takarékossági vonatkozású kérdést is érintettünk. A további intézkedések általában a reprezentációs költségek csökkentésére, a kiküldetések alaposabb elbírálására, az improduktív költségek (bírság, kötbér, kocsiállás- pénz, büntetőkamat, reprezentatív irodaberendezések beszerzése stb.) csökkentésére, illetőleg megakadályozására irányulnak. A népgazdasági hatást itt ma még nehezen mérhetjük le, előbb-utóbb feltétlenül jelentkezik a pénzügyi mutatók javulásában. A közületi kiadások mérséklésére irányuló intézkedésekre az a jellemző, hogy azokat valamennyi szervnél egységes elvek alapján hajtották végre és kötelező jellegűek. Legnagyobb részüket az 1965. évi állami költségvetés már érvényesíti, és a végrehajtást a pénzügyi apparátus folyamatosan ellenőrzi. A fő feladatunk, hogy a takarékossági szemléletet, gondolkodásmódot a mindennapi munkában megszilárdítsuk és az eddigi eredmények megtartását, továbbfejlesztését a következő évek folyamán is biztosítsuk — mondotta befejezésül dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter. U. fe. Hollandi ágyanként 8-10 ezer forint bevételre számítanak primőrökből A kiskunhalasi termelőszövetkezetek kertészei közül az idén is az Űj Élet gazdái kezdték meg legkorábban értékesíteni a hollandi ágyban termesztett paprikát, uborkát és paradicsomot. Az ilyen primőrök termesztése már az elmúlt évben is magas bevételhez juttatta az említett közös gazdaságot. Jelenleg öt darab 120 négyzetméter alapterületű hollandi ágyban termesztenek paprikát, hétben pedig uborkát. Ennek megfelelően paprikából 50 ezer, paradicsomból 56 ezer, uborkából pedig 9 ezer forint bevételt terveztek. A hűvös tavaszi időjárás bizonyos fokig késleltette a primőrök fejlődését, azonban a gondos munka eredményeként a tervezettnél magasabb bevételre számítanak az Üj Élet Tsz gazdái. Leghamarabb a húsos cecei paprika értékesítését kezdték meg. Ebből eddig több mint 8 ezer forint bevételhez jutottak, mintegy 5 ezer darabot adtak át a MÉK felvásárlóinak. Uborkából az elmúlt napokban tíz kilót vettek át tőlük, paradicsomból pedig a jövő héten adják át az első 100—150 kilós tételt a felvásárlóknak. TOO úttörő - 22 művészeti csoport az úttörők kalocsai fesztiválján Kecskemét, Baja, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas után ez évben Kalocsán rendezte meg a megyei úttörők kulturális szemléjét a megyei úttörőelnökség. A vasárnap délelőtt tartott megnyitó ünnepségen részt vett Sólyom Ferenc, a megyei párt- bizottság agitációs és propaganda osztályának munkatársa, Borsos György, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Papp István, az úttörőelnökség megyei titkára és Szvorényi János, a KISZ megyei bizottsága nevelési osztályának vezetője. Szombat délután felvonulással és díszszemlével kezdődött a kulturális szemle. Az I. István úton hétszáz úttörő vonult a Marx térre, ahol díszszemlén vették részt, majd ünnepélyesen megkoszorúzták a szovjet és a magyar hősök emlékművét. Este a Petőfi Sándor Művelődési Házban műsoros estet rendeztek. A műsorban bemutatkozott a bátyai úttörőcsapat 90 tagú kórusa, a szakmán, érsek- csanádi úttörőcsapat népi tánccsoportja, az izsáki—gedeoni úttörőcsapat citerazenekara, a kiskőrösi Kossuth Lajos úttörőcsapat fúvószenekara. Az esti műsor záróakkordjaként fellépett a Budapesti 37. Forradalmi Ezred KISZ-szervezetének tánccsoportja és a Kalocsai Háziipari Szövetkezet népi tánc- együttese is. A városi és járási kulturális szemléken legjobban szerepelt úttörőcsapatok díszbemutatóját vasárnap délelőtt tartották a Petőfi Sándor Művelődési Házban. A műsorban öt énekkar, három tánccsoport, két zenekar és tizenkét szólista szerepelt. A hartai asszonyok Fehér asztal mellett diskurálgat dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront főtitkára, egyszersmind a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke Tóth V. Imrével, a hartai Béke Tsz elnökével. Kormányunk elismerő oklevelének az átadása végett összehívott díszközgyűlést megelőzően Erdei elvtárs a tudós alaposságával behatóan érdeklődik a szövetkezet gazdálkodása iránt. A szép szál, és a fesztelen modoráról, költői hasonlatokkal megtűzdelt ízes beszédéről közismert Imre bácsi „készen tálalja” mindegyik kérdésre a választ. Egyszer csak megjegyzi, utalva rá, hogy a népfront főtitkára korábban miniszter volt: „Nehéz lehet a miniszternek.” — Körülbelül egyforma a miniszter gondja a tsz- elnökökével. — De a tsz-elnö- köknek többen visszaszólnak. — Azért is dolgoznak jobban. Mosoly, pohárkoccintás, s Erdei elvtársat már az érdekli, hogy kik a „legvérmesebb” visszaszólok a hartai Békében. — Az asszonyok. Annyira törik magukat a közösség. meg a saját maguk, szóval a családjuk érdekeiért, ami, ugye, össze pászol, hogy ha közülük való volna az elnök, bizony, már megtépték volna egymást. De a mi asszonyainkat meg kell becsülni. Szántóföldjeinknek körülbelül az ötödén ipari növényt termesztünk. A növényápolás gondját legnagyobbrészt az asszonyaink viselik. Csuda szorgalmasak. Mindig van előttük egy „maszek cél”, s addig nem nyugszanak, amíg azt el nem érik. Ha az egyik vesz valamit, a másik sem akar lemaradni mögötte. Most új bútorért hajtják magukat, aztán, ha az megvan, motorkerékpárért, aztán az autóért. Már van az is, nem egy helyen. — A mezőgazdaság átszervezése előtt is részt vettek az asszonyok a mezei munkában? — Nem. Azelőtt, főleg a németajkúnk, odahaza fontak. Három birkából kifontak tízezer forintot. — Eszerint az asszonyokat a szövetkezet szoktatta rá a mezei munkára? — Igen. Az én feleségem is az elsők között kezdett kijárni a határba. Két nap után már nem veszekedett velem többet. Úgy el volt fáradva. Látja Erdeli elvtárs (Imre bácsi, felvidéki lévén, következetesen így mondja az Erdei-t), ezért is jó, hogy az asszonyok rákaptak a mezei munkára. Így jobban békén hagynak bennünket, férfiakat. Újabb elsuttyanó kacaj, pohárcsendí- tés. — Az asszonyok külön kapják a szövetkezettől a jövedelmüket? — Külön. — Otthon hogyan osztják el? — Ajjaj. Otthon már mindenütt az ő kezükbe megy a pénz. Ök viselik a kalapot. En is csak addig uraskodom a pénzemen, amíg itt vagyok az irodában. — Szóval, itt Har- tán, a család feje az asszony? — No, arról szó sincs. A férfi a fej, az asszony a nyak. De ugye, a fej is oda fordul, ahova a nyak akarja. Hogy a hartai „nyakak” mindig jó irányba fordítják a „fejeket”, mi sem bizonyítja jobban, mint az: a község mind a három termelőszövetkezete az ország legjobbjai közé tartozik. Az elismerés tehát elsősorban _ az asszonyoké. Tarján István
