Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-23 / 120. szám
KNB. május 23, vasárnap 3. oldal A prágai brigád Percenként kopogtatnak Osz- ha Géza építésvezető-helyettes ajtaján. Művezetők, kitűzők jönnek jelentéseikkel, vagy különböző utasításokért. Végül elcsendesedik a mozgalmas iroda, Oszha Géza leteszi ceruzáját. — Itt az ideje, hogy körülnézzek a munkaterületen. Nyomába szegődve kérdem tőle. — Mi újság a Bajai Hűtőház építkezésén? — Az emlékezetes tűz óta több mint négyezer köbméter beton és egyéb törmeléket „termeltünk” ki. Közben az építéssel is haladunk, a tervek szerint novemberre három csarnokot hütöképes állapotba hozunk. Ezeket érintette ugyanis legkevésbé a tűz. Az egyik teremből dallamos, szláv szófoszlányok hallatszanak. A prágai szigetelő vállalat hattagú brigádja szereli a már elkészült falakra a 16—32 centiméter vastag weilit szigetelőlapokat. A szigetelés mintegy óriás „termoszfal” zárja majd el a hatalmas csarnokokat a külső hőmérséklettől. Csoportvezetőjük Karel Csecska már egészen jól beszél magyarul. íróasztalához invitál. Előkerülnek a gondos munkával készült grafikonok. — „Minden nap pontosan megvan munka” — mondja mosolyogva. Azután hozzáteszi még, hogy november 13-án szerelik fel az utolsó szigetelőlapot. Addig haza sem mennek szabadságra. Utána pedig az ugyancsak most épülő székes- fehérvári hűtőház szerelését kezdik meg, amely „ikertestvére” a bajainak. — . Mindehhez természetesen az is szükséges, hogy a 31-es Állami Építőipari Vállalat dolgozói folyamatosan biztosítsák számunkra a munkaterületet — teszi hozzá Csecska elvtárs. A brigád tagjai kedves, rokonszenves emberek. Közöttük olyanok vannak, mint Jozef Otruba és Jan Havel, akik már Afganisztán, Belgium és Románia nagy építkezésein is megbecsülést szereztek a prágai szigetelő vállalatnak. ígérik, hogy rajtuk nem fog múlni a hűtőház határidőre való átadása. Tarí Sándor A szocialista címért A Kéziszerszámgyár Kecskeméti Reszelőgyárának köszörűsműhelyében az év elején Vörös János briádja célul tűzte ki a szocialista cím elnyerését. Azóta minden brigádtag teljesítménye 100 százalék fölött van. Egyharmadára csökkentették a selejtet. Képünkön Oláh Imre, Barcsik István és Oláh István brigádtagok a félkerek reszelők köszörülését végzik. MJ Önmagában nem „üdvözít" A Mélykúti nagy család — Melyik a község leggazdagabb családja? — Pontosan nem tudom, de az biztos, hogy több is van, és Sztanik Joachimék közéjük tartoznak. Persze, nekik könnyű, nyolc kereső családtaggal. — Hogyhogy? — A mamát, a két kisiskolás gyereket és a katonafiút kivéve nyolcán gyűjtik évről évre a munkaegységet Sztanikék, akiknek összesen tíz gyerekük van. — S hány évesek a gyerekek? — Imre, a legidősebb 35, Annuska, a legkisebb pedig 7 éves. Mélykúton a községi tanácsnál hangzott el a minap a fenti párbeszéd, aminek alapján elindultam Sztanikékhoz, a Bercsényi utcába. Esett az eső, így hát majdnem mindenkit otthon találtam. Bevallom: izgatott a kérdés, hogyan boldogul ez a tizenkét tagú család a termelőszövetkezetben, hogyan telnek hétköznapjaik, miként élnek? — Nálunk nem szokás az iparba vándorlás — kezdi a tömzsi, erős kötésű, őszülő hajú családfő. — Elég sokat dolgozunk, de elégedettek is vagyunk. Sztanik bácsi hangja nyugodt, megfontolt, kiegyensúlyozott. — De helyettem talán kérdezze meg a gyerekeket — teszi hozzá. A tisztaszobában egy pohár vörös bor mellett beszélgetünk. Az asztalnál, az ágy szélén üi- nek a családtagok. Még a búboskemence padkájára is jut közülük. Pista, a Sztanik-család munkaegység-rekordere, fogatos az Űj Élet Tsz-ben. — Nyolcszáz munkaegységem volt tavaly — magyarázza úgy huszonötezer forint körül kerestem pénzben. Imre, a bátyám, és én is, nemsokára házasodni akarunk, ezért megvettünk 21 ezer forintért két te két egymás mellett, a Madách utcában. Imre, a legidősebb fiú, zeto- ros az Új Életben, ahol ötszáz munkaegységet szerzett. — S mikorra épül fel a két ház? — kérdezem tőlük. — Ha minden jól megy. az idén. Kétszobásak lesznek, fürdőszobával. — Aztán jöhet az asszony — mondom. Csillog a két fiatalember szeme és titokzatosan mosolyog ■ nak a bajuszuk alatt.., A búboskemence körül egy kupacban állnak a csinos, eladó Sztanik-lányok: Kati, Ró- zsika. Etelka. Kezük munkáját dicsérik a kristálytiszta szobák, a konyha, a kamra. Érdemes egy körsétát tenni a Sztanik-dinasztia szűkebb birodalmában. Kezdjük a kamrában. Rég láttam ilyen zsúfoltságot. Négy bödön zsír, sonkák, oldalszalonna, kolbász, oldalas... — Hány disznót vágtak? — ötöt. De a következő évi kornval süldők is híznak már az akolban. Az udvar hátu'ja- ban emelkedik a kukoricagó- ré, ahol 150 mázsa tengerit tárolnak. A magtárban pedig 40 mázsa árpát. Kenyérfejadagjuk is megvan az utolsó szemig. Hatvan mázsa búza összesen. S a családfő „mellékesen” megemlíti még a 60 mázsa burgonyát, a 10 hektoliter bort, amit szintén a tsz-ből kaptak. — Huszonöt mázsa krumplit eladunk, minek ilyen sok belőle? — jegyezte meg Joachim bácsi. — Inkább a húst szeretik — kapcsolódik be a beszédbe Sztanik néni —, s gondolhatja, hogy nálunk aztán van kinek főzni! Vagy öt liter leves, öt kiló birkahús, két tepsi pogácsa, egy tál mákos guba fogyott a tegnapi ebéden, persze ebből vacsorára is jutott... A lányok sokat segítenek, de nem is győzném egyedül. Mindegyisnek megvan a reszortja, akárcsak a fiúknak. Előfordul, hogy egyedül kell végeznie a házi munkát Sztanik néninek. Főként, amikor a lányok is a tsz-ben do’ goznak, hogy gyűjtsék a staíi- rungra valót. Katalin, Rózsika, Etelka egyenként 300 mun ca- egységet szerzett tavaly, akárcsak Józsi, a 16 éves öcskös. — Milyen iskolai végzett .éggel rendelkeznek'a gyerekek? — tudakolom. ■— Etelka és Józsi mezőgazdasági szakiskolába jár, az idén kapják meg a bizonyítványt. A nyolcadik osztályt valamennyien elvégezték, kivéve természetesen a 13 éves Gábori, és a hétéves Annuskát. Imre nemsokára megszerzi a magasabb minősítést zetorvezetésbő; A család a múltban 3—4 ho'cl földet bérelt, s a nekik ju ó termésrészesedésből éltek. A földosztáskor 12 holdat kaplak. — De a tsz-ben sokkal j-bb 1— így Sztanik bácsi, — A mi jövőnk ebben a faluban, ebben a gazdaságban van. Ugyan minek mennénk el máshová, hiszen dolgozni mindenütt kell. Most azt tervezik, ha felépült a két legidősebb fiú háza, a többi gyereknek is házat építenek. összefogva, egymást segítve, közös erővel. így tervezik együtt a fészekrakást. Joggal érezhetik erősnek magukat, mert már felismerték: boldogulásuk forrása a nagyobb közösség, a szövetkezet kol’ek- tívájának ereje, amire nemcsak a jelenét építette, hanem jövője fundamentumát is lerakta mái Mélykúton Sztanik Joachim, a felesége és tíz gyermeke. Bubor Gyula A művek és alkotóik Fiatal üzem a Rádiótechnikai Gyár Kecskeméti Gyáregysége és a fiatalságra a gyors növekedés, fejlődés jellemző. Mindössze egy negyedév telt el legutóbbi látogatásunk óta és Sinkó Imre igazgató mégis annyi változásról számol be, hogy alig győzzük jegyezni. Az első és legfontosabb az, hogy — sok hónappal az eredetileg kitűzött határidő után — az év elejére végre elkészült a 12,8 millió forintos költséggel épült új szerelőcsarnok. Gyártás és szerelés egy helyen Januárban és februárban így Kecskemétre települhetett a fővárosból az alkatrészgyártás forgácsoló részlege és ezt követően a szerelők is átköltöztek régi szűk helyiségeikből az új csarnok emeletén levő tágas, modern otthonukba. Jelenleg a préselt tartozékok előállításán és a készülékek végső „kikészítésén” (lakkozás stb.) kívül az összes munkafolyamatot a kecskeméti gyáregység dolgozói végzik. Ezzel megvalósult a távlati fejlesztési terv első szakasza. Mint arról korábban beszámoltunk, 1970-ig a megyeszékhelyre telepítik az egész üzemet. Az új épület üzembe helyezésének előnyeit röviden így foglalhatjuk össze: egyrészt kulturáltabb munkakörülményeket nyújt a dolgozóknak, másrészt a termelés irányítása is jelenkészülék gyártását irányozza elő. A terv megvalósítása érdekében a munkáslétszámot 70— 100 fővel, a termelékenységet pedig 15 százalékkal növelik. Az intézkedési terv a termelékenység emelésének legfontosabb módszeréül a normakarbantartást jelöli meg, amelynek viszont nyilvánvalóan a műszaki fejlesztés és az új, korszerűbb technológia alkalmazása az előfeltétele. A magnócsaiád új tagjai A gyáregység a külföldön is keresett — év végéig 18 ezret exportálnak — Calvpso-készü- léken kívül idén piacra dobja a Junior és a M—632 típusú magnetofonokat is. Az előbbi típust röviden így jelemezhetjük: mindössze hat kilogramm súlyú, a Calypsóhoz hasonló, tetszetős kivitelben készül, egysebességes és lényegesen olcsóbb, mint elődje: körülbelül háromezer forintba kerül majd. Idén ötszázat készítenek belőle és ez a mennyiség a negyedik negyedév végén már a boltokba is kerül. Magyarországon eddig még sohasem gyártottak telepes magnetofon-készüléket, az M—832 lesz az első. A „riporter mag- nó”-t bizonyára örömmel vásárolják majd azok is, akik a kiránduláson sem tudják nélkülözni a zenét. Év végén ebből a típusból is kap a kereskedelem ötszázat. Ára ma még ismeretlen. B. Dj kat — és így tovább. Röviden: betartjuk a pontos technológiát, amelyet sok-sok, éveken át folytatott kísérletezés alakított ki. így volt ez mondjuk a hideg levegős szárítással, míg csak egy-két helyen csinálták. Mikor elterjedt a módszer, alábbhagyott a technológiai fegyelem. Hasonlóképpen a fészkes kukoricánál vagy intenzív gabonaféléknél. Persze, ez meglátszott a terméseredményen, s voltak, akik a módszerben keresték a hibát. Pedig ahol pontosan betartják az agrotechnikai előírásokat, a siker, a több, jobb termés biztosított ezután is. Nagyon lényeges és döntő követelmény, hogy az új módszerrel együtt járó technológiát sose hanyagoljuk el. önmagában az új módszer nem „üdvözít”. Hiszen éppen abban áll az újdonsága, hogy hosszú kísérletekkel, lépésről- lépésre azokat az eljárásokat kutatták fel a kezdeményezők, amelyek mellett a legtöbb, legjobb búza, kukorica, cukorrépa lesz. Egyik a másik nélkül nem létezhet. —th —n — Milyen új módszerekkel kísérleteznek az idén? — hangzott a kérdés egy baráti beszélgetés alkalmával. A megyei szerv vezetője pár pillanatig fontolgatta a választ, aztán az iskolás felsorolás helyett erről beszélt. — Hogyne, valami új mindig van, kísérletezünk is, bemutatókat rendezünk. De hadd beszéljek egy kicsit más oldalról ezekről az úi módszerekről. Tény, hogy igen sokat vezettünk be az elmúlt évek során. Ezek nagyon jól be is váltak, de... Van egy általánosítható tapasztalatunk. Kapva kapunk minden új, hasznos kezdeményezésen, legyen az hideg levegős szárítás, intenzív búzafajta termesztés, vagy vegyszeres gyomirtás. Míg új egy módszer, egy-két évig nagyon lelkiismeretesen betartjuk az agrotechnikai követelményeket. Az előírásnak megfelelő mélységben szántunk, annyi műtrágyát szórunk, amennyi legkedvezőbb, szárításnál figyelemmel vagyunk a levegő páratartalmára, annyi területen szórunk el gyomirtószert, amennyit váltani tudunk, azaz nem borítja fel a vetésforgóntősen könnyebbé vált a gyártás és szerelés egy helyre telepítésével. Sokat fejlődött tavaly óta a gyáregység műszaki vezetésé- ek színvonala is. Technológiai osztályt hoztak létre, nagyüzemi nívóra emelték a minőség- ellenőrzés szervezettségét, és betöltötték a műszaki vezető — más néven főmérnök — státusát. Javult a minőség De vajon hogyan kamatoznak a termelésben a fent említett változások és érezteti-e hatását az, hogy az üzem saját nevelésű fiatal szakmunkásai gyakorlatot szereztek az elmúlt hónapokban? Tavaly a szalagokról lekerülő készülékek 50 százalékát még „kezelésbe” kellett venni a javító műszerészeknek. Idén már csak a késztermékek egyhar- madánál szükséges az utólagos javítgatás. A gyáregység selejtszázaléka az elmúlt hónapokban mindig a megengedett határ alatt maradt. A minőségjavulás értékét akkor mérhetjük fel reálisan, ha azt is tudjuk, hogy a múlt évhez viszonyítva jelentősen növeli termelését az üzem és a felfutás nagyobbik hányadát a termelékenység emelésével fedezi. Mindemellett még két új készüléktípus sorozatgyártását is megvalósítja. Tavaly 15 600 magnetofon készült Kecskeméten, a gyáregység idei termelési terve 25 500 ... <
